Magor alkotott

Ma délelőtt megszerezte Magor a ceruzákat és mivel ráértem csak vele foglalkozni, hogy ne szúrja ki a szemét és lehetőleg a hegyek se törjenek tipityára a ceruzabélben, így nagyon nagy átéléssel alkotott. Kopogtatva pöttyözött, pont úgy, ahogy Zselyke is kezdte :)

Magor babakocsiban

teljes alakos Michelin baba

igazi vigyori Maguga :)

‎Ez nála mondjuk, hogy nagy szó, mert szerintem a két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor ült, azaz inkább feküdt babakocsiban. Én csak az elején használtam vele, mikor olyan pici volt, hogy abban vittem ki levegőzni, míg mi Zselykével játszottunk vagy játszótereztünk. Most viszont már úgy érztem, hogy csak így tudom biztosan elvinni a spar melletti gyógyszertárig, hogy ő is levegőzzön. Először kicsit furcsállotta a dolgot, nyöszörgött kicsit meg próbált helyezkedni, aztán meglátta ennek is a szépségét: könnyebb lábat lóbálni mint anya hátán a mei tai-ban :) halandzsázott, beszélgetett, sőt, néha a hinta palintát is énekelte, amit hazafelé sikerült felvennem:

Itthon aztán csalódtam magamban, mikor úgy gondoltam- tévesen-, hogy még fel tudom hozni Magort babakocsival együtt a lépcsőn. Felemeltem ugyan, de azonnal rá is jöttem, hogy ez így picivel félidőn túl már nem kényelmes (biztos nem lehetetlen, de kár erőltetni, mert értelmetlen), így nehezen kivarázsoltam a Michelin babámat a kocsiból és külön hoztam be.

Adventi készülődés az oviban

Zselyke ma nagyon aranyos és jó kislány volt, miután hazajöttünk az oviból evett egy túrórudit, majd az emeleten hozzám bújt és kb 10 percen belül aludt is :) Magától ébredt negyed 4-kor, Magor is jó kisfiú volt, így a lánnyal elmentünk az oviba a délutáni kézműves foglalkozásra. Ezúttal karton karácsonyfát díszíthettek- Zselyke babó hármat is csinált és a papír  mintalyukasztóért teljesen odáig volt, ez a hóemberekkel díszítetten látszik is-, valamint tapétából cikkcakk ollóval vágott csíkokból fenyőfadíszt. Az ollózás szintén sokáig lekötötte, de a végén már nem koncentrált, hanem csak gyorsan gyorsan igyekezett vágni, így picit megvágta az ujját. Itthon aztán szólt is, hogy bibis az ujja, még szerencse, hogy a szappanos kézmosás utáni macis sebtapasz mindenre gyógyír :)

Ma egyébként Viktor is bejött hozzánk az oviba, így futólag látta a termet, Éva és Anita nénit, valamint sikerült mindent megmutatnom, hogy hol is van (zsák, ilyen-olyan ruha), hogy jövő héten hétfőn, mikor én cukor terhelésre megyek, ne keressenek semmit se, mikor ő viszi reggel a babót oviba‎.

Magor élvezi, hogy

‎Zselyke az oviban és így csak az övé Anya és az összes játék is! 

Ma is kekszet sütöttünk

Miután Zselyke vasárnap sírva kereste az esernyős és kör alakú sütijét és sikerült rájönnöm, hogy a kb két hete elfogyott itthon közösen gyártott vajas kekszről van szó, megegyeztünk, hogy a héten újra sütünk. Nagyon aktív volt, az 1kg lisztből készülő, kb 1,5-2kg-nyi tészta harmadáig gyúrt, nyújtott, szaggatott, aztán elfáradt és megengedte, hogy én tovább csináljam :) "ennyi elég volt, de te csináld nyugodtan Anya, jó?" édes egy gyerek!

Az egyetlen homályosabb képet azért tettem fel, mert azon látszik, hogy időnként Magor is figyelte, hogy mi történik :)

Maguga Bogyót néz

Magor is teljesen átszellemülve tud mesét nézni :)

Attól tartok "kicsit" anyás

Magor most, hogy fogzik és taknyos is egyszerre, hihetetlenül tud sírni, vagy mondjuk inkább, hogy huzamosabb ideig üvölteni. Mostanában fürdés közben is kidől a kádból és majdnem derékszögben a vállamra hajtva a fejét megpihen és megnyugszik.

Reggeli után feljöttem az emeleti fürdőbe, mert itt hagynak csak békén, feltéve, hogy Zselyke nem nyitja ki rácsot a lépcső alján. Maguga‎ mikor meglátta, hogy feljövök, a rácsnál bőgni kezdett (nem tudom mit gondolhat ilyenkor, hogy elhagyom?) és nem is hagyta abba. Azaz, hogy de, kb 10 perc után, mikor is azt hallom, hogy trappol felfelé négykézláb a lépcsőn, ugyanis sikerült feltépnie/kibontania a rácsot a helyéről. Éljen az erős gyerek, gipszkarton kombináció! 

Miután üvöltve felért (mivel elkapta Tata a lépcsőn), átvettem, ő hozzám bújt és pár lélegzet után mintha mi sem történt volna. Igyekezett kb az öccsén "ülve" a mellkasomba fúrni a fejét és kb egy perc alatt már úgy vette a levegőt, mint kisbaba korában :) elaludt. Úgy tűnik a szívverésem és én még megnyugtatjuk!

Kötődő nevelés... na az van. hordozás, igény kiszolgálás, mikor mire van szükség. Elméletileg így feltöltöm a "szeretet tankjukat" és lazábban veszik, sőt maguktól kezdik az elszakadást. Na ez Zselykénél az ovi tekintetében még nem jött be, bár őt kb 3 hónapos kora óta hordoztam. Persze lehet, hogy az egyedüli tényleges félelmem, hogy ilyen kis korkülönbséggel nem jut elég időm, figyelmem, szeretetem rájuk külön-külön bejön, de remélem nem! Egy biztos, most anyásak mindketten, Magor momentán ennyire!

Magorral kimentünk hintázni

Magor minden áldott nap hozza a nyeremény cipőjét, jelezvén, hogy ki szeretne menni. Ma reggeli után hagytam, hogy játsszon egy kicsit, majd sírás mellett, de kapott kinti ruhát (azaz több réteg feladását kellett eltűrnie) és kimentünk kicsit. Sétált, a göröngyös talajon időnként elesett, vigyorogva csúszdázott és hintázott is sokat. A hinta palintát ő is énekli és sikerült is felvennem videóra:

Ilyet szeretne Zselyke csinálni

‎A ma reggel mindent vitt, háromnegyed 8-kor ébredtem, gyorsan szóltam Zselykének, hogy ébresztő... Nyújtózkodás közben az volt az első mondata, hogy "többé nem akarok oviba menni". Ennek ellenére felöltözött, a haját is hagyta, hogy megcsináljam és kissé pityeregve, de elmentünk az oviba. Ott aztán a szokásos párbeszédünk lezajlott és a lány közölte, hogy olyan libát akar velem csinálni, amit tegnap és mutatta a faliújságot. A hogyan készítettétek kérdésre nem kaptam használható választ, így megkérdeztem Kriszta nénit. Kiderült, hogy színes krepp papírt sodortak és ragasztottak az előzőleg kivágott alapra :) Krepp papírt kell vennem! (eszembe jutott, hogy ha nagyon élvezi, csinálhat liba-mód Télapót, rénszarvast, de akár karácsonyfát is)

Kriszta néni mondta neki, miközben a reggelihez vette el a lány az esernyős poharat és a kistányért- istenem, de ügyes és aranyos volt, ahogy a tálalónál önállóan tette a dolgát :))-, hogy reggeli után is csinálhatnak libát és keresett valami zenét, mert a péntek, vagy/és a betegségek‎ miatt kb 6 gyerek lézengett a csoportban.

Ébredés után megint lámpást akart csinálni, az oviban újra libát... legalább a foglalkozásokat tényleg élvezi :) Kicsit olyan, mint mikor itthon sütünk, vagy gyöngyöztünk és beakadt lemezként minden nap azt akart!

Minden napra jut valami az oviban

Természetesen ma reggel is pityergett, de egész jól abbahagyta mire bement a terembe (ez csak az én lelkemnek nem jó, hogy minden reggel sír és közli, hogy nem akar menni, mikor értemegyek, akkor még emlékeztet rá, hogy otthagytam és nem mentem be vele).

