Oltások és státusz

Jöjjenek a nap számai (Magornál zárójelben Zselyke adatai ennyi idősen):

Zselyke: 11,07kg és 85cm

Magor: 4,58kg (4,61kg) és 59cm! (56cm)

Ma volt a két gyerkőc először együtt oltáson. Magor a két hónapos korban kötelező két szurit kapta, míg Zselyc az agyhártyagyulladás elleni választhatót. Nem is olyan kicsi fiúnk volt az első, akire nem csoda, hogy már a 62-es kezes-lábas rugdalózókat kell, hogy adjam és sorra szelektálom ki az 56-osokat, mert azok rendre rövidek! Azt mondta a doktornéni és a két védőnő is, hogy egyértelműen Magorovics a Nap HŐSE, mert ő az első szúrásnál egyáltalán nem sírt, csak érdeklődően lesett, a másodiknál, ami állítólag csíp, minimálisan nyekkent, amint felvettem, megnyugodott :)

Zselyke következett, aki lehet, hogy sejtett valamit, mert nem sok kedve volt már bejönni sem a váróból, de leimádkoztuk Tatával a bébitaxiról. Bent a játékokat nézte, majd mikor fel kellett ülnie a vizsgálóasztalra, kiakadt. Gyors gyerek csere-bere Tata és köztem, Babó a nyakamban és már került is le a kantár a válláról. Sikerült meggyőzni, hogy az ismerős sztetoszkóp nem bánt, így a mellkas hallgatás nem ütközött akadályokba- bár biztos, ami biztos alapon igyekezett szemmel tartani a doktornénit akkor is, mikor a hátát hallgatta :) Száját ki kellett nyitnia, aminél jól jött, hogy szoktunk fogat mosni és mutatni is. Magasság mérés gyorsan megvolt, ellenben a tömeggel. A mérlegre kellett állítanom, de ő csak csimpaszkodott belém és lábujjhegyen állt. Szerencsére már olyan magas, hogy látta a digitális kijelzőt, így okosan megfordítottuk, hogy lássa ahogy "ugrálnak a számok". Sikerrel jártunk! Következett maga az oltás... a fertőtlenítőnél nem volt semmi, de a gyors szúrás után hamar eltört a mécses egy "Anyaaa!" felkiáltás kíséretében. Őt is gyorsan felkaptam, mondtam neki, hogy ügyes volt és már kapta is az ajándék tengeri sünös matricát. Ezektől minden baja elmúlt és már csak a kinccsel volt elfoglalva. Szépen köszönt, dobott puszit is a végén én pedig dagadó májjal zsebelhettem be a dicséreteket, mert mindkét gyerekem ügyesnek lett kikiáltva (mások által is), sőt, meghallgathattam, hogy mennyire szerencsések vagyunk két ilyen jó gyerekkel! :)

Újabb nyeremény

Ezúttal szintén Magornak nyertem, most Fisher Price-os tükrös, oroszlános csörgőt :)

Szereti a babáját

Zselyke egészen egyszerűen imádja a babáját, amit Mesitől örökölt. Ma úgy tízóraizott, hogy a babó a fa ikeás fellépőn ült, a játékbaba pedig az ő etetőszékében... Evés után Zselyke is bemászott, magához vette a babát és ringatta, ölete, puszilta, büfiztette :) 

Most, hogy megunta, természetesen "Bogyó" megy :)

Határozottan: VIGYORI :)

Itthon is gyurmázunk

A délelőtti gyurmázáson felbuzdulva amíg a lány Tatával boltban volt én elkészítettem a gyurmát. Még Judit küldte kb fél éve ezt a receptet és pont Babónak való, mivel liszt, só, olaj és víz kell csak hozzá. Gyakorlatilag egy sima tészta- ami ízlik is neki... a gyurma tényleg elég lett volna szimpla adagból, de én persze dupláztam (legközelebb azért nem fogok ilyet csinálni, max ha már ipari mennyiségben lesz rá szükség). A használt adag feléhez kakaót kevertem, így lett barna színű gyurmája is a lánynak!

Babó hol a lencsét, szotyit és babot dugdossa a gyurmába, hol a szotyit eszegeti :)

"Mozgó" Zselyke

Elájultak :)

Anyatejes nap 2013

Ma délelőtt volt a kerületi Anyatejes világnapi rendezvény, amire elmentünk a gyerekekkel és Tatával. Zselyke élvezte a sürgés-forgást, figyelt a csúszdánál a többi gyerekre- sokkal érettebb, mint gondoltam-, imádta a műanyag libikókát, amire ha középre ült, egyedül is hajtotta (nem hiába néztem ki már neki 2 éve a tescoban, csak azt gondoltam, hogy ehhez kell még egy gyerek, idén pedig, hogy Magor talán jövőre lehet hozzá partner :)). 

Kipróbálta a kézműves foglalkozásokat, rajzolt szemet és szájat kicsi papírsárkányra, dióhéj hátú papír teknősnek és olyan nagyon élvezte a sóliszt gyurma díszítést szotyival, tökmaggal, babbal és rizzsel, hogy veszek hozzá dísznek valót és csinálok neki itthonra is gyurmát! 

