Békát növesztünk a hasában

Miután egyértelmű különbség látszott a lány Anyatea és a Mamatea fogyasztásában, úgy döntöttem újítok egy kicsit. Az eddigi natúr (igen, már cukor nélkül itta!) Pickwick-es gyerektea elkezdett "Mamásodni", vagyis a jól megszokott 1,5literbe kerülő 1 filtert kevesebb ideig áztatom, majd kerül bele 2,5ek cukor és 6ek citromlé (40%-os).
Jelentem, nyertem: Zselyke imádja ezt is és a lőrinci ivászatához hasonlóakat rendezett egész héten. 2 nap alatt pusztítja el a 1,5litert (!), ha van még a cumisüvegben, mikor elvesszük tőle, elvonási tüneteket produkál és hisztizik...

Sárkánybébi

Zselyke HIHETETLEN!

Mikor Lőrincen voltunk, kaptunk petrezselymet, amit összeaprítottam, lefagyasztottam, így a lánynak mindig van friss a főzelékeibe. Meglepődtem, mikor a zacskó alján előbukkant még pár erős paprika, abból a kicsi, zöld színű, gömbölyűből, ami igen büntetős tud lenni (szeretjük nagyon).

De, hogy ma a lány rájárjon a paprikára, arra sose gondoltam volna. A konyhában van egy rácsos fém zöldségtartónk, amiről eddig is előszeretettel lopkodta a vöröshagyma héját, vagy egy-egy krumplit. Ma a fokhagyma mellé rakott erős paprikát csente el, amit csak a szőnyegen ülve vettünk észre, a "Mi van a szájadban megint?" jellegű nyomozás során. A lány szopogatta, igyekezett rágcsálni.
Később visszatért a tett színhelyére és a megismételt akciót követően "büntetésből" csuklott is! Hiába, erős lehet ez még szopogatva is egy ilyen babának. "Bosszúból", vagy csupán játékból, igyekezett apró almákat a paprikákra tenni. Hogy elrejteni akarta őket, vagy a szemét szúrta a nem megfelelő egyensúly, kérdéses :)
Kíváncsi vagyok, hogy ilyen kóstolás mellett lesz-e hatása... majd elválik minek érzi majd magát a lány:

TÖKéletes a babó :)

Lehetséges, hogy túl öreg vagyok, vagy csak egyszerűen túlságosan magyar, de én eddig még nem voltam soha életemben halloween buliban. A beöltözés nekem a farsanggal egyenlő,csak óvodás és általános iskolás koromból vannak emlékeim farsangi bulikról...
Mivel egyre inkább kikerülhetetlen a halloween, a tök faragás vicces (sokkal nehezebb, mint elsőre gondoltam volna, de mégiscsak kreatív) és szóba került, hogy átmegyünk a szomszédba Tomiékhoz bulizni, így tegnap készítettem a lánynak jelmezt is. Viktor választhatott, hogy mi legyen a kisasszony, szellem, vagy tök. A tök nyert, így az autóban fellelhető egyetlen narancssárga színű láthatósági mellény helyére egy sárga került, a narancssárga pedig újjászületett:

A házicipője is látszik :)

Bújik az a felső metsző...

a fényvisszaverő csíkokat tegnapelőtt lebontottam róla, tegnap gyorsan rajzoltam egy A-vonalú ruhácskának való szabásmintát az egyik body-ját használva alapul (így gyorsabb volt a vállszélesség, nyakkivágás,  ráadásul a csípő-nyak hosszúság megállapítása is), amit aztán a mellényből kivágtam. A díszítéshez volt egy kis maradék fekete anyagom, amit rávarrtam géppel, majd igazán csajossá varázsoltam egy-egy tüll masnival a vállán (amihez anyag szintén volt itthon- évek óta, mikor Mesi még tüllszoknyát szándékozott csinálni).

A tegnapi főpróba jól sikerült, Apa elégedett volt a remekművel. A lányt nem zavarja sem a masni, sem a ruha, jól érzi magát benne. Első jelmeznek jó lett, elégedett vagyok a ~500Ft-ot és 20 percet igénybe vett alkotásommal. (Persze ha nagyon maximalista vagyok, a nyak- és kar kivágást beszeghettem volna, kaphatott volna tüll fodort az aljára, de most ez így is jó:)) Kíváncsian várom miket talál majd ki a kisasszony és, hogy fogom tudni majd megoldani a későbbi kéréseit.

