B.Ú.É.K.

Zselykével pár perce jöttünk át a szomszédból. Tomiéknál szilvesztereztünk, majdnem úgy, mint tavaly is. Babóra büszke vagyok, 11-ig bírta! Ez igazán szép teljesítmény egy lassan 14 hónapostól :)
Lehet a méreteihez képest jelentôs mennyiségû töpörtyûs pogácsa elfogyasztása is hozzájárult kitartásához és nyugalmához... Mert az idei tûzijátékozást minden hiszti nélkül bírta az ölemben a kertben. Kb. Fél éve Dávid ballagásánál 1-2 durranás után be kellett mennünk a házba, úgy megijedt és sírt. Ma csak lesett és miután durrant, rendre hanyatt döntöttem, hogy lássa az égen történô lényeget. A végére már dôlt hátra magától, hogy lássa :)
A lányokkal készült "kicsiarakás" fotónk holnapig még várat magára, mert Viktor mobiljával készült.

2013, tudom, hogy sok izgalmat, örömöt és emlékezetes percet tartogat majd számunkra! ;)

Kissé elmaradva

Viszonylag rég írtam, de ennek több oka is van. Egyik és mondjuk, hogy legfőbb oka, hogy nem voltunk itthon, Lőrincen karácsonyoztunk. Babó hihetetlen dolgokat és mennyiségeket evett meg, a "legdurvább", amivel meg lehet lepni az embereket, talán a pacal pörkölt volt, amiből kétszer is ebédelt, annyira ízlett neki. Amitől eddig óva intettem, decemberben lehetetlenné vált: csoki bolond és édesség-függő, ami remélem átmeneti állapot. Hiába, kapott csokimikulást, ott indult el a gyerek azon a bizonyos lejtőn... aztán itt volt és még raktárkészletünket tekintve itt van a karácsonyi szaloncukor, amiből a marcipánosért rajong. Az csak plusz pont, hogy a zörgős papírjával is el tud játszani :) Sebaj, a gyümölcsöt még így is szereti, így csak vissza kell szoktatni a banán, narancs és egyéb csokinál jobb finomságok irányába. (persze úgyis tudom, hogy a húsvéti Nyúl megint be fog kavarni és a lány, mint minden rendes gyerek, megint rákap majd az édesség ízére, ha addigra el is felejti)

Karácsonyi tapasztalatok és tanulságok:

- A 6. foggal meggyűlik a bajunk- hasmenéstől a rossz alvásig minden volt- mostanra a helyzet kissé javult, de még mindig csak 5 db van kint. Reméljük ez az egyetlen kakukktojás, a többi is békésen és csendben bújik elő.

- A sütőtökön és spenóton kívül még mindig mindenre nyitott a lány és megeszik bármit, amit kínálunk neki.

- A karácsonyfáról kiderült, hogy idén már ámulatra méltó- a díszítést is végig kellett ám nézni, majd igyekezett  levenni pár díszt az elérhető régióból. Itthon az angyalhaj nyerte el a tetszését, azt húzogatta pici ujjai közé fogva, majd forgatta és nézte, ahogy megtörik rajta a fény.

- Jó döntés volt a zenélő ajándék, ami itthon várta a lányt. Elképesztően ügyesen használja az állathangokat is kiadó pajtát és a brendonban közösen vett állatszállító autó is jó, ha zenél (addig nyomja a gombot, míg a röfögést, múúzást, berregést lekeverve végre újra szól az Old McDonald :)) és szabályosan tologatja, időnként brümmögve!

- A finom motorikus készsége rengeteget fejlődött- a szülinapi zsiráfot is remekül eteti a labdákkal és a karácsonyi pajtába is gond nélkül dobja/ejti be a szerintem áfonyát... ráadásul a zenélő gombokat, "bütyköket" is elsőre megnyomja és megjegyzi mi, hogy működik.

- A halacska jele is szuperül megy, ráadásul a halacska említésére is tátogni kezd, ezzel megmosolyogtatva minden szemtanút. (A sikereken felbuzdulva, most a kutyával próbálkozom, hogy lihegjen, nyelvet kinyújtva... egyelőre a nyelv hiányzik és csak egyet liheg, de alakul a dolog.)

- Kézen fogva már remekül sétál a lány, sőt, időnként szó szerint szaladni kell vele. Vicces, ahogy néha nyújtott lábakkal sétál :)

- Egyre többször "fagy le " a gyerek a tv-t nézve: ha a kedvenc reklámjai jönnek, amiknek szereti a zenéjét, sokszor a játék is kiesik a kezéből, a képernyő felé fordul és vagy lemerevedve nézi, vagy ülve/állva, éppen hogy érte a dolog, rázza magát a zenére :) 

a kedvenc reklámjai, tv-s zenéi: aqua beads gyöngyök, a T-mobil "Szitál a hó" dalos reklámja, tanulj angolul Noddy-val főcímdala

- Táncikál a maga módján- ami zene, arra érzékeny. Ülve (a szőnyegen, a járókában, az etetőszékben, vagy akár öleben is) rázza a felsőtestét és a fejét. A karácsonyi ajándékával játszva ezt is sikerült megörökíteni a videón:

A pajta, az autó és a szaloncukor papír rágás is látszik, no és a TÁNC :)

Nem bír magával,

én pedig vele nem. Bár most éppen a délutáni sziesztáját tölti, a délelőttünk a mostanában "megszokottak" szerint alakult. MÁSZIK! Ezzel kerget az őrületbe. De nem a földön, hanem FEL, lehetőség szerint mindenre, amire nem kéne, vagy ép ésszel azt gondolnám, hogy nem lehet. Ugyan korábban Edit mondta, hogy Viktor hasonló tulajdonságokkal rendelkezett, mikor kicsi volt, de bíztam benne, hogy számomra kedvezően keveredtek a génjeink és nem lesz baj. Bele se merek gondolni, mi van, ha így is tompítottam valamit azon, amit anno Viktor csinált...
Mit is "tud" a lány? Többek közt ezeket:
- természetesen felmászni a multifunkciós ikeás fellépőnkre, amit valamiféle hokedlinek használva rendszeresen használunk az asztalnál. Korábban jó trükk volt, hogy a lépcsőkkel háttal tesszük a szekrényhez, majd az, ha betoljuk kicsit az asztal alá, hátához pedig az etetőszéket. De ez már nincs így! Babóka gondol egyet és a legvékonyabb átkötőjére is felteszi picike tappancsát, erősen megkapaszkodik a tetejében, majd hol kevesebb, hol több munkával felhúzza magát a tetejére. Ha nem ez a feljutás módszere, akkor a fizikai erejét fitogtatva húzza ki a "helyéről", vagy az asztal alól támad, mint valami titkosügynök és hasalva jut fel a tetejére. Ha azon fent van- mivel szerinte nem elég elrettentő látni, hogy onnan fog leborulni, ledőlni, leesni...- igyekszik átmászni vagy az asztalra, vagy az etetőszékbe. Mondanom sem kell, hogy mindkettő "REMEK" ötlet!
- amikor enni kéne és már nem farkas éhes, mindenáron megpróbál kijutni az etetőszékből, többnyire át az étkezőasztalra. Ott megtalálja a cumiját, vagy a lekváros üveg tetejét, a telefont, a cumisüvegét, vagy bármi mást, ami nélkül épp nem lehet élni. Jobb esetben kitalálom még a nyújtózkodásnál, hogy mi is kell, de ha nem, van, hogy úgy kell leemelni az asztalról, miközben bal kézzel a mellkasánál/hasánál tartom, ha netán megcsúszna... Ha nem az asztalról kell valami, akkor egyszerűen csak ki akar jönni, ehhez előbb felhúzza a lábát, az ülésről sarokülésre vált, majd a székben feláll, utána fellép az etetőtálcára és hál'istennek kapaszkodik belém.
- ha ül valaki a kanapén, kihasználja, hogy a szint kissé alacsonyabban van, mint egyébként és felmászik a kanapéra, majd otthonosan hanyatt vágja magát és örül. Vagy csak a ténynek, hogy feljutott, vagy az időközben elkért bohócnak is.
- a legújabb ötlet a fotelek meghódítása. Cukival a nappaliban nem is olyan nehéz ez- ideje tényleg felvinni a szobájába, csak ahhoz előbb ki kéne raknom onnan egy fotelet a padlásra, vagy a pincébe, hogy azért maradjon is hely-, így ha nem figyelünk és túl közel van a fotelhoz a kukac, arra felállva felmászik. Egyik fotelből át a másikba, a fal felőli a kedvenc, mert ott aztán minden van: onnan eléri a kaputelefon alatt a háttámla tetején tartott aktuális horgolásom, amit többször vissza-visszabontott már, a horgolótűnél jobb rágóka a fotelban kevés van, a háttámlán átdobott felsőt, pulóvert fel lehet próbálni, kukucsolhat benne az ember és ami ma a legjobb volt (bár ma a kukac helyett a Coca cola nyúl gerincébe épült be a lány egy gyors hasra fordítást követően, hogy feljusson a fotelba): a jobb oldali karfa. Arra felállni igazi kihívás és ha az megvan- hála a falnak, ami azért segít-, akkor tényleg a frászt hozva rám, kapaszkodás nélkül áll, nyújtózkodva, mert két dolgot el kellene érni: a villanykapcsolót és az annál is feljebb lévő képet. A kapcsolót ugyan eléri, de a tetejét kéne benyomni, hogy a billenőkapcsolóval történjék valami- ehhez nyújtózkodnia kéne. A képhez még hiányzik vagy 1,5cm... Hiába nőni kell még bizonyos dolgokhoz.

