Szombaton reggeli után elindultunk Kunszentmiklósra, hogy megnézzük Ateszt élőben. Keresztéknél ebédeltünk, ahol Zselyke érkezés után megivott egy fél cumisüvegnyi almás-körtét, majd remekül eljátszott Esztivel. Edit elaltatta ebéd után, ami annyira jól sikerült, hogy közel 3 órát aludt a lány. Elvitték sétálni, majd késő délután mindannyian átmentünk Attiláékhoz, mivel a vacsora és a mi szállásunk ott volt. A nagy társaságban a két gyerkőc nem nagyon zavartatta egymást, jól elvoltak a kanapén egymás mellett Józsi felügyeletével. Helyesek voltak együtt, ahogy nézték egymást, mosolyogtak, néha hozzáértek egymáshoz. Egy párszor gőgicséltek is egymásnak (ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen jó lehet az ikereknek, nekik van koruk beli társaságuk). Mi is és Heniék is készítettünk róluk képeket:
Mikor túlesett a lány a fürdésen és a vacsin, letettem aludni. Evés alatt mindig félálomban szoktam letenni, onnan gyorsan elalszik, de ez most egy kicsit másképp alakult. Bal kezével megfogta a rágókáit, jobbal Nyúl urat, majd rájött, hogy nem otthon van. Pár percig még ébren volt, hiába, meg kellett nézni, hogy Atesz ágyában milyen játékok vannak, amik nem az otthoniak. Miután feltérképezte az ideiglenes szálláshelyét, elaludt és csak 5:20-kor kelt fel enni egy negyed órára. Végül 8-kor keltünk. Reggelinél kapott egy kis kenyérhéjat, hogy azon nyammogjon- élvezettel csócsálta, jobb volt ez, mint a rágóka. Reggeli után átmentünk a szemközti szomszédhoz, ahol megnézhettük az állatokat. Zselyke a mei tai-ban volt, úgy néztük meg a tyúkokat, az egy napos és három hetes csibéket, kacsákat, lovakat és a birkát :) Érdeklődve figyelte a körülötte lévő állatokat, nagyon aranyos volt. Heni kipróbálta a mei tait, ami tetszett neki is és Atesznak is- pillanatok alatt elaludt benne-, így abban maradtunk, hogy nekik is varrok egyet (egy hónapon belül ígértem, hogy elkészülök vele).
Mielőtt elindultunk volna haza, Esztitől kapott még egy hatalmas plüss katicát. Mivel piros volt, rögtön tudtam, hogy tetszeni fog neki- rá is ragadott az orrára egy széles vigyor kíséretében. Kereszttől érkezéskor kapott nagyon csinos pólót, csipkés szegélyű nadrágot és zoknit.
Viktor pénteken korábban jött haza és itthon fejezte be a munkát. Zselyke az ölében feküdt és segített neki, ketten laptopoztak ugyanazon a gépen. Zselyke ugyan a másik oldalon ült, de így is élvezte, hogy csak a gép hátlapját látta és fogdoshatta :)
A mai napunk igazán jól indult. A tegnapi végigaludt éjszaka után ma ugyan felkelt a lány 5-kor, de ez már igazán mesés, mivel 9 körül vacsorázik esténként és szunya.
szundít, de a csajos kéztartásra még így is ügyel :)
Hatalmasat sétáltunk, déltől fél 3-ig, most már a tegnap megtalált sapkában, amiben szerintem bájos :) Lementünk a Camponába, hogy az otp-ben utánajárjak a vásárlási limit vs készpénz felvéttel kapcsolatos limitnek. Még betértem a kézimunka boltba, mert támadt egy szerintem remek kabát felújításos ötletem és ahhoz kellett egy pár dolog. Aztán ki a szabad levegőre és csak mentünk és jártuk a környékbeli utcákat.
Hamar elaludt, de aztán közben fel-felébredt, így készült róla így is, úgy is fénykép:
zenélő játékot figyelve
Anyát lesve
Voltunk kint Budaörsön vásárolni, mivel holnap jönnek Editék, sőt, ha jó idő lesz, akkor grillezni hétfőn Tomiék is. Most először vittem úgy Zselykét, hogy nem a mei tai-ban volt, hanem az autósülést tettem a bevásárlókocsira. Zselykét páran megcsodálhatták, mindenki odáig volt érte! Jó sokáig aludt bent a tescban is, aztán csak leskelődött és ficergett. Nyugodtabb, ha rám van kötve, de így legalább teljes terjedelmében látták a lányt.