Tegnap esti örömködés és pózolás:

Téliesítve

Szépségem :)

A ma reggeli havasesőnek, lehet, hogy csak én örültem az egész országban... persze az is igaz, hogy nekem nem kell kimennem és órákat eltöltenem a hidegben, ráérősen, kényelmesen, szoba melegben nézhetjük, ahogy hullik, ami hullik :)
Délután azért kimerészkedtünk a teraszra, kell egy kis levegőzés. Felkészülten, a még márciusban, idén télre vásárolt tescos lila overálban pompázott Zselyke babó és igyekezett elviselni az elviselhetetlent: kapaszkodás nélkül hintázni. Annyi engedményt adtam neki, hogy egyik kezéről visszahajtottam a kesztyűként funkcionáló részt, így bal kézzel kapaszkodhatott, amibe szeretett volna. Viszonylag hamar bejöttünk, mert elkezdte zavarni, hogy a lába időről időre Patentba ütközött... HIába, megnőtt a leányzó!
Tündérkémnek jól áll a sötétlila, macifüles overál, a hidegtől piros pisze nózi:

Egész alakos...

Állatlesen :)

Kameraérzékeny...

Somoly-mosoly 

Ünnepekre készülődve

Nyakunkon a november, Zselyke babó- és őt három nappal megelőzően a Nagypapa- szülinapja. Babó ajándékai már beszerezve, most a tortája "alakul". Annyi biztos, hogy kétfélét sütök, egy kis méretűt neki, igazi babatortát, szépen díszítve és egy másikat az ünneplőknek. A nagy túrós gyümölcsös lesz- azt a lány is szereti, ha nem nyerne a neki szánt, előzetes terveim alapján almás-pudingos, marcipán burkolatú. Szerencsére már annyi mindent eszik, hogy nem okoz akkora gondot, hogy miből is készüljön. A liszt már bevezetve, a tojás is jöhet- a Nénjétől kapott házi tojással készítem majd a piskótát és igazi vanília rúddal :), a töltelék pedig az imádott vanília puding lesz, reszelt almával "turbózva". Remélem olyan lesz, amilyennek elképzeltem :) A díszek már részben megvéve: vettem bevonásra alkalmas masszát- bár nem volt ráírva, hogy milyen színű, így fehérre tippelek (majd eldől)-, van egy igazi lányos, rózsaszínű marcipán elefántunk, Hófehérkés gyertyánk, tűzijátékos "gyertyánk" és Mesi ígért apró katicás marcipánokat is :)

Tegnap Apával és a lánnyal mentünk vásárolni Budaörsre. Már a karácsony jegyében vettünk pár játékot, amit a lánnyal választattunk ki- én kinéztem, ő döntött, hogy tetszik vagy sem-, majd itthon elrejtettem. (Attól tartok, már értem, hogy kiskorunkban Mamáék, hogy vásároltak, mikor hónapokkal korábban már a fejüket törték, lesték az ajándéknak valókat és apránként beszerezték, elrejtették :)) Két hónap alatt úgyis elfelejti és remélhetőleg újra örül majd nekik. Gazdagabbak lettünk egy fa puzzle-lel, két műanyag autóval (rendőr és mentőautó), olyannal, mint a korábban Apától kapott tűzoltóautója, és a facebook-on látott, októberben akciós, Brendonban kapható állatfigurás autó tetszett neki, így megvettük. Ha már ottjártunk, kipróbáltuk, hogy mit kezd a motoron, bébitaxin. Jelentem a lány nagy valószínűséggel tényleg magas, mert a lába leért a motoron, csak még nem tudja mit kell vele csinálni. Mutattuk neki, a lábát mozgatva, hogy kéne, hogy lökje magát, de csak előre-hátra dőlt rajta:) Névnapjára szerintem kaphat majd, áprilisban már 17 hónapos lesz, majdnem másfél éves...
Már most használja a szintén tegnap kapott, tescos távirányítóját, ami számára kétfunkciós :), távirányító is, így kicsi kezében fogdosva boldogan nyomkodja a gombokat, amik hol a számokat mondják (MAGYARUL!), hol zenélnek, vagy egyéb hangot adnak ki, hol a füléhez emelve "telefonál". Szintén benyomja azt a gombot,amit éppen elér, majd huncut nézéssel fülel a füléhez tartott telefonnal, mi pedig "Halo!"-zunk neki, amit imád.
Kapott cuki házicipőt is, bőrből- egyelőre eltűri, bár időnként út közben elhagyja egyiket, másikat :)

"Nekem szóltál?"

tettem fel a kérdést kb. 2 perccel ezelőtt a lánynak, ugyanis az asztalnál állt, kezeivel az asztallapot fogva és az "Anna-anna"-t hajtogatta kissé ingerülten. Odanéztem és életem értelme a cumisüvegével egy vonalban, de kartávolságon túl, ezúton jelezte, hogy inni kér! :)
Alakul ez az Anya szó:) (remélem nem értettem félre- hegyezem majd a fülem a következő napokban)

Egyébként kb. hangutánzó, vagy sokkal inkább hangulat utánzó (!) kommunikációt folytat egyelőre a babó, de a lényeg, hogy egyre kevésbé áll be a szája.

