Ma délután, uzsonna után kipróbálta Zselyke baba a filctollat. Eszembe jutott, hogy van egy csomag bontatlan ikeás filctoll a szobámban és mivel ezt se nagyon kell a papírra rányomni ahhoz, hogy fogjon, biztos tetszene neki ( a mágneses rajztábla után nehéz sokszor a szíves ceruzával vagy a zsírkrétával alkotnia). Szerencsére elég vastagok a filcek ahhoz, hogy rányomhassa őket a papírra, ha kedve tartja, mégse lesz bajuk.
Az asztalt leterítettem egy nagy újsággal, rátettem a fehér papírt, a filceket a papír mellé, babót az ölembe. Amelyik filcet elvette, arról levettem a kupakot és alkothatott! Nagyon beleélte magát, a piroshoz többször visszatért. A jobb kezén a középső és a gyűrűs ujja minden igyekezetem ellenére kicsit zöld és piros lett, ez annyira meglepte a lányt, hogy onnantól már nem is nagyon volt hajlandó rajzolni, csak leste a foltokat :) egy része lejött kézmosással, a többi majd lekopik és ő is hozzászokik, hogy sokszor ilyen egy gyerek.
Az első, igencsak színes rajza dátumozva várja haza a csodálóit! Én elteszem ezt az alkotást, hogy később ő is lássa, hogyan kezdte :)
Kettesben vagyunk a babóval, aki ma tényleg NAGYON jól viselkedik. Rendesen evett, aludt másfél órát, cuki eljátszik és szinte végig a közelemben van. A műanyag sámliját a lábam mellé teszi, hogy azon ülve igyon. Én vagyok a pocakommal az autópálya :)
Csak ülök és lesem, hogy egy hét alatt mennyit fejlődött. Lehet, hogy az apját akarta meglepni, amíg Prágában volt, de engem is sikerült neki. Múlt hét kedd óta a csiga és a virág babajelét is mutatja - a ma reggeli fél órás pancsolás során egyedül talált virágot és mutatta a jelét a Noés könyvben-, hajlandó az ikeás csőrös pohárból is inni, dob puszit, sőt tegnap kaptam is tőle rendeset és legnagyobb örömömre Viktor csudajó dolgot tanított neki szombaton: tud ÖLELNI a lány! Hát az az élmény, ahogy átkarolja a nyakam, hozzámdugja a buksiját, felér egy igazi elő anyák napi ajándékkal! Immár nem csak mi tudjuk őt szeretni, hanem ő is ki tudja mutatni felénk. Ez egy valódi "Elolvadok" reakciót kiváltó gesztus :)
Ma igazán sűrű programunk volt. Fél10-re kellett mennem nőgyógyászhoz és mivel ma érkezett Pista (oda vissza nem jártuk volna meg külön külön) Zselyke és Nagypapa is eljöttek velem. Míg én az orvosnál voltam, ők a babakocsival elsétáltak a Vajdahunyad várához, az állatkert után kötelező jelleggel vetettem velük tízóraira perecet. 20perc alatt végeztem, így hamar csatlakoztam hozzájuk. Körbesétáltuk a várat, készítettem pár képet és végül majdnem egy egész perecet megettünk. Pista gépe fél12-re érkezett meg Ferihegyre, mi pedig 1 óra körül értünk haza. A meleg miatt mindenki csak szomjas volt, éhes (a perec miatt) nem , de ami késik, nem múlik. Ahogy a babót ismerem, 2-3 körül úgyis éhes lesz :)
Sőt, most már akkora a babó, hogy ha előre dől, vagy lefekszik, még hajtani is tudja.
