Tegnap Viktor hozott Túró Rudit. Ma Zselyke megkóstolta uzsonnára a banánnal kiegészített banános joghurt után. A vastagabb csoki okozott még némi gondot, de megoldotta: belenyúlt a szájába, kivette az útban lévő "falatkát", félretette az etetőszéken, majd miután lenyelte, amit a szájában hagyott, felvette és azt ette. A kézmeleg csodákra képes a vastag, "kemény" csokival :)
Az asztalon való trancsírozást és csapkodást legalább annyira élvezte, mint az evést! Rögtön eszembe jutott a 100 Folk Celsius slágere:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése