A korábban írt projektek közül az egyik kész: elkészültem a 2012-es télre tervezett Aviatrix típusú sapkával.
Sikerült dűlőre jutnom a stílust illetően, így nagyon színes, vidám lillás-zselykés sapka lett belőle a szivárvány hangulatával feldobva a téli komorságot.
Egyébként Zselyke itró cuki volt, szemmel tartott, miközben kötöttem. A járókából nézte, hogy mindent jól csinálok-e. Aztán mikor elkészültem és megmutattam neki, mosolygott. Igazi csajszi- szerintem örül, ha kap valamit, amit ráadásul viselni is lehet :) Elképzelhető, hogy ha becsődöl a mellényes, pulóveres kötési tervem, akkor kap egy egy színűt is, valami állat fejecskével megbolondítva. Nekem tetszenek azok a sapkák is, amiknek füle van, vagy szeme...
Mesivel és Viktorral közösen mentünk fonalakat venni hétvégén a Camponába, ahol a sapkából még hiányzó színeket, illetve az Edit által megkötésre kerülő kardigánokhoz vettünk fonalakat. A lány édesen csüngött az apján, az eladó természetesen megcsodálta a babánkat!
Az elkészült sapka (én elégedett vagyok vele, majd csak gombot kell rá varrni :) ugyan látszik, hogy most még kicsit nagy, de télre csak belenő a buksija (az egy évesre vonatkozó utasításokat követtem)!
Ma reggel megtörtént az, amire pár napja várunk: Zselyke reggel, nem sokkal 7 óra előtt az ágyban megfordult. A hátáról a hasára, végre teljes fordulatot tett :)
Nagyon figyelmes lány, hogy olyan időpontot választott, amikor Apa és Anya is láthatta a nagy eseményt!
Egyébként pár napja várható volt, hogy ez fog történni. A lábát rendre fel-felemeli, és hétfőn, mikor Mesi ötletétől vezérelve a játszószőnyegre tettük, ott a "lendít és oldalra ejt" technikával már oldalra fordult. Irtó cuki volt, ahogy szinte egész nap ezt csinálta. Megvilágosodtunk, hogy a mobil kiságyban kevés a hely a lánynak, hogy kellően fejlődhessen, így tegnap, Mesi szülinapi köszöntője előtt Viktorral az Elefánit is útba ejtettük Budaörsön. Vettünk egy járókát, ami tetszik a babónak is! Fából van- mindenképpen olyat szerettem volna-, görgős, több szintre helyezhető a lapja.
Ma beletettem a játszószőnyegét is, így ötvözve van a régi az újjal- remekül elvan benne. Minket is jobban lát, játszhat azokkal a babákkal, amikkel eddig, de az új fordulós mutatványt is gyakorolhatja. A járóka sokkal keményebb, biztosabb alátámasztást nyújt neki, először azt hittem ezen megy majd könnyebben a megfordulás, de reggel az ágyunk volt a nyerő. Az az elmúlt napok gyakorlását követően ideálisan lejtett ahhoz, hogy a kicsi, ami eddig hiányzott, meglegyen :)
Mesi felköszöntése jól sikerült, örült minden ajándéknak, megtudta, hogy a Vásárcsarnokban csatangoltunk múlt héten Zselykével. Vacsorára sushit csináltunk, mert kapott spéci rizst, nigiri formát és japán tálacskákat is. A torta pedig nagyon finom olasz narancsos-csokis volt, tűzijátékkal- Zselyke látta élete első tűzijátékát, "első sorból", mert Mesi ölében ült!
Zselykével nyakunkba vettük délután a várost. Mesinek jövő hét kedden szülinapja lesz és elmentünk megvenni az ajándékát, amit kitaláltunk. Viktorral egyeztetve a mei tai mellett tettük le a voksot a babakocsival szemben- utólag meg kell mondjam, tényleg ez volt a kényelmesebb és egyszerűbb. Éppen elég volt a pelenkázó táskát vinni, azzal és a gyerekkel együtt szlalomozni az emberek közt, akik "kedvességét" én is tapasztalhattam. Mesi előre mondta, hogy nem fogják átadni a helyet, biztos vagyok benne, hogy el szeretném vinni a lányt?! Igen, egyszer el kell kezdenem, nem lehetünk az autóhoz kötve- főleg ilyen szép időben-, sem pedig állandó kísérethez.
