Minek örülünk mostanában?

Többek közt ezeknek (nem időrendi sorrendben, hanem ahogy eszembe jut):

Zselyke babónak most már majdnem mindenre jó, két nagy fogacskája van, amivel remekül eszik. Részben ezért, részben azért, mert finom és már a lány is tudja, imádja a sajtot! Egyelőre csak a trappista és az edami a befutó- ezt kényelmes rágcsálnia :)

Mióta foga van, úgy tűnik rájött, hogy nekünk is. Valami érthetetlen okból adódóan élvezettel nyúl bele az ember szájába és picike körmeivel kapargatja az ember fogát, mint ha arra lenne kíváncsi, hogy "Ez miből van? Vajon ki tudom szedni? Kipróbálhatom?"... Ő élvezni, mi pedig igyekszünk nem hagyni neki.

A gyógytorna úgy tűnik hat. Ha mászik, már szépen tartja a kezét és csak akkor fordul befelé a csuklója, ha megáll és nem figyel, no és ha semmi sincs a kezében, mert ha éppen fog, akkor nem tud rosszul támaszkodni.

Múlt hét csütörtök óta (Sarolta szülinapi zsúrja) többször is feltérdelt :) Akkor a napozóágyban próbált felállni, végül a térdelésig jutott, de ez is VALAMI! Az első kísérletet azóta több követte, többek között a nappaliban a szék lába közt átmászva, a kiságyban Apát figyelve, az ágyunkban rajtunk keresztül hol a csábító, ám tiltott gyümölcs kategóriájú telefonért, fülhallgatóért, billentyűzetért, kisollóért, körömlakkért, vagy éppen a kanapén, hogy meghódítsa a "csúcsot" jelentő háttámlát.

Zselyke imád olvasni. Legalábbis úgy csinálni. Fogja a könyveit- többnyire ki tudja miért, de fejjel lefelé tartva :)- és belelapoz, majd bőszen dünnyög, gagyog. Néha nagy örömében fel-leemeli a feje felett háztetőt formáló könyvet, amit vagy ő olvas, vagy senki, mivel ha bele is kezdünk egybe, ő "stoppolja" a képeket, a szöveget, vagy csupán nem hagyja lapozni az embert. A lényeg, hogy szereti a könyvet, elmélyülten nézi a képeket... 

A teáját a kiindulási cukor mennyiséghez képest lényegesen kevesebbel issza, már csak 1 (!) lapos evőkanál cukor, vagy nyírfacukor- felváltva- kerül a 1,5 liternyi gyerekteájába és így is ízlik neki :)

Múlt hét pénteken a Family frost-tól vettem mirelit zöldségkeveréket a lány főzelékéhez (Ínyenc zöldségkeveréket). A főzelékben így volt zöldborsó, kukorica, paprika, zöldbab, karfiol és brokkoli (!) is. Kicsit féltem, hogy a Brokkoli-mumus ilyen mennyiségben is győzedelmeskedik-e, de szerencsére nem. A főzelék nagyon ízlett a lánynak, mind megette ami készült.

Sokkal többet gagyog, mint korábban, sőt, időnként felfedezhető benne valami anyára hasonlító is :). Szokott ugyanis "anaana"-zni és "tette"-zni is, most éli szerintem az igazi dupla szótagos fénykorát.

Az apjától gyorsabban tanul, mint tőlem, vagy csak jobbakat tanít neki :) Sikerült elsajátítania az egyszerűen imádni való "mérges arcot"! Pisze orrát felhúzva fújtat :) 

A "Nem!" szót biztosan érti, maximum csak nem akarja tudomásul venni. Már odáig jutottunk, köszönhetően  a még fel nem adott dvd lejátszó- és sütő alatti rekesz piszkálásának, hogy ha mérgesen mondjuk neki, hogy "Zselyke, nem!", anélkül, hogy visszahúznánk, ráütnénk a kezére, már elkámpicsorodik és sírni kezd... Érti ő a nemet és a mögöttes tartalmát :)

Végre jó a libero is, nem csak a pampers. Amit Viktor kapott ajándékba a beszerzőtől, 7kg feletti babáknak való, bugyi fazonú pelenka végre nem eresztett úgy, mint a hagyományos, anno bevállalt 1 csomag, sárga libero. Vagy a fürdőspelus fazonja, vagy a gyerek mérete, vagy ki tudja mi az oka, de a két csomagból az egyik rendeltetésszerűen el lett használva!

