Zselyke baba aranyosan megebédelt, félig Magorral együtt, félig velem. Mikor végzett a tökfőzelékkel, elindult felfelé (Magornak is ez lesz a vacsora, csak az ő részét turmixolom is). Kiabált le, hogy nincs innivalója, mert azt lent felejtette, mondtam neki, hogy elmosogatok és viszek. Mire felértem már így találtam :)
Ma elmentünk a gyerekekkel hármasban a Feneketlen-tóhoz levegőzni. (Igyekszem kihasználni a bérletem és a viszonylagos szép időt.) Fél 12 előtt indultunk és 2 után értünk haza. Zselyke a saját lábán jött, leszámítva a Kosztolányin pár száz métert, amíg cipeltem. Kénytelen voltam, mert egyrészt elaludtak a buszon, másrészt mire a villamos megállónál felébredt, már túl hosszú a zebra, vagy túl rövid a zöld jelzés - a lényeg, hogy nem értünk volna át. Merész voltam, mert Zselykét babakocsi nélkül vittem és Magor a mei tai-ban rajtam volt, így ez amolyan "egy életem, egy halálom" jellegű küldetés volt.
Már a buszozás is élmény volt, Zselyke egy fél hangos hurrával kezdte, mikor a busz elindult. A helyét nem találta meg egy könnyen, mert az ablakon is ki akart nézni, a lábát végig fel akarta t enni az ülésre és Magor kezét is fognia kellett, mert különben ki tudja, talán eltűnik az öcsi :) Szerencsére a végállomásig mentünk a busszal, így nem volt akkora probléma levennem az alvó gyereket a mellettem lévő ülésről. Egy idősebb férfi, amolyan nagypapa korosztály felajánlotta, hogy segít, ha kell, amin magamban jót mosolyogtam. Kedves- és ugyanakkor hihetetlen-, hogy felajánlotta lovagiasan a segítséget, de ugyanakkor vicces is, mert nem értem, hogy gondolta a kivitelezést. Segít Zselykét felemelni az ülésről, vagy leviszi a buszról, vagy jön velünk akár egy hordár? Mindegy, mert megoldottam, úgyis befejezem amit elkezdek, mert csökönyös vagyok, mint egy szamár :)
A tónál aztán élvezte, hogy szabadon sétálhat, a rengeteg galamb rabul ejtette. Ők lettek végül a befutók a nap végére, mert sokkal közelebb voltak, mint a kacsák. Azért némi kétségbe esés és hiszti is volt, mikor azt hitte, hogy a beígért etetés kimarad. Látta ahogy mások kenyérrel etetik a kacsákat és galambokat és elkezdett sírni, hogy "én is etet"... de galád anyának nem lapult a táskájában kenyér szelet (tanulság: legközelebb a galambokra és Zselykére gondolva, legyen!), így kénytelen volt elsétálni a kacsatáp adagoló automatáig, amihez direkt váltattam aptópénzt Tatával még múlt héten. Igen, készültem rá, sőt annyira, hogy nejlon zacskót is vittem, hogy 3 adagnyit is odaadhassunk majd a madaraknak. (rájöttem, hogy folyamatosan kell, hogy legyen nálunk 100,-Ft-os, mert minden csak azzal működik, amit a lány momentán élvez...)
Ez a pofa :) Imádom!
Zselyke annyira be volt zsongva a galamboktól, hogy videót is készítettem róla, ahogy eteti őket, megy utánuk és folyamatos csak azt hajtogatja, "gajamb"!
Hazafelé másfelé jöttünk és a buszmegállóban összefutottunk Tatával, aki épp a Pista áprilisi kiállítását ment intézni. Mivel így alakult, kapott a buszmegállónál lévő cukrászdából sajtos pogácsát is. Ez hál'isten ébren tartotta, így minden gond nélkül megúsztuk a hosszú levegőzést és "csak" jól éreztük magunkat együtt!
Ma olyan szépen süt a nap, hogy gondoltam a babót szoknyába öltöztetem és vastag harisnyát kap, így csinos is lesz, de mégsem fog megfázni. Az öltözéskor külön örült, hogy Micimackós a farmer kantáros szoknya :)
Aztán miután végeztünk a lány előkészületeivel, én is felöltöztem és fogat mostam. Ezalatt a kisasszony lejött a földszintre és az alábbi módon fogadott:
A széken ült kitárt karokkal és ezt szajkózta: "Anya, néézd!". Majd mikor hoztam papírtörlőt, hogy feltakarítsam, gyorsan váltott: "légyszi, légyszi, Zselyi segít"...
