Egyedül ivott

Zselyke felállt a kanapén, átnyúlt az asztalra, a félig teli poharat egy kézzel megragadta, visszadőlt a kanapé háttámlájának, két kézre váltott, majd két óvatos kortyot ivott belőle. Mindezt annyi idő alatt, míg észleltem, hogy mit is szeretne és odaértem, nehogy kiöntse a pohár tartalmát.
Bár frászt kaptam és azt hittem nehéz lesz neki, éppen ezért a pohár majd eltörik és minden elázik, de nem... alulbecsültem a babót, aki nagyon ügyes volt. Ettől függetlenül remélem, hogy nem ismétli meg túl hamar a mutatványt:)

Oltáson voltunk

Zselyke babó ma kapta meg a 15 hónapos korban esedékes oltásait. Két szurit kapott, ezeket már a karjába. Pityergett kicsit krokodil könnyekkel fûszerezve, de szerintem messze nem viselte olyan rosszul, mint az elôttünk lévő kisfiú.
Ha már ottjártunk, megmérettük a lányt: kereken 80cm és 9,32kg a kisasszony :)

(most pihen, én pedig abban bízom, hogy a következô két napban nem lázasodik be és ~10nap múlva a rózsahimlôvel-esetlegesen- járó kötôhártya gyulladást is megússzuk)

Beszédfejlődés

Az elmúlt cirka másfél héten Zselyke roham léptekkel fejlődött. Lehet, hogy a keresztapjától kapott utasítás hatására, mert az korábban is bevált az alvásnál és a járásnál is :)
A lényeg, hogy szépen és sokszor hiba nélkül mondja már az "Anya", "Apa" szavakat (bár időnként Viktort is anyaként szólítja meg:)) a korábbi "adjál" mellett.
Babajelek terén is fejlődött, ha kedve tartja, mutatja a cicát- úgy rajzol bajszot, hogy nem a szája felett húzza el az ujját, hanem a szájából kiindulva-, és a madarat is :)

Kis művész

Ma délelőtt Eszter és a fiúk voltak nálunk. Zselyke tündéri volt, ahogy a járókában fekvő Bálintot leste és időről időre benyúlt a rácsok közt, hogy megsimogassa a kezét, vagy a lábát :)

Én nagyon klassz fonalakat kaptam szülinapomra, míg a lány egy kerekes oroszlánnal és egy rajztáblával lett gazdagabb. A tábla igazi telitalálat volt, mert pár napja próbálkozik a rajzolással. Egyelőre mindegy volt, hogy tollal, vagy ceruzával húzhatja a vonalat, de ezen a táblán a speciális tollal könnyebben rajzol.
Ebéd után újult erővel alkotott :)

Fogzás

Zselyke fogai tekintetében történt pár érdekes, mondjuk úgy, hogy többszörösen nem várt esemény. 

Az egyik, hogy a már karácsony óta várt jobb felső oldalsó metszője végre valahára kint van. A másik, amivel vasárnap, egy véletlen folytán szembesültünk Gyuszinál: van egy alsó ŐRLŐJE is! Az ínyét vizslatva én személy szerint a felső után végre a bal alsó oldalsó metszőt vártam- ott is dagad már az ínye és némileg fehérlik is az éle, de még csak a hús alatt... Babóka meglepett minket egy észrevétlen bal alsó őrlővel. Persze az is lehet, hogy csak annyira volt észrevétlen, hogy mi nem vettük észre és a legutóbbi, lőrinci hőmelekedésnek ez a fog volt az oka.
Én "hülye", először bepánikoltam, hogy honnan tudjam, hogy ez melyik foga, hisz ha nem egymás mellett bújnak elő, elronthatom a sorrendet- igen, ez katasztrófa :) Mára azonban rájöttem, hogy egyszerűen nincs annyi tejfog, hogy ez bekövetkezhessen, hisz alul még hiányoznak az oldalsó metszők (ezek máshogy néznek ki) és a szemfogak is (ezek is máshogy néznek ki), így kieséses alapon csakis az első őrlők lehetnek, mivel a hátsó őrlőkhöz még túl fiatal.

No sebaj, úgyis szeretek feleslegesen és előre pánikolni, lehetőség szerint abszolút nem fontos dolgokon (is)! :p

Kiadta az utasítást

Nagypapa a hétvégén rakottkelt csinált, kihasználta, hogy Viktor nincs itthon. A lánynak és nekem külön félre volt téve egy adag, ami csak sütésre várt. Ebéd után Zselyke játszott a hűtőmágnesekkel, majd megjelent nálam egyetlen darabbal, amit boldogan átadott. A McDonald's -on hűtőmágnesen az alábbi szó szerepelt; "MOSOGASS".
Lehet, hogy van egy kis házi parancsnokunk:)

Pihenni voltunk (Miskolc-Lillafüred)

