Rántott húst evett

Ma délelőtt Viktorral filmet néztünk, negyed 12 volt, mikor eszembe jutott, hogy nincs a lánynak kész főzeléke ebédre. Még lett volna időm megfőzni, de Viktor azt mondta, majd eszik üvegest.
Hát tévedett, vagy én adtam rosszat... A Hippet inkább arra tartogatom, mikor megyünk valahova, mert azokat szereti, így a bio spenótot (Ovko) szántam neki. Gondoltam nem lehet elrontani egy spenótot. Hát úgy tűnik lehet, vagy csak a bio étel egy nagy rakás... Zselyke számára.
A babó inkább vállalta be a Nagypapa által készített rántott húst. Hihetetlen ügyességgel evett meg egy fél szelettel és csak két pár dologra kellett odafigyelni:
- nem lehetett sem az ő, sem az én kezemben falat, mikor evett, különben habzsolt volna,
- kb. körömnyi darabokra kellett tépkedni a húst
Egyébként a panír sem okozott gondot és a husit is "gyakorlottan" ette, minden félrenyelés nélkül!

Túró Rudi

Trancsír :)

Tegnap Viktor hozott Túró Rudit. Ma Zselyke megkóstolta uzsonnára a banánnal kiegészített banános joghurt után. A vastagabb csoki okozott még némi gondot, de megoldotta: belenyúlt a szájába, kivette az útban lévő "falatkát", félretette az etetőszéken, majd miután lenyelte, amit a szájában hagyott, felvette és azt ette. A kézmeleg csodákra képes a vastag, "kemény" csokival :)

Az asztalon való trancsírozást és csapkodást legalább annyira élvezte, mint az evést! Rögtön eszembe jutott a 100 Folk Celsius slágere:

Kerületi rendezvényen

jártunk ma délelőtt a lánnyal. Ma volt a Campona mellett a KUSZÁ-ban a szoptatási világhét alkalmából a "Természetesen anyatejjel" rendezvény. Már tavaly is ajánlotta Szilvi, a védőnő, de ezért nem vettem ki szabadságot, ráadásul várandósan kicsit olyan furcsának is találtam, hogy mit keresek majd én egy szoptatásról szóló (tévedtem, nem csak arról :)) eseményen, mikor még azt sem tudom mi fán terem. A legutóbbi látogatáskor megint szóba került, hogy ha ráérünk, menjünk el. Dobott is be meghívót és kiderült, két kipróbálható program is jó nekünk a lánnyal, az egyik a TÁ-TI-KA, ami zenés, hangszeres foglalkozás kicsiknek, a másik a baba-mama jóga. Tökéletes volt, hogy egymás után vannak, kivételesen nem egy időben, ahogy természetesen mindig minden, ami kicsit is érdekelne :)
Reggel felkeltünk hát- magunktól- kb. negyed 8-kor és nekiláttunk a reggelizésnek, öltözésnek és elsétáltunk  mei tai-ban, pelenkázótáskával. Kb. fél óra alatt, kellemes tempóban teljesíthető volt a táv, majd regisztráltunk, kitöltöttük a totót, átvettük érte az ajándékcsomagot, amiben volt kis sudocrem minta, avonos babafürdető, lufik és egy kicsi, naracs- és citromsárga kosárlabda, ami tökéletesen beleillett Zselyke kezébe, ráadásul mint kiderült, még sípol is! Boldogság volt, mikor megkaparintotta :) Megnéztük a kiállítókat/támogatókat és a portékáikat. Okosabb lettem mosható pelenka (olyan fürdőruha már mégsem kell:)), gyerekeknek való, egészségpénztári számlára is kapható gyógycipő, kerületi magán óvodák és bölcsődék, használt babaruha boltok, homeopátiás bogyók ügyében is.

