Kamaraerdei kirándulás

Nagy fába vágtam a fejszémet azzal, hogy egyedül mentem a három gyerekkel kirándulni, de szerencsére megértették a kettő, ezzel kapcsolatos szabályt:
1.: mivel egyedül vagyok velük, szófogadónak kell lenni, különben amint rosszak, jövünk haza
2.: szóljanak, ha fáradtak, mert vissza kell menni a kocsihoz és nem tudom mindhármat cipelni

 

gombales

Jelentem, betartották! Jól szórakoztunk, Zselyc és Magor büszkén hozta a hátizsákot. A reggelire vett fornettinek a felét ették meg út közben, aztán érdekesebb volt "sapkás" makkokat, gesztenyét gyűjteni. Hallottunk többféle madár csicsergést, láttunk mókust, lovasokat, sok különböző erdei gombát, mohás fákat. Élvezték, hogy külön is mehetnek és magam is meglepődtem rajta, hogy ha szóltam, megálltak, sőt, Magor vissza is sétált, mikor én Zselykével lemaradtam kicsit. Tasi is kalandozott a sáros, göröngyös talajon és csak párszor esett el. Az egyedüli hiszti akkor volt, mikor Tasi bal lábbal kicsit beragadt egy kb 45-ös cipőtalpnyi sárba és mivel elakadt, odatapadt, fejhangon visított :)

Zselyke megijedt a magasságtól, de magor élvezte :)

A végén nem találtuk meg a játszóteret, azt majd talán legközelebb (az elején gyalogos csapáson kalandoztunk inkább), de így is elég jót sétáltunk. Kb másfél órát voltunk el (n/f9-10), ennek Tasi a második felét a hátamon töltötte (elaludt), Zselyc pedig az utolsó harmadban nyavalygott, hogy fázik a keze és rossz voltam, mert nem hoztam kesztyűt. Tényleg fagyos volt, így a hozzá képest meleg kezemmel melengettem, majd visszafordultunk. Tanulság: legközelebb legyen kesztyű is, illetve nem feltétlen gyereknek való a reggeli kezdés- bár a fákon átszűrődő "felkelő" nap sugarainak látványa messze jobb látvány.


A kocsiban azért közölte a kisasszony, hogy mi a véleménye.
Zs: ez mégsem volt jó ötlet...
Én: nem tetszett?
Zs: de, de nagyon fázom. Még a lábujjam is. Buta napocska nem süt. Nem szeretem őszt!
Én: akkor többet nem jössz velem kirándulni?
Zs: de, de Anya, akkor olyan helyre menjünk ahol nincs fa. Akkor nem lesz ilyen hideg

Kincsekkel tértünk haza: makkok, gesztenyék, fakéreg, kisebb bot és egy kb harmad fakorong- ezekből majd csinálunk dekorációt ;)

Ez történik, ha filmet (Tarzan) nézünk a gyerekekkel :)))

Film: "ez lenne a fürge majom ember"

Zs: a fülbevaló ember

...

Késsel elvágják a Tarzan nyaka körüli kötelet, mire a két gyerek megbeszéli mi történt:

M: mi történt Zselyke?

Zs: a bácsi újraéleszti azzal a hegyes izével

Zselyke aranyköpése

Zs: Anya, ha kiesik a tömésem, akkor ne majd másik tejfogam?

Én: nem, akkor lyukas lesz. Ha a tejfogad kiesik, majd nő helyette maradandó. Tudod, mikor iskolába mész.

Zs: neee, nem akarom, hogy kiessen. Akkor olyan leszek, mint a szörnyek

:)

Szerencsére csak a legkisebb rossz történt

Átöltöztem, Magor nyafogva jön fel a lépcsőházban és mondja, hogy "Anya, nagyon fáj orrom cukortól". Nézem, mi lehet a baj, talán beütötte? Megint kiskutya módjára evett? Az orrlyuka zöldes kék. Zselyke kb akkor mondja a "megfejtést", mire nekem is leesik a tantusz: "Magor beledugta cukrot az orrába".

Remek! Szerencsére gyorsan átfut az agyamon, hogy:

1: nem nyúlunk, piszkálunk semmilyen elakadt testet, mert csak mélyebbre kerül

2: irány a fül-orr-gégészet! 3 gyerekkel/ Viktort hazarendelni/ Tatához beadni a kettő, jelenleg okosabbat

3: állj! De hiszen "csak" csokis M&M's volt, amit evett, a csoki‎ olvadáspontja a testhőmérséklethez képest ~10fokkal alacsonyabb, azaz kiolvad, kifújjuk. Szabad orrlyuk befog, nagy levegő, mérgesen, nagyot fúj. 