Zselyke a "szerencsemalacom"

Zselyke babónak hála: nyertem! Nem csak az eddigi- magától értetődő- módon a lányt és az anyaságot, hanem most egy receptversenyen. A babóval szinte állandó jelleggel hallgatjuk nap közben a Picúr rádiót és a honlapjukon láttam, hogy receptversenyt hirdettek. Mivel a múltkori banános kekszemnek akkora sikere volt a lánynál, gondoltam teszek egy próbát, elküldöm.

A nyeremény :)

Ma délelőtt csöngött a kaputelefon, a Nagypapa vette fel, majd tudatta, hogy valami csomagom jött. Én értetlenül álltam a dolog előtt, mert nem vártam semmit. Egy nem túl nagy, ám annál nehezebb kis dobozt hozott be. Kíváncsian bontottuk a nevemre szóló csomagot, amit nem tudtam hova tenni egészen addig, míg a tartalmát meg nem láttam. A sok Natura feliratú zacskó alapján már tudtam, hogy sikerült az egyik ajándékcsomagot megcsípni az ötből a rádiós receptversennyel.

A lánynak most aztán megint süthetek és nekem sincs gondom egy darabig a reggeli müzlimre, mert a közel 3,5kg-os csomag tartalma az alábbi volt: gyümölcsös müzli, fruktóz, barna rizs, tönkölydara, muffin por és fasírtpor :) (Egy picit azért sajnálom, hogy nem a rádiós csomagot sikerült megcsípnem, arra gondoltam mikor beküldtem, hogy örülne a lány a Picúr rádiós plüssnek...)

Ünnepi menü

A mai házassági évfordulóra igyekeztem meglepni Viktort. Szerettem volna valami olyat főzni, ami nem mindennapi. A bárány mellett döntöttem, mert olyat még az albérletben ettünk és ízlett nekünk. Akkor tejszínesen készítettem, most máshogy. Először ki kellett találnom, hogy hol szerezzem be a húst, ami lássuk be, mégsem egy minden hentesnél kapható sertés lapocka... Az internetnek hála, rábukkantam egy török hentesre, akinél állandóan a választék része a bárány, mindig friss, ráadásul csak a körútra kellett bemennem a húsért. A honlapján találtam egy leves receptet is, ami felkeltette a figyelmem, így végül török lencseleves is készült (ami jó sűrű, inkább főzelék állagú, pikáns; mert a citromtól savanyú, a mentától frissítő, de mégis fűszeres), amiből még a lány is evett ebédre valamennyit. A főfogás pedig bárány borda lett gombás-szalonnás rétessel, krokettel és áfonya mártással. Itt a csontoknak örült Zselyke, aki bőszen szopogatta a rajtuk hagyott húst és a rátapadt fűszereket. Péntek délelőtt vettem meg a húst, ami azóta pácolódott a hűtőben :)

A valamit sejtető, ám mégsem szakácskönyvbe, vagy gasztroblogba való képek a bárányról és a lányról:

Bárány felül nézetből...

És egy közeli kép is...

Bordacsont jobb kézben...

Bal kézben...

Ellenőrzés: van még rajta husi?

Két kézzel fogja, nem ereszti :)

8 kilo felett

Zselyke babó a tegnap esti mérlegelés során 8,09kg-ot produkált (10dkg-ot gyarapodott az elmúlt héten), ezzel átléptük a 8kg-os "álomhatárt". Nagyon örültünk neki Viktorral, a lány pedig furcsán, kerek szemekkel nézett ránk, de mikor azt mondtam neki, hogy "Ez jó, örülünk neki!", akkor elmosolyodott :) Annyira aranyos!

Ma reggeli képek, nem sokkal a számára szörnyűséges körömvágást követően (kicsiként egy cseppet se zavarta, az elmúlt 1-2 hónapban egyre rosszabbul viseli- hol a második körömnél kezdi a hisztit, hol az utolsó háromnál...)
A legnagyobb problémám, hogy a hetente esedékes "karom" vágásnál így ténylegesen veszélybe kerülhetnek az ujjacskái, ahogy kapkod, vagy éppen rámarkol az ollóra, mert bőrvágó ollóval vágom a körmét, nem pedig biztonsági babaollóval, amit szerintem ugyanúgy utálna :s Kézrángatás a lány részéről, némi artikulátlan üvöltéssel fűszerezve, míg én "akkor sem adom fel" módon óvatosan, de határozottan igyekszem lefogni a mancsát úgy, hogy a soron következő ujján lévő körmöt levágjam. Sajnálatos módon volt már, hogy ő "nyert" és két körmét nem vágtam le, de azok komolyan fegyvernek minősülnek- kicsit, erősek, hosszúak-, saját magát is megkarmolja velük és minket is remekül csipked... Önvédelemből jeles!