Nagy kalandozásunkat buszozással kezdtük, ahol az emberek csak nézték a lányt- ülve- de senki se szólt egy szót sem, leszámítva egy idősebb urat, aki miután felszállt, megkérdezte, hogy szóljon-e valakinek, hogy adja át a helyet. Megköszöntem, de mondtam, hogy nem megyek sokáig, mert terveim szerint átszálltunk villamosra, majd sétával folytattuk. A buszon Zselyke nagy szemekkel nézett, de a villamos ritmusos zötyögésére álomba szenderült. A vásárlás és sétálás során rendre hallottam, hogy "Milyen szép!", "Nézd, de cuki!", sőt, volt aki odajött hozzám azzal, hogy: "Elnézést, megkérdezhetem, hogy mennyi idős?", elárultam, hogy 4,5 hónapos, erre persze: "Jajj, és milyen hosszú haja van!". Mosolygások, az eladók dicsérete hizlalta a májam :)
Az egyik boltban azért volt még egy pozitívum, egy előttem belépő hölgy tartotta nekem az ajtót és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. A felajánlást annyiban használtam ki, hogy kértem tőle egy bevásárló kosarat, mert nem voltak annyira feltornyozva, hogy hajolás nélkül megúsztam volna. Küldetés teljesítve: ajándékok megvéve, már csak be kell őket csomagolni és várni velük keddig.
Délután 1 órakor indultunk és végül 5-re értünk haza. Csak egyszer kezdett kicsit nyűglődni, akkor kapott egy kis teát. A vizet nem szereti, egy-két kortynál többet csak a kórházban tudtam letuszkolni a torkán, mikor nem volt számára elég a tej, de azóta se nagyon fogy. Tegnap a tescoban vettem neki próba szerencse alapon gyerekteát- erdei gyümölcsöset. Megkóstoltuk mi is az apjával, hogy joggal mondhassuk, hogy "De hát ez finom!", és tényleg! Szerencsére a lánynak is tetszik, tegnap óta már több, mint 50ml-t ivott meg belőle, ami a vízfogyasztásának sokszorosa :)
A tavaszias idő tökéletes volt a hordozós sétához, Zselyke aludt, sőt, hazafelé tettem vele egy kis kitérőt a Feneketlen-tónál is, ahol végre látott és hallott élőben igazi kacsákat (ez jó, mert a Pampers pelenkákon van kacsa és minden állatnál elmondom neki mi van a képen és "hogy beszél", mikor megmutatom neki). Látott még galambokat, verebeket, fekete rigót, sőt egyet, Anya kedvencei közül is: egy varjút.
Mivel a tegnapot leszámítva hallgattam az elmúlt napokban, így egy kevésbé összeszedett, inkább képes beszámoló következik az elmúlt napok eseményeiről. Most nem nagyon aprózom el a történteket, felteszek pár képet, mert szépek, vagy csak mert nekem tetszenek és egy -két videót, többek közt az új játékról- ugyanis Zselyke, az eddigihez képest fordított helyzetben a kiságyban, határtalan örömmel rugdossa a fellógatott babákat. Olyan jó, hogy így örül az apró semmiségeknek is, mi pedig vele tudunk örülni!
Nagyon klassz volt a múlt hét. Előzetes egyeztetés után egy nyakláncmentő akció keretein belül átautóztam múlt héten Zselykével Csepelre Anitáékhoz. Most még cukibbak voltak Etelével, hiába, nem volt négylábú akadályozó tényező. A játszószőnyegről lógó babákat Etele közreműködésével mozgásba hoztuk, a szívecskét tartó békát azért kérte el tőlem a fiatal úr, hogy ő maga adhassa oda Zselykének :)
Szerdán megérkezett Pista, aki végre élőben is láthatta a lányt, aki nagyon klassz ruhákat kapott megint Annamarinak hála. Már felkészülten várhatjuk a húsvétot a két, nyuszis bodyval, csíkos, a cumitartóhoz abszolút passzoló kisnadrággal és egy irtó aranyos, lila, praktikusan fel-le hajtható kezes-lábassal, ami sétához kitűnő- mostanában ebben rójuk az utcákat.
Én egy melegítő együttessel lettem gazdagabb, aminek a felsője és az alsó része is zsebes!
Csütörtökön Editék jöttek, hogy kihasználjuk a hosszú hétvégét. Úgy fogalmaznék, hogy végül mindenki elvitte a lányt sétálni- tolta Edit, Dávid és Józsi is! Szülinapomra egy irtó klassz zöld fülbevaló-nyaklánc együttest és egy hatalmas plüss malacot kaptam, a lány pedig egy kisebb, tényleg malacosan visító plüss röfit és egy "Teknős Terkát". Ez lett a neve :) Imádja
Mivel nálunk maradt a balatoni kulcs, így a Dédi villámlátogatásra jött, Zselyke babó örülhetett. Róluk is készült végre pár kép. Ez az én kedvencem:
Felöltöztem, hogy a már nem hétköznapinak számító bevásárlás is teljes legyen, kiválasztottam a fülbevalót, majd dolgom végeztével az ágyban fekvő Zselykéhez fordulva megkérdeztem: "Szép Anya?"
a válasz: "Hööööö hö hööö" egy nagyon széles mosoly kíséretében! :)
(Ilyenkor minden plusz kilókkal kapcsolatos rossz érzésem elszáll és tényleg szépnek érzem magam, no és nem utolsó sorban boldognak, hogy van nekem és ráadásul ilyen jó kedvű, mosolygós baba is!)
