Magor fogak

Nem állítom, hogy nem lehetett volna előnyösebb képet készíteni a fiatal úrról és a fogairól, de azért már látszik az az alsó kettő fehér fogacska :)

Zselyke kívánságai

Zselyke babó aktívan kezdi a napot. Reggelire hivatalosan csak tejszeletet kér, de azért megeszi az én reggelim felét is (úgy, mint tegnap az ebédemét, amit ő külön nem kért), majd fogja a babáit és kiadja az utasítást:
- Anyu, építs nagy to(r)ony... gyorsan!
Építünk s mikor már elég nagy, rámnéz a hatalmas boci szemeivel és kérlelve ennyit mond:
- kész ihuhu - ez okozott némi fejtörést, de ismerve a lány által előszeretettel használt "néma H-t", rájöttem, hogy bizony sihuhúra vágyik.

Megkezdik a beszállást...

Majd a kaszkadőr maci a mozdony kéményre ugrik...

Minden tehetségem, vonat tudásom latba vetettem, hogy egy Zselyke játék moráljával kompatibilis vonatot csináljak. Nagyon örült neki, de furcsa módon csak állatokat szállított a vonat, a kisfiút és a kislányt nem. A tolatásról már ne is beszéljünk...
Rövid videó a vonatozásról, különösen Dávidnak ajánlva sok szeretettel :)

Zselyke a partiangyal

Magor nem volt hajlandó elaludni, csak szenved, így felvettem. Kapcsolgattam a tévét és végül a muzsika tévén maradtam a "Szenes Iván írta" műsoron, mert azoknak a nagy részét szeretem. (Néha az az érzésem, hogy én évtizedekkel később születtem, mint kellett volna, vagy az előző életem még felszínre tör néha :)) Magort ringatom Kovács Kati Jobb ez így nekem című számára, mire Zselyke lemászik a székről és otthagyja a minimax gyerekdalokat és táncra perdül. Volt itt rugózás, pörgés, forgás, térdre esés... Közben pedig ilyeneket mondott:

- Anya, Mao tánci...  tánci, tánci- és vigyorogva kaszál a karjaival :)- Tata, te is tánci! - csak ő nem mozgott, hiba feltárva.

Nem lesz itt üldögélés Melindáék májusi esküvőjén. A babó szeret táncolni! :)

Így mentek boltba

Hát ez a nap is eljött, hogy végre legyen annyi hó, hogy szánkózhasson a lány és értelme is legyen, hogy a Tescoban hótaposót vettünk neki. Ugyan szegénykém már "épít ember" programra számított, de ahhoz még több és tapadósabb hó kell.

Ha alszik egyet, délután kimegyünk és megpróbálunk még szánkózni és építkezni is. 

Rokkant napot tartunk

Bár még 10 óra sincs, Zselyke igazi pusztítót játszik. Mostanra már két játékát tette rokkanttá: a nagy játék ki-bepakolásban a karácsonyi Juliska baba bal karja nem bírta a strapát és a sokadik leesést követően vállból kitörött. Mondjuk ahhoz képest, hogy porcelán baba és a babó 2 éves, így is többet bírt, mint amit én gondoltam. Plusz a ruha kialakítása miatt bár megragasztani nem lehet, de a blúza végül is tartja a karját...

A nagy szomorkodás után a műanyag játékok kerültek elő. Egyszer csak hallom:

Zs: Jajj, jajj... nincs... anyu... nincs!

És mutatja a T-Rex kezét. Furcsán nézek rá, hogy eddig nem tűnt fel neki, hogy ezek olyan rövid karral, furcsán kinéző állatok.

Én: de, van keze, csak ennek olyan kicsi.

Zs: nincs! (szomorúan)

Megnézem és tényleg. Ennek a jobb kézfejét sikerült letörni.

Jó nap ez a mai! Lehet, hogy nem kéne kivinni a hóba sem, mert ott ki tudja mi történik majd...

Szeretjük a hűségakciókat!