De amin ma kiakadtam: a mai kérdés... A teremben ültek az asztal mellett akik nem alszanak bent, a többiek már az ágyban és úgy hallgatták a mesét‎. Zselyke Kriszta néni mellett ült :) mikor benyitottam, a lány megörült nekem, Kriszta néni viszont felette a kérdést, hogy a babó szokott-e fogat mosni, mert az oviban nem akar és vmi paleos fogkrémről beszél. Nem paleos, hanem az a hülye horror áras banános-almás chicco, amit Edinától kapott. Mióta azzal mosott fogat, nem hajlandó másikkal, amiért irtó pipa vagyok! Bárcsak sose tértünk volna át a Gabiról...

Márton napi lámpást készítettünk

Ma délután lámpást készítettünk az oviban. Zselyke persze 3 és negyed 4 között elaludt, így fél óra alvás után felébresztettem és egy kisebb nyalókával magához térítettem. Zselyke nagyon örült, hogy most nem hagytam ott, hazafelé azt mondta "köszönöm, hogy nem mentél el... jó, hogy együtt megyünk be" :)

A kész lámpásokkal aztán az egész ovi kiment az udvarra, kicsit szabadon sétáltunk, majd körbeállva énekeltünk libás dalokat és kb éjszakai kalandtúra keretében körbementünk az udvar teljes ‎területén. 

Ovis "házi feladat" kész

‎A faliújságon volt a feladat, hogy mindenki otthon készítsen újrahasznosított anyagokból kettő nagy méretű karácsonyfa díszt, ami a kerületi köztéri fenyőfák egyikére kerül. Határidő jövő hét hétfő, 17-e volt, de mivel nem aludt Zselyke délután és 4-re megyünk vissza a Márton napi lámpást elkészíteni, így ma megcsináltuk. Készült egy hóember a baba fürdetős flakonból és egy sárga robot baba samponos flakonból és kinder tojásos műanyag tojásokból.‎ Zselykének a robot nagyon tetszik, azzal játszik :)

Mégis csak jó nap volt

Zselyke épp akkor futottam össze a folyosón mikor az ebéd utáni fogmosásból jött vissza a terem felé. Nagyon megörült, majd elújságolta, hogy ebédelt és játszott is. Sőt:

Zs: ma ügyes voltam, nem pisiltem lépcsőre - és fülig érő szájjal megölelt.- Anya, ma sírtam. Otthagytál!

‎Itthon aztán elmesélte milyen volt a tornaóra:

Zs: felemeltük karikát, aztán letettem földre. Enyém sárga volt! 

Én: és mit kellett csinálni, beleállni a körbe?

Zs: igen és ugráltunk is. Meg homokoztam udvaron... nem lett olyan cipőm.

Sírós kezdetek

‎Szegény Zselykének ma nem volt kedve oviba menni. Ugyan a haját most szó nélkül hagyta megfésülni és befonni is, de a kinti ruhát már nem akarta felvenni. "Nem megyek ma oviba. Menjünk haza Magugához, pici öcsivel játszom!" az oviban elkezdett a vetkőzés közben pityeregni, hogy "maradj velem autózni", mikor mondtam, hogy nem lehet, de ebéd után megyek, most reggelizzen finomat (briós van karamell itallal), csak bújt és annyit mondott, hogy "jó, te is egyél velem finomat!". Végül az ajtóban sírásnak Vera néni vetett véget, aki megfogta és bevitte én pedig a decemberi ebéd befizetéshez (13-a szombatra és két ünnep közé nem kértem) sorban állva hallgattam, ahogy sírva üvölti, hogy "Anyaaa, engedj Édesanyához!" :( 20 percből 15-öt biztos sírt. Vera néni, az egyik dadus mondta, hogy "igazi skorpió" és "ő még kicsi", mikor a többi szülő csak fülelt, hogy mi ez a sírás.

Ma ez a ködös idő nem kedvez a gyerekeknek, amíg ott voltam, többen sírtak és kiderült, hogy mások sem akartak elindulni ma oviba...

Szülinapos maszatka

Ma fél 1-re mehettem ebéd után Zselyke babóért. Mivel pont ma jött egy kör e-mail, hogy a családi munkaközösségis v reggel van bent 7:40-8:00/12:00-12:30, így picit előbb mentem és befizettem az évi 3.000,-Ft-ot amiből a papírt, festéket, ragasztót, egyebeket veszik. A csoport nagyobbik hányada Kriszta nénivel ült a padon és élvezettel mondókázta a "töröm, töröm a mákom"-ot, de minden tulipán csoportost könnyű volt beazonosítani a csokis pofijáról :) A többi gyerek befejezve az ebédet, lézengett ki a teremből, miközben ágyaztak, szedték le az asztalt. Páran a mosdó felől jöttek, ahogy "vakegér szélvész" kisasszony is :), Zselyke ugyanis elviharzott mellettem, be a terembe és két ágy között táncikált egészen addig, míg Éva néni nem mondta neki, hogy hova nézzen. Akkor aztán minden teremben lévő felnőttet megmosolyogtató indián szögdelésre hasonlító futásba eredt "Anyaaa" felkiáltással :) megölelt és már újságolta is:

Zs: tésztát ettem és uborkát

Én: ügyes vagy! Leves is finom volt? 