A ma delutani kozos alvasunk utan nekilattam, hogy osszeirom a bevasarlolistat. Zselyke egy darabig bekeben pihent az olemben, majd ugy dontott, hogy tudtomra adja, o bizony ehes: elkezdte a felkaromat szivni. A nagy beleelestol eloszor csak mosolyogtam rajta, majd mivel sem szoval nem tudtam meggyozni (nem is ertem, hogy egy 4honapos lany miert nem fogad szot:), sem pedig kicsit mas pozicioval, igy "hagytam nyerni", megetettem hamar.
Apa mondta, hogy en is ugyanezt csinaltam allitolag Mamaval- Hiaba, az en lanyom (is) :)
Lassan atoltozom, elmegyek a tescoba nagybevasarolni a hetvegere. 10%, CC kuponok... Hetvegere megcsinalom eletem elso csulket Pekne modra. Kicsit izgulok, hogy finom lesz-e. A Herzes talalkozon olyan finom volt, szeretnem ugyanolyan jora, ha jobb lesz, persze azt se banom majd:p
Vagy Zselyke hatására, vagy mert itthon vagyok és úgy igazán nem dolgozom, előjött a kreatív énem. Persze lehet, hogy a hirtelen felindulásnak és a több, sebtiben nekiálltam projektnek nem lesz eredménye, de majd meglátjuk.
Hogy mik vannak napirenden ténylegesen, illetve a fejemben?
- még mindig folyamatban a terhesség alatt elkezdett teknősös, keresztszemes magasságmérő
- Zselyke babót szórakoztatni és fejleszteni egy saját gyártású Adamo hintával - ez Anita ötlete volt és már mindent megvettem hozzá: kötelet, fa rudakat, csavart, karabinert, Apával vetettem vásznat
- Edit belém vetett bizalmának hála elkezdtem télre egy mellényt/pulóvert Zselykének. A 86-os méretet belőttem magamnak, hátha elkészülök vele, mire akkora lesz, ha nem vagyok elég kitartó, akkor csak mellényig kötöm, ha véletlen szép lesz és érzem magamban az erőt, akkor lesz ujja is :)
- Editnek mutattam pár szép, csipke mintájú baba pulóvert és kardigánt, megegyeztünk, hogy választok mintát, viszem a leírást és veszek hozzá fonalat, akkor ő megköti
- kezdeti (bár valójában újabb) kötés iránti lelkesedésemben megtaláltam, hogy milyen sapkát szeretnék, csak kicsit extrázva a lánynak télire (Aviatrix típusút , a passzé biztos, hogy a többi résztől eltérő színű lesz és a gombolás, díszítés részére is kitalálok még vmit) A pontos leírás megvan, lehet ha eldőlt, nekivágok, ha nem, majd a Mamával egyezkedünk erről is :)
- már most kitaláltam Viktor szülinapi ajándékát, amihez megvan már minden és remélem a hátralévő idő is elegendő lesz a megvalósításhoz, mert időigényes ;)
- múltkor Mesivel az obiban vettünk rengeteg darált szivacsot, így lehet rongybabát,vagy valami mást is kap a lány, amit ki kell tömni
Az eddig tavolinak tuno 6kg-os "alomhatart" atleptuk. Valahogy igy voltam az 5-tel is, de ez mint ha kicsivel tovabb varatott volna magara. Vasarnap, a szokasos esti furdetes elotti meresnel kereken 6,00kg-ot mutatott a merleg.
Ma voltunk oltasra hivatalosak, 10:30-ra kellett menni Zselykemmel, aki ismetelten egy kis hos volt. Ket szurit kapott, egy mondjuk, hogy alap immunizalosat, ami a most esedekes 4honapos korban kell es egy pneumococcus ellenit is. Mindket combjat megboktek, o erre sirni kezdett,de amint felvettem, elhallgatott. Olyan hihetetlenul jo erzes ez, hogy nalam elhallgat es megnyugszik, akkor is, ha "bantjak", Anya neki meg a biztos pont... Valahogy errol az erzesrol sose mesel egy szulo se, pedig egyszerre felemelo es felelossegteljes :)
A nyugtatas alatt a doktor neni mutatott egy keljfeljancsit Zselykenek, majd meg is dicserte,hogy ennyi idosen milyen jol le lehet mar kotni a figyelmet. Hiaba, egyre nagyobb, ugyesebb, okosabb, szebb :) csak gyozzem magamban elraktarozni a vele toltott perceket!