Így volt ma másfél percig csinos a lány, aztán pedig olyan aranyosan segítőkész, hogy nem tudok rá haragudni a disznóól miatt.
Pár hete gondoltam egy "nagyot"- úgy tűnik túl nagyot- és megpróbáltam cuki játék családot gyártani. (kell valami elfoglaltság, a horgolás jó is, de ideje lenne némi pénzért túladni pár kisebb alkotáson...)
Mivel a zombie vonal nem jött be- bár szerintem ezek is inkább voltak cukik, mint félelmetesek-, ideje volt "cukira" váltani. Zselyke nem szereti a túl bonyolított dolgokat, így egyik éjjel megálmodtam a morfokat. Igen, morf! Az amorf, leginkább talán egy krumplira, vagy nudlira hasonlító forma, ami aztán ugyanazt az arcot kapja, különböző színekben és fülekkel, ezzel kapva egyedi karaktert. A terv elkészült, majd megszületett egy nyúl, aminek még nem a "kiforrt" morf-arca van és eredetileg Zselyc nyula, de neki nem tetszik. Magor bezzeg imádja! A füleit rágcsálja, lengeti, szereti :)
A morf csapat
A nyulat követte egy mondjuk, hogy unisex medve-morf, majd a lányos kisnyúl-morf és ma a fiús kapszula-morf. Az utolsó kettőt már kézzel is elláttam, mert a lány hiányolta a maciról. Úgy tűnik a babó a termékfejlesztő, vagy legalábbis az ötletgazda. Mióta elkészültek, ő velük játszik, velük alszik. A morfok építenek homokból, ők éhesek, ők esnek el.
Már csak azt kéne kitalálnom, hogy a saját gyerekemen kívül érdekelne-e bárkit és milyen áron... addig is Zselyke játszik, Magor rág én pedig igyekszem kitalálni nekik inkább egy-egy tavaszi sapkát, lehet, hogy annak több értelme van :)
Azt kell mondanom, hogy a délutáni szoptatásunk igencsak hangosan és mulatságosan telt. Magor rendre megszakította és vigyorogva sikongatott. A végén már nem bírtam ki és nevetnem kellett. (Az plusz poén, hogy miután felvettem a sikongatós részt és visszanéztem, ő saját magának válaszolt. Ezek szerint komoly mondani valója volt, csak mi nem értettük!)
Ma már rendesen evett is (Gini vacsorája is meg lett vámolva), jó ütemben sétált, mikor visszamentünk a kontrollra. Kapott két szurit, egy fájdalomcsillapítót és a mai antibiotikumot, a jobb mellső lábán a lila kötés helyett átmeneti narancssárgát kapott. Mivel eszik, holnaptól már tabletta formájában kaphatja az antibiotikumot és ha nincs panasza, akkor hétfőhöz egy hétre (10-12 nappal műtét után) kell csak visszamenni a varratszedésre :)
A séta végére a tölcsér se volt már olyan bajos. Pató megszokta, hogy feljebb kell tartania a fejét, mert különben elakad, vagy csak szörnyű hangot hallat a műanyag az aszfalton, én pedig kivételesen előtte sétáltam, nem mellette, mert csak így volt meg a "szemkontaktus". Csórikám mindig felém fordult, hogy ottvagyok-e még :)
A pihenőszéken nagyon sokat gondolkodtam. Még amikor Zselyke kicsi volt, akkor is azon törtem a fejem, hogy egy ilyen talán kéne. Emlékszem, mikor Attiláék jöttek látogatóba Zselykéhez és kérdezték, hogy mit hozzanak, akkor is két dolog merült fel: játszószőnyeg vagy pihenőszék. Aztán valahogy nem lett pihenőszéke a lánynak, bezzeg a fiúnak! Amikor Magor úton volt, majd megszületett, megint elhatalmasodott rajtam a "kell nekünk egy pihenőszék" láz... Viktor talán nem is akart róla lebeszélni, Tata pedig nem tudott a kiújult lázról, így esélye sem volt. A lényeg, végül vettünk egy rezgés, zenélős Fisher Price példányt, ami a tescoban már 70%-os kiárusításban volt egyetlenként. Mivel 10%-oztunk is, így olcsóbb volt, mint egy új, egyszerűbb, elemet nem igénylő szék. Azzal nem foglalkoztam, hogy nincs doboza, mert amiket találok/kinézek, rendre az utolsó kiállítási darabok doboz nélkül. Az, hogy kicsit poros volt, szintén nem volt baj, mert ki- és le lehetett mosni. De volt tanulni való is (egy életre): meg kell nézni az elem tartó részt, mert ebben bent felejtették, ami kifolyt, totál rozsdás volt és a rezgő funkció gyakorlatilag ~1 hónapig volt jó, már egyáltalán nem. A szék bevált, Magor picinek is szerette, a rezgő funkciót lábbal jobban lehet helyettesíteni, így valójában elég egy zenélős, műanyag figurás szék.