Mesi malacos képe Zselykéről- és nem beállított, egyszerűen belülről jön neki a tökéletes pózolás :)
Itthon aztán sikerült lefényképeznem a járókában, miközben eljátszott az uzsonnára kapott 140ml (!) almás-körte után.
az a bizonyos "REPÜLŐZÉS"
piros szemmel és a kicsavart csuklókkal (így támaszkodik)
Este aztán viszonylag hamar elkezdett hisztizni, így kihagytuk az esti fürdést, gyorsan kapott vacsorát és fél 9-kor már aludt is, úgy, mint egy igazi kis angyal.
húzza a lóbőrt
Zselyke a szobájában (színes békás képekkel és Tivadarral, az álom örző csontvázzal)
Most, hogy jó idő van, ideje lecserélni a már egyébként is kinőtt, melegebb sétálós sapkát egy tavaszias darabra. Zselyke belenőtt ebbe a Saroltáéktól örökölt, igazi csajos sapiba :) (Csak azt sajnálom, hogy nem lesz rá túl sokáig jó :)
Mikor szóltam neki, hogy nézzen a "kamerába", ilyen megszeppent képet vágott
Zselyke a tegnapi vacsorát követően még egy kicsit nézelődött hason, majd úgy döntött, hogy szívrohamot hoz ránk egy az eddigieknél nagyobb oldalra fordulással, amivel elérte az ágy szélét. Viktor a szeme sarkából láthatta mi történik, mert azon nyomban elkapta, így nem pottyant le. Én felpattantam, gyerekbiztossá tettem a szobájában a rácsos ágyat- minden alváshoz oda nem illő, csörgő, zörgő gyerek holmit kirámoltam belőle-, majd átvittem Zselykét az alvós pelenkájával és Nyúl úrral- a Mesitől kapott, alvós szundi nyulával-, hogy ezentúl a saját érdekében külön aludjon.
Amúgy is ideje volt elkezdeni a gyerekszoba funkció szerinti beüzemelését, nem azért festettük, díszítettük, hogy a lány ne használja. Egyszerűen csak a kezdési időpont más időpontra volt betervezve (többször áttervezve). Eredeti terveim közt az szerepelt, hogy a kórházból hazajövet rögtön birtokba veszi és szépen a helyén alszik, de a császármetszés és a felüléssel kapcsolatos nehézségeim miatt maradtunk a mózes kosárnál mellettünk. Aztán mire a felkelés már ment volna, a nem teljesen óramű pontossággal (de alapvetően rendszeres időintervallumokban) követelt éjszakai étel adagok könnyebb kiszolgálása volt nálam az indok. Viktor abban segített, hogy a kisebb nyöszörgéseknél a karjára vette a lányt és összebújva aludtak, így hosszabban és többet pihenhettünk. Én biztos, hogy többet, Zselyke biztos, hogy jobban, Viktor mivel felkelt hozzá, lehet kevésbé jól, de erről érdemben ő tud csak nyilatkozni.
Zselyke először hason fekve nézelődött az ágyban, majd egy kicsit felhúztam neki az ágy feletti forgót, hogy az zenéljen neki. Elsőre úgy tűnt, hogy minden rendben, de aztán nyöszörögni kezdett és sírdogálni. Viktor a hátát simogatta, beszéltünk hozzá, míg ő a kiságyban, mi a szőnyegen törökülésben múlattuk az időt. Elaludt, mi kiosontunk és füleltünk az ágyunkból. Néha hallottunk egy-két furcsa hangot, ami a forgolódása miatt volt. Ha ugyanis forduláskor eléri- vélhetően a hátával, vagy a fejével- a kiságy szélét, akkor az ágy kicsit nekiütődik a falhoz és mivel a mi ágyunk is annak a falnak van nekitolva, így halljuk. Tényleg elaludt, megszűnt a nesz a szomszéd szobából és megszűnt a szuszogás is mellőlünk...
Én voltam a "rossz zsaru", aki kilakoltatta a lányt és még ha tényleg a saját érdekében is tettem, rosszul/mélyen érintett a dolog, elpityeredtem. Az oka; hogy magára hagytam (még ha csak a szomszéd szobában is), a kérdés, hogy vajon jól fog-e aludni és a hiányérzet, mert nincs mellettem. Viktor persze megkérdezte, hogy visszahozzuk-e kettőnk közé, akkor se esik le- de jobb, most, mint később, akkor csak nehezebb lesz- és, hogy én miért is vagyok ennyire elkenődve, hisz nem közvetlen mellettem aludt. Ez igaz, ahogy az is, hogy előbb-utóbb el kellett kezdenünk. A kezdeti terv után volt olyan ötletünk is, amiben megállapodtunk, hogy idő-, illetve tevékenység-függő lesz a gyerek költözése. Terveztük, hogy fél éves korában tesszük át (volt korábbi ötlet is, de arra már nem emlékszem), illetve, hogy ha már átaludja az éjszakát. Végül tevékenység-függő lett, csak épp a fordulás és a testi épsége okán.