Örülnék, ha a lány akár csak egy árnyalatnyival is seggen ülősebb típus lenne, vagy legalább lenne félelemérzete- ami szerintem nincs. Hihetetlen miket művel!

Igazi ínyenc (?)

Bundás kenyér tejföllel és pálpusztai sajttal

Hogy lehetséges mindez? Egyszerűen: én nagyon szeretem a tejfölös-márványsajtos verziót is, nem csak a hagyományosat :) és ma azt ettem (ettünk) ebédre.
A babó olyan ütemben fogyasztotta a héten a kakukkfüves tejfölös húst tésztával, hogy ma "nosztalgiáztunk" és újra főztem neki főzeléket. A csirkehúsos, sárgarépás, céklás krumpli főzelék még mindig ízlett neki, így elfogyasztott belőle egy tálkával. Kb. fél órával a vélt jóllakás után, megjelent nálam is, hogy a bundás kenyeremből lejmoljon (lehet, hogy egy fogás nem elég neki?).
A lánynak jelentem: Nagyon ízlett, rendre tartotta a száját, időnként "hümmögött" is a rágás mellé :)

12.12.12.

Ma 2012.12.12-én természetesen nekem is írnom kell valamit :) No nem azt, hogy mennyire hozott szerencsét a mai majdnem negyed 1 (Viktorral azért megemlékeztünk a 12:12-ről egy sor erejéig:)), vagy milyen jó is, hogy kicsivel több, mint egy éve még a november 11-én izgultunk...

Fontosabb, hogy lejegyezzem, ami mostanra bizonyosságot nyert- nem egyszeri véletlenről volt szó ugyanis. Nem hiába mutogatok kitartóan egy-két babajelet, hogy a lánnyal kommunikálhassunk még azelőtt, hogy rendesen beszélne. Az "enni" jele már megy! (A kezét a szájához kell emelnie úgy, hogy az ujjaival megérinti a száját és előre, hátra mozgatva a kezét megismételni- Babónál ez kicsit még szájba nyúlósan megy és emlékeztetni sem árt rá, hogy mutassa, ha enni kér, ne csak "mutatóujjazzon":)) Persze a jó étvágyú haspókunk esetében az apja szerint ez nem olyan meglepő, hisz kajáért mindenre képes, de én azért nagyon örülök neki! Egyrészt, hogy tanult valami újat, másrészt, ezt végre Tőlem :) Eddig az apja jutott csak vele arra a szintre, hogy pápázzon, puszit dobjon...én kitartottam a babajelek mellett, ami kudarcra ítéltetett kezdetekkel bírt. A lány csak nagy szemekkel nézett és nem mutatott érdeklődést az utánzásra sem, nem, hogy az alkalmazására.
Bezzeg a héten: reggeli közben hajlandó volt viszonozni az "enni"-t, majd annyira rendes volt, hogy eme tudományát Apának is megmutatta, mikor hazaért a munkából, sőt, ma reggel Mesinek is. Az aszalt áfonyáért és a soron következő falatért MINDENT :)