Mindig gyűjtjük a matricákat, aztán sokszor semmit se veszünk... most az Angry Birds matricákat ragasztottam be a gyűjtőfüzetbe és a lány persze kedvet kapott hozzá. Tata gyorsan átnézte a polcot és a már lejárt, de sok-sok megmaradt Grundig matricát odaadtuk a babónak. Ő bőszen ragasztgatta az eredeti gyűjtőfüzetre és az agip-os medvésre is:

 

Kaláka koncert

Facebook-on nyertem két jegyet a Kaláka mai lemezbemutató koncertjére. Zselykével kettesben elmentünk rá. A MOM-ban volt, ami autóval tőlünk ~20 percre van, de mivel a közelben nem volt parkolóhely, így az Alkotásban tettük le a kocsit, mi pedig gyalog indultunk vissza. A kb 1km-es út felét Zselyke a saját lábán tette meg, a másik felét a karomban. Az hiszem a lány élvezte a dolgot. A jegyeket is ő adta oda, lelkesen üldögélt az ölemben, bár adtak ingyen ülés magasítót 100cm alatt, figyelte a többi gyereket és tapsolt. Sokat tapsolt. Amúgy is szeret tapsolni, de itt sokszor a dalok közben is tapsoltak nem csak egy-egy dal végén. Az elején kicsit türelmetlen volt, pedig "csak" 5 perccel a kezdés előtt ültünk le, de az a két éves babónak felért az örökkévalósággal :) volt egy kisebb holtpontja, mikor mindenáron sétálni akart, mert a nagyobb gyerekek a sorok végénél táncoltak, ugráltak, de szerencsére megmaradt az ölemben. Az utolsó 20 percben elaludt és csak akkor ébredt fel, mikor az emeleten épp pelenkáztam :) miután lementünk az előtérbe, átvágtunk a dedikálás miatt kanyargó soron. De ez átmeneti volt, mivel egy Micimackós hátizsákos kislányhoz visszaszökött még vagy háromszor. Igazi Zselyke-mágnes volt az a táska...
Hazafelé bementünk gyerekkorom kedvenc cukrászdájába, vettünk sütit és a lánynak egy belga tejcsoki macit, amit a hátralevő ~500méteren (a csoki miatt persze fele olyan sebességgel, de gyalog) elpuszított, míg visszaértünk az autóhoz.
A koncert jó volt, azt hiszem szert teszünk egy pár lemezre. Én rájöttem, hogy több Kaláka dalt ismerek, nem csak azt, amiről tudtam, hogy Zselyke miatt töltöttünk le. Hiába, ősszel már a 45 éves jubileumi koncertjük lesz... mikor hazafelé kérdeztem a lányt, hogy jól érezte-e magát, menjünk-e máskor is koncertre, azt felelte bólogatva: "igen, persze"!

Nagyon figyelte a színpadot...

Aztán elnyomta az álom :)

A "pelenkázón"...

És egy plakát előtt pózolós :)

Hasra fordult!

Már nagyon vártuk, hogy Magor ne csak egyirányú legyen, hanem végre a hasra visszafordulás is menjen. Már próbálkoztam játékokkal, hogy azok után nyúljon, de nem jött be. Én balga... hisz "csak" annyi kellett, mint kiderült, hogy játszak vele az ágyunkban és annyira feldobjam, hogy mikor otthagynám, ő jöjjön utánam. Utánam fordult, hogy csikizzem még a hasát és ő közben röhögve a hajam túrhassa, vagy leszedhesse a szemüvegem! 

Gyurmázunk

Zselyke szerint Vendel, de ez nem meglepő, mert neki minden az, aminek szarva van. Miután beledugta mindkét gyufát a bogyókba, én csináltam neki arcot. Aztán a lány elnevezte és szépen felültette az előzőleg összeszúrkált "fatörzsre". 

Én látom benne amit kell :) ha más is, akkor ügyesek vagyunk. 

Első rendelés (félig) teljesítve

Elkészült Zselyke macija. Bár nem barna, bár kicsit bamba és itt-ott csálé, azért helyes, talán egészen medve szerű és még ülni is tud. Ami ennél is fontosabb, Zselykének tetszik és mióta odaadtam, vele játszik :)

Ülés próba :)

A nyulat még meg kell álmodnom és a végtag varrás miatt az ujjamra is ráfér egy kis pihenő. Volt pár leszűrhető tanulság is : orrot a szemek után érdemes betenni, különben esélytelen egy viszonylag értelmes arc, varrni gyűszűben kéne. Ami viszont jó ötlet volt: jegyzetelni a készítést körönként, hogy ismételhető,illetve javítható legyen, a párna töltelék és maga a tény, hogy azzal kezdtem, amit úgy éreztem, hogy meg tudok csinálni.