Mielőtt ilyen furcsa lelki állapotban, hosszú idő után újra csak kettesben nyugovóra tértünk volna, még tippeltünk, hogy mikor ébred majd. Viktor fél 3-at mondott, én 3-at, végül 4:50-kor kelt, hogy ő éhes. Persze épp a mellékhelységben voltam, így Viktor vette ki a kiságyból és várta, hogy hol etetem. Nálunk, vagy maradok nála (már van ilyen is, hisz Zselykének külön szobája van). Maradtam. Ha eldöntöttem, hogy nincs velünk éjszakázás, az éjjeli/hajnali etetés is történjen a karosszékben a gyerekszobában. Kicsit lassabban szenderült el a karomban, nehezebben aludt el mélyen a kiságyban, de végül elaludt és én otthagytam ismét. Füleltem az ágyban és nem tudtam visszaaludni. Hat óra körül, közel egy óra fent lét után újra visszaaludtam, egészen addig, míg Judit kb. fél 8-kor nem hívta Viktort, hogy indul. Viktor átlopakodott a lányhoz a ruháiért, majd szólt, hogy menjek át. Zselyke fent volt, kissé kicsavart oldalfekvő pozícióban a nem maga alá csavart kezével mozgatta a forgó babáit. Csendben, békésen elvolt a saját szobájában. Nem aludt rosszabbul, mint velünk, ügyes nagylány módjára viselkedett. Mikor ott álltunk és néztük, megdicsértük, ő felénk fordította a fejét és ránk mosolygott.
Új korszak kezdődött, az egyik első nagy lépésen túl vagyunk. A szívem szakad meg, de olyan büszke vagyok rá, nagylány lesz az én kisbabám! :)
A tegnapi, cc. 25ml sütőtöklé áldásos következménye ma délelőtt egy hatalmas hasmenés és ez által fürdés volt. Tegnap nem gyanakodtam semmi negatív hatásra, ma reggel kicsit meglepetten tapasztaltam, hogy éjjel csak pisi került a pelusba, de mivel volt már ilyen, gondoltam sebaj.
Zselyke igazán jó kislány volt, nem ébredt fel éjjel, majdnem fél 7-ig aludt, akkor aztán kipattant a szeme és a szája sem állt be :) Reggelizett, jó kedvű volt, aztán Viktor távozása előtt nem sokkal, elálmosodott. Míg ő aludt én megnéztem a Chuck 2. évadának első részét, amin jókat derültem- szeretem azt a sorozatot, szerintem nagyon jó (és imdb-n is 8.0-s!). Nagypapa a Zselyke által megengedettnél hangosabban nyitotta ki a fürdő ajtaját, így ébresztőt fújt. Reggeli kiegészítést kért a kisasszony, így megkapta a D-vitamin cseppet is. (Jó étvágyú lánykám alatt a mérleg tegnap 6,62kg-ot mutatott, ismét 10dkg-mal több lett, mint volt.) Tiszta pelenka, csinos ruha, majd le a járókába, hogy elkezdődjön a nap.
Pár tekergés, fordulás után lábemelgetéssel folytatta reggeli tornáját, aminek hangos rotyogtatás lett az eredménye. Nem igazán ildomos ezzel kísérni egy reggelit, de Andzsin megnyerte magának ezt az aláfestő zenét. Megdicsértük, hogy ügyes volt, ő pedig elégedetten megfordult. No ekkor megláttam, hogy a harisnyán a pelenka szélén átütött a kaki. Odamentem, akarom megfordítani, hogy felvegyem, erre látom, hogy a lány és a sütőtök hatását alaposan alulbecsültem, mert nem csak a harisnya lett olyan, hanem az egész háta is- lapockáig (!)-, sőt a járóka sem úszta meg felavatás nélkül. Felvittem, valahogy kihámoztam a ruhából, majd megfürdettem, hajat is mostunk, ráadásul mindezt a nagy kádban. Annyi vizet engedtem, hogy ha hanyatt feküdt benne, akkor is csak félig ért neki a víz. Mondanom se kell, élvezte a licsapocsát. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy Zselyke víz-függő hableány :)! Ha bekerül a kádba, átszellemül és egyszerűen túláradó öröm keríti hatalmába.
(A hétvégén felkerült a csempére a fürdős játék is, a lila víziló. Ennek a feje búbján át kell beönteni a vizet ahhoz, hogy aztán a nyakkendő jobbra-balra billegtetésével lefolyó víz vagy egy kereket pörgessen, vagy egy kisebb vödröt töltsön meg. Az egész folyamatot végignézte, szemével követte a kezemet, aztán a mozgó részeket. Minden apró részleten elidőzött és jó pár percre lekötötte. Viktor szerint úgy figyelte, mint anno Dávid az újdonságokat.)