Filozofálás

Zselyke babó egyre aktívabb. Ez egyrészről nagyon jó, másrészt ijesztő is: a legelképzelhetetlenebb helyzetekben tud elesni. Az én lassan állandóan álldogáló, kapaszkodva lépkedő, lábujjhegyre ereszkedő lánykám keze nem mindig szabad és az egyensúlya bizony érzékeny még. Elég egy-egy két kézzel megfogott játék, nevetésbe feledkezett hátradőlés, kissé fáradt állapotban induló hiszti, vagy rosszul felmért "biztos pont"... és máris úgy dől el, mint egy darab fa. Szemeim előtt persze lassítva zajlik le az egyébként tized másodperces, nem fog semmit, meginog, egyenesen elvágódó leányzó képe. Ilyenkor koppanás van, majd hol sírás, hol csak a csodálattól tágra nyílt szemek.

Az ilyen sírásoknál jövök rá, miközben először távolabbról győzködöm, hogy "Katona dolog!", majd ha nem nyert, odamegyek, megölelem, megpuszilom, hogy mennyire különleges is a kapcsolatunk. Még biztos, mindent megoldó, fájdalmat megsemmisítő szeretet-bizalom kettőse van köztünk. Az eszemmel tudom, hogy ez a varázslat pár év alatt el fog múlni, mikor szépen lassan, vagy a vártnál gyorsabban felnő és önállósodik és ezért annyira édes-keserű ez az egész. Most még örülök, mert tudom, hogy megnyugtatom, ha kell, hogy azt adom neki, amire szüksége van- remélem-, ugyanakkor tudom, hogy ez a jelenlegi állapot mennyire törékeny. Még minden gondra megoldást jelentő szuperhős vagyok a szemében, ami erőssé tesz, úgy érzem mindenre képes vagyok és minden tőlem telhetőt megteszek. Cserébe a mosolygó szemét kapom, az ébredés utáni örömét, a sokszor játékot megszakító ölelését és csak azt tudom, hogy "Minden nap örülök neki! Minél tovább szeretném ezt érezni!" :)
Ha nagylány lesz, nem fogja érezni a hiányát, talán egészen addig amíg már pótolhatatlan nem lesz...

"Megszelídül az ember, ha gyereke születik. Rájössz, hogy nem halhatsz meg. Élned kell a miatt a kicsi valami miatt, amit létrehoztál. Ugyanakkor semmi nem döbbent rá jobban a halandóságodra, mint az, ha gyereked születik. A jövőt ő jelenti, nem te, És megérted- ilyenkor érted meg igazán-, hogy az életed véges. Az élet túszul ejtett. Nem halhatsz meg, ugyanakkor tudod, hogy meg fogsz halni."

Tony Parsons

...csak az nem mindegy, mikor- tudni kéne jól időzíteni, amit sajnos nem lehet...
(Nem igazán jó ez a lassan borongós, őszi időjárás és az orrszívás közbeni, sírással tarkított, lelkemig hatoló "Miért csinálod ezt Anya?!"-nézés.)

Kire ütött ez a lány?

Hát a Mamáira :)

Születése óta nézzük és időnként hallgatjuk, hogy kire is hasonlít Zselyke... 

Mi Viktorral már korábban megállapítottuk a képeket nézve, de most hétvégén volt annyi eszem, hogy "bizonyítékot" is szereztem végre (Edit kis kori képe hiányzott), íme:

A kacaj Gininek szól :)

Olyan tüneményes volt, hogy nem bírtam videó nélkül hagyni :)

Itthoni kutyázás

Patenttal...

Zselyke ma nagyon cuki volt. Szerintem rájött, hogy pár napig nem látta sem a Nagypapát,sem pedig az itthoni állatokat, így igyekezett velük tölteni mind
en id
,őt.