Persze nem tart sokáig az öröm, mert már aktívabb és nem ül túl sokáig egy helyben, de majd Zselyke öccse is kihasználja (nyáron és ősszel még többet tudjuk majd használni, mint anno a lánnyal, pedig ő is koptatta:))
Még múlt héten beszéltük meg Tomiékkal a most vasárnapot, mint Állatkertes program. Sajnos Eszter és Bálint nem tudtak jönni, mert Bálintnak hőemelkedése volt, így Tomival, Gergővel és Norbival és Emmával kiegészülve vágtunk neki a jó időben a sétának. Én személy szerint valószínű, hogy izgatottabb voltam, mint Zselyke, de egyrészt úgy örültem, hogy végre jó idő van és ott sétálhatunk, amit én szeretek, másrészt a babó reakciójának változása érdekelt. Legutóbb, mikor tavaly voltunk, még pici volt ahhoz, hogy a hozzá képest nem ~1méteres távolságban lévő, tényleg nagy méretű állatokat észrevegye és érdekelje. Pozitívan csalódtam, a lány egyre több állat iránt tanúsított érdeklődést, sőt, amolyan igazi anyja-lánya, mert a kecskékkel teli kisállat simogató igazi siker történet volt. A perec elvétele után mi ketten bementünk, Viktor a babakocsival és a telefonnal, hogy megörökíthessen minket, inkább kint maradt. Volt egy jófej kecske, aki hajlandó volt demonstrálni a leányzónak a "mek-mek" hangot, bár eredetiben inkább hangzott "Meee-meee"-nek :) Volt ám szaladgálás egyik kecskétől a másikig, néha szabadon, néha csak felszólításra némi simi-simi és, hogy azért ne legyen fenékig tejfel a dolog, egy kisebb megoldandó feladat anyának. Zselyke itt is igyekezett összegyűjteni a kavicsokat, amit Mártiék kertjéből szabad, de jó sok kecskebogyó közül inkább nem!
Két gyerek, egy anya és sok kecske :)
Barátkozik...
"Úgyis elkaplak" :)
Láttunk hangosan rikácsoló papagájokat, az én kedvenc vízidisznóimat is, ettünk salátát, készült rólunk ingyen családi kép az Eisberg salátának hála, bementünk lajhárt lesni, etettünk nagyon szőrös és nyálas szájú puputevét :), megnéztük a mostani kisállatok közül az indiai oroszlán kölyköket, akik aludtak és a kis elefántot, Asha-t is. Zselyc hol sétált, hol nyakban volt, hol a babakocsiból szemlélődött egy-egy perec darabbal a szájában.
Pocakos kép
Asha a kis elefánt
Szeretem ezt a telefont, szép képeket lehet vele csinálni :)
Vízidisznaj
Lajhár pofi
Igazi lajhár póz :)
Kicsit homályos, de a hangulata TETSZIK :)
Hazafelé :)
Volt egy kisebb malőrünk is- természetesen-, amiről én tehetek. Még odafelé megemlítettem Viktornak, hogy arra gondoltam, ha van sima héliumos lufi- semmi fényes, spéci anyag, Disney minta-, ami nem túl drága, vehetnénk a lánynak, mert én anno nagyon szerettem a lufit. Viktor gyorsan átszaladt a főbejárattal szembeni árushoz és szert tett egy lila színű, kisvakondos lufira. Boldogság volt, kisebb nehézségek árán ráoperáltuk- természetesen a bonyolultabb módon- a babakocsira, hogy ne vesszen el, de: Lufival nem lehet bemenni az állatkertbe! Viktor lufival az árushoz vissza, aki szerencsére rendes volt és vállalta, hogy megőrzi nekünk, amíg mi állatokat nézünk. Dolgunk végeztével megkaptuk a lufit, a lány babakocsijára tettük, most már egyszerűbb módon és úgy sétáltunk vissza a kocsihoz, hogy határtalan örömöt érezhettünk mindannyian. A babó a lufi miatt, én a lány öröme miatt, Viktor pedig- talán- a mi örömünk miatt :)
Jöjjön a lufis videó:
Miután Józsiéktól elbúcsúztunk, kint maradtunk a kertben, hogy Zselyke Saroltával és Rozóval játszani tudjon. Egy-két kisebb, ki kivel foglalkozik többet-jellegű problémát leszámítva a lányok hozták a szokásos formájukat. Miután direkt kérték, hogy fotózzam le őket együtt, így készült pár vicces csoportkép az unokatestvérekről :)
Örülünk a tavasznak, a jó időnek, virág illatnak, madár csicsergésnek és alkalom adtán a frissen vágott fű semmihez sem hasonlítható frissességének.
Ma délelőtt is kimentünk, mert a lány "boltba menős" sétája kimaradt, Nagypapa a nyugdíj folyosítónál töltötte a fél napját. Miután Mesi menetkész volt, sikeresen elmotoroztunk hármasban a kert kapuig. Mesi előlről hívta, én segítettem tartani az irányt és időnként a lendületet :) kutyát simogattunk, majd egyedül is csatangolt. Egész ügyes volt, bár nem sokon múlt, hogy egy térdre esésnél ne végezzen ki pár tulipánt. A hiányzó pár centinek és a nagy szívének köszönhetően csak egy babasimi lett belőle, amit a virág is túlélt:) olyan cuki, hogy mindent, ami tetszik neki, megsimogat!
