Etetőszékes ebéd

Tomiéktól megkaptuk Saroltáék etetőszékét a hétvégén, így Zselyke babó itthon is abban eszik most már.
A mai ebéd kifejezetten jól sikerült- a rizottóért ismételten odáig volt, jó kedvűen evett, csapkodott a tálcán, sőt belemarkolt a teli kanálba is, majd az ujjára tapadt ebédet "tudományos" vizsgálatnak vetette alá. Forgatta az ujjacskáját, egyik kezéről a másikra kente a rizst, majd megkóstolta, hogy ugyanolyan ízű-e :), majd , hogy Anya is örüljön, kicsit belekent a hajába is- hiába, biztosítani kell az esti hajmosást.

                                  

Nyaralni voltunk (sok-sok képes beszámoló)

NAGYON jó dolgunk volt, nyaralni voltunk az elmúlt pár napban. Szombaton indultunk és szerdán érkeztünk haza (07.21-25.). Hála a tescos belföldi nyaralásokra vonatkozó kuponnak (is), 5 napot és 4 éjszakát töltöttünk hármasban. Ez volt az első családi nyaralásunk (és egyben nászutunk is- én annak is veszem :)). Első nap, a szállás átvétele után felfedeztük Noszvajt, ami meseszép, csendes, tiszta, az utcákon sok-sok virággal. Noszvajon volt a szállásunk, ráadásul a véletlen folytán igazi bababarát helyen, ugyanis kaptunk mobil kiságyat- aminek ugyan túl nagy hasznát rendeltetésszerűen nem vettük-, volt etetőszék, amit most próbáltunk ki először és Zselyke nagyon ügyes volt, kaptunk volna kis kádat is, ha kérünk.

Anya horgolta virágos fejpánttal finomabb az étel 

(egyre jobban) csodaszép a lány 

Így ízlett a noszvaji szilvalekváros kenyér

A szállodánk közvetlenül a tóparton volt, remekül főztek, nagyon kedvesek voltak, egy szó mint száz, jól választottunk... :)
A kipakolást követően Viktorra kötöttük Zselykét és nekivágtunk a városnak. Bementünk a központba, majd a még otthon kinézett célt kitűzve magunk elé, felmásztunk a Millecentenáriumi emlékműhöz, ahonnan belátni a környéket. Én ismételten rájöttem, hogy nem vagyok alkalmas a túrázásra- bár ez messze nem az volt-, majd gyors fotózást követően "hazaszaladtunk", mivel lógott az eső lába. Csúnya felhők sorakoztak a fejünk felett, a dombtetőn cseperegni is kezdett, mi pedig a jobb félni, mint megijedni elvén hazamentünk, mielőtt bőrig áztunk volna.

Apával induláskor

Ennek a tónak a partján volt a szállásunk

Rengeteg székely kaput láttunk 

Pékség, cégérrel :)

Másnap, eredeti terveim közt a reggelit követően a siroki vár szerepelt, mint program, de a hosszas kacskaringózást követően be kellett, hogy lássam, Viktornak igaza van és nem tudunk autóval kellőképpen magasra és közelre jutni, én meg oda nem tudok felmenni... Hiába, a kocsiban mondtam is, hogy kripli vagyok, csak az lenne jó, ha a térdem engedné, hogy kisbetűs kripli legyek és nem csupa nagybetűs, mert akkor a lánnyal sehova se tudunk menni, ahova egyébként szeretnék. Viktor gyorsan újratervezte a lehetőségeinket és Szilvásvárad mellett döntöttünk, ahol közel két órát sétáltunk. Mindannyian nagyon élveztük- láttunk őzeket, hatalmas fákat, a kiszáradt (!!!) Fátyol vízesést, megettük életünk legfinomabb pisztrángját, amit ezúton is ajánlunk mindenkinek. Viktor a tippet a szállás lefoglalásánál kapta. Szilvásváradon, közel a Halastó állomáshoz, a kék-fehér csíkos előtetőnél kell megkóstolni a pisztrángot. Mi kemencében sült pisztrángot ettünk, ami pont annyira volt sós, amennyire kell, saját "zsírjában" sült elképesztően omlósra, így mindhárman odáig voltunk tőle. Zselyke hangosan hisztizett, ha nem adtuk megfelelő ütemben a picike falatokat :) A Szalajka-völgyből aztán az Erdei kisvasúttal mentünk vissza, így Zselyke életében először vonatozott is!
Sétánk végeztével elmentünk Gyusziékhoz Tiszaújvárosba, hogy a Mamáékkal is találkozzunk. Zselyke megmutatta a fogacskáját, ami egy héttel ezelőtt már egyértelműen kibújt (akkor már nem csak a három kis csúcsa látszott, hanem összefüggő fehér csíkként ékesíti most már a száját) és azt is, hogy kúszik.