A babaitalok közül végül erre esett a választásom. Herry Potter óta izgatja a fantáziám, hogy mennyire is lehet jó a sütôtöklé. Bár régebben ittam olyat, ami sárgadinnyével volt keverve és nekem ízlett, az mégsem ugyanaz.
Zselykének ízlett, jó ízûen cuppogta ezt is a cumisüvegbôl, sôt, még sírni is kezdett amikor elvettem tôle egy kicsit, hogy ellenôrizzem mennyit ivott. Kíváncsiságomat én is kielégítettem, megkóstoltam én is, hogy tudjam milyen, no meg, hogy a lány is joggal panaszkodhasson, ha netán. Az íze tényleg tökös, mint a sütött sütôtöké, csak ezt inni lehet.
Jó varázslótanonc válna a babóból, ha csak ez lenne a feltétele. Lehet vmilyen emléke neki is van Potterékrôl, végülis akkor tudtam olvasni, mikor pocakban volt. Azóta nem hagyott, így leragadtam az ötödik kötet elején, de még bízom benne, hogy valamikor befejezem- legrosszabb esetben a lánnyal együtt, esti meseként :)
Ma délután, uzsonna időben reszeltem Zselykének egy kis körtét. Direkt vettem a tescoban, mert az almás-körte ital nagyon ízlik neki, abból végre tényleg sokat iszik! Egy negyed körtét lereszeltem, gondolva arra, hogy ha ízlik neki, akkor a maradékot lefóliázva elteszem holnapra, de nem nyert. Vagy a pép állaga nem tetszett, vagy az íze- mert bár szép volt, nem volt igazán finom édes-, de fintorgott és mikor Viktor közelebb tette hozzá az általa evett negyed körtét, azt is fintor követte. Egy-két kávéskanálnyi levet azért lenyelt, de szemmel láthatóan nem élvezte.
Konklúzió: erre a körtére még nem vagyunk felkészülve- később, érettebb körtével újra próbálkozunk, addig parkolópályán marad ez a gyümölcs. Maradunk az almapépnél.
Holnap megkóstolja a Szentkirályi bébiital valamelyikét: kettőt vettem neki, Viktor szavaival élve "heroin áron", pedig a tényleges árát nem is tudja, de mégis jól ismeri a piacot :). Vagy a sütőtökkel kezdünk, vagy a sárgarépa-sárgabarack-alma-körtével, ezt még eldöntöm holnap. Remélem ezek jobbak lesznek neki...
Annyira a gyerekteája sem ízlik neki- lehet édesíteni kéne... bezzeg a korábban említett alma-körte cappy, azt imádja. Ma uzsonnára végül azt kapott, megivott majdnem 110ml-t! Zselyke ivott! Hihetetlen. Két kicsi kezével fogja a cumisüveget és húzza a szájához, nagyokat cuppog, és mind megissza, amit töltök. Pohárból (a vastag falú üveg kávés pohárból) kicsit lassabban iszik és nem is teljesen csordulás mentesen, de szerintem ügyes. Persze én nem számítok annyira, mert: 1.: nem láttam még más babát pohárból inni ennyi idősen, 2: én vagyok az Anyja, így mondjuk, hogy "gyárilag" kötelességem elfogultnak lenni, ami nem is esik nehezemre :)
Megvan Zselyke keresztelôjének az idôpontja. Az esemény "pünkösd szombatra" fog esni, azaz május 26-ra. A keresztapa természetesen Gyuszi lesz :), helyszín Szentlôrinc. Bízva a jó idôben, fehér madeira csipkés szoknya résszel rendelkezô ujjatlan ruhácskát vettünk ma, szintén madeirás sapkával.
Mesivel tescoban voltunk nagybevárláson, ahol egymástól függetlenül megtaláltuk ugyanazt a ruhát, mint potenciális keresztelôruhát. Két kiválasztás pedig több, mint véletlen, így mivel Viktornak is tetszett, megvettük. Az külön öröm, hogy nem az a neten látott, tipikus keresztelôruha szaténból, habos-babos kivitelben. Pamut, egyszerû, de mégis szép, ráadásul a nyár folyamán ki is tudjuk majd használni, szemben a kényes ünneplôs anyagokkal :)
(Már csak magamnak kell kitalálnom egy olyan ruhát, ami megfelelô választás a templomba, ugyanakkor addigra több, mint fél évvel a szülés után, jó rám. Félek, ez lesz nehezebb...)
Zselykének van két igazán aranyos, babás mozdulata, amit rendszeresen csinál és örömét leli benne.