 

Könnyű örömet szerezni

Zselyke babónak. Ma Viktor csapatépítésen van Zamárdiban- hol másutt, közelebb nem lehet... :p Bevittem Budaörsre Viktort, majd bementem a tescoba vásárolni, mert kellett még pár dolog a hétfőre kitalált ünnepi menühöz (egy éves házassági évfordulónk lesz, hihetetlen gyorsan elrepül az idő). Ha már vásároltam és kivételesen a lány nélkül, ráértem körbenézni. Sok-sok játék volt a kiárusításon és most 30% kedvezmény van a gyerek és bébi ruhákra is. Jelentem, erős voltam, megálltam, hogy ruhát vegyek a lánynak, hisz az van neki bővel. Mártiéktól rengeteg ruhát kaptunk, csakúgy, mint Edinától, Melindától, a Mama is köt és vesz is, így nehéz lenne azt mondani, hogy a jövőre jó, 12-18 hónapos, 450,-Ft-ra akciózott színes, csíkos pólónak volt értelme... Na, de azért csak nem jöttem el üres kézzel, vettem mást a lánynak, amire őszintén szólva szintén nem volt égető szüksége, de hát... úgy örült neki, mikor itthon odaadtam. Egy nagyobb, ráadásul gumi labda jól jön a strandos szivacslabda mellé. A két kicsi, műanyag háziállat pedig egyrészről remekül rágható, másrészt majdnem létfontosságú, hogy ilyen módon is demonstrálni tudjam a "Múúú"-t és a "Beee"-t, nem csak a pelenkán, leporelló könyvön lévő mintával, plüss állattal :)

Az itthoni határtalan öröme a leányzónak (a tehén nem fért már a kezébe):

Itt még örömében rázta, ahogy mindent, ami tetszik neki :)

Már látszik a labda és a birka is.

Széles vigyorral örül!

Már a tehénnel szemezett...

Azóta hol a labda után kúszik, ami könnyen gurul, ha teljes alkarral érkezik a kisasszony, hol két kezében az állatokkal kúszik fel és alá. Jó, hogy nem hagytam ott az ajándékokat!

Anyahiány és falánkság

A napok óta tartó, finoman szólva "pusztulat" időben Zselyke meglepően jó kedvű. Igazi kis örökmozgó, akinek az étvágyára se panaszkodhatok, sőt, a felfedezőkedve sem hagyott alább. Mesi újdonságként Dörmi kismackót hozott neki, olyat, aminek a tésztája csokis, a benne lévő krém pedig tejes. Nos, Dörmi nagy tetszést aratott, a lány boldogan tátja ki a száját, hogy elpusztítsa uzsonnára. Első nap elkövettem azt a hibát, hogy a kezébe adtam... Aki ismeri ezt a piskótát, biztos jót nevet rajta. Finomnak ugyan finom, az ára természetesen "horror", mint minden gyerekeknek szánt dolog esetében, ugyanakkor ennél jobban szerintem semmi sem morzsálódik. Zselyke babó két kicsi mancsában szorongatta a darabjaira tépett mackót- Ha előbb élt volna a leányzó, Szent István biztos rá bízta volna a négyelést :). Amit tudtam, elvettem tőle és pici darabokban adogattam a szájába. Az egész gyerek- homlokától a térdéig (különös tekintettel a pocak és a pelenka találkozására)- morzsás volt, sőt Anya is, meg a fotel amiben ültünk. Gondoltam lesöpröm a gyereket, így kivittem a teraszra, így út közben a szőnyeget is "elintéztük"...
Két napja ezt eszi, most éppen a nagynéni eteti, akinek külön öröm, hogy ízlik Zselykének az ajándék. Még van pár darab a multipack-ból, de tanulva az első találkozásból, már nem kaparinthatja meg, legfeljebb egy-egy darabkát, mivel imádja a saját kezével betenni a szájába a falatkákat. Legutóbb az őszibarackot is így ette. Sikerélmény babának és anyának is :)

 

Ma, bár a nappaliban lévő hőmérséklet nem hajlandó 31,5°C alá kúszni, a lánynak mégis anyahiánya volt. Nyűglődött, nehezen aludt el, aztán hamar felkelt és sírt. Keservesen, olyan igazi szívszorongató, krokodilkönnyes sírással. Felvettem. Rögtön bújt, szinte beolvadt a mellkasomba és bár nem aktuális, de valami hirtelen vezérelt ötlettől adódóan, karácsonyi dalt dudorászva neki, pillanatok alatt meg is nyugodott. Oly annyira átszellemült a lány a közelségtől és a Csendes éj dallamától, hogy elaludt. Teljesen rám izzadt, de legalább aludt egy nagyot, olyan békésen, ahogy nem vártam volna tőle. Időnként jobbról balra fordította a buksiját, majd vissza, de szuszogó rongybabaként csakis az enyém volt, mindkettőnk örömére!