(ezt így hagyom, mert Zselyke közben megtalálta az Enter-t, ezzel tördelve a sorokat:))

Szóval akármennyiszer bukkant is fel a Nagypapa- boltból jövet, fűtés bekapcsolás, vagy csipkebogyó-szüret után- ő felkéredzkedett. Most pedig kurjantgatva kutyázott a teraszajtónál:

Ginivel...

Ginivel és a játékával :)

Igazi mindenevő

Zselyke példátlanul jó kislány volt a hosszú hétvégén. Lőrincen úgy aludt, mint még soha- a mobil kiságy végre 5-re vizsgázott és egy-egy Mamateáért való felébredést leszámítva, mikor is rögvest negyed litert szloppantott be a kisasszony, reggel f8-f9-ig aludt-, tündérien kúszott, álldogált, zongorázott (hol a saját elemesén, hol Dávid igaziján), be nem állt a szája és evett: mindent, amit csak felkínáltak: Dédi féle töltött káposztát (!), kapormártást főtt husival, csörögét, sült tarját, sült krumplit, a húslevesből főtt húst és sárgarépát, ribizlit, direkt neki készült főzeléket és ma reggel kakaós kalácsot (másfél szeletet). Ugyan még csak 2 egész és talán 1/10 foga van, de IGAZI MINDENEVŐ. Hamarosan vége lesz a külön főzésnek, csak jöjjön ki a fentre várt fog, hogy tényleg tudjon rágni. Különös érdeklődést mutat mindenféle étel iránt és nem mondható válogatósnak. Ugyan a málnát (még) kiköpte és múltkor Gergő szülinapját ünnepelve is inkább a torta krémjét és gyümölcsét választotta a piskótával szemben, de ennyi igazán belefér :)
ANNYIRA ügyes nagylányunk van!

Kis királylány

Piros szemű királylányunk az új labdával 

Zselykével a mei tai-ban, ma délután lementünk a camponába az elkészült fényképekért, amit Elzának és Iminek hívattunk elő. Utána bementünk a Rossmannba, hogy új hajkefét vegyek- egy idő után ezeket is kivégzem, akárcsak a hajgumikat, de azok rosszabbul bírják, mint a fésűk, kefék :) A lányt beültettem a bevásárlókocsi gyerektartó részébe, mert imád azokban utazni, majd elindultunk a sorok közt. Egyszer csak a mellettünk elsétáló biztonsági őr a "Jajj, de szép vagy!" megjegyzéssel illette a lányt- ami teljesen helyénvaló :)! Vettünk a babakártyával akciós desszerteket (4 félét is) és kapott ajándékba egy csörgős textil labdát. Tudom, hogy annyi játéka van, mint égen a csillag, ilyesmit meg tudtam volna én is csinálni, de jól néz ki, tetszett neki és meg is érdemelte, mert alapvetően jó beteg- már ha létezik ilyesmi. A labda nyerőnek bizonyult, miután levettem a polcról és sikerült egyértelmű tetszéssel kinyilvánítania melyiket is szeretné inkább, a narancsosat, vagy rózsaszíneset (a rózsaszín győzött:)), el se engedte, csak rázogatta, hol a címkéjénél, hol  bevarrt textil címkénél fogva.

Jajj, majd elfelejtettem- itthon még nem is mondtam Viktornak és Nagypapának-, volt egy kissé tanácstalan, pár héttel a szülés előtt álló kismama az anyukájával a boltban. Nézték a szoptatós teákat, a malátaitalt és próbáltak dűlőre jutni, hogy mi kell, mi nem és mikor. Elgondolkodtam, hogy segítsek-e, de aztán úgy döntöttem, hogy látják, hogy kicsi még a lány, ha kell segítség, úgyis megszólítanak. A problémák az alábbiak voltak: Kell-e tea és ha igen, mikortól? Elvileg tejserkentő, szóval vajon mikor kéne serkenteni? Anyuka persze csak azt tudta hajtogatni-ami egyébként igaz is, hogy sokat kell inni, ő is így csinálta anno és lett teje. Na hát tej az vagy lesz, vagy nem, nekem anno a tea segített, bár más adagolásban, mint ahogy ajánlották... Viszont a malátaitalért annyit fizetni, amit elkérnek- és ugyebár annyit kérnek, amit nem szégyellnek... A lényeg, a kismama észrevette Zselykét, mondta az anyjának, hogy milyen szép és mekkora haja van, majd  pár lépést távolodva csak az alábbit hallottam az anyjától: "Nyugodj meg, a tiéd is szép lesz!". Jajj, szegényt úgy megsajnáltam- eszembe jutott az a feszült, várakozással teli időszak, amikor már szinte minden gyereksírás összefacsarja az ember szívét, már ~9 hónapja várod az "ajándékod", mert addig "be van csomagolva"... és átfutott a fejemen az a bölcsesség, amit ténylegesen csak akkor tud egy szülő, ha már szülő: mindenkinek a saját gyereke a legszebb. Ez kiderült számomra is- láttam a kórházban is eleget. Mindenkivel- természetes módon, vagy nem is annyira természetesen- maximálisan elégedett az anyukája. Nekünk persze könnyű dolgunk van, mert Zselyke TÉNYLEG SZÉP és nem csak az elfogult rokonság számára! Hát ennyi