A hangszeres foglalkozásunknak lőttek, a megnyitó után jött a hideg zuhany, hogy hangszálgyulladás miatt elmarad a foglalkozás- ilyen a mi formánk, tipikus-, helyette táncház lesz, aminek a zenéjét már jól ismertük a  lánnyal (főleg Gryllus Vilmos volt), így kicsit odébb húzódva ringatóztunk csak rá, mivel a körbejárás és guggolás még nem megy nekünk. Közben kaptunk fehér és piros lufit is, amit boldogan lóbált a lány és hol saját magát, hol engem csapdosott vele. Az előtérben befalt két sajtos masnit is az előzőleg kapott, otthonról hozott piskóta korongok után, majd a morzsátlanítást követően bementünk a baba-mama jógára...
No, ott a lány volt az egyedüli, aki végig mást csinált és máshol volt, nem az én ölemben, hogy őt masszírozhassam, őt ringassam. Az oktató felkészült volt, hozott játékokat, mondta, hogy hagyjuk a gyerekeket szabadon mászkálni, játszani, ha nincs nálunk, akkor hogy végezzük a feladatokat. A babómat ezerszer jobban lekötötték az idegen játékok és a SOK-SOK gyerek! Egyiktől a másikig kúszott, nyújtózott utánuk, ismerkedett, vigyorgott és néha-néha azért lopva hátranézett, hogy Anya merre van. Igazi kánaán volt neki, nem győzte kapkodni a fejét a sok gyerek láttán és zabálnivaló volt, ahogy pápázott nekik. A táncház végén még az "üres" térfél felé is rendületlenül pápázott. Természetesen mindenkit elbűvölt, az összes (idegen) védőnőt is, az árusokat, anyukákat és az Eperkének beöltözött lányt is, aki hivatástudatból minden gyereknek integetett, de a kisebbek csak riadtan néztek rá. Nem úgy Zselyke! Ő hatalmas szemeivel nézte, majd  viszonozta az üdvözlést, ezzel meglepve Szilvit, hogy mennyire ügyes.

Hangsúlyos ormánya van :)

A leányzó a sok inger miatt elfáradt és negyed 11 körül mély álomba szenderült, így nem volt akadálya, hogy megvárjuk a 11-kor kezdődő tombolát. Sokáig tartott, míg a mi nevünket mondták, de legalább jó ajándék jutott nekünk: egy hiper-szuper HIPP-es elefánt, az előkéje szerint "HIPPofant" :) Már kezdtem izgulni, mikor a bögre, tea tartó fadoboz és baba-mama jóga alkalmak mellett előkerültek a játszóházas, családi napközis belépők, bérletek. Azzal mégis mit kezdjek... Zselykét megcsodálták ahogy alszik, volt aki- természetesen- azért, hogy milyen szép, volt aki a hangzavar ellenére tökéletes nyugalomban lévő lányon csodálkozott és volt olyan is, aki az időtartamon. Tombola alatt az egyik anyuka megkérdezte milyen hordozóban van Zselyke és mióta hordom így, mert nézi, hogy milyen sokan hordoznak. Mint kiderült, ő a közel 4 hónapos babájának még fiatalnak tartotta hozzá, de tetszett neki, annyira, hogy mikor kiderült, hogy én varrtam a hordozót, felmerült, hogy neki is varrnék-e és mennyiért (10E-t mondtam, az neki és nekem is kedvező lehet). Javasoltam, hogy ha komolyan gondolja, ki is próbálhatják egyszer a miénket, választhat az ikeás anyagok közül- mert azt könnyű beszerezni- és elkérte a telefonszámomat. Majd meglátjuk jelentkezik-e, mindenesetre nagyon meglepődött (pozitívan), mikor az "És milyen hamar tudnád elkészíteni?" kérdésre 2 hetes határidőt mondtam. Annyi idő alatt kényelmesen megvagyok vele, ha kell.

Ekkora Zselykéhez képest

Készültek fotók is, majd ha találok olyat a honlapon, amin rajta vagyunk, megmutatom:)

Autót kapott :)

A vakutól még megilletődve

Viktor vacsoráztatás közben ért haza. Munka után még vásárolt is, így elhúzódott a nap. AZ akciós újságból kinéztem Zselykének szülinapi ajándékot, ami persze nem volt kapható... de nem jött haza üres kézzel. Hozott szülinapra félretett állatos fa puzzle-t, ami olyan nagyobb falapra/ba helyezendő figurákat tartalmaz, és...

Mikor a lány befejezte az evést, kiderült, ajándékot kapott: egy tűzoltóautót.