Zs: igen! 

Én: látom a torta is, amit ettél ( a combján egy kisebb folt arról árulkodott, hogy nem minden falat került rögtön a szájba)

Zs: igen, csokis torta és énekeltek

Én: gyertyát is fújhattál? (bár a szekrénye tetején lévő zsepin láttam a gyertyán, hogy meg volt gyújtva)

Zs: igen! 

Én: akkor jó, örülök, hogy jó tortát hoztam nektek 

Zs: ó, köszi Anya! Édesanyám (és megölelt)

Ügyesen öltözött, alig várta, hogy a pillangó jelű szomszédja befejezze az öltözést és ő is az esernyő alá csúszhasson. Olyan elégedett volt mikor ez megtörtént :) Hazafelé elmondta, hogy a tálkában narancs, banán és körte volt ma és játszottak. Cukin köszönt mikor lejöttünk, ugyan először halkan, másodjára normál hangherővel‎, de a terembe is visszalépett a már bent lévőkhöz egy sziasztokra! Jól érezte magát, ez látszott, de itthon örült nagyon Magugájának és a tegnap kapott héliumos lufiknak :)

...

Elfelejtettem, hogy reggel, mikor sírt és kijött hozzám, egy szintén krokodil könnyes arcú, de már nem síró szöszi fiú, Áron állt meg mellettünk és próbálta kihúzva a felsőjét, hogy a minta jobban látszódjon, megvigasztalni‎ Zselykét :) nem sikerült, de azért aranyos volt, hogy igyekezett! 

Zselyke elkezdte az ovit (heti menü)

Hál'isten ma párizsi van reggelire - még itthon azt akart enni, de már nem lehet :) a heti menü szerintem teljesen rendben van, a brokkoli krémlevessel lehetnek gondok, mert zöld és sem a spenótot, sem a brokkolit nem szereti...

Aztán gondolta kiszolgálja magát, felállt az ennivalós kiskocsi melletti kisszékre, amiért rászóltak, mert poharat és tányért kell elvennie, az ennivalót adják. Elsírta magát, "Anyaaa" :( nem akart megnyu‎godni, így inkább eljöttem, az óvónők majd megnyugtatják, jobb, ha engem nem lát! 9-re megyek a tortájáért, azt és a tisztasági csomagot beviszem, aztán fél1-re ebéd után megyek érte.

Zselyke esti aranyköpései

Ma a tescoban vettem kutyaszalámit, amit Zselyke kivett a szatyorból itthon:

Zs: mi ez, párizsi?

Én: nem, ez kutyaszalámi.

Zs: én e megenni‎, ez büdös!

Zselyke bőszen körbejárt a lakásban, mindenkinek adott egy-egy piros külsejű cukrot, azt a régi fajta Mikulás cukrot, ami gyerek koromban is volt.

Zs: tessék Anya, ez tiéd - és a megmaradt kettő darabot is nekem akarja adni azon az egyen felül ami szerinte mindenkinek jár. 

Én: köszönöm Zselyke, de nem kérem, én nem szeretem annyira a cukrot.

Zs: de, edd meg!

Én: Zselyke edd meg te, én nem tudom. Ha meg kell ennem három cukrot, elhányom magam...

Zs: deee van benne VITAMIN!

Én: :) milyen vitamin? Fogrohatszó?