Viktor volt olyan kedves, hogy meglepett egy 2 éjszakás, 3 napos miskolci pihenéssel minket, ahova Mátéval és Dórival közösen mentünk. Szerencsére még időben, így az öt személyes autóban bár hatan ültünk, mégis szabályos volt :) (Már rég szerettem volna elmenni Lillafüredre, mert valamikor kislány koromban láttam a Palotaszállóról és a vízesésről egy képeslapot és mikor kiderült, hogy a nevem is benne  van a Lillafüredben, nem volt kérdés :)
Bár az eredeti tervek szerint nem most került volna rá sor, de végül 17-én vasárnap mentünk és tegnap jöttünk haza. A szállásunk Alsóhámoron volt, Lillafüredhez közelebb, de Miskolctól se túl messze. A legutóbbi védőnőnél tett látogatásnál kiderült, hogy Szilvi miskolci, így gyorsan kértem, hogy ajánljon nekünk éttermet, mivel csak reggeli járt a szálláshoz. Az autózást követően rögtön célba vettük a pizzériát, ahol kivételesen ingyen lehetett parkolni. Babó nem volt túl éhes, vagy neki nem igazán ízlett a pizza- nehéz eldönteni, mert elég jelentős mennyiségű kekszet sikerült megennie az úton. Az ebéd után átvettük a szállást, majd mi átmentünk Tiszaújvárosba Gyuszihoz Viktor új telefonjáért. A lányt lefoglaltuk a minimaxos gyerekdalokkal, amit ekkora tv-n még sose nézett, így nagy volt az ámulat. Forgatta a fejecskéjét jobbra is, balra is és a kedveltebb dallamoknál táncolt, ahogy szokott. Zselyke alaposan elfáradt a nap végére, kisebb hisztizésbe kezdett a keresztapjánál, többször elvette az ollót, amit persze nem szabad, majd igazolva a kimerültséget, sikeresen bukott is párszor a szobában, miközben sétálgatott. Kiderült, hogy a "megörökölt", 1 hetes telefon nálam akkor lesz az igazi, ha másik szolgáltatónál veszek SIM kártyát, de hát annyi baj legyen, majd megoldom, csak a számhordozás apróbetűs részleteit még meg kell tudnom.

Vigyorik :)

Az új hátterem- mikor már Zselyc elaludt

Hétfőn sűrű programunk volt, reggeli után (Zselyke példa értékűen ült az etetőszékben és szépen és jól evett)  elmentünk az állatkertbe, amit hol "ZOO"-nak, hol vadasparknak tábláztak ki. Igazán hűvös volt, -3°C, de mivel nyitva volt és kíváncsiak voltunk rá, hát bementünk. A babót az apja hordozta a mei tai-ban, ami jól áll nekik és mivel a lány is jó kedvében volt, született róluk pár közös kép, így van új háttérképem a telefonomon. (A következőt majd Pöcök2-vel közösen kell valahogy összehozni, az már nehezebb lesz, attól tartok). Az állatkerti séta igazán kalandos volt, mert majdnem mindenhol hó, vagy inkább jég borította az utat és eleinte úgy tűnt, nem látunk majd semmit se. Az összes állat elbújt, vagy a téli házában volt valahol, de aztán örülhettünk üvegen keresztül a figyelő szurikátáknak, egy pár egyáltalán nem fázós majomnak, akik vélhetően fagyott gyümölcsöt ettek, kenguruknak, emuknak, a trópusi ház melegében- ahonnan én viszonylag hamar kimenekültem a meleg miatt- kicsi selyemmajmocskának, gyűrűs farkú makinak, agutinak. Én is kiélhettem magam a háziállatos szakasznál, ahol nem csak a kecskékkel, de a talán serdülő félben lévő mangalica növendékekkel is szorosabb barátságot kötöttem és hajlandóak voltak pózolni nekem. Mindent megnéztünk, amit tudtunk én pedig örültem, mert szinte mindent le is tudtam fényképezni az új okostelefonnal, ami 8Mpixeles, így elég jó képek is lettek :)

 

 

 

 

 

Viktor kedvence

Ez a pofi...

 
Állatkert és minimális melegedés után a diósgyőri várat vettük be és végül csak egyetlen tornyát, mert kezdett mindenki lába remegni (az izomláz garantált volt már ekkorra).

Viktor komolyan átéli...

Babó még nem érti :)

 

 

A vár után a kinézett cukrászdába mentünk (Kisgergely cukrászda), ami durván 100 méterre volt a pizzériától, így szemfülesen a pizzériánál parkoltam le, majd sétáltunk picit, mintsem azért fizessek, hogy a cuki előtt szálljunk ki az autóból.

Ilyen fagyik voltak a honlapon...