A vizsgalatnal a merleg 6,01kg-ot mutatott es mar 62cm magas a mi kincsunk!
A mai bejegyzesben nem lesz ekezet,mivel a kenyelem jegyeben play book-rol keszulhetsz (Viktor COD-ozik, Zselyke alszik).
Jo suru napjaink voltak, tegnap, koszonhetoen a teli fagyok megszunesenek, Anita ugy dontott, hogy eleg jo ido van ahhoz, hogy Etelevel meglatogassanak minket. Delelott 11-et beszeltunk meg, pontosan erkeztek, Zselyke epp akkor ebredt egy rovid szunyokalasbol, Etele pedig epp akkor aludt el. Utoljara akkor talalkoztunk szemelyesen Anitaval, mikor terhes volt es mikor en osszejottem Viktorral, igy gyorsan gratulaltunk egymasnak a gyerekekhez:) Anita hozott egy forgathato, gyongyok miatt zorgo, szines keszsegfejleszto "bigyot", mindig hasznos torlokendot, bebietelt es egy cuki, abszolut tavaszias narancssarga, himzett viragokkal diszitett kantaros kord szoknyat Zselykenek.
Tudtunk vagy ket orat beszelgetni, amikor Etele aludt, igy megvitattuk a "mi az, amirol senki nem beszelt a terhesseggel kapcsolatban" temakat, csaszarmetszeseink elteroseget- ki kapott es ki nem kapott pl. fenekbe szurit-, a gyerek elso oltoztetesevel, furdetesevel kapcsolatos elmenyeinket, tobbe-kevesbe sikeres babakocsi szerelo mutatvanyainkat, meg mondjuk, hogy kicsit szakmai dologra is kitertunk. Egyeztettunk, hogy tanulmanyaink alapjan (es munkatapasztalatom szerint) milyen felvagottat jobb adni egy kisgyereknek. A vorosarukkal (virsli, parizsi) szemben hatarozottan kialltam a hagyomanyos erlelesu szarazaru (kolbasz, szalami) mellett :). Megebedeltunk, neztuk ahogy a ket pottom egymast lesi es nagyon jot beszelgettunk.
Etelenel szerintem egyertelmuen Patent es Gini nyert, odaig volt a kutyaktol. Kozel 4 remek ora utan indultak vegul haza es abban maradtunk, hogy megismeteljuk- vagy mi megyunk hozzajuk, vagy ok jonnek. Remelem sikerul majd ugy is osszehozni, hogy a fiuk is talakozzanak, mikor Viktor nem dolgozik es Mate is vegzett a diplomamunkajaval.
Ma delelott 10-re Szilvi, a vedononk jelentkezett be meg kedden. A hetfon esedekes oltas elott eljott es megnezte Zselyke babot, hogy lassa hogy van es erdeklodjon, minden rendben van-e. A helyzet valtozatlan, a lany egy foldre szallt angyal- csak akkor sir, have baj van es akkor nyugos, mikor tulesett a holdponton es bar faradt, megsem alszik... Nem panaszkodhatunk, tokeletes (elso) gyerek! Szilvire is mosolygott, okosan figyelt es alapvetoen jo kedvu volt, pedig vegig csuklott, ami, ha tul sokaig tart, sirasra ad nala okot. Mazlink van, meet allitolag meg nem talalkozott ennyire jo babaval, aki ilyen jo kedvu, rendesen alszik, nincs gond se a pocakjaval, se a borevel :)
Delutan bementunk a lannyal egyutt a Tescoba, hogy bent is lassak- mar nagyon sokan voltak ra eloben is kivancsiak. Ugy terveztem,hogy 4-re erunk be, de ebbol vegul inkabb n5 lett, meet 3-more evett, majd nagyon nehezen volt hajlando bufizni. A parkolobol vegul Viktor tegnap javaslatara a mei tai-ban vittem fel az irodaba. Mondjuk, hogy felavattuk, de majd biztos lesz huzamosabb ideig is hasznalva. A portan rendes voltam es kertem latogatoi kartyat- te jo eg, utoljara meg az allasinterjun volt nalam ilyen, tobb, mint ket eve. Fent aztan nem kellett sok, hamar korulvettek minket a Zselyke csodalok- volt, aki mar mondjuk, hogy hivatalos Zselyke fan es volt, aki talan csak most valik azza :p
Ibolya meg kulon ajandekot is hozott nekunk, Zselyke babo kapott egy horgolt krumplimacit, en pedig egy zokni malacot a disznaj gyujtemenyembe :)
A krumplimaci kapcsan megint erosebb lett bennem a horgolas utani vagy, bar lehet ez igy nem teljesen pontos. A vagy eddig is eros volt, csak a tudasom keves hozza. Egyszeru lancszembol csak zsinor lesz, max babacipobe cipofuzo... Eppen a heten kerestem ra interneten a hogyan tovabbra, de meg nem talatam meg az igazi okitooldalt :( nem konnyu leiras alapjan elsajatitani a dolgokat, ezert se haladok annyira a kotessel se. Ott is megy a sima, Editnek hala mar a forditott is, igy a kolcsonbe kapott mintakat tartalmazo konyv egy resze is megvalosithato, de kotve a szabasminta igencsak bonyodalmat okoz. Varrogeppel semmi gond, ha anyagbol kell valami, megcsinalom (ld: Mesi szalagavato ruhaja, mei tai). Amig itthon vagyok, vagy mindent megtanulok, vagy csak olyat csinalok a lanyomnak, amit tudok.