A fiúkkal villamosozunk (igen, egy elöl idebent, egy hátul :))

‎Ma tudok elmenni Tata születésnapi ajándékáért és mivel a két gyerek a nem alvás miatt elég idegesítően viselkedik mostanában, pláne együtt mikor nem tolerálják egymást (játék bitorlást és bújást), így egyiküket elhoztam magammal. Mivel Zselyke ha csak 2kg-mal is, de nehezebb és nem mindig hajlandó időben bevallani, hogy fáradt, így Magugára esett a választásom :) ő végig a hátamon van, ugyan már most melegem van a kabátban, de ez talán még mindig a jobbik eset, mint ha a saját kabátos Zselykét próbáltam volna meg magamra applikálni, mikor már nem sétál... Magor boldogan nézelődik, időnként pápázik, hátha el is alszik :)

Óvoda -2.nap (beszoktatás)

‎Reggel nem akart elindulni öltözni, majd próbált rávenni engem és Mesit is, hogy velünk fog játszani az oviban, de ez nem jött össze. Az indulásnál jó kedve volt, az utcán a lépcsőkön ugrált, az oviban pedig már csak szedte volna le magáról a ruhát. Igyekezete akkora volt, hogy a benti ruha átvételénél a bugyiját is le akarta venni/cserélni :) Csak az számított, hogy végre a teremben lehessen és játszon a többi gyerekkel, a puszit is úgy kellett elkérnem tőle. 

Fél12-re mentem érte, épp az udvaron gyülekeztek, hogy a többiek ebédre bejöjjenek. A dadussal, Anita nénivel futottam össze először, "vár egy csomag, történt egy kis baleset". A kisasszony a galéria lépcsőjére pisilt, de adtak rá száraz bugyit és zoknit a bentiből, mert nem találták meg a túltervezett ovis zsákom hátsó zsebében a váltás ruhát... Sebaj, már tudja Anita néni, hogy legközelebb hol keresse, nem kell máshova raknom. Udvarra ki, Zselyke Kriszta néni mellett sétál, majd mikor meglát: "Anyaaa" és már szalad is felém. Kivárjuk a sorakozót, ne bomlasszuk a csoportot- a morál így is necces volt. Az egyik kisfiú tőlem kérdezte, hogy mikor jön érte a mamája... hát biztos akkor amikorra ígérte (jobb válasz nem jutott eszembe). Kriszta néni is elmondja, hogy Zselyke bepisilt, majd kb a megsemmisülésemmel egyenértékű kérdést teszi fel: "egyébként szobatiszta?". Igen az, szokott szólni, sőt van, hogy egyedül el is megy itthon... Nem értem! Aztán öltözés közben Zselyke halkan magyarázni kezd vmi kisfiúról, ekkor kiderül a nap másik fontos eseménye: "Igen, Zselyke és Matyi összeverekedett az udvaron. Elég harcias kislány.". Jajj... mondom a szokásos szöveget, hogy, de Zselyc nem szabad verekedni, miért csináltad... a kisasszony annyit mondott el nagyon nehezen, hogy "mérges lettem, kisfiú is mérges lett... beszorítottam fal közé". Tehát fogalmam sincs mi történt, de nem hiszem, hogy ez volt az utolsó :) A pisilésre azt mondta, hogy "nem akartam lépcsőre pisilni, de lépcsőn pistem"... ez történt ma. Kíváncsian várom a holnapot, majd a hétfőt, amikor az evéssel is biztos bajok lesznek, a délutáni alvásról nem is beszélve!

Zselyke babó szülinapi manója

‎Zselyke manó babát akart venni, de mivel olyat nem árulnak, így Anya horgolt neki egyet. Megkérdeztem, hogy kisfiú vagy kislány manót szeretne, a válasz természetesen "Maguga!" volt :)

Már csak nekem maradt két kérdésem:

1. Legyen pompom a sapka végén?

2. Kapjon sálat is a manó?

A segítséget ezúton is köszönöm. Ha a lányt kérdezem, biztos, hogy kabátot is kérne :)

Készülünk az ovira

‎Holnap és pénteken is bemegy délelőtt az újbóli beszoktatásra, aztán hétfőn már élesben megy a dolog a mi kis esernyőnknek :)

Zselyke színes házikója

‎A babó nem egyszerű házakat színez és rajzoltat. Folyamatosan mondta, hogy "kellene még valami", így lett kerítés, út és halastó is. A kis maximalista :)

Így jó Micimackót nézni

Most mindegyik Anyája babája és végre békésen mesét néznek (ha nem is alszanak), nem tömi Zselyke babó maoammal a pocakját és Magor sem ül a fürdőben azon igyekezve, hogy minden wc papírból konfetti gyártson...

Maguga kukkol

‎A kérdés csak az, mi bírja tovább: a radiátor a plusz 11kg-ot, vagy Magor térde a rácsot?!