Az "előebédet" biztosítottuk: Zselyke és az apja közösen ettek két gombóc fahéj fagyit és egy adag gesztenyepürét, míg én három gombóc fagyitól lettem boldogabb. Dóriék a süti vonalat próbálták ki. Ez elég is volt ahhoz, hogy visszatérve a szállásra, egy nagyobb délutáni szieszta és közös alvás után, végül fél6 körül induljunk ebédelni/vacsorázni Lillafüredre. A Palotaszállót gyorsan megnéztük még sötétedés előtt és ahonnan tudtuk, a vízesést is. A hó és építési munkák miatt a közelebbi lejárati lehetőségek mind használhatatlanok voltak, így a függőkert kimaradt, de így is szép volt.

 
A Hámori-tó teljesen be volt fagyva. A Tókert étterembe mentünk, ahol végül az adott időben csak mi tartózkodtunk, így nem volt gond, mikor Zselyke kicsit nyűglődni kezdett. Eleinte az apja sétált vele kicsit, majd szerencsésen lekötötte magát az őszibarack levemhez kapott szívószállal addig, amíg meg nem érkezett az étel. Hiába, enni szeret és mindkettőnk választása bejött neki, így igazi gasztrobabaként felváltva kérte a falatokat. Viktor rostonsült "harcsapaplant" kért tejszínes-gombás galuskával és pedig eredetileg bélszín steak-et vargányás raguval és burgonyatallérral. A pincérünknek sikerült nem jól feljegyeznie, így végül nem azt ettem, hanem bélszínt spárgával, roston libamájjal, gombával kalapolva, fehérrépa pürével és hozzáillő mártással. A malőrre akkor derült fény, mikor a pincér elnézést kérve megjelent egy kisebb tányérral, rajta a roston libamájjal és némi paradicsommal, majd közölte, hogy nem jó ételt ütött be és elfogadom-e ezt. Én a köretet őszintén szólva nem figyeltem, így a burgonyatallér-püré csere hidegen hagyott, főleg, hogy hál'Isten nem fehérrépa íze volt, hanem inkább krumplipüré jellege. Az ételek egyébként nagyon finomak voltak, itt mindannyian maximálisan megelégedve és jóllakva tudtunk felállni az asztaltól. Kissé megzavartuk a fizetésnél is a pincért, mivel külön kértük, hogy fizessünk, így ő kinyomtatta a teljes blokkot, majd Dóriék tételeit külön írva, azokat összeadta, majd a végösszegből ezt kivonva kiderült a miénk, de közben még beépített magának egy csavart a szervízdíj megosztással és egy pluszban beütött korsó sörrel, amit levonhatott. De mivel látszott, hogy már vélhetően jó ideje nem kellett papíron, ceruzával alapműveleteket végeznie, a hiányzó őszibarack levemből cég ajándéka lett :)
Kedden sajnos hideg volt, így bár reggeli után egy "kisebb" szerpentines utazást követően elmentünk Egerbe, ott mégse maradtunk sokáig, mert a vár messze volt és az időjárás se nekünk kedvezett.

 

 

Próba

Ki kell próbálni, hogy telefonról is tudok írni :)

Mocorog :)

tegnap Pocok2 egyertelmuen mozgott odabent. Azzal a kezdeti stadiumra ervenyes finom, mar-mar "alamuszi" motoszkalassal. Mult het szombaton volt mar ket, altalam oldalbabokesnek titulalt akcioja, mikor poziciot valtottam film nezes kozben.
Most majd' 17hetesen elobb sikerult beazonositani a mocorgast,mint anno Zselykenel az ismeretlent (20hetes volt a babo, mikor biztos voltam benne, hogy ez mar tenyleg a gyerek).

Alakulnak a babatakarók :)

Hétvégén megkaptam a Déditől az utolsó négyzeteket Zselyke babatakarójához. Ma délelőtt, míg a lány a járókában visongva szurkolt nekem, véglegesítettem a sorrendjüket, majd hosszanti csíkonként külön bezacskóztam, hogy ne legyen keveredés. Kezdődhet a darabok összeillesztése. Igazán színes és vegyes lesz, nekem már most is tetszik- és minden jel szerint a babónak is!

Egy távoli az összképről

És egy közeli az elemek egy részéről

Időközben nekiláttam Pöcök2 takarójának is, de itt új technikát próbálok ki. A minta ugyanúgy a nagyi négyszög marad- egyelőre ez lett begyakorolva és leírás nélkül is egyenletesen megy (ezen kívül még a virág díszben lettem egész jó:))-, de most nem különálló darabokból készítem. Ezúttal körbe-körbe haladok és a végeredmény egy négyszögletes takaró lesz, reményeim szerint szép, koncentrikus mintával uniszex színben. A színválasztás nehézkes volt, hisz nem tudjuk, hogy fiú lesz vagy lány és valahogy nem volt kedvem pasztell színekhez, ezért végül egy dominánsabb hármas alakítja a takarót: barna, narancssárga, fehér.

Ilyen a jelenlegi állapot

Egész egyenletes, büszke vagyok :)