Az egyik, amit ébren művel és sajnos, ha közvetlenül evés után jut eszébe, akkor büfizés ide vagy oda, böllentés gyanús a mutatvány: "repülőzés vagy libikókázás". Jobb szót nem találok rá. A hasán fekszik, a lábait felemeli, sokszor térdnél kicsit be is hajlítja, a karjait kb. megadom magam pozícióban emeli fel, mindeközben a fejét is szépen felemeli és így elvan. Sokszor látom, hogy ebben a pozícióban nézelődik és mosolyog, ha a közelében vagyunk.
(Ma délelőtt is ezzel örvendeztetett meg, így bár tegnap este hajat mostunk, délelőtt ismételhettük meg, mert a feje bal oldala teljes egészében túrós lett. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy Zselyke pancsolás függő, sőt, a hajmosást is szereti és lehet direkt csinálja :)
A másik, amit inkább alvós, pihenős pozíciónak használ: "döglött béka, vagy vakond". Hason fekve a lábait maga alá húzza, mint egy kis béka, ettől a popsija lesz a legmagasabb pontja a lánynak, az arcát pedig előszeretettel fúrja bele a pelenkába. Ha nem figyelünk, sokszor tényleg úgy túrja a textil pelenkákat, hogy orral lefelé alszik el, ezért inkább megelőzve egy esetleges bajt, a fejét oldalra szoktuk fordítani. Esténként is ebbe a pozícióba teszem le a hajnali etetések után- most már direkt figyelek rá, hogy ki ne húzzam a lábát a "felnőttes" nyújtott pozícióba, mert úgy nem alszik olyan mélyen. Lehet álmában még szüksége van a régi, biztos, kissé összegömbölyödő pozitúrákra. (Vicces egyébként, hogy ha hanyatt alszik el, akkor bezzeg kis terpeszben, megadom magam kéztartásban terpeszkedik.)
Eddig nem árultam el, hogy Zselyke milyen, mondjuk, hogy új szokásra tett szert evés közben. (Korábban csak dallamosan hümmögött, mint ha létezne valami mágikus tejfakasztó ôsi dallam.) A tôlem távolabb esô kezével megfogja a lábát, vagy a nadrágszárát, de legfôképp a harisnyája végét és így emelgeti fel-le a lábát. Nem tudom eldönteni, hogy a bevitt kalóriákat máris el akarja égetni, vagy azt hiszi ezzel a nyomóskút imitációval segít nekem, de nagyon édes. Ha kicsúszik a kezébôl, amit éppen fog, akkor vagy utána, vagy az ujjam után nyúl és kifejezi ragaszkodását. Evés közben néha felnéz rám és kitisztul pár másodperc erejéig a tekintete, rám mosolyog, majd visszatér a lakomájához. Dolga végeztével utánozhatatlan hangokat hallat, hogy kifejezze elégedettségét.
Szeretem ezeket a kettesben eltöltött perceket :)
Ma, mint minden vasárnap, fürdetés elött megmértük a lányt. A mérleg immár 6,52kg-ot mutat, 14dkg-mal többet, mint a legutóbbi méréskor (hétfô reggel, még a reggeli elôtt). Ezzel a születési sùlya (3.200g) kétszerese tùllépve, amit átlag 6 hónapos korra teljesítenek a babák. Ügyesek vagyunk!
A lánykám miatt minden lányos és fiús anyuka irigyelhet :) (ilyet más lányoknak még többnyire nem, fiúknak meg nem szokás, hacsak... :p ) Ilyen hajas baba nincs még egy, 5 hónaposan két copfot lehet neki csinálni! Ez másoknál már igazi nagylányos frizura, nálunk meg már aktuális!
Íme a lány a legújabb hajkölteményében, lehet gyönyörködni:
A lánynak és nekem is jó dolgunk van. Anya fagyizik- Nagypapának és a Family Frostnak hála-, Zselyke pedig hintázik. Egészen pontosan halmozza az élvezeteket, mivel hintázik és közben rágókázik (eddig 1:0 a Gyuszitól kapott rágóka javára, ez ugyanis befér az 5 hónapos lányka szájába:)), vagy éppen alszik!
Nagyon jónak bizonyul ez a hinta, azt hiszem ki fogjuk használni!
Közel 2 órát töltöttünk odakint a teraszon és csak úgy elrepült az idő! Majdnem 20°C volt és szélcsend- az elmúlt napokhoz képest igazi megváltás a friss levegő ennyi ideig.
Ma reggel úgy belecsimpaszkodott a hajamba, a hajszálakat bőszen az ujjai közé szorítva, hogy kezdtem aggódni, hátha így maradunk addig, míg valaki haza nem jön és nem segít lefejteni az ökölbe szorított ujjacskákat egyesével.
