Keresztelő (2012.05.26.)

Szombaton a délutáni mise után sor került Zselyke keresztelőjére. Az idő szerencsére jó volt- én már (természetesen "jó" szokásomhoz híven) előre pánikoltam, mivel csak 18°C-ot és esőt ígértek a köpönyegen. A napsütésnek és a melegnek hála, maradtunk az eredeti ruhánál, a fodros zoknival- nekem ez volt a legfontosabb, hisz nő vagyok és másban érdemben nem is nagyon tudok közreműködni. A B-terv szerint harisnyát húzott volna a lány, de az vagy bolyhos volt, vagy a ruhához képest drapp, esetleg kicsi, vagy a végül az auchanban vett fehér vékony nadrágocska esetében térdhajlatnál a kívánatosnál egy leheletnyivel bővebb... Még jó, hogy a fodros zokni győzedelmeskedett :)
Edit még pénteken hozott kétféle csatot, kettő nagyobbat, amik tartanak is valamit, illetve sok apró rózsadíszítésest, ami szintén szép és jó lehetett volna, de én kalapban álmodtam meg a leányzót erre a napra!

Szerencsére Annamari is tudott szabadságot kivenni, így a "Nyiri-klánt" nem csak mi képviseltük a Park utca 24/2. szám alól, hanem Annamari és Pista is. Eljött Imi és Elza is, így egész jó kis csoportképek születhettek a végén.

Maga a keresztelő bár a vártnál, azaz fél hétnél kicsit később kezdődött, de gyors volt, szép volt, jó volt.
Sírás nélkül megúsztuk, nem volt se hiszti, se semmi, amire mindenki számított volna egy hat és fél hónapos baba esetében.... ellenben a fordulatok nem maradhattak ki, mivel Rólunk (!) van szó:
1. Ez nem csak a lány első keresztelője volt, hanem az enyém is (igaz, hogy csak résztvevőként), így bár a főszereplők mellett állhattam, mégsem voltam kellően felkészült. Mikor a pap kérdezte a keresztnevet, mindannyian hallgattunk. Én tudom, hogy azért, mert nem a tőlünk kapott keresztnévre gondoltam, hanem a KERESZT névre- ami kiderült hiba volt. Így némi fáziskéséssel ugyan, de benyögtük Zselykénk nevét.
2. Mi hallgattunk, ellenben a kisasszony bőszen gőgicsélt. A név kérdésekor is ő volt egyedül válasz-képes, csak sajnos nem érthetően. Amikor a pap beszélt, ő is felelgetett valamit :)
3. Mindenki szorgosan felelt a kérdésekre, válaszolt, amire a keresztelő során kell és én megkaptam az engem megillető szerepet, tarthattam a lánynak gyújtott gyertyát. Ezzel nem is lett volna baj, de ő egyszer csak gondolt egyet és a nézelődést elunva, megpróbált belenyúlni. Gyertya jobbra ki, biztonságos távolságba- kisebb sokk a lelki szemeim előtt, miszerint most égeti meg magát...

Csodaszép és maradandó ajándékokat kapott és itthon várta az első üdvözlőlapja is, ami kizárólag Zselyke nevére jött- Angiéktól (Annamari testvérétől).

Jöjjenek a képek:

Iminél

Józsi papánál

Dédinél (1.)

Dédinél (2.)

Dédinél (3.)

Jelenlévők (1.)

Jelenlévők (2.)

Jelenlévők (3.)

Kereszt a homlokra

Keresztvíz alatt

A gyertya bűvöletében

Kiscsoportos kép 

Keresztapunál (1.)

Keresztapunál (2.)

Csoportkép (1.)

Csoportkép (2.)

Pistáékkal

Mesiékkel

Ajándékok

Ború, nyűgösség, rádiózás

Az elmúlt napok jó idejéből igazi borult, esős, párás, fullasztó idő lett. Ez nem tesz jót Zselykének se, egész nap "fejhangon" sivalkodik és próbál minket rávenni, hogy segítsünk rajta... ha másképp nem, hát karba vétellel. Ez sajnos nem megoldás, mert hamar hozzászokik a jóhoz, aztán sose tudjuk letenni, már igencsak megérzi a hozzászokott kéz is a lány súlyát, ráadásul ma varrom meg a sötétítő függönyt is a szobájába. (Ettől várom a csodát, hátha tovább alszik reggelente, ha sötétebb van a szobájában.)

Zselyke szereti, ha énekelek- nem tudja milyen a jó ének, vagy éppen, hogy tudja és ezért mosolyog annyira, ha dalolok neki? Bár már igencsak sok gyerekeknek való zenénk van, azért mégiscsak változatosabb és kényelmesebb, hogy rábukkantam a neten a Picur rádióra, ami igazi babáknak való zenés, mondókás rádió. Először furcsa volt, hogy néha a magyar dalokat egy-egy angol dal töri meg, de az első megrökönyödésemet már átvette a pozitív hozzáállás: nem olyan nagy baj, ha a még fogékony füle szokja az angol nyelvet is, így hátha jobb lesz a nyelvérzéke is.