Doktornéninél jártunk,

mivel Zselyke babó hetek óta köhög. Hiába próbálkoztam a patikában vény nélkül kapható málna ízű köptetővel, azon túl, hogy a lánynak ízlik és örömmel nyeli le, nem segít. (Attól tartok vagy nem az a baja, amire ez jó, vagy ennél is jobb a marketing, bár kötve hiszem, hogy a reklámban demonstrált Activity játékban elmutogatott gyógyszer nálunk valaha is előjönne egy-egy játék során...)
Gyorsan evett egy kis ipari főzeléket ebéd gyanánt- már nem volt szívem a szombati tészta maradékát adni neki-, majd elmentünk a rendelésre. A váróban volt előttünk egy kisfiú az anyukájával. A srác pár hónappal, max fél évvel lehetett idősebb Zselykénél és nagyon tetszettünk neki. Az anyja öléből vigyorogva kokettált velünk és huncutul hol előredőlt, hol visszahúzódott. A doktornéni felismert minket, pedig hál'Isten nem sokat találkozunk, csak amikor muszáj és most, hogy ez a náthás-taknyos időszak van és már nem volt mit tenni. A babó 13 hónaposan már olyan nagylány, hogy nem az ágyon (vagy asztalon...) vizsgálta meg, hanem az asztala mellé mehettünk, a leányzóról álltában lejjebb húztam a nadrágot, hogy a body-t felhajthassam a hallgatáshoz, majd a széken az ölemben ülve hallgatták meg először elölről, majd hátulról. Vicces lehet hallani a lélegzésen túl, ahogy cuppog a cumiján, mert azt bizony nem eresztette az én gyöngyöm :)
Talán ezért is volt, hogy ezúttal kissé vonakodva volt csak hajlandó betekintést engedni a torkába. Legutóbb gördülékenyen zajlott a dolog, bár akkor 1: nem volt cumi a szája közelében, 2: feküdt a kisasszony az ágyon és nem ült... A babó ettől függetlenül olyan ügyes volt és már olyan nagylány, hogy kiérdemelt a doktornéni matrica készletéből egy delfines példányt, amit igazi kincsként őrzött... A kabát felvétel erejéig éppen csak el tudta tőle venni a Nagypapa, majd naivan azt hitte, elég lesz ezt odaadni itthon, betette a kabátja külső, irattartó zsebébe. A babónak több se kellett, amint kint volt a kézfeje a kabát ujjából, már vette is el, ami az övé :)
Antibiotikumos orrcseppet kapott (kicsit fura, hogy orrcsepp, de hát az orrnyálkahártyán keresztül remekül felszívódnak a dolgok...csak az a baj, hogy jobban szereti lenyelni a dolgokat, mint eltűrni az orrába történő cseppentést!). Vettem neki C-vitamint is, mert már a végét járjuk a múltkorinak. Természetesen a szutyok idő miatt a patikában készülő orrcsepp készlet éppen nulla volt (Murphy), így 4 óra után lehet érte menni.

Anya kötötte sálban, sapkában :)

Babuska úgy kimerült, hogy az autóban elaludt, majd itthon a fotelra lerakott hordozóban folytatta a dolgot.