Máris játékban van :)

Sőt, még inni is kap!

Egy csapásra foga lett, ráadásul rögtön kettő

Magor fogzása nem várt fordulatot vett. Eddig is rágott mindent, ami a keze ügyében volt, sokszor a leginkább kézenfekvőt: saját ujjait és már jó ideje nyáladzik is. De Zselykéből kiindulva- jó, tudom, hogy ilyet nem szabad, de az vesse rám az első követ, aki végig meg tudta állni, hogy egyik gyerekét a másikkal összehasonlítsa-, úgy gondoltam, ej' ráérünk arra még. Tévedtem. 

Ma hajnalban már érezhető nyomai voltak, reggelre biztosan kitapintottam, este pedig hajlandó volt Magor baba megmutatni is, hogy az alsó két középső foga bizony kijött. Látszanak a csipkés "hegycsúcsok'! Zselyke 9 hónapos volt, mikor az első foga kibújt (előbb hagyta abba a szopást, mint hogy ténylegesen foggal haraphasson) és azt csak később követte a szomszédos második. Magorovics szépen lekörözte... remélem jól viselkedik majd és nem fog jegykezelőset játszani! Így utólag az is lehet, hogy a fogai is ludasak voltak a hétfő hajnali hőemelkedéssel és hasmenéssel járó betegségének és az éjjeli 4-5 evésnek. Zselyc felkötheti a gatyáját, mert ezentúl azt kell felelnie a "Van foga Magornak?" kérdésre, hogy igen, nem az eddigit: nincs :) Hiába, a fél éves fiatalember már nagyfiú! 

Sikert aratott

Magor megkapta a polipját, ami végül másodjára és most már véglegesen elkészült. Ugyanis vissza kellett bontanom az alját, mert nagy igyekezetemben kihagytam belőle a csörgőt, úgy pedig nem sokáig köt le egy fél évest... sebaj, hiba orvosolva

Zselyke is észrevette és fel is ismerte! Ez külön öröm számomra :) aztán elvette, odament a teraszajtóhoz és már mutogatta is Tatának.
Zs: nézd Tata, poji!- majd megfogta az egyik lábát és rámnézett.
Én: az a lába...
Zs: láb. Itt is... itt is... Tata, láb!- s mikor az egyik lábat fogva természetesen felfordult a polip, riadtan így szólt: Jajj, eles!
:)

Mikor aztán megkérdeztem, hogy ő milyen állatot szeretne, mert akkor megpróbálok olyat csinálni, még ha nem is sikerül. Gondolkodóba esett, majd így szólt:
Zs: Brumma..
Én: akkor medvét szeretnél?
Zs: ... Nyúl!
Én: medvét, vagy nyulat?
Zs: brumma, nyúl!
Itt nincs választás, maximum a készítési sorrendben!

Magor, 6 hónapos státusz

egészen kitölti az első kardigánját a pocakja

Mivel drága "kicsi" fiúnk a holnapi napon már fél éves lesz- te jó ég, hogy szalad az idő-, így ma sor került a fél éves státuszra. Reggel gyorsan megmértem a fiatal embert, hogy nehogy a vasárnapi súlyt mondjam be (ettől függetlenül majd vasárnap is mérünk, hisz mindig vasárnap van mérés, úgy tudunk heti gyarapodásokat viszonyítani).
A mért paraméterek, bár a földön, pokrócon fekvő magasság mérésnek azért vannak hibái, de így itthon kényelmesebb volt, mint csak a pontos hossz miatt a tanácsadóba menni, hogy a centis vályúba tegyem:
   tömeg: 7,14kg (6,97kg)
   testhossz: 64 cm (64cm)
   mellkas: 43cm (41cm)
   fejkörfogat: 42,5cm (41cm)
(még jó, hogy has körfogatot nem mérnek, a kis húsgombóc abban is verné a nővérét :p)

Elnyomta az álom

Íme a POLIP!