Nem félünk a csontváztól!

"Most megfoglak!"

Áldom az orrcseppet (Nasivin- direkt 1 éven aluliaknak) és az orrsprayt-t (Fluimare), no meg egyszem lánykánk immunrendszerét, ugyanis Zselyke remekül javul(gat). A kedélye sokkal jobb és a délelőtti orrcsepp-orrszívó kombináció után 2 órát aludt (h11-h1-ig). Jó kedvűen ébredt, felállt a kiságyban, ahogy bementem hozzá, majd mi történt?
Észrevette Tivadart, a kezdetektől a szobájában őrangyaloskodó műanyag gyerekcsontvázat (tudom, hogy a csontváz mindenkinél Samu, de nálam csak azért se :)). Először csak nézte és azt mondogatta mutogatva, hogy "De-De", mint mostanában majdnem mindenre:)... de aztán felbátorodott és meg is fogta, pápázott neki. Ugyanúgy fogdosta a szemét és a fogsorát, mint a miénket szokta, plusz a vállára is támaszkodott- lehet rájött, hogy számíthat rá, ha baj van :)

Hogy fogja :)

Farkasszemet néznek...

Nyúl és...

Megvan a szeme :)

Videó az első "biológia óráról", avagy hogyan ismerkedett össze Zselyke és Tivadar:

Különös éjszaka volt

A tegnapi nap végén szörnyű éjszakára számítottam- már láttam magam előtt, ahogy Zselyke egyáltalán nem tud majd aludni, cserébe a sírással senki mást se hagy, alig kap majd levegőt... Tehát a tipikus falra festett ördög esete forgott fent megint.
Szerencsénkre ennyire nem volt rossz. Még utoljára "megkínoztam" az orrszívóval- csak ne rettegjen a porszívótól ezentúl... Ahhoz képest egész jó adagot evett vacsorára, hogy ilyenkor nehéz nyelni, majd fürdött egy nagyot az apjával. Nem tudtuk eldönteni, hogy mivel próbálkozik, ugyanis rendre megpróbált ülésből hanyatt fekvésbe belecsúszni a vízbe, de olyan fáradt volt, hogy nem voltunk biztosak ennek tudatosságában. Letettük aludni, majd kezdődött a pár percenkénti sírás, alvás váltakozás. Aludt egy negyed-, vagy fél órát, majd felsírt. Viktor úgy gondolta, meg kell tanulnia szájon át lélegezni, ez a titka az alvásának... Hát nem tudom mennyire jön erre rá egy ekkora baba, ráadásul akkor az ember szája szárad ki, amit ő ugyanúgy sírással jelezhetne. A rendszeres sírás mellett hol tudtunk aludni, hol nem. Hajnali 3 körül kb. fél órát voltam fent- hallgattam ahogy a babó sír. Nem bírtam tovább, átmentem hozzá. Hanyatt fekve sírt az ágyikójában. Kivettem, rögtön rám borult és csimpaszkodott- úgy, ahogy csak ritkán szokott. Beültem vele a hintaszékbe, adtam neki teát- most egész jól ivott, ahhoz képest, hogy tegnap tényleg alig pár kortyot. Majd bevackolta magát az ölembe, a karomra hajtotta a fejét és megpihent. Tényleg pihent! Közben ugyan Patent horkolását idézve tudta csak venni a levegőt, de legalább valahogy kapott. Kétszer tettem kísérletet, hogy letegyem aludni, de felsírt, amint az ágyába tettem. Viktor mondta, hogy ha gondolom, átvihetem magunkhoz. Úgy döntöttem legyen, mert bár megért volna annyit a lány alvása, hogy én nem alszom, csak ülök a hintaszékben, de úgy én nem tudok aludni. Átmentünk hát (ekkor láttam, hogy közel 3/4 órát voltam el a lánnyal a szobájában) és hosszú hónapok után újra, Zselyke VELEM aludt. A karomra hajtotta a fejét, bevackolta magát kiskiflinek és mint aki nyugalmat talált, elaludt. Békésen szunyókált, a baj csak azzal volt, hogy kb. 2,5-3 óra után elzsibbadt a karom. Azért megoldottuk a dolgot és egy-két kisebb sírást és pozícióváltást követően végül fél 9-ig aludt!