Boldogság

Az a bizonyos kemencés pisztráng

A kiszáradt Fátyol vízesés

"az a szép zöld gyep"

Hétfőn Sátoraljaújhelyre mentünk a Zemplén kalandparkba, ahol kipróbálhattam életemben először a libegőt és a bobot is. Libegő: mi tis mondhatnék... rájöttem, hogy inkább a földközeli élmények vonzanak, vagy a zuhanósak továbbra is, de ez a szakaszosan, ugyanakkor lassan zötyögő, rezegő valami több méter magasban egy sodronyon, nem igazán. A kilátó jó volt, nagyon szép volt a kilátás, de ami igazán tetszett mindannyiunknak, az a bobpálya. A közel 2,3km hosszú pályán repesztettünk rendesen. Én Viktorral és Dáviddal mentem közösen, Gyuszi mindkét fiúval, Józsi pedig csak egyedül. A személyzettől kapott "Ne fékezz!" instrukciót Viktor tökélyre fejlesztette, így fülig érő szájjal, sikongatva, kacagva száguldoztunk majdnem 40km/h sebességgel. A kalandparkban Mama vigyázott Zselykére, aki nagyon jó kislány volt és életében először megkóstolta a jégkását is. Ízlett neki :)
Miután elhasználtunk minden jegyet, elváltak útjaink és mi hármasban Hollóházára mentünk, megnézni a porcelán múzeumot. A múzeum eredetileg zárva volt (csak hétfőn), de egy jó ismeretségekkel rendelkező vásárló miatt kinyitották, mi pedig szerencsésen becsatlakozhattunk. Kedvezményes jegyet kaptunk a rövid nyitva tartás miatt, de még így is volt időnk nagyon jó áron venni tányérokat. A tányérokon túl hűtőmágnest, porcelán angyalkát, tűzoltós pálinkás készletet és Zselykének szecessziós horoszkópos hűtőmágnest is vettünk. Hollóházát Nyíri követte, amit Viktor kinézett nekem a térképen, így egy gyors fényképezkedés erejéig oda is elmentünk- ráadásul pont a jó végéhez, aminél a várostáblán  az első "i" is rövid volt :)

Józsi felfelé menet

Gyuszi közel a starthoz

  

Száguldás, szeretjük... :)

                       

Várostáblával / Névtáblával

Naná, hogy malacok is vannak a címerben ;)

Kedden hatalmasat pancsoltunk Hajdúszoboszlón- a lány kétszer is fürdött az élethű elefántokkal gazdagított gyerekmedencében, mi pedig a fiúkkal négyesben csúszdáztunk egy párat. A fürdés után mindannyian elmentünk a szállásunkra és Noszvajon vacsoráztunk. Editék is látták a lányt etetőszékben üldögélni, ami igazán jól áll neki. Olyan komoly arccal tud benne pózolni, enni, tapsolni...stb. :)

Este aztán eleredt az eső és nem akarta abbahagyni. Ma reggel is bőszen szemerkélt, így mivel rossz idő volt és Dávidék az eredeti tervek szerint mentek ma Aggtelekre, mi lemondtunk a közelben történő sétálásról és hazafelé vettük az irányt. A kijelentkezéskor megkérdeztük hol vehetnénk házi szilvapálinkát, mivel Noszvaj a szilvalekvárról híres- ez Zselykének is nagyon ízlett, minden reggel evett majdnem fél szelet kenyérbelet lekvárral, így biztosak voltunk benne, hogy veszünk majd, mielőtt hazajövünk- és amiből lekvárt lehet főzni, abból köztudottan pálinkát is. A kapott címen sikerrel jártunk, de el kellett mennünk a pincébe, mivel nem volt náluk háznál kellő mennyiség. Ennek a kis kitérőnek köszönhetően a templom túloldalát is megismertük a településnek, láttuk a De la Motte kastélyt is és a Pincesort is, sőt a pincét is.
Végül nem csak szilvapálinkát vettünk, hanem bort is, házi oportót. A folyékony "szuvenírek" a szállásunk melletti forrásvízzel egészültek ki, a szilárd "vásárfiáról" pedig a helyi kolbász, szalonna, májashurka, szilva- és birsalmalekvár, aszalt alma és szárított vargánya gondoskodtak. :)