Leírhatatlan volt az öröme! Nézte, fogta, az apjára nézett, vigyorgott :)

 

Felavattuk

Induláskor...

a sport babakocsinkat, amit Edináéktól kaptunk. Mivel még reggel elfogyott a fehér hímzőcérnám (már az utolsó felhő körvonalát hímzem a magasságmérőn- bár korábban eldőlt, hogy az éghez hozzá se nyúlok és a felhő is 3D-s lesz, hála a lustaságomnak), így tudtam, hogy ebéd után a lánnyal elmegyünk sétálni és útba ejtjük a Camponát is. Úgy tűnt, ez ideális távolság és időtartam lesz ahhoz, hogy kipróbáljuk, milyen a könnyített babakocsink.

Hamar rájött, hogy ez neki tetszik :)

Tényleg sokkal könnyebb, mint az eddig használt, a lány elképesztően élvezte, mert ebben csak ülni lehet, ráadásul kicsit egyenesebb háttal, mint a másikban. Ennél úgy tűnt neki nem is kellett több- egészen addig míg meg nem éhezett és a bevásárló központ folyosóján nem kapott piskóta korongot, ami mindig van nálam vészhelyzet esetére! A toláshoz és a járdaszegélynél való emelgetésnél még lesz mihez hozzászoknom, mert olyan érzésem van, hogy ez vagy alacsonyabb vagy/és a dőlésszöge miatt közelebb van vége a fogó résznek a kocsihoz, így többször bele-belerúgtam a kerékbe, míg rá nem jöttem a titokra. Megfontoltabban (értsd ezalatt: lassabban) haladtunk, közelebb léptem a képzeletbeli felezővonalhoz, ahogy a modellek teszik a kifutón és láss csodát, gond nélkül hazajöttünk :)

Őrületbe kerget

Természet feletti ereje van: egy pillanat alatt megfagyasztja az ereimben a vért!

Amivel ma meglepett, nem más, mint az etetőszékben való felállás... Békésen ül a székében, eszik, majd ha megunja, vagy közeleg az evés vége, nem az eddigi "simán átölellek Anya" előredőlés jön és egy kis bújás, hanem az asztallapban megkapaszkodás, láb felhúzás, feltérdelés.
Szörnyű látni, hogy mire képes, ami egy pillanatnyi figyelmetlenség mellett bajt okozhat!

Félelmetes, ahogy

Zselyke rekord sebességgel fejlôdik. Nincs egy hete, hogy pénteken felállt, de ez neki nem elég. A kanapénál rendre igyekszik felemelni a lábát, majdnem úgy, mint a hím kutyák pisilésnél, mert ô bizony felmászna, ha tudna. Szerencsére nem tud, jól is van ez így, mert aki nincs fent a kanapén, az le se eshet onnan :)
De ma délután úgy döntött, hogy ô bizony apázna és nincs elôtte semmiféle akadály. Viktor után indult, aki felment az emeletre. Sebaj, csak kússzon, max hiszti lesz az elôszobában- gondoltam naivan... De Anya nem volt tisztában lánykája képességeivel, aki bizony LÉPCSÔT MÁSZOTT! Szerencsére Nagypapa (és Viktor is) végig szemmel tartotta, így nyugtázva képességeit, egyrészt büszkék voltunk, hogy milyen ügyes lányunk van, másrészt viszont átértékeltem a "hogyan tovább" kérdést.
Mielôbb fel kell szerelni a rácsot, de addig is két lehetôség közül választhatok, ha kettesben vagyunk és nem tudom végig szemmel tartani: vagy börtönben lesz a járókában,vagy valamilyen módon a kb. 2 méteres körzetemben... Mától tényleg egy percre se szabad egyedül hagyni!

Szülinapi ötletelés/szavazás

Lassan, de biztosan közeleg Zselyke első szülinapja. Én nyilván jobban be vagyok sózva, mint ő, ráadásul már most azon jár az agyam, hogy mit CSINÁLJAK neki :)
A tegnapi játszás megerősített abban, hogy fából készült játékot csináljak. Ez a legideálisabb alapanyagát tekintve, mivel egy egy évesnek jó és tartós játék, biztonságos, ráadásul kiélhetem magam a keretes fűrésszel, csiszolópapírral és a pirográffal is :)
Az alap koncepció már megvan: fából készült állat figurákat fog tőlem kapni. Amíg aludt, elkészültem az első vázlatokkal, viszont: nem tudok dűlőre jutni.