Tündérkém így fest a legújabb sáljában, melyet a hétvégi karácsonyi vásár "ihletett". Ott ugyanis rájöttünk, hogy mindenképp szüksége van a lánynak egy sálra, mert a kabátot nem húzzuk fel tövig, főleg, hogy a cumi tartót is tenni kell valahova és így szabadon van a nyaka. Tegnap kötöttem hát neki egy 3 színből álló egyedi darabot :p A koncepció az alábbi volt: nem tekerhetem többször a nyakára, hisz ahhoz még kicsi, így lehetőleg csak egyszer érje körbe, ugyanakkor szaporítanom kell annyi szemet, hogy elöl, a mellkasát is fedje, hisz a részben nyitott kabát által létrejön egy háromszög. Egy gombbal záródik és kapott egy nem túl szép, de azért aranyos, horgolt 4 levelű virágot, vagy lóherét díszítésnek.

Tésztatündér

Zselyke babó egész egyszerűen odáig van az apja féle bolognaiért, így nagy boldogan azt eszi már 3 napja. Úgy kezdődött, hogy a szombati bevásárlásunk elhúzódott és a mielőbbi "ebéd" érdekében előre hoztuk a tésztázást. Akkorra ugyan a lány már ebédelt, de vacsorára már ezt kapott. Aztán tegnap is ezt evett és ma is...és nem unja. Bőszen nyitja a száját, a rágáshoz használja mind az 5,5 fogát (bizony, már dagad rendesen a 6. fognál az ínye!) és úgy, mint a felnőttek/olaszok, a hosszabb tésztákat szépen beszívja a szájába. Ugyan maszatos lesz, de így még imádni valóbb! :)

Vicces arc :)

Kilógó tésztákkal...

Csodálkozik, hogy miért is fotózom...

Jóllakottan, maszatosan!

Sétálunk, sétálunk...

Zselyke babó ma délután eddig sohasem tapasztalt kedvet érzett a sétához. Hajlandó volt a kezét felfelé nyújtani, hogy foghassam és előttem sétálni! Csak úgy róttuk a köröket a földszinten. A teraszajtótól a konyha végéig, a konyhából a bejárati ajtóig, majd onnan vissza a nappaliba és mindezt többször!
Ha nem hagy alább a jókedve, lehet hamarosan egy perc nyugtunk sem lesz és valaki állandó jelleggel sétálgathat a kis Duracell nyuszival :)

Adventi vásározás

Egy kis vásári hangulat a "csipkés" belsővel :)

Ma beváltottuk a nyeremény belépőjegyeinket az Iparművészeti múzeum karácsonyi vásárára. (Olyan szép az az épület és én örültem, hogy megmutathatom Viktornak, de nála azért maradt "csak" épület ;)...) Kényelmesen megreggeliztünk, elkészültünk, majd elindultunk csak mi, a szűk család. Parkolni a Mester utcánál sikerült, ami nem is olyan rossz, így csak egy villamos megállónyit, no meg egy picit kellett az Üllőin sétálni, ogy célba érjünk. Odafelé Viktor cipelte az álmából ébredt leányzót, aki a ruhatárnál hamar átkéredzkedett hozzám. Mei tai fel, Zselyke be, irány a földszint és a vásári forgatag. Az első standnál kiderült, hogy a lány úgy "ült be", hogy a nadrágja felcsúszott a combjára, így bár szép harisnya volt rajta, igazi mutogatni való, azért mégiscsak helyre igazítottuk, amit kellett. Rengeteg ékszert és kötött holmit árultak. Az egyik sarokban megbújt asztalon aztán megtaláltuk, amit direkt nem is kerestünk, de várható volt, hogy valami hasonló az utunkba akad: ajándékot Zselykének. Babák (Meilinger Zita babái) sorakoztak egy kosárban, hívogatva a kisasszonyt, aki csak mutogatott és elég nehezen döntött... hiába, kemény meló eldönteni, mire is van szüksége az ember lányának: macira, rongybabára, vagy nyuszira :) A hármas kör viszonylag hamar kettőre szűkült, a mackók valamiért kiestek... Egy zöld pöttyös ruhás lány baba és a piros kockás testű nyúl maradt versenyben... hamar kiderült, hogy inkább nyulas a lány.