Ma 9-re volt időpontunk a fül-orr-gégészetre. Még tegnap szóltam Viktornak, hogy ahhoz, hogy 9-re odaérjünk, szóljon nekem, ha nem ébrednék fel időben, mert az etetéshez, öltözéshez kb. f7-7-kor kéne kelni. Zselyke babó lehet, hogy hallotta, mert végül már 6-kor fent voltunk mindhárman. Szegény Viktor mindig előbb felébred a gyerekre, mint én...úgy örülnék, ha néha-néha tudna mélyen aludni, hogy kipihenje magát, vagy én ébredjek fel még Viktor előtt, ha Zselyke nyüszög. Na egyszer hátha sikerül összehoznom! (Rosszabb esetben így bírjuk ki, amíg tényleg átaludja az éjszakákat.)
Kényelmesen megetettem, letusoltam, felöltöztem, Viktor játszott kicsit Zselykével, majd őt is felöltöztettem és elindultunk, mert ki tudja milyen a forgalom és hol kapunk parkolóhelyet. Szerencsére még tegnap eszembe jutott, hogy a parkolóhely távolsága és Zselyke- hál'isten- egyre gyarapodó súlya miatt jó lenne, ha elvinnénk a babkocsit is, mert akkor nem a hordozóban kell cipelni, ki tudja meddig. Eltoltuk a FOG-ra, út közben volt egy olyan úttest szakasz, ami végig macskaköves volt, hát ez igazán nagy öröm volt- Zselyke valóban zötyögött :)
Apa sorba állt, hogy bejelentkezzen a recepción, míg én levettem a sapkát és kabátot Zselykéről. Kiderült, hogy nekünk nem az ambulanciánál kell várakozni, hanem az audiológiánál. Megint tanultunk egy új szót- bár lehet a feledés homályába fog veszni :). Itt ringattam egy kicsit, tényleg csak kicsit, mert aztán egy doktornő szólt nekünk. Megkérdezte, hogy a babával hallásvizsgálatra jöttünk-e, így bemehettünk még a kapott időpont előtt. Nekilátott a megfelelő műanyag (?) füldugós rész kiválasztásához, másodjára sikerült Zselyke fülecskéjéhez illeszkedő méretet találni, majd mérni kezdett. Nagyon aranyos volt, végig nyugtatta Zselykét, beszélt hozzá, mutatta neki a műszert, hogy nézze, hogy világít...de Zselyke a büfizős pozícióban a nyugalmat elunva megmoccant...idő előtt! Kezdhettük újra. Megismétlődött, a szituáció, nyugalommal vár, mérünk, majd moccan és megint kezdhetjük újra. A doktor néni mondta, hogy fektessem le az ágyra, hátha úgy nyugodtabb lesz. Ez és a pocak simogatás, pofi cirógatás- aminek hála, ha kellett volna, a fejét is meg tudom tartani a kellő pózban- sikerrel járt. Mérés befejezve, az addig mozgó oszlopok és a noisy felirat helyén egy pipát láttam. Mondta, hogy minden rendben, jó a hallása, vihetem öltözni, amíg megírja a papírokat. Gyakorlatilag az elhúzódó méréssel és a kocsihoz való visszasétálással együtt is újra az autóban ültünk 9 órakor, amire az időpontunk szólt.
Konklúzió: piros pont az egészségügynek.