Segítsetek!
Lehet szavazni, hogy kinek melyik figura tetszik, mit tökéletesítsek, vagy mi legyen még, illetve, hogy egyben maradjanak, vagy vágjam szét őket egyszerű, 2db-os puzzle-nak.

Íme az első skiccek:

Öszvér megoldás, avagy Anya alkot

Zselyke rendületlenül feláll, ahol tud. Ma reggel nem sokkal 6 óra után megint kidobta az ágy, így mi ketten annak reményében, hogy Apa még tud pihenni munkába menet előtt, lejöttünk a földszintre- hiába, Apa már nem tudott pihenni. A leányzó hozzám is odakúszott és ahogy törökülésben ültem a szőnyegen, belém kapaszkodva is felállt, majd dolga végeztével "ellökött" magától, hogy ismét felállhasson :)

Kiindulási pont: zokni és harisnya

A nagy álldogálásban csak egy baj van, a nappaliban lévő laminált parketta kicsit csúszik, így a járókánál és a kanapénál is nehezebb felállni, mint pl. a szőnyegről a fotelnál. A kisasszony persze, ha valami nem megy, előbb utóbb hisztizni kezd, mert "M az, hogy nem tudok felállni, Én fel AKAROK állni!",... vagy valami ehhez hasonló járhat az eszében. Ma, segítő szándékkal csúszásgátlós zoknit adtam rá reggel, ami durván 1 órán keresztül működött is. Nem zavarta, hogy zokni van a lábán, a csúszásgátló segített, gond nélkül, pillanatok alatt felállt a kanapénál is, boldogság volt. Aztán egyszer csak rájött, hogy zokni van a lábán, amit UTÁL, s annak rendje, s módja szerint le is vette.

Zselyke babó örül

Anyát nem olyan fából faragták, hogy ezt hagyja: öszvér megoldásként összeöltögettem az egyik harisnyáját az egyik zoknijával, amit kapott és csúszásgátlós. Hogy miért nincs csúszásgátlós harisnya??? Nekünk a zokni nem igazán jó... Azaz csak így. Amíg délelőtt aludt egyet, én a színben és mintában- véletlenül volt egy ilyen "pár"- összeillő harisnyára hozzáillő cérnával ráöltögettem a zoknit. Direkt úgy, hogy látszódjon, hogy ha kell, könnyű legyen szétszedni, ha elszakad, hamar kiderüljön...stb. Ébredés után kipróbáltuk: jelentem TÖKÉLETES! Működik, nem jön le, cuki benne a lány és boldogan álldogál azóta is :)

A kész "remekmű" :)

"Erre iszunk!" :)

Látogatóban

Zselyke a buszon

voltunk ma Anitáéknál. Zselykével reggel felkerekedtünk és átbuszoztunk Csepelre. Mondhatom ez aztán IGAZI KALAND volt, bár akár úgy is fogalmazhatnék, hogy: tanulságos, társadalmi rétegek közti különbségeket felvillantó szociotanulmány... a mibenlétét itt sajnos nem fejthetem ki, legyen elég a tömör lényege; a beszéd tanulás elején is érdekes különbségek észlelhetők. Ami az egyik embernek "pápá", a másiknak "csá"...
Mivel reggel még fújt a szél, így a kifordítható kabát került a lányra, amiben tüneményes!