A cékla eredménye...

A tegnapi céklának ma meglepő eredménye lett a pelusban- már-már felnőtt produktumnak látszó, sötét, krém állagú valami. Én jobban meglepődtem rajta, mint amennyire kellett volna. Zselyke jóízűen megette tegnap, a pocakjának se volt tőle semmi baja, ráadásul úgy tűnik kifelé is minden gond nélkül jön. Határozat: az étrendben maradhat :)

Tízóraira csak almapépet kapott, amit a szokásos "mohójojó" módon fogyasztott, azt hittem le is csúszik neki a másfél alma minden gond nélkül, de történt egy kis "baleset". Az egyik falatot félrenyelte- rostosabb, mint a többi mostanában evett étel-, köhögött, majd duplázott és annyira félrenyelt, hogy elkezdett vörösödni, könnybe lábadt a szeme és a teljes adag nem az előző "kuc-kuc"-féle apró köhögéssel jött ki. Ügyes volt, pedig én már készültem a lapockája közti ütögetésre- még jó,hogy nem vagyok egy stresszes típus :)
A maradék alma bele lesz keverve a krumpliba, vagy céklába, vagy hígítva lesz, hogy ezt elkerüljük.

7 kilo felett

Zselyke a szokásos vasárnapi, fürdés előtti mérlegelésnél 7,07 kg-ot produkált!
Túl vagyunk a 7kg-os "álomhatáron". Egy héttel ezelőtt nem gyarapodott semmit, most bezzeg megint több lett 10dkg-mal :)
Ügyesek vagyunk- szinte már nem is értem, hogy min tudtam aggódni a legelején... :p

Múltkor találtam egy idézetet, ami megtetszett és egy mérlegelős bejegyzéshez ideális:

"A babák testsúlya mindig ideálisnak mondható, és ezt onnan tudjuk, hogy ha lerakjuk őket a vállunkról, valami hiány keletkezik a nyomukban. "

          Jodi Lynn Picoult

Elmúlt napok képei

Tiszta hippi ebben a hajpántban :)

Rafinált mosoly Zselyke-módra

Most minden kell a szájába

Az állatkái még mindig lekötik- pedig milyen rég csináltam meg neki

Vasárnapi csendélet Apával

Egy olyan, amin a lány arca látszik jobban

Bográcsoltunk :)

Imádom ezeket a lábakat!

Olyan szép pofija van...

És hihetetlen grimaszai is :)

Jó az a babakeksz

Nagyon csajosan fogja

Szereti a pocakját

Zselykéről nyugodt szívvel állíthatom, hogy szereti a pocakját. A hozzátáplálás gördülékenyebben és sikerekben gazdagabban megy, mint gondolni mertem. Aki azt állítja, hogy az ő gyereke jobb, mint Zselyke, hazudik :) Zselykébe nem kell az ételt tukmálni, boldogan nyitja nagyra a száját, hogy ehessen. Nem zavarja, hogy új íz, az sem, hogy más állagú, mint az anyatej. Legfeljebb először kicsit csodálkozik, de aztán hamar túlteszi magát rajta és ÉLVEZETTEL ESZIK! Ha nem adom megfelelő ütemben, hangosan reklamál, egyébként ugyanúgy mosolyog evés közben, mint mikor szopik :)

Ma tízóraira újra a csokis tejpépet kapta. Gondoltam egy merészet és most cukor hozzáadása nélkül, már 60ml vízből készítettem (azaz az ajánlott teljes adag felénél járunk már). Boldogan megette mindet, sőt a végén még kicsit le is tolt, úgy babásan- sértődötten nyögött és ficergett az ölemben, de pár korty teával megnyugtattam. Mennyivel jobb volt ez így, mint ha csak a teát kapta volna!

Délutánra a Nagypapa céklát hozott haza- sárgarépát, vagy céklát kértem, mint legújabb, tányérra termett potenciális áldozatot. Az egy szem- de mégis öklömnyi cékla 24Ft volt. Kerestem mellé egy méretben stimmelő krumplit és mindkettőt külön-külön megfőztem, majd turmixoltam, végül fele-fele arányban vegyítve kínáltam fel. Ugyan kiderült, hogy nem túl jó ötlet a turmixolásra és nem villával való összetörésre szánt krumpliról is nagyon leönteni a vizet, mert ettől furcsán nyúlós, ragadós, már majdhogy tészta állagú valamit kapunk, de megoldottam a problémát. Külön tálkába tettem a turmixolt krumplit és a céklát, plusz a cékla főzőlevét is beletöltöttem a korábbi babaitalos üvegbe- így volt és lesz mivel hígítani. Azt hittem sok lesz a közel 5-6 evőkanálnyi pépet tartalmazó cékla-krumpli keverék, de Zselyke majdnem az egészet megette.
Tanulság, ha ilyen jó adagokat és szívesen eszik, akkor kb. 2 öklömnyi gumós zöldség 3 étkezésre elég nála- ami már kész baba adag, nem pedig kezdő! Olajat még nem tettem bele, de majd annak is eljön az ideje.
A fejemben már mindenféle kombináció van, aminek már említésétől is elrettent Viktor. Ilyenek az alma-cékla, banán-krumpli-hús, banán-cukkini párosítások is... :)

