Szentendrén sétáltunk

Kocsiban alvás

Ma délelőtt mi is elkísértük Zselykével a Nagypapát és Pistát Szentendrére. Pistának elintézni valója akadt és mivel szép idő volt, betársultunk, hogy ne a megszokott terepen sétáljunk- hiába, kell a változatosság :)
10 óra után indultunk el, akkor itt még nem volt olyan meleg, ezért ráadtam a leányzóra az új, kifordítható kabátot. Nagyon csini benne :) Az autóban szokásosan hozta a formáját és elaludt- s mivel kivételesen hátul ültem, mert nem vezettem, készült róla alvós kép is. Álomszép :) Aki jól figyel, a lány szépséges arca mellett kissé megbújó kapucnit is látja és a rajta lévő csíkokat is...

A parkolást követően aztán kiderült, hogy a kabát mindenki számára felesleges, mert hét ágra sütött a nap, így Zselyke immáron kabát nélkül folytatta a "piros napot" (piros felsőt kapott, piros kabátot- most ilyen kedvem volt). Besétáltunk a Fő térre, magunkba szívtuk a szentendrei hangulatot, macskakövön zötykölődtünk, kirakatokat nézegettünk.

Cirill betűs cukrászda:)

 

Babó lábai és a macskakövek :)

MI kettesben!

A tömérdek cukrászda közül végül a Nagypapa által javasolt, "régen ez volt a legjobb!" került kipróbálásra. Először meglepődtem a 200,-Ft-os gombóc áron, de mivel meleg volt és már korábban eldöntöttem, hogy fagyizunk, annyi dőlt el, hogy biztos, hogy egy gombócnál nem eszem többet. Valami különlegeset szerettem volna, ha már egyszer ez  az a híres cukrászda és a már jól megszokott módon "kézműves" a fagylalt :) A fahéjas alma mellett döntöttem, ami valami mennyei volt! Olyan friss, üde alma íze volt, mint mikor egy kicsit savanykásabb almába beleharap az ember és a fahéj éppen annyira dominált, mint egy kellemes almás-fahéjas pitében. Nem bántam meg :) Zselyke babónak édes tölcsért vettem, ami hatalmas sikert aratott nála- az egészet megette, míg mi a Duna parton sétáltunk és életében először megleste a folyót.

Szentendrei látkép

Zselyke és a Duna part

Édes tölcsér hadművelet 1

Édes tölcsér hadművelet 2

Édes tölcsér hadművelet 3

Édes tölcsér hadművelet 4

Szépségem :)

Étteremben ebédeltünk, mert Pista, zimmezumm, zimmezumm... rántott békacombra vágyott és azt is ropogtatott ebédre. Én nagyon bátor és hősies voltam, mivel egy falat erejéig hajlandóságot mutattam a kóstolásra! Háát...lehet azért, mert én fokhagymás grillezett süllőt ettem, de nem sok ízt éreztem a békából- persze nem valami jellegzetes "varangy" ízre gondolok, csupán olyan "semmilyen" volt. Szagoltam: víz szagú, néztem: olyan fehéres, mint a halak, de kinézetre inkább töpörödött csirkecomb, ízre: kissé rágósabb hal.

Óriás bábuval pózolunk :)

Zselyke hiába reggelizett, evett meg egy édes tölcsért, ebédelt egy kb. harmad üvegnyi bébiételt, tüntetett el 2 piskóta korongot, csak elkezdett nyűglődni a sok egy helyben ülés miatt. Mikor én végeztem az ebédemmel, felvettem a lányt és elmentem vele a Fő téren lévő boltok kirakatát nézni. Volt ott egy kifejezetten fa játékokat áruló bolt, ahova bementünk, hogy legalább neki való dolgokat lásson. Lehet nagyobb gyerekkel, tapasztaltabb szülők ilyet nem tesznek, én bementem. A lány elemében volt, nézelődött, mutogatott, be nem állt a szája, majd észrevette azt, ami igazán neki való és kivételesen meg is fizethető. Azokat a felakasztható, rugón himbálózó fafigurákat, amiket több helyen is látni és amit még tavaly vettünk neki a Mesterségek ünnepén is, így a saját szobájából is ismerős. Nagyon sokféle volt, de neki egy tetszett csak igazán, azt mozgatta, arra mutogatott, a többire, amit az eladó mutatott neki, csak rápillantott, majd vissza a kiszemelthez: Popey-hez! Hiába volt a sok színes, lányos állatfigura, mindenféle csajos kiegészítővel, a kisasszonynak a csíkos felsős, pipázó, tetovált, borvirágos orral rendelkező matróz kellett akinek ráadásul evezője is van! Remélem azért kinövi majd ezt a típust és nem ilyet hoz nekünk haza :)))

Borvirágos orr...

Tetovált alkar...

Szentendre: művész város. Múzeumok, kézművesek, a mai ismertebb tervezők kisszériás munkáit áruló boltok "hazája". Mindenki tudja, hogy igazából turistákank való kínálattal és hozzájuk kapcsolódó árakkal rendelkezik... valahogy így lehet ez azzal a két kabáttal is, amit én találtam, mondjuk, hogy magamnak. Valójában tavaszi, vagy majdnem ilyen, a maihoz hasonló meleg őszi napokra való átmeneti kabátok, bélés nélkül. Konkrétan ezek árát nem sikerült meglátnom, vagy inkább megtalálnom, de egy kisebb, hagyományosabb fazon árát Pista látta, az 35.000,- volt. Igen kérem, nem gyerekkel itthon ülő, anyának való kabátok ezek, hanem inkább a jól kereső, nincs feltétlen értelme, csak mégis "szép és divatos", de nem létfontosságú dolgokra költő nőknek való darabok. Amolyan "trendi-szingli" célközönségnek való :)

Természetesen az imádott türkiz színben pompázó  a No1

Klasszikus fekete, színes gombokkal bolondítva...