(Ugyan később vizsgálták meg, mint gondoltam, de nagyon rendesek voltak!)
tudtuk meg Viktorral, hogy úton van Zselyke. A képek mappában ráakadtam erre az "első képre a gyerekről", ahogy Viktor hívja:
Tavaly március 5-én hajnalban csináltam meg a terhességi tesztet, ami bizony két csíkos lett :) Nagy volt az öröm nem sokkal 6 után, majd visszabújtunk aludni. Azóta féltem, lesem a lányt, hogy fejlődik, mit csinál. Már lassan fele annyi időt lesz idekint, mint amennyit a pocakomban volt és csupán annyi változott, hogy a korábbi köldökzsinórból mára egy láthatatlan lélek-szál maradt, ami összeköt minket :)
Család lettünk, november 10-e óta látom az arcát, a szemét, foghatom a kezét, hallom a hangját és örülök, örülünk neki minden nap, minden percben. Jó anyának lenni! KÖSZÖNÖM Zselyke, KÖSZÖNÖM Viktor! :) :***
mert Viktor itthon volt. Szeretem, mikor együtt a család és nem csak a munkaidőt követően, míg fel nem lövik a pizsamát. Szombaton hármasban mentünk le a Camponába, mert elemet kellett cseréltetnem a karórámban. Csütörtökön megállt és én nem tudok meglenni karóra nélkül. Abban alszom, abban fürdök, mindig rajtam van... így nem is mindegy, hogy mit tud. Emlékszem, mikor megállt a Mamától örökölt, mekkora gondot okozott, hogy egyrészt szigorúan ezüst színű legyen, nekem más nem jó, fém csattal, hogy bírja a vizet a kádban és esetleg nyílt vízben való fürdés miatt (anno a Balatonban az Éva mamától kapott bohócos óra rendre 5-10 méterre a parttól jutott eszembe, hogy rajtam maradt, mikor már bemerültem, az meg elázott, így száríthattam) és nekem is kedvemre való legyen. Szóval babakocsistul lementünk, be az óráshoz, majd ha már ott voltunk, akkor fel az emeletre a kézimunka boltba, hogy vegyek ferde pántot, mert Mesi talált nekem babacipő szabásmintát és ahhoz kéne, majd be a Tescoba. No nem azért, mert hiányzik a munka, hanem azért, mert akciós volt az óriási ananász, amit imádok (de csak ha nem konzerv). Vettünk is két ananászt, nagy Nesquik-et, Apának chipset, elsétáltunk az otp-ig, majd hazajöttünk. Viktor tolta a babakocsit, végre hozzáfért ő is, ő büszke volt a lányára, én meg rájuk, mert olyan édesek együtt :) Zselyke már az órásnál elaludt, majd a liftezésnél kicsit felébredt- ez volt az első alkalom-, de végül annyira mély álomba került, hogy csak itthon ébredt fel, mikor Mártiéknál még levezetésként beszélgettünk egy jó fél órát a kertben.
Vasárnap meglátogattak minket, eljött Zselyke-nézőbe Dóri és Máté. Hoztak egy nagyon cuki, általam eddig még soha, sehol se látott, "ha lehúzod, visszahúzza magát zörögve" nyuszit :) és kaptam egy csodaszép sárga hibiszkuszt- remélem nem nyírjuk ki túl gyorsan. Majd utána olvasok mi segítene az életben tartásában :) Este befejeztük a szombat este elkezdett Cincin lovagot.
Nagyon aranyos mese és még Zselyke is nézte. Az ölemben feküdt és nézte a monitort. Időnként, mint ha izgulna, a szája elé emelte a kezét, volt, hogy elkezdte nyalogatni, és egyszer egy hangos, félelmetes résznél, mikor egy emberi koponyát mutattak, a hang miatt megriadt! Baba módjára behajlított könyökkel, feltett kezekkel megrándult.
A mai sétánál, amire a büszke Nagypapa is elkísérte Zselykét, sok emberrel találkoztunk. A nem közvetlen szomszédtól elkezdve Apa Sparos vásárlásai során szerzett ismerőseiig. Mindenki odáig volt, hogy milyen szép kislány, hogy mekkora haja van és milyen aranyosan néz- már amikor felébredt. Volt egy néni, aki "Szabad megnézni a babát?...Jajj, milyen szép, ahogy alszik!" reakciót követően sétált tovább az utcán, egy szál otthonkában- pedig ennyire azért szerintem nem volt meleg. A sétát megelőzően kénytelen voltam Zselykét megfürdetni és átöltöztetni, mert az evés utáni szokásos büfiztetés alatt, a szokásos kakilásnál- ez valahogy összeköttetésben van nála, néha evés közben áll meg ezért egy kicsit, máskor közvetlen evés után intézi, hogy állandó szinten tartsa magát, vagy ki tudja- megint baleset történt. Valahogy talált egy aprócska helyet, ahol a kaki a bal csípője felé kifolyt, ezzel összekenve a body-t, a rugdalózót , sőt még az én felsőmet is.