Elkészült. Színes, szerintem cuki, elég nagy és puha. Lehet széles lapos, de lehet magas, inkább gömbölyű is, attól függően, hogy kinek mi tetszik jobban. Remélem Magorovics ezzel is jókat játszik majd és élvezni fogja mind a 8 lábát is,mert ezen a babán aztán van mit fogni, rángatni :)

Bizarr bébiételt kapott Magor is

Anno Zselyke is kapott banános spenótot, mert az jutott eszembe és úgy megette,míg simán a spenótot nem. Ez utóbbi azóta is fennáll, de hogy a banán hiánya, vagy eme gasztro élmény a ludas, az a mai napig kérdéses...

Ma Magor is hasonlóan jót kapott ebédre, mielőtt Szilvi a fél éves státuszra jött volna. Történt ugyanis, hogy a héten újításként salátát kapott. Hogy legyen valami értelme is, csirkehússal, petrezselyemmel és krumplival. Kicsit híg lett, így első nap végül cumisüvegből evett meg 5 perces időn belül ~120ml-t. Másodjára az istennek sem kellett, ezért ma az isteni szikra megint megtalált és egy kis összetört banánnal kevertem össze. Ettől édes is lett, meg az állaga is kanalazhatóbbá vált. 

Eredmény: egy ikeás tálkányit simán megevett. Ez van. Úgy látszik, hogy banánnal a szar, zöld színű dolgok is ehetőbbek, ha baba az ember! 

Megjöttek a szemek!

Ma megérkeztek a biztonsági szemek és négy darab orr is, amikkel jó darabig leköthetem magam és sok-sok horgolt játékot készíthetek velük. Na jó, ha törekednék élethű pókra, vagy egyéb sokszemű lényre, akkor nem annyira :)

Most aztán bevásároltam, alig várom, hogy befejezzem Magor polipját, aztán Zselyke állatkájáé a főszerep. Ami jó, hogy itt kis mértékben a mérettől, nagy mértékben a mennyiségtől függött az ár, a színtől nem, vagyis most nem igaz,hogy "csak a Papi kék szemet szeretne és az tovább drágítja" :)

Nem csak főz,

már mosogat is! Meg kell zabálni :)

Szappan és hab nélkül, de így is van mit kennie

Az elején lefutottuk a szokásos köröket a habért, de mikor engedtem belenyúlni a fürdetőkrémbe, már nem volt semmi baj! A lényeg, hogy legyen mit magára kennie :)

Egyedül fürdött a fiatal úr!

Nagyon élvezte a méretének megfelelő vizet, egészen addig, míg megpróbált megfordulni! :)

Minősíthetetlenül viselkedett

Zselyke baba kiütései csak nem múltak el. Szegénykém folyton vakarta magát, este a fürdésnél minden fokozottabb volt. Két napja, mikor a mannás kakaóvajjal kentem be, konkrétan sírt és csak azt hajtogatta, hogy "aú-aú". Ma elvittem a doktornénihez, aki megnézte. Kaptunk fenistil cseppet, hogy ne viszkessen neki és külön testápolót a még jó részeire és külön krémet a piros kiütésekre. Az imádott szappan és habfürdő helyett csak a gyógyszertári fürdetőt szabad használni és azt javasolta, hogy váltsunk mosószert. Pedig születése óta kizárólag a Dreft babáknak való folyékony mosószerét használjuk, semmi mást. Az ítélet: ha ez se használ, megyünk bőrgyógyászhoz!