Nehezen akarta megérteni, hogy ez így Anyának nem jó- látszik is az egyik képen az értetlenkedés... Mi az, hogy nem értékelem a precíziós haj megragadást, hiszen az teljesítmény! :)
Mivel Zselykém eljutott arra a szintre, hogy nem csupán nyáladzik, hanem lassan tényleg mindent a szájába töm és igyekszik rágcsálni, így új fejezet kezdôdik az életünkben. Eddig félve beszéltünk arról, hogy a foga jön, vagy csupán az átlagosnál többet és jobban nyáladzik. Ez most sincs nagyon másként, de legalább mostanra idôszerû, hogy a fogzás legyen a ludas. Jajj, csak nehogy nehezen viselje! Bárcsak olyan szerencsések lennénk a fogaival is, mint eddig magával a lánnyal :)
Ma már a cumitartója szilikon gyûrûjét rágcsálta, ezért kibontottam a Gyuszitól kapott hûthetô és a Barbiéktól kapott rágókákat is, "gyôzzön a jobbik" alapon. Zselyke majd eldönti melyik tetszik neki jobban és legfeljebb azt hordozzuk majd a gyerekkel együtt fel-le a házban.
Egy a lényeg: rágóka használat aktiválása folyamatban, bevetésre készen állunk! :)
A múltkori ágyban történő hasra fordulás óta vártuk, hogy a járókában is megismételje a lány a tudományát. Ma sikerrel járt, reggelinél végre kihúzta maga alól a kezét, ezzel kemény felületen is megfordult. Persze volt egy kis fennakadás, mert reggeli közben vettük észre, hogy próbálkozik, drukkoltunk neki, majd mivel azt hittük- mint utóbb kiderült, rosszul-, hogy nem megy, folytattuk az evést, mire újra odanéztünk már tökéletesen hason feküdt, a karjai a két oldalán, ahogy kell. De rendes volt velünk és megismételte, sőt, oda- vissza forgolódott, most már megy a hason fekvésből a hanyatt fekvés is!
Egyre ügyesebb és nagyon élvezi amit csinál :)
Reggelre hozzánk is megérkezett a Nyúl, igazán színes és gazdag fészket hagyva maga mögött:
Ma van Zselyke első húsvétja, amin Mesi már reggel meglepte- nyuszi jelmezbe bújt és azzal szórakoztatta a névnapos lányt. Az első csodálkozását hamar levetkőzte és már a szokott módon nézett a nagynénire. A húsvéti nyúl kemény lapos, kihajtogatható könyvet hozott a lánynak, mivel a csokit, cukrot még csak finomított formában élvezheti. A húsvéti Tintanyúl és a Gombóc Artúr locsolkodik bekerült a családi könyvtárba :)
Örül a nagynéni nyuszinak
meglepett pózolás
A "Nyúl" kölcsönadta Zselykének a rózsaszínű füleit, így a lányból is nyuszi lett pár kép erejéig. Minden elfogultság nélkül állíthatom, ez is jól áll neki :)
alig engedte el a kinder tojást :)
Tintanyúl könyv- tetszik neki
lehet "stoppolni" a képeket
vajon finom a műanyag tojás?
Anyával
Tegnap megfestettük a tojásokat, részben pirosra, részben pedig mindenféle leveleket és vöröshagyma héjat felhasználva, az eredménnyel egész elégedettek vagyunk, bár évről évre van mit fejlődni.
Ma délelőtt befejeztük a hintát! Egy nappal a kitűzött dátum előtt elkészült (ergo időben), de ha Zselykéről van szó, nehezen tudok magamnak megálljt parancsolni, így még ma ki is próbáltuk :)
Viktor és Apa segített a rudak átfúrásában, amíg én megebédeltettem Zselykét. Végül nem lett bepácolva a fa, így jobban tetszik, természetesebb, talán még gyerek barátabb is...
Vidáman ellengedezett benne, a vége felé csak akkor kezdett nyűgösködni, mikor lassult a hinta.
Lehet már ilyen piciként él az emberben a "Magasabbra, MAGASABBRAAA!" vágy?!
Gini nagyon örült neki, hogy ilyen közel kerülhetett a lányhoz, mikor Zselyke bekerült a hintába, Gini a hinta alatt rohangált fel s alá. Végül belátta, vagy csupán megunta, hogy most még nem játszanak.