Holnap korán kell kelni, etetni, elkészülni, mert 9 órára megyünk a fülészetre, ahol végre megvizsgálják a hallását. Kíváncsi leszek mennyien lesznek, mennyire tartják be az időpontokat, milyen gyerek neveket hallunk és Zselyke hogy viseli majd. Remélem minden rendben lesz a hallásával is, bár amennyire az itthoni körülmények közt egy anya megállapíthatja, minden rendben, ráadásul egyelőre egészséges is, mint a makk!
hogy Zselyke átalussza az éjszakát? Ma fél 6-kor ébredt, előtte nem. Utoljára tegnap este evett 8 körül és kibírta reggelig. Nagyon ügyes. Kicsit aggódtam, mert a tegnap átaludt éjszakával és az ettől függetlenül tartott étkezési időpontjaival az eddigi 5 alkalomból már csak 4 lett, de nem kért újabb adagot, nem kért hajnaléban pótlást. Csak tudja mi kell neki, ha éhes, úgyis nyűgösködik és szól- sőt legutóbb nagyon cuki volt, azt láttam, hogy kicsit nyitva van a szája és pörgeti a nyelvét, úgy, mint mikor szopik. Ezt a néha-néha cumisüvegből kapott tejnél tudtuk megfigyelni. Viktor hívta fel rá anno a figyelmem, hogy mivel a cumisüveg és a cumi is átlátszó, látunk mindent :)
Nagyon vigyorgósan ébredt megint- ezt lassan felesleges leírnom, mert mindig jó kedvű, de annyira örülök neki, hogy ilyen, hogy nem biztos, hogy kibírom. Próbáltam megnézni facebook-on, hogy van-e már eredménye a februári babaszépségversenynek, amire beneveztem a lányt, de még semmi. Később láttam, hogy állítólag 7.000(!) pályázat érkezett be, ezt én nem hiszem, legalábbis nem lehet 7.000 érvényes, a döntőbe jutás feltételeinek megfelelő...no de majd meglátjuk. 50 like kellett a döntőhöz, utána már csak a zsűrin múlik, hogy van-e szemük :p
11-kor megebédelt, utána kicsit elvoltunk még az ágyban, mert olyankor sokszor bújik, mosolyog, örül, hogy együtt vagyunk, nyugodt, mert tele a pocak... ma is kihasználtuk, ő meg újra nyomatta a vicces torok hangjait, amik a kezdetihez képest sokat változtak. Most már úgy csinál, mint ha pergetné a nyelvét és "grrr"-zik :) Kivételesen sikerült felvennem, ami nagyon nehéz. A hosszabb és rövidebb gügyögését is halljuk, de ha meglátja a mobilt, vagy más felvételre alkalmas eszközt, elhallgat. Vagy lámpalázas, vagy csak nem akarja, hogy minden- szerintem- fontosabb dolgot felvegyünk.
Elmentünk sétálni, most kettesben. Felöltöztettem, kapott plédet is és a beöltözést követő kisebb bukása miatt textil pelenkát is az álla alá, majd elindultunk. A nap nagyon szépen sütött, de most sokkal szelesebb volt az idő, mint az elmúlt két napban. Az aktuális szélviszonyoktól függően hol le, hol felhajtottam a hordozó tetejét, hogy védjem őt. Én kócos lettem és megtapasztalhattam, hogy az eddig se nem túl nagynak, se nem túl nehéznek ítélt babakocsinak mekkora légellenállása is van :) Sebaj, kell az edzés, meg amúgy se rohantunk sehová, így ahol a szél miatt lassabban tudtunk csak haladni, hát lassabban mentünk. Az elmúlt 3 nap alapján már "szokásos körnek" nevezhető utat bő fél óra alatt tettük meg. Pont mire hazaértünk, a szél is felerősödött, így azt hiszem ideális időben indultunk és értünk haza.
Itthon aztán szórakozott. Végre felvettem, ahogy az ágyban tornázik az utóbbi hetekben. Mindig felemeli a két lábát és sokszor tartja percekig is... hasizomra gyúr, pedig neki (még) nincs miért: kirobbanó formában van, nagyon szép kislány :)
Gondoltam hosszú idő után végre utolérem magam és az eddig fel nem töltött Zselyke videókat végre felpakolom a youtube-ra, frissítem a link gyűjteményt, hogy aztán elküldhessem, de nem akarta hagyni. Természetesen elkezdett vinnyogni, mint mikor a hisztit kezdi, gondoltam letudom egy cumival, de nem: neki már az is elég volt, hogy odamentem, vinnyogásnak vége, széles vigyor, minden oké, majd anya szórakoztat. De nekem más tervem volt, így megsimogattam, mondtam, hogy még videókat töltök fel, otthagytam a kiságyban. Ő vele ne szórakozzon senki, kisebb szünet után a vinnyogás, az előbbi feláll-odamegy-vigyor-kérés-otthagyás ismétlése. Kb. 3-szor játszottuk el, mire megörökítettem, mert azon túl, hogy kicsit bosszantó volt, irtó aranyos fejjel fogadott minden alkalommal az én fifikás lányom!