Hihetetlen, hogy olyan, mint egy rossz öregasszony. Nagymamámmal jól megértették volna egymást, ő se kukkolt, egyszerűen "csak láttam a konyha ablakból‎/gangról" :)

A doktornéni sajnos még mindig mumus...

Zselyke ovi kezdéséhez szükség volt igazolásra, hogy mehet közösségbe, így ma elmentünk az orvoshoz. Tegnap már mondtam neki, reggel megismételtem, hogy "ha oviba szeretnél menni, akkor el kell mennünk a doktornénihez, hogy adjon igazolást, egy papírt, miután meghallgatott és megnézte a torkod". Ekkor még értette, vagy legalábbis benne volt. Ahogy közeledtünk a délhez, mert ma 12-14-ig rendel, kiakadt a babó. Közölte, hogy "Anya megy orvoshoz, e én!", aztán azzal is próbálkozott, hogy "Maguga nyissa nagyra száját". Igyekeztem megnyugtatni, hogy majd én is megyek orvoshoz, de másikhoz és mivel Magor köhög, így tegnap eldöntöttem, hogy ő is jön, hogy megvizsgálják, de nem nyert egyik érv sem. A kisasszony a rendelőben azt hitte, hogy ott játszhat gyerekekkel, vagy miután túl voltunk a "tortúrán", már mehetünk is az oviba, de ez sem nyert. Nem volt jó napja ilyen szempontból :)

Magorral kezdtünk, aki "jó" szokásához híven nem nyitotta ki a száját, de én az ölemben lefogtam a gyakorlott‎ doktornénink pedig így is megnézte a torkát, majd elöl-hátul meghallgatta. Végül kapott Fenistil cseppet, szájba fújós inhaláló sprayt, amihez kelleni fog egy üres tejfölös doboz, hogy kivitelezzük... és még egy köptető emulziót is. Zselyke csatlakozott az "én már pedig ki nem nyitom a számat" csapathoz, cserébe viszont fogait összeszorítva hisztizett :( végül csak sikerült őt is megnézni, amiért kaphatott egy darab matricát, de ez neki nem nagyon lett volna elég. Ezért a viselkedésért viszont nem jár több! Tatát elhívtam magunkkal, mert ezekkel a rendelőben nem lehet bírni, de aztán megtanultam, hogy nem csak ott, hanem azon kívül sem. Zselyke nyafogott és hisztizett az utcán, hogy ő is az én kezemet akarja fogni, Magor ugyanúgy fel akart mászni a kőfalra, mint a nővére és együtt nem bírtak várni, míg a gyógyszertárban megkaptuk Maguga gyógyszereit, majd a kb nyugdíjas munkaerőt teljes mértékben feltartottam a terhes vitaminommal, amit egyikük sem talált meg.

Itthon aztán az volt a kisasszony első dolga, hogy vetkőzés után feljött és a gyerekszobában a macis matricát a korábbi medvésekkel, míg Magor teknősös matricáját a többi teknőssel egy helyre ragassza. Hiába, itt csapatok vannak, nem várható spontán káosz az én három éves lánykámtól, ha matricázásról van szó :)

Egy nehéz nap szívmelengető vége

Ma szörnyűek voltak a gyerekek. Magor még tegnap rájött, hogy miként tud kimászni a kiságyból, így vége a nyugalmunknak... Nos, ma alkalmazta is és Zselykével együtt úgy döntöttek, hogy ma bizony nem alszanak nap közben egyáltalán. Ennek meg is lett az eredménye, Magor folyamatosan evett és elesett, emiatt sírt, Zselyke pedig "csak" süketet játszott és a világ minden kincséért se fogadott volna szót. Kiabálás, sírás, ellenkezés jellemezte a napunkat. A babó aztán fél 6-kor feladta és elaludt az ölemben a kanapén. Maguga nem nagyon értette a nyugvó nővér helyzetet, így sokszor odament hozzá, megnézte közelről (értsd: belemászott az arcába), megcirógatta a kezével és a homlokukat finoman "összeduccolta". Annyira cuki volt, hogy hihetetlen, így fel is vettem videóra, de mivel sötét volt és a lámpa sem bizonyult elegendőnek, így csak ilyen a felvétel kettejük idilli kapcsolatáról:

Remélem hármasban is hasonló szeretetben lesznek majd meg és akkor is egymás mellett állnak majd, mint most ez a két rosszcsont, akik mindig egymás mellett állnak, ha szükséges (és ennek örülök is valahol- néha csak- belül).