Etele, Anita és Magzi, no és persze Zselyke :)

Olyan negyed 11 körül értünk oda Anitához és Eteléhez és csak most értünk haza- azaz igazán jól elvoltunk. Anitának nagyon jól áll a pocak :), kiderült, hogy Magziból Johanna vagy Dávid lesz- majd elválik. Etele tündéri volt, ahogy időnként megsimogatta Zselyke pofiját, kölcsönadta a cumiját és bevont minket az autózásba. Jelentem, a lánynak tetszenek az autók- a nagyobb, még nem lendkerekes autók szóba jöhetnek szülinapi ajándék gyanánt :)-, a fa kirakók- az a fajta, amit egyébként már sokszor néztem, mikor egy kb. A4-es falapba lehet a helyére tenni pl. a háziállatokat, amik vékony farostlemez szerűségből vannak kivágva.
Pizzát ebédeltünk, Zselyke falt egy csomó gyümölcsöt, természetesen itt is rendületlenül felállt, ahol tudott és időnként a hangját is hallatta. Megegyeztünk, hogy igyekszünk a férjeinket is összehozni egy találkozón, valamint jó lenne az egyetemről a csajokkal is egy több személyes "kivel mi van" teázást összehozni, addig, amíg Anita egyben van és még ráér :)

Játszótéren voltunk

Vigyori hintázó

Ma az ebéd utáni sétán gondoltam egyet és tettünk egy kitérőt. Maga a sétánk rövidebb lett, cserébe viszont elvittem Zselykét, életében először játszótérre. Már korábban kinéztem, hogy van "babás" hinta is, nem csak a nagyobb gyerekeknek való és mivel szép időnk volt, a lány pedig nem akart elaludni, így kipróbáltuk. Jelentem, tetszett neki. Ugyan furcsa arcokat vágott, többek közt csak úgy magától a mérges arcot is :), de nagyon örült. Az anyukájukkal ott lévő két nagyobb fiú teljes mértékben lekötötte- rám fittyet sem hányt, ez a videó vége felé is látszik. Attól tartok lassan szüksége lesz társaságra... Saroltáékat is, ha meghallja, hogy kint vannak az udvaron, kifelé mutat- így mentünk ki tegnap délután is hozzájuk. Holnap jó dolga lesz, elmegyünk délelőtt Anitáékhoz, ott majd játszhat Etelével, ha neki is lesz kedve hozzá. Pénteken pedig kerületi rendezvényre megyünk, a szoptatás világhete alkalmából. Szilvi javasolta, hogy menjünk el, mert ott lesz ingyenes TÁ-TI-KA bemutató, ami hangszeres foglalkozás babáknak és mivel Zselyke szereti a zenét, hátha tetszik neki. Meglátom mennyire tetszik neki, ha a zene is tetszik és az is, hogy más babákkal, gyerekekkel is találkozik, akkor majd eljárunk :)

Jöjjön a videó és a képek:

Mérges arc a játszótéren is :)

Indokolatlanul megszeppent pofi

 

 

Elôször röhögött

Ma elôször röhögött. Nem kacagott, nem nevetett,hanem hosszan, ám babásan röhögött :) Hogy pontosan min, az kérdéses, mert épp mentünk fel a lépcsôn, én cipeltem, Apa jött mögöttünk és külön ô se csinált semmit se. Zselyke ennek ellenére hangosan végignevette a földszintrôl az emeletre vezetô utat. Irtó aranyos hangja volt! :)

Éttermi randevú (?)

Bár eredetileg nem így terveztük, inkább "csak" így alakult, de szombaton kizárólag kettesben mentünk ebédelni Viktorral. Ráadásul étterembe, amit ki is néztünk, ajánlottak is- és mi is csak ajánlani tudunk mindenkinek, aki szereti a halat és a hangulatos, retro miliőt :) Lusta módon autóval mentünk be az egyetemig, majd átsétáltunk a Szabadság hídon, el egészen a kitűzött célig. A Halkakas halbisztrót próbáltuk ki a Veres Pálné utcában.

