Felavattuk

Induláskor...

a sport babakocsinkat, amit Edináéktól kaptunk. Mivel még reggel elfogyott a fehér hímzőcérnám (már az utolsó felhő körvonalát hímzem a magasságmérőn- bár korábban eldőlt, hogy az éghez hozzá se nyúlok és a felhő is 3D-s lesz, hála a lustaságomnak), így tudtam, hogy ebéd után a lánnyal elmegyünk sétálni és útba ejtjük a Camponát is. Úgy tűnt, ez ideális távolság és időtartam lesz ahhoz, hogy kipróbáljuk, milyen a könnyített babakocsink.

Hamar rájött, hogy ez neki tetszik :)

Tényleg sokkal könnyebb, mint az eddig használt, a lány elképesztően élvezte, mert ebben csak ülni lehet, ráadásul kicsit egyenesebb háttal, mint a másikban. Ennél úgy tűnt neki nem is kellett több- egészen addig míg meg nem éhezett és a bevásárló központ folyosóján nem kapott piskóta korongot, ami mindig van nálam vészhelyzet esetére! A toláshoz és a járdaszegélynél való emelgetésnél még lesz mihez hozzászoknom, mert olyan érzésem van, hogy ez vagy alacsonyabb vagy/és a dőlésszöge miatt közelebb van vége a fogó résznek a kocsihoz, így többször bele-belerúgtam a kerékbe, míg rá nem jöttem a titokra. Megfontoltabban (értsd ezalatt: lassabban) haladtunk, közelebb léptem a képzeletbeli felezővonalhoz, ahogy a modellek teszik a kifutón és láss csodát, gond nélkül hazajöttünk :)