Most, hogy Magor nagyobb, már be kell kötni, de akkora élvezettel és egyedül(!) játszik benne, hogy öröm nézni. Bár jól fejlődik, egyelőre még nem veszélyezteti a 9kg-os súly határ és még ülni sem tud egyedül, szóval 7-nél több hónapig is jó :)
Persze gyereke válogatja, de Magor tényleg szereti. A széket is és a játszószőnyeget is, sőt a rágókákat is - sokkal jobban, mint Zselyke!
A mai közel fél órás játék egy részlete:
Zselyke az évszakos Bogyós könyvnek hála palacsintát kért és ma kapott is. A kakaósat ugyan nem ette meg, bár kifejezetten azt kérte, inkább csak a tányérra szórta a tartalmát... A baracklekvárosból kettőt megevett. Sőt, azt Magorovics is kinézte az apja kezéből, szájából és akkora hévvel szopogatta ki a lekvárt és kóstolgatta a palacsinta tésztát, hogy öröm volt nézni és videózni:
Patentost ott kellett hagyjam az állatorvosnál, mert megműtik. Ivartalanítani kell, mert méhgyulladása van és másképp nem jöhet rendbe. Déltől vannak a műtétek, egy másikkal kezdenek, aztán elvileg ő jön. Olyan furcsa volt otthagyni. Az asszisztens vezette hátra az őrzőbe, ahova egész aranyosan ment. Kedvesen hívták és ő ment. Hátra se nézett... én meg csak vártam, hogy szükség van-e rám. Nem volt. Csak annyi dolgom volt, hogy a műtéthez a beleegyező nyilatkozatot aláírjam.
Ha minden rendben van, akkor még ma hazahozhatom és holnap kontrollra kell visszamennünk. Szörnyű volt egyedül hazajönni, táskámban a pórázával. Közben jöttem rá, hogy el se köszöntem tőle. Remélem, hogy csak a köszönés és nem a búcsúzás maradt el! (Tudom, hogy fura és sokan meg se értik, de ő a 0. gyerekem. Bele se merek gondolni, hogy milyen állapotban lennék, ha Zselyc vagy Magor kéne, hogy kórházba kerüljön és értük izgulnék...)
A sétát nagyon élvezte Patika és mivel szép, napsütéses idő van, csináltam pár képet az öreglányról:
A legtorokszorítóbbat nem is mondtam. Miután hazajöttem, Zselyke egy tejszeletetet majszolt a számítógép előtt, mert közben mesét nézett. Elmondtam Tatának, hogy mi a helyzet és kis idő múlva Zselyke így szólt: "Patent eltűnt!... nincs Patent".
Zselyke imádja a harangszót. Ha hallja a közeli templomét, akkor is mindig kiabál, hogy "bing dong". Mivel így szereti, Tata minden nap bekapcsolja a déli harangszóhoz a tévét. Ma Zselyke meglátta a képernyőn az órát, ami a delet megelőző pár másodpercben látható, erre így szólt, "mindjárt bing dong!". Tud ő már- szinte- mindent! A bejátszott képeknél pedig felismerte és mondta is, hogy zászló :)
Az esti fürdés sokkal inkább volt pancsolás, mint mosakodás. A kötelező köröket természetesen lefutottuk, mégis hosszasan élvezték a vizet, a fürdős játékokat s ezeknél is jobban egymás társaságát. Magor hasra fordult, hogy jobban lássa a babót, miközben ő neki énekelt, Zselyke pedig igyekezett a lehető legközelebb bújni Magugához. Igen, mostanában Maguga Magor beceneve, s ez annyira tetszik is neki, hogy ha sír és Zselyc énekelve így szólongatja, ő vigyorogva elhallgat :)
Jöjjön a sok-sok fürdős hangulatkép:
