Rám már szinte nincs is szükség

A mai ebéd alatt Zselyke úgy döntött, hogy ő is eteti Magugát. Nagyon ügyes volt ahhoz képest, hogy eléggé ki kellett csavarnia a kezét és közben felnőttesen mondta amiket tőlem szoktak hallani:

- nagy á Maguga! 

- pici husi, hamm!

- ügyes!

- áá, az már a földön van, kutyusoké!

- kérsz még?

Készítettem ugyan videót is, de az még a feltöltés előtt eltűnt a telefonomról, Zselyke pedig már nem volt hajlandó egy felvétel kedvéért etetni...

Csipkerózsika módjára alszik

Megpróbáltam felkelteni, mert ma lenne délután fél 5-től az Őszköszöntő foglalkozás Zselyke óvodájában, amire a szülők is mehetnek, így a lány is mehetne, aki ugyebár csak novemberben kezdi az ovit. Sikerült annyira elfáradnia és olyan sokáig húznia az elalvást (3 és fél 4 között aludt el valamikor), hogy most nem ébred fel. Persze fel tudnám kelteni, ha nagyon akarnám, de ha fáradtan ébred, akkor hisztis, úgy pedig kár lenne elmenni.

Megoldás/ itthoni alternatíva: majd együtt csinálunk gesztenye- és makk figurákat, ‎de kipróbálhatjuk a lehullott levelekből való kép készítést is - gondolom ilyesmi lehet az ovis program is :)

Gyöngygyártás és -fűzés

Zselyke egyre jobban élvezi a gyöngyfűzést. Ez duplán jó dolog, mert sokat fejlődik vele a kézügyessége és nyerünk pár perc nyugalmat, míg ő koncentrálva kézműveskedik :)

Elsőnek persze a pirosat bontotta ki

Segített gyúrni

Ma reggel arra a gondolatra ébredtem, hogy ma készítünk só-liszt gyurma gyöngyöket, mert akkor lesznek új gyöngyei és még gyurmázhat is. Nem szeretem a boltit, mert aminek elég nagy a lyuka, az piszok drága ha műanyag, ha fa... A reggeli alatt aztán csak jött az isteni szikra, hogy mégse legyen só-liszt gyurma, mert a húsvéti tojásaink is Magor szájába kerültek és mit ne mondjak, elég undorító, ahogy onnan kikerül. Így inkább a tartósság jegyében vettem hozzá süthető gyurmát, ami mondjuk nem ehető, de így is mindig figyelni kell a "mindent megkóstolok, mert szerintem ehető a világ" úrfira :) Megnéztem interneten a camponában lévő kreatív hobby webáruházában, hogy van kétféle süthető gyurma is különböző árban, majd 10 óra után lementem a beszerző útra :) Induláskor Zselykét megkérdeztem, hogy milyen színt szeretne... hát mondanom sem kell sorolta: "hát lilát, sárgát, zöldet, pirosat, narancsot". Úgy voltam vele, hogy bár egy szín kicsit kevesebb, mint 500,-Ft (ennyiért nem sok nagy méretű kész gyöngyöt kapni), azért atól teszem függővé a mennyiséget, hogy az 50g/csomag mégis mekkora. Végül hat színt vettem, de ebből csak négyet bontottunk ki, a lila és a fehér maradt tartalékba, ahogy némi maradék is a zöldből, narancs- és citromsárgából. A piros mind elfogyott.
Elvileg a kéz melegétől felpuhul a gyurma, de még szerencse, hogy itthon volt Tata és gyorsított az előkészületeken, mert az én kezem fagyos volt hozzá és meglehetősen lassan haladtam. Zselyke élvezettel gyúrta a gombócokat, majd külön örült, mikor formát nyomott bele, amik mind "ez gyönyörű!" dicséretben részesültek részéről (megpróbáltam formagyönygöt szaggatni a fondanthoz vett kiszúrókkal, készült is pár szív és két pillangó, de nagyon tapadt a gyurma, nem volt igazán szép és eredményes a kivitelezés). Maradt a kukacot sodrunk, felvágjuk, kézzel kissé kilapítjuk és átszúrjuk módszer. Ezzel rusztikus, méretben eltérő, de szerintem jó gyöngyei lettek a lánynak és ami a lényeg ,neki is igazán tetszettek. azt mondta, "hű, de szépek!". Alig győzte kivárni azt a 15 percet, míg megsültek, még szerencse, hogy közben ebédeltünk, így ki is hűltek. Fűzött magának egy igazi gyerek módra tarka karkötőt, amit azóta büszkén visel és azt mondta majd elmondja mindenkinek, hogy segíthett gyöngyöt csinálni :)) Kis cuki! Maradt még jó sok gyöngy, gumi is, amire fűzheti, meg vettem hozzá még hengeres bőrszíjat is, hogy arra is fűzhessen ha akar.

Zselyke abbó csigája- ez egész jól sikerült!

Ilyen nagy munkában volt a lány :)

A kész gyöngyök

Zselyke csak fűz...

és fűz...

és fűz...

Nagyon koncentrál...

De megérte, szép lett a karkötője :)

Állandó kérdés marad?!

‎Zselyke először Kutna Horaban a székesegyházban tette fel a nagy kérdést: "Itt is lehet pizzát sütni?". 