Három zsepivel és a végén egy kis sós vizes oldattal később tiszta, jól szelelő orral nyugodhattunk meg. Még jó, hogy Magor normálisan tud orrot fújni!

Ezen is túlvagyunk...

Zselyke ösztönösen szebbé teszi mások napját

Ma reggel a lidl-ben még a parkolóban eszébe jutott, hogy a tigrises táskájában van egy katica rajz, amit még a Tatánál csinált és azt ő oda fogja adni a néninek, akinél fizetünk. Mondanom sem kell, hogy mekkora mosolyt csalt a pénztáros arcára mikor azzal kezdte köszönés után, hogy "tessék, ezt neked rajzoltam". Félre lett téve a rajz, hogy a hölgy viszi haza, mert még soha senki nem rajzolt neki :)

Maradj ilyen, Zselyc <3

Madáretetőket csináltunk

A hidegre való tekintettel és mivel amúgy is jó elfoglaltság (ráadásul az örökölt PET palacknál biztos szebb lesz alapon), madáretetőket készítettünk. 

Múlt hétvégén a garázsban lévő maradék kerítésléceket méretre szabtam, összecsavaroztam és lazúrral lekezeltem. Ezen a héten Zselyke és Magor ‎kapott feladatot, színesre festhették, hogy még egyedibb és vidámabb legyen. A PET palack tetejű lett Magoré, a "klasszikus" házikó Zselyke babóé. Ügyesen pingáltak, különös gonddal megválogatott színekkel. Jövő héten kitesszük őket, kell még venni magokat és faggyú golyót (ez utóbbi az aljukra kerülő kampóra lesz felakasztható).

<3

Kifli fanatikusok

Úgy tűnik jó (finom gyors, egyszerű) kifli receptet találtam múlt héten, mert Viktor ilyet kért tegnap Prágába menet, Zselycnek is annyira ízlett, hogy tegnap kettőt megevett és ma vacsorára is ezt kért. A három törpe boldogan ette és perecnek újragondolva se lett rossz ;)

Elgondolkodtató volt a mai vásárlás,

Avagy a rosszalló tekintetekben fürödve érezhettem, hogy rossz anya vagyok... pedig csak elveim vannak!

Történt ugyanis, hogy oviba vitel után Tassal bementünk a tescoban. Vettem uzsonnára való joghurtot, gyümölcsöket és hogy legyen mit majszolnia a kocsiban hazafelé, bacon-ös stanglit is. Reggelente kevés pénztár van, sor ellenben akad, így várakozás közben Tasi türelmét vesztve krokodil könnyek hullatása kíséretében zokogni kezdett. Kitekeredett a bevásárlókocsiban és mutogatott a kifli felé. Mondtam neki, hogy várjon, majd hamarosan sorra kerülünk és ha kifizettük, kapja is. Csak sír és sír, én kitartok. Hallom a pénztárost, hogy nem érti a soron következő kérdését, "nem hallok semmit, csak gyereksírást!" ("ez van" gondolom- lehetne gyorsabban is húzni a tételeket...). Majd mikor sorra kerülünk, nem áll neki a tudatosan sorban kipakolt holmijaimnak, hanem megkérdezi:

Nő: miért sír ennyire az a gyerekek? Mi kell neki?

Én:‎ a sajtos kifli

Nő: akkor miért nem adott neki a sorban?

Én: mert még nincs kifizetve. Tanulja meg, hogy az még nem a miénk! (na itt már láttam a szomszédos pénztárnál állók fintorgó fejét is) majd mindjárt kapja, ha végeztünk. 

Nő: hát igazán adhatott volna neki egyet. Szegény kisgyerek, úgy sajnálom ahogy sírt...magunkat is, hogy eddig hallgat‎ni kellett

Én: sajnálom, ha végeztünk és megkapja, majd elhallgat.

Nyeltem egy nagyot és bár nyilvánvaló volt, hogy senki véleménye nem egyezik az enyémmel én akkor is tartom magam az elveimhez, többek között: nem dézsmálunk! És nem ülünk, állunk bele a bevásárlókocsiba!!!

(szarom le, hogy 20 gyerekes családból 10-15 eteti a kiflit, bontja a túrórudit, itatja a gyereket és majd utána fizet v sem)