Teljes az eozinos szett :)

‎Ma hozta meg a postás az eozinos Faludi G fülbevalóm, ami a Déditől kapott 30. születésnapi ajándékom. Nagyon jól mutat önmagában is és a Mamáéktól kapott lánccal is. Rögtön kipróbáltam milyenek együtt, rajtam. Nekem tetszik! 

Még egyszer köszönöm szépen mindenkinek :) ‎úgy örülök nekik, de ez azt hiszem látszik ;)

Gellérthegy és Citadella

Ma elmentünk a "Vuk játszótérre" 

Korábban már kinéztem az interneten, hogy a Gellérthegyen csináltak Dargay emlékére egy Vukos játszóteret, ami még nekem "felnőtt" szemmel is tetszik, akkor mennyire fog Zselykének, aki imádja a Vukot. Buszoztunk egy nagyot- egyszer kellett átszállnunk, az első buszon el is aludtak, így igazán kalandos volt leszállnom két gyerekkel, de sebaj, megoldottam :) Egyébként hihetetlen, hogy mennyivel többen voltak előzékenyek, segítőkészek így, hogy a gyerekek már megszülettek és vagy fogom őket, vagy elöl-, hátul felkötve cipeltem őket (terhesen összesen nem adták át annyiszor a helyet, mint ahányan ma próbálták)...
A játszótér szuper volt, tiszta, abszolút biztonságos- olyan magas kerítéssel, mint én, felül egy áthajtós megoldással zárható kapuval-, a szobrok helyesek. Mondanom se kell, hogy mindet megmászta, megölelgette, amikor beléptünk egyszer csak felkiáltott, hogy "Vuk" és már szaladt is a felnőtt róka párhoz :) Itt még a szemetes is béka (a kolbászból lévő kerítés gyerekbarát verziója), tehát a lány azt is jól megölelgette :)

Magor is ott "járt" :) 

  

az a bizonyos szemetes

Ezen fel tudott mászni egyedül!!!

A játszótér után Zselykének még volt kedve sétálni, így miközben elmajszolt egy jó tenyérnyi sajtos pogácsát, amit itthonról vittünk el, felsétáltunk a Citadellához. Nagyon élvezte a lány, hogy fentről látja a várost, a pici házakat. Aztán kiszúrta a szabadság szobrot, amit "Néni!" felkiáltással és ujjal mutogatással a tudtomra is adott. Akkor aztán "futááás" volt, nehogy elszaladjon az az óriás néni még mielőtt odaérnénk :) A turistáktól elleste, hogy a széles kőpárkányra ülnek, amit neki is kellett, így onnan leste a hajókat a Dunán, a házakat és élvezte, hogy hajába kap a szél... Én meg jó képeket csináltam a gyönyörűségemről, miközben lábai előtt hever a város :) Körbe ssétáltunk, így nem tudtuk elkerülni a szuveníreket árusító bódékat, amik mágnesként vonzották a lányt... Végül kiegyeztünk egy hűtőmágnes szuvenírben, mert a lány különösen vonzódott az egyébként kicsit se magyaros matrjoska babákhoz, amik kicsi faszoborként csábították el az első bodegánál. Végül egy fából készült laposabb matrjoskát vettünk hűtőmágnesként, kemény 500,-Ft-ért, ahol olyan aranyosan mondogatta a babákra is, hogy "Nézd Anyu, néniii", hogy az eladó (tényleg!) néni- mind nemben, mind korban- ajándékba adott neki egy városképes sarkánál picit csorba hűtőmágnest. Hiába, aki szép és tündéri, nem távozik üres kézzel :)

A babó vásárfiái

Zselyke rajzolt

‎Én: mit rajzoltál Zselyke?

Zs: één delfin!

És tényleg elég delfines :)

Mesi tortáját közösen készítettük Zselykével

Tegnap délelőtt Zselyke babó aktívan segédkezett a születésnapi torta készítésében. Én kimértem a lisztet, ő öntötte a tálba. Kimértem a cukrot,ő azt is átöntötte, a sütőport is a tálba szórta, majd alig bírta kívárni, hogy kézzel összekeverje. Adagolta a tojásokat, szerencsére türelmes volt és egyet sem tört össze közben :) A tejet is ő vette ki a hűtőből, sőt a tojásokat is visszarakta, igazán házias! A robotgép hangjától megijedt, így a további segítségére nem számíthattam, de így is hasznos kis kukta volt. Mi lesz itt később...