Ilyen volt a baba, csak barna hajú

A mackók

A Nyertes Nyúl

Na de abból is volt vagy 4-5 féle...de végül az elsőre tetsző kellett (mikor az apja mutatta volna az egyik másikat, ennek nem eresztette a karját, vagy a fülét, már nem is tudom, de egyértelműen hallatta a hangját, hogy ez az övé lenne!), amihez boldogan bújva közeledett. A nézelődést végül a nyúllal kiegészülve tettük meg, a nyuszi a mellkasomra került, a nagy fejéhez meg hozzádugta a lány a buksiját :)

Nem távozunk egy vásárról sem fülbevaló nélkül, ahogy Viktor megállapította- így megint meglepett eggyel :) Ezúttal üvegből készült, három színben tündöklő, fülbe bedugós fülbevalót kaptam. Remélem a lány békén hagyja majd és nem szedi ki a fülemből, mint egyébként szinte mindent!

Szundít...

A harmadik dolog, amire költöttünk, bio ivólé volt, ami mindenféle különleges gyümölcsből és növényből készült. A készítők készségesen megkóstoltatták velünk, amilyen levük csak volt. A babó áfonyalevet kapott, amit nagyon ügyesen ivott meg a kis műanyag pohárból, sőt! Addig gyakorlatilag csak ivott, amíg volt a pohárban nedű. Ezzel eldőlt, áfonya mindenképp kell. Vettünk még mellé homoktövist (nagyon fincsi volt), kökényt (Viktornak), csipkebogyót és végük berkenyét is.

A kisasszony igencsak kimerült a vásározásban, az autóban jó szokásához híven hamar elaludt és itthon aztán jó sokáig húzta a lóbőrt, akárcsak egy házi Csipkerózsika :)

Télapó itt van

Nyakig érő csizmácska :)

Tegnap reggel megérkezett Zselykéhez a Télapó. Minden jel arra utal, hogy a babó jó kislány volt- etetőszékből ki-, fellépőre, fotelra felmászás, sütő nyitogatás ide vagy oda-, hisz virgácsnak nyoma sem volt. A nappaliban, a kukac által őrzött terület közepén álltak a kis csizmák és a lány ajándékai. Találtunk a pöttöm, 18-as csizmácskában csokimikulást, áfonyás (!) müzli szeletet, mikulás csomagot, Télapós leporellót, plüss jeges macikat (egyiket még a Mama vette korábban, de úgy gondoltam a sapkájában jó lesz ez Mikulásra :), a másik pedig a Coca colához van most csomagolva) és egy nagy csomag aszalt áfonyát is! Pár nappal korábban Csilliék is hoztak egy Télapós leporellót, így megint van mit olvasnia, amit töretlenül élvez a kisasszony :)

A kis könyvmoly :)

Egy halom játék között...

Többször eljátszottuk, hogy én visszadugtam a csizmáiba a csokit és a müzlit, ő pedig boldogan kihúzta. A csokimikulásnak akkora sikere volt, hogy egyik kezében tartva végig mászott vele a nappalin és a konyhán, majd a jó fél órával későbbre tett reggeli idejére el kellett rejteni. Hiába lesz még csak 13 hónapos, máris igazi gyerek: első az ajándék és a játék! Mindent fel kellett fedezni. A mackókat meg kellett rázni, hisz fontos a teszt, hogy bírják-e majd a strapát :), a könyveket gondosan el kellett olvasni és ellenőrizni kellett, hogy a régebbiek megvannak-e.
Tüneményes a gyerek! Igazi ajándék nekünk... ;)