"Fogas" pisztráng száját betömtük :)

Három színre festett, piros alapon fehér pöttyös huzatú tonett típusú székek, kicsi asztalkák, boros- és egyéb szeszes üvegből készült lámpák és régi porcelán tányérok. Házi szörpöt ittunk és igyekeztünk mindent megkóstolni, ami jól hangzott: előételként harcsa falatokat ropogós bundában, citromfüves tejfölös mártogatóssal, Viktor pisztrángot evett hagymás tört burgonyával és szilva chutney-val, én pedig harcsa gyrost. Elvitelre vettünk még egy-egy kézműves sört: egy világosat (5,5%) és egy félbarnát (7,7%), amit most fogyasztottunk el. Nagyon finomak voltak az ételek és a sörök is.
Jó volt kettesben tölteni egy kis időt! (Máskor is szánunk majd magunkra :))

Viktor pisztrángja

Az én harcsa gyrosom

A mai nap

igazán aktívra sikeredett. Zselyke a maga módján jön, megy és most már a kanapénál is feláll. Imádni való volt délelőtt, ahogy addig erőltette a dolgot, míg végül a kicsi, csúszós kezecskéivel meg tudott kapaszkodni a kanapén és ott is felhúzta magát. Mesi el volt ájulva- minimum ötször próbálta meg levideózni a lányt, aki persze egyik pillanatról a másikra viszi véghez az elhatározását. A mai gyakorlataihoz a youtube-ról a Smashing Pumpkins adta a zenei aláfestést... azt hiszem Zselykének tetszik. Időnként nagyon fülelt, máskor ügyet sem vetve rá, hadonászott a csörgőjével és karattyolt. Hamarosan délutáni alvás, mert azért kiveszi az erejét a leányzónak az ilyen aktív munka, aztán meglátjuk mit és meddig húz ma... Hiába, hol van még a nap vége :)

Áll a baba áll :)

Ébredés után- egy kis segítséggel (megmutattam neki, hogy kell megfogni a rácsot, feljebb fogni és végül átfogni a felső korlátra)- FELÁLLT A JÁRÓKÁBAN :)!

Nagy volt az öröm az első felállás után

Milyen ügyes! :)

Íme a második próbálkozása és teljesítése videón (Anya most már résen van, hogy ne maradjon le senki se;):

Kukurikú

Zselyke ma reggel, vagy inkább hajnalban (?) ébredt: 6 órakor ébresztőt fújt. Sem a cumitól, sem pár korty teától nem aludt vissza, így megpróbáltam nálunk visszaaltatni. Sikertelenül. Oly annyira, hogy Viktor is felébredt a lány dünnyögésétől, arc paskolásától és forgolódásától... Elmentek fürdeni, majd megreggelizett. Kipróbáltuk a nestlé folyékony tejpépét, amit ajándékba kaptunk- hát ez bizony tényleg folyékony! Én naivan azt gondoltam, ha már egyszer 8 hónaposnak való, akkor a folyékony valójában csak híg (azaz nem nekem kell elkészíteni), de ez tényleg olyan folyékony, hogy cumisüvegbe való. Az pedig nem reggelinek való, így már-már kanalazható állapotúra sűrítettem neki és úgy jó volt. A felével eltelt, majd a járókában zörgött egy darabig a skiccpausszal, amit én a varrásnál használok szabásminta rajzoláshoz. Mivel nagyon nyűgös volt, bekapcsoltam a tengeri csikóját és ő az ismerős dallamra álomba merült.

Mostanában Zselyke kétszer alszik nap közben, délelőtt és ebéd után, összesen 2,5-3 órát átlagosan. Sajnálatos módon pár napja áthelyezte az esti rituálénk időpontját fél7-7 körülire, így korábban kéri álmos hisztijével a vacsorát, majd fürdés/pancsolás- ahogy kedve tartja- és alszik (éjszakai ébredés nélkül). Gondolom, hogy a korábbi fekvés miatt korábban is ébred: jobb esetben kibírja 3/4 7-ig... Ha valaki ért a gyerekek belső órájának átállításához, akkor szóljon, mert jó lenne a fekvést és a kelést is eltolni egy órával későbbre, ha lehet. Zselyke "óra átállítása" kicsit koraira sikerült :)

Reggeli meglepetés

Zselyke ma reggel alig pár perccel 7 óra után ébredt, így viszonylag hamar átmentem hozzá. Ivott egy kicsit, majd a pár hónapja szokásos módon, kiságyra felkapaszkodva, a léc felett és alatt is átnézve, kacarászva örült nekem. Aztán mit csinált? Most először: az eddigi felkapaszkodásból kicsit jobban felhúzta magát, FELTÉRDELT, majd abból átfordult és EGYES EGYEDÜL FELÜLT :)
Büszkén tapsikoltam neki, ahogy szoktam, mikor ügyes a babó! Csuda jól indult a nap :)