Tatával megnézték ugyan a táncos foglalkozást, de az nem tetszett. Velem a Csiri-biri mondókás, énekes tornát élvezte, főleg mikor ő is fogta és rázta a színes ejtőernyőt :) majd lehet, hogy egyszer még elviszem, mert itt a campona mellett csütörtök délelőttönként van ilyen óra (1.200/alkalom, vagy 5 alkalmas bérlet van 5.000-ért). Idén is volt Eperke baba aki most még jobban tetszett a lánynak, még puszit is adott spontán az arcára :) Magor baba mindvégig aludt a mei taiban és vagy 10x megkérdezték a 3 óra alatt, hogy mennyi idős a picurkánk :) A tombolán idén nem nyertem, de nem jöttünk haza üres kézzel. Kaptunk ajándékot a kitöltött totóért, Zselyke egy kb. 10cm-es babát kapott, olyasmit, amivel Saroltáéknál is szeret játszani, Magor pedig az autósülésére egy csilingelő plüss oroszlánt. Zselyke hamar a tudtunkra adta, hogy neki idén is kell lufi, így Tatával közösen végül három műanyag pálcás lufit is szereztünk neki :)

Kippkopp gyártás

Előkészületek

Kész a páros: Kippkopp és Tipptopp :)

Zselyke nem hiába gyűjtötte a gesztenyéket. Mikor hazaértünk és lepakoltunk, Viktor nekilátott és gesztenyebabákat készített neki. Zselyke bőszen mondogatta, hogy "baba-baba" és örült a végeredménynek. A maradék gesztenyékből a következő napok során szerintem még készül neki egy-egy játék, csak majd arra ügyelek, hogy időben ki legyenek dobva. Emlékszem, mikor gyerekként elkavartam egyet és megkukacosodott...grr...

Szilvásvárad 3- Lipicai ménes

Ma, az utolsó napon elmentünk és megnéztük a Lipicai ménest. Zselyke a kiállított kocsikat is szívesen nézte, de az igazi tényleg a sok nyihaha volt.

A végén hiába kérdeztük az apjával, hogy mehetünk-e, jön-e haza, csak rázta fejét és mutatott a lovak felé. Úgy sikerült meggyőznünk az ismételt istálló látogatást követően, hogy másképp kérdeztük ugyanazt: mehetünk-e a Tatához :)

 

Az istállóban puszit dobott a lovaknak, a kifutón sétáló lovaknál meg lesett, haladzsázott és bőszen mondogatta, hogy "kaka-kaka", mikor látta, hogy egy-egy ló a dolgát végzi. Választhatott emlékérmét is, amit kis kincsként hozott magával a ménes látogatáson.

"Lónézőben"

Alvó paci :)

 

 

 

 

 

 

 

A kocsihoz visszafelé vezető úton aztán míg én őszi falevelet fotóztam, ő vadgesztenyére bukkant, amiket össze kellett gyűjteni az itthoni, beígért Kippkopp baba-gyártáshoz :)

 

A hazafelé úton kénytelen voltam megállni Mónosbélen, mert még odafelé kinéztem magamnak ezt a régi szénrakodót, ami jelen állapotában is rabul ejtett :) Mikor visszaszaladtam a kocsihoz, az út túloldalán álló ház kertkapuján kijött egy idős bácsi és megkérdezte, hogy hova sietek ennyire. Mondtam neki, hogy a kocsihoz, mert csak fényképeztem a rakodót. Kiderült, hogy ő itt dolgozott. Biztos furcsa lehetett neki, hogy valaki megáll fényképezni a mára már romos volt munkahelyét...

Szilvásvárad 2 - Szalajka völgy

(rengeteg képpel)

A keddi napunk gyakorlatilag a Szalajka völgyben telt el. Reggeli után felkerekedtünk és a 9:30-as kisvasúttal felmentünk a Gloriette-tisztásra. A kisvasutat Zselyc sokkal jobban élvezte, mint tavaly, mikor még kicsi volt. Most végig a padon állt és lesett ki az ablakon, miközben "huhúú"-zott.

 

 

 

  

 

A tisztásról az Istállós-kői barlanghoz. Igazi túra volt ez, amit a babó nagy részben a saját lábán tett meg, a kritikusabb pillanataiban hol az apja, hol az anyja nyakában. Magor végig mei taiban volt rajtam, hatalmasat aludt. Az őszi erdő csodaszép volt, már volt annyi avar a földön, hogy örülhessünk a ropogó száraz falevelek hangjának, és gyönyörködhessünk a színekben is. A barlang után szépen lassan elindultunk lefelé a völgybe. Gergő és Zselyke hol kézenfogva sétált, hol csak Gergő próbált meg úgy, mert a lány éppen kikérte magának, hogy fogják a kezét...

 

 

 

 

 

Mikor Magornak ebédidőt ütött a gyomra, a játszótéren pihentünk meg, ahol az addigra "elfáradt" gyerekek is új életre keltek és egészen "meglepő" módon volt erejük szaladgálni, hintázni, csúszdázni. A játszótér után kényszerűségből külön utakon jártunk Tomiéktól. Mi a tavaly óta kedvenc és eddig felülmúlhatatlan pisztráng sütödénknél ebédeltünk. Zselyke és mi is odáig voltunk a friss, sült pisztrángért. Magorkánk eléggé elfáradt, így a végén már hangosan adta tudtunkra, hogy jó lenne hazamenni. Út közben Zselyke minden egyes helyen, ahol látta a patakot és volt akár egy icike picike "vízesése" is, örült és "pisipis" szavakkal kommentálta :) Természetesen, ha volt szegély az út mentén, azon kellett menni és a vadgesztenyét és különlegesebb "picike sziklákat" :) is fel kellett szedni a földről. Végül délután 4 körül hagytuk el a völgyet, ahol egyszerre sikerült feltöltődnünk és elfáradnunk.

Fátyol-vízesés Apával

Fátyol-vízesés Magorral és Anyával is

 

Csakis a szegélyen...

"Hopp a patak!"

Cuki arc :D

Anya berakatta a lányt a fába

De nem volt ellenére ;)

Szikla-forrás

 

 

 

Icike picike béka