Anitában még korábban megfogalmazódott a kérdés, mikor nyaklánc javítás miatt mentünk hozzá, hogy így, sk mennyibe kerül ez a neten legolcsóbban 15E-ért kapható hinta: nos a vége az eredeti ár 2/3-a lett. Ténylegesen kettő, mondjuk, hogy fél napot vett igénybe a szabás varrás, többszörös cérna befűzéssel- a sok varrás miatt rendre elfogyott az alsó szál, így időben és varrási tulajdonságokban is a hordozóra hasonlít-, valamint maximum 1 órát a két rövidebb rúd méretre vágása, lecsiszolása, fúrás, kötés csomózás, szerelés. Ha azt nézzük mennyire sikerült Anitának engem az ötlettel felcsigáznia és milyen szeretettel készítettem a lánynak és láttam, hogy mosolyog benne lengedezés közben: "Az élmény, felbecsülhetetlen"!
Holnap első Zselykés húsvét és Zselyke névnap!
(Tényleg jobb, hogy én csináltam, mint ha vettem volna. Ráadásul így a lábtakaró betét kívül és belül is a hintához patentolható- micsoda "luxus & praktikum" :))
Bár a négy hónapos státusznál azt mondták, hogy mivel van anyatej, maradjunk még annál, de mivel közel 5 hónapos, így ma úgy döntöttünk, hogy megkóstolhatja a reszelt almát.
Első almaevése minden perce, fintora, hangja:
Büszke vagyok az én drágaságomra!
Egyébként ebédnél nagyon aranyos volt. Végig nézett minden egyes falatot amit az apja evett- ott ült az ölében. Apa sárgaborsó főzelékből kanalaz, szájához emeli, a lány felfelé néz, követi a kanalat... Viktor elemeli a szájától, visszateszi a tányérba, lány nézi...kenyérből tör, Zselyke azt is nézi. Egyre jobban érdeklődik ezek iránt a dolgok iránt is :)
Van annyi időm és energiám Zselyke mellett, hogy az idén pont húsvét vasárnapra eső első névnapjára kitalált ajándékot elkészítsem. Az Anita által javasolt Adamo hinta készül itthon éppen.
Tegnap végre kiszabtam a már hetek óta meglévő vászon anyagot és mostanra végeztem is a gépi varrással. Még hátravan az egyik lábrész szegélyének a körbevarrása- ezt kézzel csinálom. A fa rudakat méretre kell vágnom, a vágott végét kicsit lecsiszolni, átfúrni őket, pácolni, a kötelet átbújtatni, Apával a teraszon a rögzítőt beszerelni.
Esetleg még bevarrok a hintába egy fix "lapot", ami addig takarná a lábrészt, amíg nem elég nagy a kilógatott tappancsokhoz a lány. Az talán jobb, mint ha csak egy pléddel "kitakarom". Azt hiszem az esztétikai részre majdnem ugyanakkora hangsúlyt fektetek, mint a praktikusságra :p
Szerencsém van, Zselyke mellett lehet varrni, ugyanis rendre elalszik a varrógép monoton zúgására :)
...
Amikor Eszternek csináltam a felhő párnát, amiről eddig itt- gondolom érthető okok miatt- hallgattam, akkor is aludt, míg a gép zakatolt. Mivel most vasárnap átadtuk az ajándékot, így erről is beszélhetek, sőt, bár még nincs profi kép, amihez használta volna, itt van egy Zselykés ízelítő- így próbáltam ki, hogy vajon sokkal jobb fotós kezekben jó lesz-e a kelléknek szánt párna:
Tegnap hazajöttünk a lőrinci hosszú hétvégénkről, ami most kalandosabb volt, mint eddig. Csütörtök este csak 8-kor tudtunk indulni, mert Viktor a BME-n értekezett egy projekt kapcsán és így háromnegyed nyolcra hozták csak haza. (Mondanom se kell, hogy előtte felvetődtek bennem az ilyenkor- gondolom- szokásos kérdések: Miért pont csütörtökön? Miért munka után? Miért Viktor? Ilyenkor nem örülök annyira az előléptetésének, de hozzá kell szoknom a valamit valamiért elvek alapján sok mindenhez...) Az autópályáról Viktor javaslatára letértünk a 6-osra, hogy kihagyjuk az M6-os kerülőjét. Ezzel vesztettünk a sebességből, mert egyrészt a megengedett sebesség itt alacsonyabb, másrészt sötétben a kanyargós útnál, gyerekkel a hátsóülésen, én (!) tényleg betartom a 60-as táblákat. A végeredmény időben majdnem ugyanaz lett, de: láttunk az út szélén rókát! Először, csak a szempár alapján macskára tippeltem, de róka koma volt. Viktorral egyeztettük, hogy a Vuknak köszönhetően korábban mindketten vörösebbnek és nagyobbnak gondoltuk szegény állatot. A sötétben repkedő vmik közül egy a motorháztetőn koppant- Viktor szerint denevér volt :( Ez csak arra volt jó, hogy leszállt a "szurikáta agyvelőről". Egy autópályán elütött állaton, mivel éppen előztem egy kamiont, így balra a szalagkorlát, jobbra a kamion miatt kénytelen voltam átmenni... szörnyű érzés volt, ahogy az autó átment rajta, tudtam, hogy ez nem egyszerű úthiba, ráadásul Viktor viccelődött, hogy most szurikáta agyvelős az alváz... Lökött!