Új ruhában :)

Jó kedvű, játszik, könnyebben veszi a levegőt- azt hiszem jók ezek az orrcseppek, spray-k. A melegen tartása érdekében a tegnap a C&A-ban vett polár szettbe öltöztettem, amit a dm-es 50%-os kuponnal vettem. Direkt télen akartam felhasználni- nyári ruhát minek vegyek... ráadásul ilyenkor kell valami, ami meleg, bírja a strapát és váltás ruhának jó a Nagypapa által hozott szintén melegebb melegítőnek. A C&A úgy tűnik a lányokra "érdekesen" gondol, mert vagy kizárólag Hello Kitty mintás minden (ez nálunk kizárt), vagy vékony az anyaga, ráadásul még a színe is világos, így egy kúszó-mászó mellett max 1 napra jó, különben azt hiszik, hogy a kutya szájából szedtem ki. Így eredetileg fiúknak szánt kétrészest kapott, jó meleg polár anyagból. A nadrágon van két pici zseb- nagyon cuki, mert ilyenkor még haszontalan :)-, a felső kenguruzsebes, Mickey egeres (a fiús mivoltáról csak a tojás alakú labda árulkodik- talán), egyik vállánál patentolható. A méretnél kicsit bajban voltam, mert természetesen a babó nélkül mentem, így nem tudtam hozzámérni, csak "lógatva" viszonyítani az öltöztetésénél látott méretekhez. Végül 80-ast vettem. Ez most akkora, hogy a nadrág és a felső passzéját vissza kell hajtani, így gond nélkül tudja végezni a megszokott mozgásokat, de rendesen lelóg még a csípőjére- nem zavaróan nagy, de egész télen jó lesz:)

Takonypóc

Nem ennyire megviselt élőben :)

Szegénykém nem sokat aludt- főleg nem összefüggően. A kb. negyedik felsírás már tartós sírásba ment át, így lehoztam, hogy boldogan befaljon 4 piskóta korongot- hiába, az étvágyát nem érinti a nátha:)-, most pedig boldogan püföli a padlót a csörgőjével. Hál'isten a jókedve is töretlen, kivéve az "orrszívózásnál"...

Az érintett terület...

Teljes átéléssel szerezné meg a telefont :)

Zselyke babó beteg

Szerencsére semmi- igazán- komoly, akkor csupa nagybetűs beteg lenne, most csak olyan kisbetűs beteg, már ha létezik ilyen!

Ma reggelre folyni kezdett az orra- ezt annyira szó szerint kell érteni, hogy minden egyes tüsszentésnél törlés van; jobb esetben szájig, rosszabb esetben az álla aljáig :( és köhög is.
De ez semmi, az alvás se megy, hiába, eldugult orral, szörcsögve nekünk, felnőtteknek se, így mit várjak a lassan alig egy évesemtől, aki életében először betegeskedik...
(Jajj, a szívem szakad meg! Tudtam, hogy vannak anyai érzések, de belegondolni se merek, mi lesz, ha komolyabb baja lesz. Így is sírtam, mikor eddigi élete során vérzett az ujja a körömvágásnál, legurult a földre és sírt... Ki lehet nevetni, de engem ezek a dolgok- még- megviselnek. Eddigi tapasztalataim alapján sokkal jobban, mint magát Zselykét, akivel a "baj" történik, de legalább van min röhögnie Viktornak...)

Megnéztem mikor rendel a gyerekorvosunk, viszonylag kényelmes és jó időpontnak tűnt délelőtt a 12-14-ig intervallum. Szerintem elsők voltunk, mivel 1-2 perccel dél után érkeztünk Álomkórosnak látszó lányommal, aki délelőtt a szokásos 1,5-2 óra alvás helyett összesen 30 percet tudott összehozni, majd keserves sírásba kezdett... A váró kihalt volt, a doktornéni kedves, ügyes és gyors. Zselyke- akár egy gyakorlott profi- ügyesen nyitotta ki a száját, hogy megnézhessék a torkát, békésen ült, amíg a hátát hallgatták. Amikor a mellkasát hallgatták, akkor se ficergett- úgy látszik nem volt hideg, mint gyerekkori emlékeimben:)-, inkább csak megpróbálta megfogni pici kezével a mellkasán ide-odamozgó, eddig ismeretlen anyagot. Meg is kérdezték, hogy mindig ilyen nyugodt-e a lány, majd megállapították, szó szerint idézem: "Anyuka, nagy szerencséje van!". Tudom én ezt! Időről időre meg is állapítjuk Viktorral, hogy mekkora mázlink van. Szerencsére ezt én is csak ritkán felejtem el, mikor a kisasszony valami olyat csinál, amit nem kéne- sütőt birizgál, székben feláll, leköpdös az ennivalójával (pedig én is tudom, hogy ezek SEMMISÉGEK, ettől gyerek és hozzátartozik).

Végül C-vitamint (10csepp/nap), orrcseppet (max napi 3x) és tengeri sós orrsprayt (egyéb alkalmakra) kapott. Ha rosszabbodna a köhögése, vissza kell mennünk. Egyelőre még csak "kuc-kuc" van.
Mindenesetre hétvégén Lőrincre felszerelkezve megyünk, orrszívóval, cseppekkel, biztos, ami biztos alapon, lázcsillapítós kúppal és TAJ kártyával. :( Egy élmény lesz keresztapjának is az éjszaka, ha a babó addig nem javul és ugyanúgy fel-felsír, mint az elmúlt két napban- 4-5x éjszakánként!

Élő demonstráció

Itthoni "muzsikusaink"

Azt hiszem az eddig kinézett leporelló könyvek közé bekerül a Brémai muzsikusok is, hogy Zselyke tudja, mit is látott ma többször. Hogy Patent lustaságán, mulyaságán, vagy csupán hihetetlen jámborságán múlott, nem tudom, de hagyta, hogy rajta pihenjen Viktor kedvenc kandúrkája.
Hiába, élő, házi demonstrációhoz "bevetjük", amink van: kutya és macska. "Csupán" hely hiányában maradt ki a szamár és a kakas... (Az engem ismerők számára, nem meglepő módon: örülnék egy csacsinak is :))

UTÁLJA a sapkát

A márciusi főbróbán

Nem tudom mit fogok kezdeni télen a lánnyal. Lassan beköszönt az igazi, szeles ősz, aztán jön a tél és Zselyke hisztit csap és letépi a sapkát a fejéről. Olyan édes volt anno az irha kucsmájában, amit mostanra kinőtt. Akkor még nem zavarta, hogy van valami a fején.
A pepita sapkával kezdődött az egész... azt még elnéztem, hisz inkább divatozás miatt adtam volna rá, de most már jó lenne sapkát húzni  ha elegendő a vékonyabb kabát. (Ha hűvösebb van, jó lesz a piros, annak van kapucnija- ezért is kértem direkt kapucnisat- és a téli overálja is kapucnis... de ezért kötöttem én márciusban erre a télre az Aviátrix sapkát???

Múltkor vettem hozzá cuki, katicás gombot is (akkor vettem a Mama kötötte lila szetthez is pici fehér félgömb alakú gombokat), amit most felvarrtam. Gondoltam kipróbálom, hogy is áll a leányzónak.
Nekem tetszik...az már kevésbé, hogy alulbecsültem, mert ezt is le tudja venni! Ugyan nem olyan gyorsan, de sikerült neki:

Tépés folyamata...

Teljesen kiakadt és sikerrel járt :(

Tádááám!! :)

Zselyke babó olyan jól szundikál, már több, mint egy órája, hogy sikerült befejeznem a fa figurákat (legalábbis azokat, amikről készült végleges terv).

Íme:

Együtt a kis csapat

Puzzle maci külön és a kicsit keskenyebb "mintamaci"

Nullszériás sün és a hobby léces "iagzi"

Az ördög a részletekben lakozik- LÁNY katica :)

Lehet, hogy készül majd még a többiből is puzzle, most még nem tudom. Lehetne ebbe az anyagba igazi puzzle formát is vágni, de ahhoz túl vastag, a vékonyabb viszont szerintem nem Zselyke-álló, ráadásul legyen előbb az ilyen egyszerűvel sikerélménye. Az élek mindenhol lekerekítve, nehogy valahol bökjön, vagy szúrjon.