Első szánkózás

Remek kis szánkót néztem ki Zselykének a kika akciós újságjában- van biztonsági öve, hát- és kartámlája, direkt a 6 hónapostól a 3 éves korosztályig készült. Pár hete meg is vettem és már csak abban kellett bíznom, hogy a következő két év telén havazni fog :)
Mára akkora lett a hó, hogy tényleg volt értelme délelőtt kimennünk a napsütésben és kipróbálni a kipróbálni valókat! Mert abból akadt bőven: egyrészt maga a szánkó, másrészt a hozzá való ruha. Ugyanis Saroltáéktól örökölt a lány polárral bélelt, kívül vízlepergetős anyagból  készült, behúzható szárú nadrágot, a Mama pedig még tavaly biztosított egy olyan dzsekit a számára, ami ezzel a nadrággal- tudta nélkül, de- tökéletes kombináció. A kabát is vízlepergetős, mégis jó vastag és a babó rózsaszínben is csodaszép és csajos- természetesen!

Anya húzza...

A lány pedig tudja, hogy be kell dőlni a kanyarban :)

                   

Nagypapával hármasban kimentünk hát Pista kertjébe, hogy ne csak macska lábnyom tarkítsa a fehér tájat és szánkóztunk. A lány boldogan és kényelmesen foglalta el helyét, hagyta magát bekötni, nem ficergett. Egy dolgot viszont nem hagyhatott ki: balra dőlt és belenyúlt a hóba. Hiába, kíváncsi a lelkem, hogy mégis mi az, amitől káprázik a szeme, ha rásüt a nap... Beledugta a mancsát, majd úgy kellett belőle kiemelnem és egyenes ülő helyzetbe hoznom, mert nem igazán zavarta, hogy hideg. Bent hagyta a kezét, úgy húztam, majd, hogy aprócska ujjai megmaradjanak, "leporoltam" és úgy folytattuk utunkat. Lesett, időnként mosolygott, néha hangokat is hallatott. Csak azt nem értette, hogy a kutyák mégis miért kiabálnak megállás nélkül- ahogy ez a videón is hallatszik.

                                  

                                  

Sétáltak is picit Nagypapával...

És pocakot is düllesztett :)

Piros orr!

Mire kipirosodott a nózija, bementünk. A szánkózáson túl hagytam kicist a havon ülve ismerkedni az ismeretlennel, de ez nem igazán nyert. Annyira furcsa neki a csizmájában, hogy csak ült és kicsit fel-lemozgatta az enyhén behajlított lábát, de nem fordult meg, nem nagyon matatott... Ráérünk még a hóban fürdéssel!

Hétfői Apa-Lánya program

Hétfő délután Zselykére az apja vigyázott. Mikor felmentem megnézni mit csinálnak, ez a kép fogadott- csak persze akkor mindketten a saját képernyőjüket nézték és nem engem!
A lány a Minimax-os gyerekdalokat nézte a laptopon, Viktor pedig tankozott :)

Céges Télapó

Ma délután volt a tescos Mikulás ünnepség, így Zselykével bementünk Budaörsre. Az első durván 1 órát végül nem az ebédlőben töltöttük a többi gyerekkel és családdal- bár elnézve a benti tömeget jobb is volt ez így, mivel a látvány majdnem olyan volt, mint a fél 12-es ebédidő környékén megszokott, csak most többen voltak négykézláb :)
Mindenki megcsodálhatta a lányt, ketten meg is fogták és Zselyke jól tűrte. Egész hosszan elvolt Krisztinél és Ibolyánál is. Mondjuk, hogy lebeszéltük, hogy óvoda helyett lehet bevisszük allokálni a lányt- végül is jól jön a későbbiekben a szakmai tapasztalat, ráadásul többeknél jobban is csinálhatná :p
Fél 6 körül aztán szert tettünk pár csomag Milupa tejitalra, ami nagyon bejött a kisasszonynál és a nagy tömeg lecsengését követően a mikulás csomagot is megkapta a Télapótól:

Krampuszos, Télapós...

Voltak gyerekek is- észre is vette őket :)

Nyúlka-piszka

Furi arc a Télapónak

Lehet Anya jobban örült...? :p

:)

Cuki megérkezett!