Pénteken reggel elkísértük Dávidot az iskolába, majd Editet vásárolni. Zselyke nagy szemekkel lesett a becsöngetés előtti ricsaj miatt. Az idő nem nekünk kedvezett, csöpörgött, így a fedél nélküli részeknél abszolút eltakartuk a lányt, egyébként megmutattuk neki Lőrincet, őt pedig az ismerősöknek. Az ebéd utáni csendes pihenőt hosszú idő után újra kettesben töltöttük Viktorral, Zselykére Mama vigyázott.
Délután Józsival és Dáviddal kiegészülve négyesben elmentünk medvehagymát szedni. Viktoréknál ismertem meg a medvehagymát, leves formájában és azt kell mondjam, hogy nagyon finom! Edit a terhességem alatt is csinált nekem, hogy olyat egyek, amit kívánok és szeretek :)
Most megtudtam, hogy mekkora növény, milyen az íze frissen, mikor leszedi az ember és, hogy mennyire szép is az erdő széle kicsivel 6 óra után, mikor csend van. Láttunk a fák közt fácánt elrepülni, sőt, hazafelé a kb 10-20 km/h sebességgel használható köves út szélén is sétált egy. Mikor Viktor rákérdezett, hogy kiszálljon-e megfogni, a madár helyesen és gyorsan döntött és inkább beljebb lépkedett a susnyásba :)
Az erdő szélén halastó van, valójában kettő is, egy hal nevelde és egy rendes, amiből pecázni is lehet. A hagymaszedés után nem tudtam megállni, hogy ne nézzem meg közelebbről, hisz olyan szép volt. Hattyúk lakta tó ez- igazi állat paradicsom.
Szerintem az apja forgóját örökölte és ezen a képen látszik is :)
Szombaton egész napos rokonlátogatáson voltunk. Zselyke megismerkedett Dédi testvéreivel, Margit nénjével és Erzsi nénivel. Nénjénél van baromfiudvar, így a lány egészen kicsi korában láthatott tyúkokat és kakast. Apa megmutatta neki én pedig megörökítettem az első találkozást :)
Nénjével együtt mentünk át Závodra, hogy ott találkozzunk Erzsi nénivel és Ágiékkal. Ott a hatalmas fenyőt nézte ámultan, mikor Józsi kivitte levegőzni és hallgatta a madár csicsergést. Nagyságrendekkel csendesebb, mint itthon, pedig Budapesthez képest Budatétény is csendes, nyugodtabb és ahogy egyesek állítják (csak, hogy engem cukkoljanak), "az már majdnem Érd".
Jól éreztük magunkat a hétvégén, rengeteg állatot láttunk, amiknek én örültem (róka, fácán, hattyú, béka, tyúk, kakas, ló) és remélem, hogy Zselyke is állatszerető lesz, s nem is olyan soká, majd együtt kiáltunk fel az autóban, hogy "paci" :)
Mikor túlesett a lány a fürdésen és a vacsin, letettem aludni. Evés alatt mindig félálomban szoktam letenni, onnan gyorsan elalszik, de ez most egy kicsit másképp alakult. Bal kezével megfogta a rágókáit, jobbal Nyúl urat, majd rájött, hogy nem otthon van. Pár percig még ébren volt, hiába, meg kellett nézni, hogy Atesz ágyában milyen játékok vannak, amik nem az otthoniak. Miután feltérképezte az ideiglenes szálláshelyét, elaludt és csak 5:20-kor kelt fel enni egy negyed órára. Végül 8-kor keltünk. Reggelinél kapott egy kis kenyérhéjat, hogy azon nyammogjon- élvezettel csócsálta, jobb volt ez, mint a rágóka. Reggeli után átmentünk a szemközti szomszédhoz, ahol megnézhettük az állatokat. Zselyke a mei tai-ban volt, úgy néztük meg a tyúkokat, az egy napos és három hetes csibéket, kacsákat, lovakat és a birkát :) Érdeklődve figyelte a körülötte lévő állatokat, nagyon aranyos volt. Heni kipróbálta a mei tait, ami tetszett neki is és Atesznak is- pillanatok alatt elaludt benne-, így abban maradtunk, hogy nekik is varrok egyet (egy hónapon belül ígértem, hogy elkészülök vele).
