Megint hosszú hétvégéztünk- azaz csak részben, mert Viktor pénteken otthonról dolgozott-, mivel múlt pénteken volt Dávid ballagása. Bizony, bizony, Zselyke nagybátyja is elballagott az általános iskolából és ősztől már középiskolás lesz. Az eseményre jó sokan voltunk hivatalosak, összesen 22-en jöttünk össze a lányon kívül, hogy megnézzük és megünnepeljük Dávidot. Csütörtökön és pénteken Edit sütött-főzött, a konyhában szűnni nem akaró hőség uralkodott a sütőnek hála. Péntek délután aztán a leányzó túlesett az eddigi leghosszabb iskolai látogatásán, hiába, nem lehet elég korán kezdeni. Ő már délután 4-re elment Dáviddal és a Mamával a bizonyítványosztásra is és utána a ballagást és tanévzárót is végignézte. A túlságosan is jó időnek köszönhetően a gyerekek hullottak, mint a legyek- kisebb déja vu-m volt, mikor még én is forgolódtam és akármennyire is figyeltem az elején az ünnepi beszédre, vagy csak arra, hogy szépen és csendben álljak, végül a kíváncsiság nyert, hogy ki lett rosszul, kit visznek... Az ünnepség alatt láttunk vagy 5 (!) gyereket,akiket székre ültettek, ölbe kapva hoztak ki a sorok közül, fa alá, tornatermi tatamira fektettek, de a beszédek nem tűntek gyorsabbnak, sem pedig rövidebbnek. Az, hogy volt külön zeneiskolája a sulinak, így élő zenei kísérettel ment az ünnepség a nálunk megszokott hangosítással bömbölő, recsegő cd-n lévő zeneszámok helyett, kifejezett tetszett. Az, hogy felkérték a hozzátartozókat, hogy ne fotózzanak az ünnepség közben, mert lesz rá lehetőség külön- nem kicsit lepett meg. Ilyet még soha életemben nem hallottam! Mindenesetre mi Viktorral, mint szabályszerető emberek, akik ettől függetlenül vállalták az okostelefonokkal a fotózást, meg-megnyomtuk a megfelelő gombot. Dávidot szerencsére a bevonulásnál könnyű volt észrevenni- tudtuk, hogy elöl lesz, mert másodmagával kíséri az osztályfőnököt- és a magassága is csak segített. Olyan helyen álltunk, ahonnan ráláttunk, így sikerrel jártunk. Tiltott és engedélyezett időpontban is készült róla pár kép.
A ballagás után a kertben vacsorázott a társaság, majd mikor besötétedett, sor került a tűzijátékra, ami be lett ígérve. Kétfélét kapott végül, az egyik nem volt éppen baba-barát- pár másodpercenként hatalmasat robbant és egy kisebb fénycsóva repült fel. Ez ráadásul olyan volt, hogy egy dobozban több darab is sorba volt kötve, így ha meggyújtották, a doboz teljes tartalma szépen sorban hatalmasakat durrant. Zselyke általában este 8-fél 9 körül alszik el, ez a vendégek és a tűzijáték miatt kitolódott aznap. Fél 10-kor részben a fáradtság, részben a senki által nem várt hangoknak köszönhetően vége lett a világnak. Józsi ölében ült a hintaágyon és az első durranás után úgy megijedt, hogy a karjait széttárta, majd jött a következő és az azt követő és az elmaradhatatlan krokodilkönnyek. Megijedt és sírt. Én átvettem, a pukkanások végére azért szép lassan megnyugodott. Ezt követte az általunk már látott, vagy színes gömbbé, vagy csak fényes ropogó gömbbé szétrobbanó rakéta, ami nem volt olyan hangos, mint az előző, de ez már nem számított. A lány megálljt parancsolt a tűzijátéknak, nem bírta cérnával, így az apja bevitte a házba, amíg további kettőben gyönyörködtünk.
Szombaton a pár nappal korábban beígért ~10°C-os lehűlés nem következett be, így mindenki- még a Dédi is- elment Orfűre az aquaparkba. A parkolóban kisebb sokkot kaptunk, sosem látott zsúfoltság fogadott minket és a ráismerés, hogy ezen a hétvégén tartják a "Fishing on Orfű" elnevezésű fesztivált. A tömegnyomor miatt vissza akartunk fordulni, de végül mégiscsak kipakoltunk a kocsiból és elmentünk megvenni a jegyet. Itt már lehetett gyanakodni, hogy félelmünk megalapozatlan volt, mivel nem volt sor- egyáltalán. Bent az aquaparkban alig voltak, úgy tűnt, hogy a kint parkoló autók mindegyike fesztiválozóké és ők a tónál voltak a kempingben. Zselyke babónak vettünk bébi úszógumit (rendőrautósat), aminek van műanyag fogantyúja elöl és a háttámlája sípol, no meg egy szivacslabdát, ami pont beleillik a kezecskéjébe. A bébi pancsolóval kezdtünk, majd át a hajszálnyival mélyebb gyerek medencébe, ahol már virgoncan kalimpált a lábával. Utána a sekély vizet otthagytuk és a mélybe mentünk vele. Kicsit fáradt volt, de nagyon élvezte a vizet. látszott, ahogy az úszógumi szokatlan és a lábával keresi a jól megszokott talajt, az arcán némi értetlenség mutatkozott, új volt neki, hogy a felsőteste nem lesz vizes. Hiába, ahhoz szokott a kádban :) Végül ki-bejárkált az úszógumiból a kezünkbe. Elsőként Józsi papa és Nagypapa csapott le a hölgyre, majd Mama is tudott vele egy kicsit lubickolni. Én a medence szélére ültettem és onnan "ugráltattam" a mély vízbe, ami nagyon tetszett neki, csakúgy, mint az oldalsó hátverető részek, amik levegőssé teszik a vizet, és eddig általa sosem látott buborékolást idéznek elő. A kezével paskolta a bugyogó vizet. Amikor elfáradt, megtöröltük, átöltöztettük és a Dédi vigyázott rá. Életében először evett meg ipari bébiételből egy fél üveggel- vagy nagyon ízlik neki a körtés barackos csirkehúsos, vagy a víz kiszívta és ő is nagyon éhes ilyenkor. Badar módon eszembe se jutott, hogy olyan fárasztó lesz ez a nap neki, hogy végül csak egyszer megyünk be a vízbe- igaz, akkor jó sokáig-, így nem készült kép a lány első strandolásáról :( Azt hittem, hogy ebéd után, valamikor a délután folyamán még visszamegyünk vele és akkor ráérünk lefotózni és videózni egy kicsit.