 

Akadálypálya az egész világ...

legalábbis Zselyke számára, aki úgy tűnik, hogy ennek minden percét élvezi- így lehetséges, hogy a kalandpark a valójában megfelelő szó. Délelőtt felfedezte magának a számítógépnél használt széket, majd a már megszokott húzogatásán túllépve úgy döntött, hogy kuckó lesz belőle. Boldogan vackolta be magát a négy láb közé, majd mikor megunta, a bonyolultabb utat választotta. Sokáig kitartott az elhatározása mellett, ami jó tornának bizonyult- először emelkedett (vicces ez így, ilyen formában, nem pedig ereszkedésként :)) négykézlábra. Többször fennakadt a pocakja, majd mikor nyűgösködni kezdett, az orfűi labdával segítettem neki megtalálni a kivezető utat.

Az itthoni "kalandpark" képei

Nem sokkal később már a nappali és a konyha közt rótta a köröket. Mikor megunta az imádott rámolós szórakozása lett a soros: a játszó asztal polcából kivette minden könyvét, igyekezett az egész nappaliban úgy elszórni őket, hogy a lehető legnagyobb helyet foglalja el- magának:). Majd a pelenkázó táskában matatott, ahonnan kincsként az alátét került elő. Vigyorogva lengette hanyatt fekvésben az alátétet, majd míg én elmentem a konyhába inni, ő hirtelenjében csendben maradt... Mint a Duracel nyuszi, mikor lemerül, úgy szűnt meg egyszer csak a délelőtti nagy kaland és aludt el egyik pillanatról a másikra a leányzó:

Ebéd után mellettem "kuktáskodott", míg készült a vacsorája- az igazi NAGY KEDVENC, almás, krumlis húsos főzelék, most nyúl lapockával. Attól tartok, hogy különös vonzalmat táplál a fiók fogantyúja iránt. Odakúszik az egyedüli, fiókokat tartalmazó konyhabútor elemhez, felkapaszkodik az alsó fiók "gombjára" és csak les. Várja a csodát, vagy ki tudja mit... Addig jó, amíg nem tudja kihúzni, csak fogni és szerelmesen csodálni.
A nagy melegben már kétszer fürdött, megivott ~1,5 liter teát (még jó, hogy enni is jól eszik), minden különösebb kérés nélkül kúszik- többet, mint egy hivatásos katonai osztag- és alszik. Délután is elájult, magára tekerve a blinget:

Délutáni alvás

Igazi kúszós, piszkos térdecske :)

Mikor az álommanók

már a lány vállán csücsülnek:

Babakeksz, fogzásban haladóknak

Zselykém étvágya a jól megszokotthoz képest igencsak lankad. Fokozottan nyáladzik és a cumiját is függőleges helyzetben igyekszik betuszkolni a szájába, hogy a soron következő, előbújó felső fogak okozta kínokat enyhítse. A nyállal és a jobb esetben fél tálkányi étellel még nincs is akkora baj, mint az éjjeli ébredései gyakoriságával- eléri a 4-5-öt is :(.

Ma arra gondoltam, hogy bár a háztartási keksz, a kenyér és a többi, egyébként kedvelt, fogíny masszírozó étkek most önkéntes alapon tiltólistán vannak, így megpróbálkozom valami saját babakeksszel, ami ideális választás lehet Zselykének.
Végül a korábbi, simán almás babakeksz banánnal, valamint a masszírozás miatt zabpehellyel és rizspehellyel egészült ki.

Jelentem, tökéletesen sikerült, Zselyke immár a másodikat nyammogja jóízűen, veszteség nélkül :)

Banános-zabpelyhes babakeksz saját recept alapján:
- 12,5dkg bio teljes kiőrlésű búzaliszt
- 3 ek bio zabpehely
- 3 ek bio rizspehely
- 1 alma
- 1 banán
- 1 ek étolaj
     Az almát megmossuk, hámozzuk, magház nélkül lereszeljük az üveg reszelőn. A banánt villával összetörjük. A hozzávalókat összedolgozzuk, kb. fasírt masszához hasonló állagú tésztát kapunk eredményül. Egy evőkanál segítségével babakézbe való mérethez szükséges adagokat szaggathatunk (~fél ek), majd a kanál domború felével kissé meglapogatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsiben 200°C-on 20 perc alatt készre sütöttem. Én csináltam kör és hosszúkás alakú kekszeket is, nálunk mindkettő bevált.