A zöld tálban nem túl jól festő céklás krumpli

Céklás krumpli "főzelék":
- 1 "ökölnyi" cékla
- 1 kb. ugyanakkora krumpli
- cékla főzőlé a hígításra

A fogzás

minket sem kímél. Most már egyértelmû, hogy Zselyke azért olyan nyûgös, azért alszik kevesebbet és kevésbé jól, azért rág minden keze ügyébe kerülô dolgot, azért nyáladzik annyit és azért is van bedagadva az ínye.
Szegénykémnek, ha jól láttam, három helyen is dagadt az alsó ínye. Bár nem vagyok fogorvos, de a két elsô alsó és a jobb alsó hármas helyén látszik neki duzzanat. Kíváncsi vagyok mikorra lesz ebbôl fog és melyik kerül ki gyôztesen közülük. A blinges láncot elôszeretettel csócsálja, egyelôre hasznosnak tûnik. (Én minden alkalommal, mikor látom, hogy rágja, örülök, hogy megvettem :))

Krumplitündér

A védônô tanácsát követve egymás utáni három napon próbálkozunk az új ízek bevezetésével. A csokis tejpép a legelsô kudarc után jelesre vizsgázott, kissé cukrozva és hígabbra hagyva minden gond nélkül lecsúszik a kisasszony torkán.
Ezen felbuzdulva tegnap úgy döntöttem, hogy a fôzelékek alapja, a burgonya kerül napirendre. Megvizsgálva az itthoni készletet, különös gonddal kiválasztottam a legkisebb egyedet, ami apróra kockázva megfôzésre került. Ezt követôen durván egy evôkanálnyit tettem külön tálkába, anyatejtôl hígabb állagúan felkínáltam uzsonna és vacsora közt. Direkt megvártam az elsô "krumpli élménnyel" Viktort, így ô fogta Zselykét, míg én kanalaztam neki az újdonságot. Elsôre furcsa grimaszt vágott, hiába a pürésítés, mégis ez eddigi élete legdarabosabb kosztja... Majd érdeklôdve nyammogott. A végére annyira belejött, hogy boldogan "fejelte" volna le akár a kanalat is, csak azért, hogy elôbb a nyitott szájába kerüljön az anyatejes krumplipüré. Egyedüli problémát az jelent, hogy egy idô után elveszti a türelmét és rámarkol a kanálra. Ezzel megakadályozza a gördülékeny etetést és az étel szájába kerülését is, függetlenül attól, hogy a kanál egyébként a szájához ér.
Ma, duplázva a krumplis tapasztalatot, egészen odáig jutottunk, hogy már 2 (!) evôkanálnyi tört krumpliból csinálhattam pürét, ami minimális veszteséggel elpusztításra került Zselyke által.
Határozottan állíthatom, hogy szereti a krumplit és tényleg magát a KRUMPLIT, mivel ebbe nem került semmi más az anyatejen kívül (ezt nem kell külön cukrozni). Holnap lehet merész leszek és csak vizezve is kipróbáljuk, hátha úgy is jó lesz. Nagyon édes, ahogy egy-egy falat után a "hamm" szóra kitátott szájjal, egész hasizmát megfeszítve újabb adagért "indul" :)
Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyes és nyitott az új ízekre, érzetekre!
...
Egyébként a mai Camponás családi tescozásunk során Zselyke találkozott az elsô hosztesszel is, aki neki adott kóstolót. Nestlés tejpépet lehetett kipróbálni, én a banánosat választottam neki, mert a csokisról már tudjuk, hogy szereti és ez amúgy is rajta van a "lehet vele próbálkozni" listán. Elôször kicsit aggódtam, mert Viktoron volt a mei tai-ban és egyrészt én nem etettem még ôt ilyen kicsavart pozícióban, másrészt ô se evett még hordozóban. (Anno, Mesi szülinapi ajándékának megvásárlásakor ivott cumisüvegbôl, de akkor csak ivott és ott rajtam volt, nem máson.) A problémázásom felesleges volt, mindannyian nagyon ügyesek voltunk, sikerrel jártunk és még Apa is tiszta maradt a folyamat alatt. Zselyke végül vagy négy kanálnyit elfogyasztott a mintából és megint mûködött a "hamm-effekt", így egy zacskó banános tejpép a bevásárlókocsinkban kötött ki.

Zselyke "elveszi" ami az enyém...

Apával épp összeszedtük a lány mosni való holmijait, húzom át az ágyát, erre hallom, hogy felébredt. Ágyat gyorsan befejeztem, nehogy lefejelje a polcomat, mint az egyedüli, fordulási irány útjában álló veszélyforrást, erre mit látok?

 

Elvette a malacos párnámat és vigyorog rám, mint a repedt tök. Nem tudtam rá haragudni, hisz úgy örült magának, a párnának, nekem, hogy végre átmentem hozzá... (plusz: legalább rám is hasonlít valamiben :)

Álljunk meg egy szóra!