Kb fél órával ezelőtt a kaputelefon csengője megszólalt és én kimehettem átvenni a nyeremény plüss kukacot. A kapuban állva a szállító férfi alig látszott az óriási zsáktól, amit a vállán átvetve tartott :) Csak annyit mondott, hogy a kukac alatt van az aláírni való papír. Gyors aláírást követően átvettem a várva-várt nyereményt és elindultam vele befelé. A szilvafa tájékán éreztem, hogy ez sokkalta nehezebb, mint amire fekvő állapotában gondoltam, majd az előszobába belépve rá kellett jönnöm, hogy közlekedni még nehezebb vele. Alig bírtam megfordulni, hogy becsukjam az ajtót- persze az én hibám, ha előbb felmérem a helyzetet, behozom a nappaliba, ledobom a földre és gyorsan visszamegyek az ajtót bezárni, de nem így tettem. (Még jó, hogy nem lift nélküli, emeletes házban lakunk...)

Az első orr fogás

Nem kicsit vigyori lányom az óriás kukacon (háttérben a nagy nyúllal) :)

Zselyke a járókában állt és meresztette a szemét- nem értette, hogy miféle óriás tetemet cipel az anyja egy eddig még egyikünk által sem látott kukás zsákban. Az első riadalom aztán hamar elmúlt, mikor kíváncsiságomból adódóan villámgyorsan letéptem a nejlont a plüss állatról. Zselyke járókából ki, Cukihoz le. Gyors méregetés, majd "pacs-pacs" és orr fogdosás következett. A hajas, drótos szarvas kukac hatalmas tetszést aratott. Lehet ütögetni, megmászni, sámlinak használni, hozzábújni, dőlni.... egy szóval mindent!
Apjával mindkettőnknek a Végtelen történet jutott eszünkbe, ahogy a kukachoz képest csöpp lányunk boldogan ült az állat nyakában és "lovagolt". Nagypapa megállapította, hogy az eddigi óriásnak hitt Coca cola-s nyúl, amit anno még Mesi nyert és a lány egyik kedvence volt, egészen eltörpül a kukac mellett. Szó szerint idézve a többször elhangzott mondatot: "Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nagy!" :))

Boldogságos videó a lányról és a kukacról:

Építget

Ma délután Zselyke babó rájött, hogy a szülinapjára kapott fa kockákból építkezni is lehet! Ugyan a véletlen műve volt, hogy a szokásos összecsattintgatás és kép nézegetés után ráejtette az egyiket a másikra, de úgy megörült annak, hogy most már egymáson van két darab, hogy nem adta fel. Rendre levette, lesöpörte a fentit, jól megnézte a járműves, illetve állatos oldalt- néha a gyümölcsös is érdekli-, majd igyekezett megismételni a véletlent. Ha figyelt rá, hogy lassan mozgassa a kezét és úgy engedje el a kockát, természetesen nagyobb sikerrel járt. Ha sikerült, emelkedő hangsúllyal megejtett egy "Hejjj"-t és vigyorgott, néha tapsolt is egyet-kettőt örömében, majd kezdte elölről. Ha nem sikerült, bosszankodott és a babaninja suhintásokat használta dühében :) (Ez az egyik legújabb mutatványa, mikor a két karját keresztezve, a tenyerét hol kinyitva, hol ökölbe szorítva gyors, hadonászó mozdulatokat végez, olyan ninja módra, ahogy talán a babák végezhetik a harcművészetet...:)
Olyan ügyes és aranyos, ahogy napról napra felfedezi a világot!

Spenótot még mindig NEM!

Úgy tűnik, hogy a spenót továbbra is a nem kedvelt ételek listáján marad. Vagy azért, mert zöld, vagy az íze miatt, vagy ki tudja... A lényeg, hogy nem igazán eszik belőle- amit ma lenyelt, az nagyjából a benne lévő tükörtojásnak és az apjának való, önkéntes megfelelési kényszernek tudható be. Ha én kértem, nem nyitotta ki a száját, ha az apja, az eredmény sokkal jobb volt!

Tartok tőle, hogy az arcára,  több spenót került, mint a pocakjába :)

Ez az arc, mindent elárul!