Íme a "trükk"

Úgy döntöttem, hogy jobb mindig kisebb adagot készíteni és frissen kisütni, így az újságos almás receptnek ez durván a fele, ráadásul csak 5-6 db-ot sütöttem most ki, a többit sütőpapírra fektetve, majd szintén sütőpapírral fedve előkészítettem. Az így kapott "nyers" kekszes papírt 2 db-onként felvágtam, bezacskóztam és lefagyasztottam, így igény esetén előveszem, lehúzom az egyik réteg papírt, tepsire teszem és kész is... :)  

Kurultaj, avagy Bugacon jártunk

Vasárnap igazi családi programot tartottunk. Andzsin Békéscsabán volt valami karate vizsgán segédkezni, így éppen elegen maradtunk itthon ahhoz, hogy beférjünk az autóba. Nagypapa olvasta az újságban és látta a híradóban is, hogy érdekes, hagyományőrző gyűlést tartanak Bugacon. Mikor elmesélte Viktornak, ő nem meglepő módon felvillanyozódott, így mivel mindenkit érdekeltek a jurták, lovak, népviseletek, kora délután felkerekedtünk.

Mint kiderült a Kurultaj népi gyűlést jelent és már 2007 óta tartják, mint felelevenített hagyományt. A honlapjuk (http://kurultaj.hu/) alapján összesen 20 nemzet és törzs képviseltette magát: azeri, avar (dagesztáni), baskír, bolgár, burját, japán, karakalpak, kazak, kazakisztáni madjar, kirgiz, mongol, üzbég, üzbegisztáni madzsar tatár, török, türkmén, ujgur, yakut és magyar.
Kb. fél 3-ra értünk ki a helyszínre, ami egész pontosan Bugacpusztán volt. Több parkolót is kialakítottak, az első próbálkozásunk után egy közelebbit választottunk, mivel azt mondták, hogy innen még ~2km amit menni kell. Az nem olyan sok, de mivel babakocsival mentünk és féltünk az esetleges esőtől, jobb ötlet volt továbbmenni. Még jó, hogy ezt tettük, ugyanis megtapasztaltuk a Bugac "szépségét", azaz a hihetetlen mennyiségű homokot, amiben nem is olyan egyszerű a babakocsit tolni. Időnként rendesen nekifeszülve tudtuk csak tolni az egyébként aszfalthoz és járdához szokott járművét a lánynak, de még így is többször előfordult, hogy pár centire belesüppedt a porba. Igazi embert próbáló feladat volt először csak a homokban való közlekedés, majd a homokban, eddig sosem látott mennyiségű lószar kerülgetése :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sok-sok jurta volt felállítva, volt ami kiállítási helyszínül szolgált, volt, amiben az ott résztvevők sátoroztak az esemény három napja alatt. A lovasbirkózást már láttuk és az azt követő Kassai iskola íjász bemutatóját is. A bemutatók résztvevői különböző népviseletben voltak. Az Ősök Sátránál megnéztünk egy többek közt szkítákról szóló kiállítást, majd ebédeltünk- kenyérlángost és isteni finom érlelt kecske- és gyógynövényes sajtot (aki a sajtot szereti, úgy gondolta volna, ahogy én is: ezért érdemes volt élni :)), kürtöskalácsot. Amíg ettünk, hallottuk a színpadi előadásokat, ahol hol zenéltek- pl. törökök-, hol táncbemutatót tartottak. Egy rendezvény se létezik már vásározók nélkül, ahogy ez se. Végignéztük a kínált portékákat, amik közt igazán szépek és jó árúak is akadtak. Viktor itt látta az eddig látott tarsolyok legolcsóbbikát (már árultak 10-16.000-ért is, ami a szokásos ~fele). Népviseleteket horror áron láttunk csak, a fazekasok és fafaragók, késesek közt láttunk olyanokat, akiket már ismerünk a Mesterségek Ünnepéről (itt voltak, akiktől tavaly vettünk, bögrét, sok-sok bicskát és itt volt az a rézműves is, akitől tavaly turulos hajgumit vett nekem Viktor, most pedig egy szép, kerek csodaszarvasos csattot kaptam:)).