Mesi is kipróbálta, nála is ugyanezt csinálta. Aztán persze csak rávette a nagynénjét, hogy vegye ki, játszanak inkább a kanapén, ahol olyat próbált, ami felnőtt fejjel érthetetlen. Mostanában mindent kóstolgat, de ma délután olyat akart megkóstolni, ami lehetetlen: a zenélő, Fisher Price-os tengeri csikójának a hasát próbálta megharapni, vagy szájba venni. Annyi biztos, hogy mi jót mulattunk rajta Mesivel, ő meg egy prá próbálkozás után feladta :)
(végre kipróbáltam, milyen, ha videót is linkelek... azt hiszem máskor is élek majd ezzel, ha lesz mit:))
Reggel nem hittünk a szemünknek. Viktorral felébredtünk, fél hét volt és Zselyke nem kelt fel. Nem kelt fel az éjjel enni! Hagyott minket aludni és ő is jót szunyókált. (Csak én voltam kint az éjjel a szokásos pisilésre, ami a tegnapi több, mint 4,5 liter folyadék után nem csoda) A lány nem is mosolyogva, hanem inkább vigyorogva ébredt, aminek könnyű örülni. Reggelizett, amivel 7 órára meg is lettünk, majd tusoltam, hajat mostam, míg ők ketten Viktorral youtube videókat néztek a playbook-on. Szereti a színes képekkel illusztrált gyerekdalokat. Véletlenül találtam meg korábban és elragadtatva nézi, időnként mosolyog és az ujjait mozgatja, gyűrködi ami a keze ügyébe kerül. Mindhárman kipihentek voltunk, még a munkába indulás előtt együtt tudtunk tölteni egy kis időt, nagyon jó érzés volt. Bárcsak minden napunk ilyen lenne ezek után. Ennél jobb ajándékot el se tudtam volna képzelni. Azt néztem ma is, mikor kicsit visszaaludt, hogy hihetetlen hosszú szempillái vannak. Csodaszép lányunk van :)
Két nappal ezelőtt még havazott és azt hittem idén se lesz tavasz, amit végre ki lehetne használni, de tévedtem! Tegnap is nagyon szép, napsugaras délelőttünk és délutánunk volt és ma is. Kihasználva a közel 15°C-ot, tegnap "csak" Apával kiegészülve mentünk el sétálni, ma pedig teljes családi harci díszben, már ha létezik ilyen :) Eljött Apa és Mesi is, sőt a kutyákat is vittük. Kíváncsi voltam mit fognak csinálni, mert már rég sétáltak, így lehet újra fel kell eleveníteni a tanultakat- Gini megy póráz nélkül, Patent meg a több méteres pórázon, mindketten instruálva, de ha többen visszük, a figyelmük is megoszlik, a tempó is más két kutyával és babakocsival...
Mostanra több, mint egy órás sétát tudhatunk magunk mögött. Minden szép volt és jó, ugyan mindkét kutya elhasznált vagy 2-3 kakazacskót, de istenem, ha nem jön ki elsőre, majd kijön másodjára. Nem is voltak Zselyke miatt olyan nagyon besózva. Tegnap rosszabbul viselték, mikor a kerítésen túl elhaladtunk előttük, sőt, mikor visszajöttünk, de távolodni kezdtünk, azt is. Ma boldogság volt, Zselyke elszundított, Gini Mesivel versenyt futott, szegény Pató megpróbálta időnként tartani velük a tempót, de mindhiába, Apa pedig egy szál cigi és sör nélkül keveredett haza, mivel Mesi is velünk tartott.
Nagyon jó érzés végre napsütésben, egy szál bőrkabátban sétálni, kihasználni a babakocsit és kint lenni a friss levegőn. Korábban is örültem neki, mikor már ki tudtunk menni a kertbe, de így- mondanom se kell-, nagyságrendekkel jobb. Csiripelnek a madarak, lehet ők is hírül adják, hogy látták Zselykét, akinek a madarakat még nem tudom megmutatni, nem tud még olyan gyorsan odanézni, ahova kéne és annyira messzire se lát még, de ami késik, nem múlik. A kutyaugatás szerintem hamar menni fog neki, így viszonylag hamar megtanulhatja majd a kutya jelét (logikusan a kinyújtott, lihegő nyelv), hogy mit mond a kutya...
Láttunk útközben egy sárga hammert, ami lehet csak a tavasz miatt bekövetkező olvadásnak köszönhetően parkolt végre a Balatonon kívül :p Csak tudnám minek ide egy ekkora, ilyen autó. Jó, hogy meredek az utcánk, meg lehet az országban egy-két olyan hely, ahol talán jó, de szerintem csak feltűnő.
A korábban írt projektek közül az egyik kész: elkészültem a 2012-es télre tervezett Aviatrix típusú sapkával.