Na de amiért a mai cím megszületett: Zselyke tragikusan viselkedett, komolyan mondom, hogy egyenesen minősíthetetlenül. Autóval mentünk, mert déltől volt rendelés és ilyen tájt félő, hogy a babakocsiban elalszik, gyalogosan meg nincs az az időpont, amikor értelme lett volna, hogy a rendelőig elbattyogjon, aztán meg vissza. A babakocsi indok miatt egyértelmű, hogy a karomban, jobb esetben a nyakamban hozhattam volna haza. Öltözés, autózás, séta a rendelőig mind-mind jó volt, de a második ajtón, ami az előtérből (szélfogóból) a váróba vezet, már nem sikerült átimádkozni. Meguntam, átemeltem. Akkor aztán csak bújt, a lábamat, később a nyakamat karolta át, csak sutyorogva válaszolt, hogy a plakátokon milyen állatok vannak. Viszonylag hamar sorra kerültünk, tényleg ha egy 5-10 percet vártunk és ekkor történt, ami eddig soha. Zselyke nem volt hajlandó átlépni a doktornéni rendelőjének küszöbét és kapásból üvölteni kezdett. Időnként volt egy-két "ne-ne-ne", de többnyire csak hangos kiabálás. Becipeltem- szégyen szemre-, leültünk a székre, majd igyekeztünk hallani egymás kérdését, válaszát. A saját hangom alig hallottam olyan hangos volt a babó. A száját se volt hajlandó kinyitni, mindkét kezét elé tette, hogy elbarikádozza. Ketten azért legyőztük és ott legalább nem látott semmi rendelleneset a doktornéni. Szerencsére nem is köhög... Persze lehet, hogy úgy lenne egyszerűbb orvosolni a problémáját, ha produkálna ilyen tüneteket is. Mikor ennek vége volt, nyomtattak recepteket, elmondták, hogy mit és hogyan tegyek- eddigre már csönd volt. Zselyke persze kiszúrta a matricás tálat és már maga elé is vette. Mondogatta, hogy zebra, meg zsiráf... a kisasszonynak mázlija volt, mert "bár nem viselkedtél úgy, most az egyszer választhatsz egyet" hozzáállást tanúsított az orvosa. Aztán persze nem szégyellte ezt hazudni:

Doktornéni: hát bántottalak én téged? Csináltam valami rosszat?

Zs: igen!

Én: Zselyke, ne hazudj!

... 

Doktornéni: sziasztok!

Én: viszlát. Zselyke, tessék hangosan köszönni!

Zs: szia!- és a markában tartott zsiráfos matricán kívül igyekezett még egyet megkaparintani. Mivel úgy viselkedett, ahogy, nem voltam partner a dupla matrica hadműveletben, pláne, hogy csak egy jár alkalmanként a JÓ gyerekeknek. 

Mindig bevackolja magát

Hiába teszem le Magort kb 30cm- rel beljebb, mint az ágy vége és hiába takarom be csak a lapockájáig, rendre az ágy végében találok rá (jó, hogy vettem rácsvédőt, amit igazából fejvédőnek kéne hívni, hiszen én a gyerekem féltem, nem az ágyát) úgy, hogy még a feje is be van takarva. Ilyenkor kiszabadítom, hogy kapjon levegőt és egy a továbbiakban is jól alvó, izzó kobakú kisfiút találok a paplan alatt :) Most is milyen vörös lett...

Fejetlen kutya, felismerhetetlen dínó

Ma többek között ezeket sütöttük Zselykével közösen. Hétvégén megszállt valami és szombaton dán vajas kekszet készítettem, valamint elhatároztam, hogy Zselykével közösen csinálunk fahéjas kekszet is. A következő napokban még kipróbáljuk a házi vajkaramellát, aztán tartunk egy kisebb szünetet, mert ami készül, az el is fogy (és rajtam- szerintem- meg is látszik, így jobb, ha nincs itthon semmi sem).

A Váncza féle fahéjas karika volt az alaprecept, de nem reszeltem bele csokit, a késhegynyi fahéj helyett nálam evidens volt a másfél evőkanál és szerintem lehagyom az olvasztott csokiba mártogatást is. Azért, mert így jobban érződik a fahéj és az szerintem jobb, másrészt szerintem így szívesebben meg is esszük. Viktor jobban szereti a fahéjat, mint a csokit, Zselyke pedig csak összekenné magát és félő, hogy a lenyalogatott kekszet visszatenné. Ha választhatna, ő a csokira szavazna, tisztán!

Zselyke aktívan közreműködött és nagyon ügyes volt! Gyúrta is a tésztát, majd egy kis kétségbe esést követően elhitte, hogy nem ennyi volt amiben segíthet, csak még vannak feladataink. Ki kellett választania a formákat, mert abszolút szaggathatónak tűnt a tészta. A vékony részeket ugyan nem mindig sikerült kiszednünk (ló és kutya lábak maradtak így le, a pillangó fejéről már nem is beszélve), ami rosszabb, hogy úgy megdagadtak a sütőportól, hogy kevésbé látható, hogy mi micsoda. (Kell még valami egyszerű, szaggatható finom keksz receptet találnom, ahol a végeredményt is felismerheti a babó.) A szaggatást nagyon élvezte a lány, a kész formák többségét is ő adta a kezembe miután kiszabadította őket. A vége felé aztán megkóstolta még nyersen a tésztát és azt mondta "nyam-nyam". Persze közben is beszélt sokat, mondogatta, hogy segít, kommentálta ahogy gyúrt, nyújtott, azt, hogy milyen formát vett el, ha valamelyik leesett, akkor meg "hoppá"-zott :)