Ez elhangzott azóta a mi ágyunkban és a nappaliban a számítógép asztal előtt is. Csak tudnám, hogy mitől olyan fontos ez a kérdés számára (fél, hogy egyszer éhen marad, v ha nagy lesz, nyitna egy pizzériát, de még nem tudja hol?,...)?!

Pizza volt ebédre

Mégis miért? Tegnap este a leányzó egyszer csak megszólalt, hogy ő bizony pizzát enne (már elég késő volt ahhoz, hogy értelme legyen rendelni és az étvágya is kérdéses volt), s Viktor is nagyon helyeselt mikor felajánlottam, hogy vasárnap ebédre sütök én, ha tényleg ennének. El is mentem reggel a boltba, majd miután a kenyérsütő gépben szépen megkelt a tészta, Zselyke segítségével el is készültek a kívánság pizzáink. Zselyke babó ugyanis a reggeli interjú során két dologban volt nagyon biztos, az övére kell paradicsom (ezt vagy százszor elmondta), gomba és sajt! Azért kapott rá sonkát is (prémium csirkemell sonka volt, ami nekem megtetszett a sparban) és, hogy igazán édes legyen, mert ezt is a lelkemre kötötte, hogy idézem: "ne pícsős, édes!", vettem még rá koktél paradicsomot. A miénk félig-meddig a szokásos kedvencünk volt, már a Lilla-féle repertoárt tekintve: most egy kis sajtkrémmel kevert szerecsendiós, borsos tejfölös alapra juhtúró, arra a szintén a sparban a pultban kinézett brandenburgi füstölt sonka, majd mindkét pizzára sok mozzarella és gouda sajt :) Zselyke segített a gomba szeletelésben- természetesen majdnem elvágtam az ujját, mikor nem győzte kivárni az egyik gombafej felszeletelését, hogy a szeleteket a tálba tegye, de ettől ő is úgy megijedt, hogy utána már magától is nagyon figyelt-, a paradicsomokat is ő tette egy tálba miután kettévágtam és a mozzarella szeleteket is rá lehetett bízni. A sajtreszelés már nem volt ilyen egyszerű, mert nehéz volt lebeszélni a reszelésről is, de a kóstolással elvolt :) Végül aztán bőszen kenegette a tésztákat a paradicsomos pizzaszósszal és a tejfölös keverékkel is és szerette gazdagon megpakolni is a tetejüket.
A végeredménnyel elégedettek voltunk. Bár Zselyke addigra már egyrészt tele lehetett a paradicsommal és sajttal, másrészt fáradt is volt, így nem evett, de Magor végig vigyorogva boldogan falatozott és nekünk is megérte, hogy Viktor végül lement a tescoba és ott vett a pizzánkhoz rukkolát is. Igen rukkolát, mert ezzel találtam ki a saját pizzánkat, hogy kicsit extrább legyen, de sem a sparban nem volt, sem a helyi zöldségesnél...

Zselyke és Maguga paradicsomos, gombás pizzája

A mi juhtúrósunk még a tepsiben

rukkolával tálalva- mint egy étteremben

Magor nekilát...

somolyogva eszik...

és az örömtől majd kicsattan :)

tüneményes maszat pofi :)

Prágai állatkert (sok-sok képpel)

A lánynak még nyáron megígértem, hogy ha nem lesz olyan meleg, akkor majd elviszem őket állatkertbe. Úgy alakult, hogy itthon eddig nem jutottunk el, cserébe megnéztük a prágait, ami hatalmas, 58 hektáron terül el (a budapestié az internet szerint 11 hektár)! Hétfőn reggeli után ide mentünk el és a lány nagyon-nagyon várta- főleg a zsiráfokat. Az összes többi állatnak is örült, de hajlamos volt mindent "kicsi zsiráfnak" vagy éppen "ez kecske" szavakkal jellemezni, főleg, amiket nem ismert. Nem tudtuk meggyőzni, hogy létezik olyan pl, hogy antilop :)
Magor hol nézelődött, hol aludt egy hatalmasat a hátamon. Őt igazán az óriási akvárium nyűgözte le, ott elég közel jutott az állatokhoz. Ha hagytuk volna gyalogolni, biztos más is megtetszik neki, de így is lassan haladtunk, hogy sokszor a lány tempójában sétáltunk. Szerencsére csak akkor esett, mikor ebédeltünk, egyébként jó időnk volt. Vagy legalábbis becsapós, mert gyerekeket cipelve kimelegedtünk, így levettük a kabátot, pulóvert, aztán keddre Viktor érezte is, hogy megfázott.
Rengeteg állatot láttunk, Zselyke minden szoborra felmászott és pózolt és az elmúlt napok eredményeként igyekezett pénzt kunyerálni az apjától, hogy adhasson az óriási farkas totemnek is, de annak nem kell adni... kénytelen volt beérni a szerencsehozó elefántos "kúttal", amibe több magyar forintot is bedobálhatott :)

Élményekkel gazdagodva jöttünk haza kedden, és bár több, mint egy órát álltunk Prága után az autópályán a dugóban, addig amíg Zselyke aludt, Magor lefoglalta magát Zselyke cipőjével a kocsiban :)