Örülés van- részemről :D

Fa metamorfózisa, avagy

haladok az sk fából készülő szülinapi ajándékkal :)

A véglegesített minták

Először- természetesen- kétségbeestem, hogy már alig egy hónapom van hátra Zselyke szülinapjáig, én pedig  csak odáig jutottam, hogy megvolt az ötlet, a skiccek és a "döntőbe jutott" figurák finomított rajza. Vettem az obiban fapolcot, volt már kétféle szár a fűrészbe (lap és kb. vékony szalag-szerű is.)
Tegnap kipróbáltam a polcon való ténykedést a sün figurával, mivel az volt a visszajelzések alapján a No1. No, hát itt kezdtem tényleg kétségbeesni. Az egy dolog, hogy a tüskés hát némileg módosult és ahogy a fa megadta magát, úgy kerültek a tüskék a hátára, de egyrészről kiderült, hogy a strapabíróbb fűrésszár ugyan bírja a strapát, de ekkora figurához egyáltalán nem jó- max hatalmas veszteségek árán. A vékony, ténylegesen forma kivágáshoz valóból viszont "pillanatok alatt" elszakítottam 3db-ot. Kisebb déja vu-m volt- utoljára általánosban technika órán voltam ilyen béna, bár az is igaz, hogy akkor kaptam rá a fúrás-faragásra és a varrásra is:) Ilyen tulajdonságok mellett erős volt a gyanúm, hogy az én vélhetően remek ajándékom messze drágább lesz, mint eredeti terveim szerint lennie kéne...

Sün szabásminta a polcon

Az egyik elszakadt fűrész szár

Kivágva...

Készre égetve 

Nagypapával egyeztetve megállapítottuk, hogy a közel 2cm vastag fenyőpolc lap, amit vettem, akármennyire szép és jó, de nem erre való. Ma felkerekedtünk és hármasban elmentünk a Praktikerbe, ahol messze nem fenyőpolc áron, de árulnak hobby lécet. (Zselyke természetesen elvarázsolta a pénztárost, mivel integetett neki és különben is olyan szép!) Hajlítgattuk őket, majd részben döntésképtelenségem okán, végül vettem 1-1db-ot a 6mm-es, a 8mm-es és az 1cm vastagságúból is. Mivel azt se tudtam eldönteni, hogy melyiket próbáljam ki ma, az arany középutat választottam. A skiccpauszról alkoholos filccel átrajzolva a végső mintát, remekül láttam merre is kéne haladnom a fűrésszel. És a hobby léc, akármire is való igazából, nekem tökéletes volt. Úgy haladtam vele, hogy csak na. A fűrész vágta, akár kés a vajat. A minta szépen kijött, a fordulóknál sem volt baj. A hétfőn az Aldiban, direkt Zselyke szülinapi ajándékához vett mini reszelők is tökéletesek- ehhez is és a fenyőhöz is. Így ma, 2 figurát csináltam meg kb. annyi idő alatt, mint tegnap a sünit egymagában. Zselyke ennyit engedett a délutáni alvással.
Sebaj, ha így haladok, meglesz minden figura. Nekem tetszenek, remélem a lánynak is fognak pontosan egy hónap múlva! (Lehet mivel gyorsan megy a vágás, lehet girbe-gurbát is vágni és anyag is van, tényleg lesz puzzle és nem puzzle is.) A pirográf is tök jó- nekem bejön a naturalista sima fa és feketére égetett minimalista minta :)

Sorukra váró minták a Hobby lécen

Alakul a halacska...

Hal kivágva...

ELKÉSZÜLT apróságok Zselykének

A sün azt hiszem újjá fog születni Hobby lécből is- csak "mert megérdemli" :). A macival és a hallal én elégedett vagyok. A vastagabb léc lesz szerintem a befutó a puzzle-hoz...

Kötelező gyakorlat

A könyvek már kint...

Reggeli és öltözés után Zselyke úgy érezte, hogy nincs rend a nappaliban... hát ő visszaállított mindent abba az állapotba, ahogy tegnap hagyta. Ki érti mi történhetett, míg ő aludt? :)

Pár perc alatt teljes mértékben kirámolt az asztala polcából- a könyveket könnyedén kiszedte, az építőelemeknél volt egy kis hiszti, mert nem ért be teljesen hátulra, így segítségre szorult. (Egyébként 2-3 napja azt játsszák Mesivel, hogy Mesi tornyot épít, a lány pedig boldogan lerombolja. Hiába, a "pusztítás" egyelőre jobban megy és nagyobb örömmel is jár:))

Most jönnek az építő "kockák"...

Ellenőrizzük mennyi van belőlük...

"Így tartsd ezt, jó?"

 

Zenei vénája is van :)

Van bent valami, ami most kellene...

Leüléshez készülődve :D