Egy élmény vele együtt sütni, még ha a lisztet addig oszlatja is el a deszkán, hogy a szükséges mennyiség kétszerese fogy, mert a fele a földre hullik, de élvezi és ügyesedik is. Plusz szerintem fontos, hogy érezze, hogy segíthet és ilyeneket is "játszunk". Amikor Viktor hazaért, már sültek a kekszek. Mikor a beállított idő letelt és az óra csörgött, ez a beszélgetés hangzott el (igyekszem felidézni, hogy pontosan hogyan is hangzottak el a mondatok:)):

Viktor: kész van? 

Én: nem tudom, mindjárt megnézem!

V: te nem vagy ott? - szegezte a kérdést Zselykének.- Te vagy a kukta?!

Zs: ???

V: akkor a főnök?

Zs: nem. 

V: akkor ki a főnök? 

Zs: anya!

V: és te ki vagy?

Zs: Zselyi! 

:)

Szeretiii!

Magor megunta a pihenőszékben játszást, így befektettem a járókába, hogy aludjon. Brendonos nyeremény zenélő bagoly bekapcsolva (jó nyeremény volt ez), Magorovics kicsit fészkelődött a pelenkán, hogy az általa elvárt módon gyűrje az arcához, másik kézzel pedig a méhecskéjére markolt rá és egy kis hát simogatás után már aludt is. Olyan édes! Nagyon örülök, hogy szereti amit csináltam neki :)

Már Zselyke az első, ezzel ő vezet

A Google-ben már Zselyke képe az első a "mérges arc"-ra keresve! :)

És úgy nem mellékesen mi is tartjuk a helyünket, most 7. a Viktorral közös pálinkás képünk.

Magornak még van mit behoznia, mert bár 5. a "Magor baba" címszó alatt- Istenem de rég volt ilyen pici! De a becenevére rákeresve, csak nálunk van "Magorovics" találat :D 

Hiába, Google-celebek vagyunk, ahogy Gyuszi fogalmazott...

Játszó(tér) - videókkal :)

Ma délután Zselyke egyértelműen energia túltengésben szenvedett, nem aludt, de boltba sem akart menni, hogy ott aludjon előtte/utána/közben... feltettem hát neki a nagy kérdést, hogy van-e kedve játszótérre menni. Végre igent mondott, így Magort megetettem, a gyerekeken a pelenkát kicseréltem, öltözés, némi drukk a választott mozgásformák miatt, majd indulás. Tata boltba ment, mi pedig a sparig útba eső játszótérre hármasban. Magor kivételesen babakocsiban, Zselyke meg anélkül, gyalog. Ezen drukkoltam, hogy jó ötlet-e, mert Magor ugyan remekül alszik rajtam, de nem akkor mikor Zselyke emelgetem, lököm. Zselyke pedig bírja végig gyalog? No nem mintha nem tudom sokkal többet is sétálni.
Nem volt egyszerű eljutni négyesben sem a játszótérig, mert a babakocsit a maximális szóba jöhető ember, azaz mindhárman toltuk. Zselyke középen próbálta, de nem érte fel teljesen kényelmesen, így többnyire egy kézzel ügyeskedett, én jobb oldalról jobb kézzel, bal kézzel a lány csuklóját vagy kapucniját fogva, Tata pedig jobb kézzel hol a lány kezét fogta, hol a babakocsinál segédkezett. Ennek ellenére odaértünk :) Persze a kisasszony rögtön a csúszdánál akart volna játszani, de annak az alján egy kisebb leveses fazéknyi víz állt, így maradt a rugós hintaló. Nem tudom szakszerűen hogy is nevezik az efféle játékokat. A hintázást spontán éneklés kísérte, ami a kisebb panelek között remekül visszhangzik :) utána mérleghinta, rendes hinta és a valódi funkciójával tetszését nem igazán elnyerő mászóka. Magor baba először csak lesett nagy szemekkel, hogy most mi lesz, mit csinálunk, aztán a napot, minimális szelet is megszokva elaludt.