A torta csokis piskótás, vanília krémes eper torta lett amiben alul még marcipán réteg is van. és még a tervezett mandula borítás is sikerült, amiben Viktor is segített. Igazi családi kooprodukciós torta ez ;)

Egy "apró" részlet mennyit számít!

‎A két kép ugyanaz és mégsem... Persze lehet, hogy valaki mindkettőn csak azt látja, hogy milyen nagyon cuki együtt Zselyc és Maguga, de míg én a kis képen a cukiságot látom, a nagyon Magorovics nem éppen kis bendőjét :)

Papa villámlátogatása

A gyerekek nagyon örültek mikor Papa meglátogatott minket. Pillanatok alatt tele lett az öle és mindkét keze is Zselykével és Magorral :)

A kelkáposzta lenne a kivétel?

‎Magor amennyire szeret enni, olyan válogatós. Gyakorlatilag a híg tejpépet és a darált keksz-gyümölcs-joghurt hármas bármilyen kombinációját leszámítva csak ímmel ámmal eszik mást. Ha valamit jóízűen megeszik, másnap, vagy kihagyással harmadnap már biztos, hogy nem kell. Hihetetlen.

De! Tegnap az apja által nem igazán favorizált kelkáposzta került terítékre. Krumplival, kevés köménymaggal, hogy tudjanak távozni a szelek, némi tárkonnyal, hogy legyen benne jó is és bár hivatalosan nem lenne szabad, tejföllel. Imádta! Mivel hígabb lett és amúgy se szeret kanalazni, így ihatta a kb krémleves állagú, egyébként kellemesen selymes ízű főzeléket. A tegnapi 300ml-ből tegnap kb 50ml-t hagyott, ma semmit. Holnap újra főznöm kell,de most valami mást, hogy ezt meg ne unja :)

Elnyomta az álom

Játszótereztünk

És Zselyke maga választotta a frizuráját...

A kért 4 copfos frizura :)

Reggel megkérdeztem a lányt, hogy van-e kedve játszótérre menni. Volt, így megegyeztünk, hogy Magor kap tízórait, felöltözik mindenki és akkor elmegyünk. Az ötözést követően megfésültem, amit viszonylag jól tűrt (a reakciója igen széles skálán mozog, az észre sem veszi és csinálhatok, amit csak akaroktól egészen a hisztérikus kalimpálással és krokodil könnyekkel nyomatékosított ellenkezésig). Majd egyeztettük a frizura tervet:

Én: Zselyi, kérsz a hajadba csattot?

Zs: Igen, összest! - de azért bőszen markolta a piros virágosat és azt kellett először a hajába tenni. (Mégis csak jó ajándék volt a 2 pár csatt pénteken)

Én: és hány copfot szeretnél, egyet vagy kettőt?

Zs: három, néégy! 

Így lett, mondjuk, hogy négy copfja mára, amit a tükörben meglátva, nagyon mosolygott, főleg mikor mondtam neki, hogy most "nyuszifüles két copfos" :) 

Magort babakocsiba tettem, hogy Zselykével jobban lehessen játszani és a sírógörcsös fiatal úr pedig a folyamatos hajolgatásoktól mentesen talán jobban aludjon. No igen, sírógörcsök... Tegnap délután kezdte, az estét szerencsére kihagyta, de reggel folytatta, mert bár még nem törte át az ínyét, de jön- láthatóan- a bal felső egyese...

A játszótéren aztán Zselyke nagyon boldog volt, mert volt ott 3 kb korabeli kislány, így próbált velük barátkozni és beszélgetni, de nem sok sikerrel, mert azok még az anyjukkal se nagyon kommunikáltak, de azért építettek kicsit homokból és felváltva csúszdáztak is egy-egy pápá kíséretében, mikor váltották egymást. Most először kedve volt kipróbálni a fém, félkör mászókát is, amin (f)eljutott 4 foknyit, majd két fok között becsúszott és óvatosan leengedte magát, mikor már kezd nehéz lenni a mászás. Főleg úgy, hogy még képtelen a váltott kezes-lábas kapaszkodásra és lépésre, így amolyan kukac mozgással egymást közvetlenül követő fokokon van a két keze és a két lába... Nekem is kellett vele libikókázni, amire nyilván nem ültem rá, de a térdhajlításoktól viszonylag hamar megfájdult a lábam. A cukorfalat így bíztatott; "Anyu, te is hintázz velem. Zselyke nem fáj :)"...