 

 

Ez az új kedvencem a játszótéri Zselyke arcok közül :) (mérges arc No2)

Így várakozik Döménél :)

Zselyke miután elunta magát, eleget énekelt és repülőket nézett, rájött, hogy nincs meg Tata. Elindultunk hát a bolt felé és Döménél találkoztunk is. Nagy volt az öröm, hogy látják a lányt, akiről addig azt hitték, hogy ma lecsúsztak :) A lánynak találtam egy Minnie egeres műanyag tányért, amiből végül kettő lett. Eredetileg csak a nagy laposat akartam megvenni, mert a kisebb "mély" nem volt túl értelmes, bár délután már abból ette a narancsot és tény, hogy ebbe 2 is belefér, míg az ikeásba csak egy, de a lánynak az is kellett. Választhatott, hogy Minnie vagy Verdás Villám McQueen, de most a lányos énje nyert :) (Pókembert és Hello Kitty-t kapásból kizártam).
Visszafelé viccesen nézhettünk ki, mert a lány hisztizni kezdett a fáradtságtól és igyekezett a járdán összeesni, így ő a nyakamban jött, bal kézzel a bal lábát fogtam, jobbal a babakocsit toltam, míg Tata kettő jól felpakolt pakkal mellettünk jött!

"Toás... ündi"

Avagy a kisasszony rendel.

Mostanában már nincs úgy oda Zselyke a májért, mint régebben. Anno szerette főve, bármikor jöhetett a májkrém is, nem egyszer csak kiskanállal, szigorúan kenyér nélkül amolyan nasi gyanánt. Mivel ma ebédre máj van, így kellett valami alternatíva. Még az emeleten megkérdeztem, hogy jön-e velem ebédelni. A válasz nem is igen volt, hanem lelkes "enni"-k egész sora. A lépcsőn aztán hamar kibökte azt is, hogy mit enne: "toás"! Ma is rántottát kért, bár tegnap is azt reggelizett :) Mivel mindegy, hogy  lágy, tükör vagy főtt akkor is csak a fehérjét eszi meg, így maradt a rántotta. Enni kezdte, majd rájött, hogy szomjas. Odaadtam az üveg poharát, amiben a cumisüvegéből nagy adagokban eltűnő teája van, de az nem kellett. Az ikeás békás pohár kellett és abba persze szintén nem tea, hanem "ündi", azaz üdítő! 

Éhen már nem halna, mert rendelni azt tud. Csak legyen aki megérti, hogy mit kér :)

Kitört a Sikonyafrász!

Magor boldogan sikongat és nyög járókában. Amikor odamentem, még boldogabban folytatta, majd a telefont meglátva kicsit megszeppent, de a videó azért így is jó:

Magor méhecskéje

Tegnap délután/este ugyan csak ezzel foglalkoztam, de elkészült :) (úgy látszik jól éreztem és a pillangó alapja tényleg reprodukálható volt) Este már meg is mutattam Magornak, akinek szemmel láthatóan tetszett! Fogta, az arcához emelte, forgatta...
Ma reggel ismét előkerült, de az mai első találkozás boldog másodperceit Zselyke hamar beárnyékolta: elvette tőle! Lehetséges, hogy jobban át kellett volna gondolom ezt a pillangót direkt nem mutatom meg Zselykének, mert ismerem a lányt dolgot. Igazából (talán) akkor szabadott volna odaadnom, ha Zselycnek is van már 2 saját figurája. Igen, kettő! Hogy a kis pocoknak mindkét kezében lehessen és mégis jusson Magornak is :)

Itt megmutatta...

De nem adta oda...

Aztán csak nézte...

De végül megszerezte :)

Tehát elvette, nézte, csavargatta a csápjait, felismerte, mivel következetesen Baltának szólította Baltazár után, de aztán mikor megértette amit mondok,hogy ez Magor méhecskéje, legalább megmutatta neki. Odatartotta hozzá, majd közölte "tessék Mao, nézd, Bí...bí"- csak tudnám, hogy honnan tudja, hogy angolul tényleg bee?. Aztán persze a játéka után nyúló Magortól elvette és még pár percig játszott vele. Majd tényleg csinálok neki is, de azt nem feltétlenül 1,5-2 nap alatt, ahogy az előzőeket!