Szentendrén sétáltunk

Kocsiban alvás

Ma délelőtt mi is elkísértük Zselykével a Nagypapát és Pistát Szentendrére. Pistának elintézni valója akadt és mivel szép idő volt, betársultunk, hogy ne a megszokott terepen sétáljunk- hiába, kell a változatosság :)
10 óra után indultunk el, akkor itt még nem volt olyan meleg, ezért ráadtam a leányzóra az új, kifordítható kabátot. Nagyon csini benne :) Az autóban szokásosan hozta a formáját és elaludt- s mivel kivételesen hátul ültem, mert nem vezettem, készült róla alvós kép is. Álomszép :) Aki jól figyel, a lány szépséges arca mellett kissé megbújó kapucnit is látja és a rajta lévő csíkokat is...

A parkolást követően aztán kiderült, hogy a kabát mindenki számára felesleges, mert hét ágra sütött a nap, így Zselyke immáron kabát nélkül folytatta a "piros napot" (piros felsőt kapott, piros kabátot- most ilyen kedvem volt). Besétáltunk a Fő térre, magunkba szívtuk a szentendrei hangulatot, macskakövön zötykölődtünk, kirakatokat nézegettünk.

Cirill betűs cukrászda:)

 

Babó lábai és a macskakövek :)

MI kettesben!

A tömérdek cukrászda közül végül a Nagypapa által javasolt, "régen ez volt a legjobb!" került kipróbálásra. Először meglepődtem a 200,-Ft-os gombóc áron, de mivel meleg volt és már korábban eldöntöttem, hogy fagyizunk, annyi dőlt el, hogy biztos, hogy egy gombócnál nem eszem többet. Valami különlegeset szerettem volna, ha már egyszer ez  az a híres cukrászda és a már jól megszokott módon "kézműves" a fagylalt :) A fahéjas alma mellett döntöttem, ami valami mennyei volt! Olyan friss, üde alma íze volt, mint mikor egy kicsit savanykásabb almába beleharap az ember és a fahéj éppen annyira dominált, mint egy kellemes almás-fahéjas pitében. Nem bántam meg :) Zselyke babónak édes tölcsért vettem, ami hatalmas sikert aratott nála- az egészet megette, míg mi a Duna parton sétáltunk és életében először megleste a folyót.

Szentendrei látkép

Zselyke és a Duna part

Édes tölcsér hadművelet 1

Édes tölcsér hadművelet 2

Édes tölcsér hadművelet 3

Édes tölcsér hadművelet 4

Szépségem :)

Étteremben ebédeltünk, mert Pista, zimmezumm, zimmezumm... rántott békacombra vágyott és azt is ropogtatott ebédre. Én nagyon bátor és hősies voltam, mivel egy falat erejéig hajlandóságot mutattam a kóstolásra! Háát...lehet azért, mert én fokhagymás grillezett süllőt ettem, de nem sok ízt éreztem a békából- persze nem valami jellegzetes "varangy" ízre gondolok, csupán olyan "semmilyen" volt. Szagoltam: víz szagú, néztem: olyan fehéres, mint a halak, de kinézetre inkább töpörödött csirkecomb, ízre: kissé rágósabb hal.

Óriás bábuval pózolunk :)

Zselyke hiába reggelizett, evett meg egy édes tölcsért, ebédelt egy kb. harmad üvegnyi bébiételt, tüntetett el 2 piskóta korongot, csak elkezdett nyűglődni a sok egy helyben ülés miatt. Mikor én végeztem az ebédemmel, felvettem a lányt és elmentem vele a Fő téren lévő boltok kirakatát nézni. Volt ott egy kifejezetten fa játékokat áruló bolt, ahova bementünk, hogy legalább neki való dolgokat lásson. Lehet nagyobb gyerekkel, tapasztaltabb szülők ilyet nem tesznek, én bementem. A lány elemében volt, nézelődött, mutogatott, be nem állt a szája, majd észrevette azt, ami igazán neki való és kivételesen meg is fizethető. Azokat a felakasztható, rugón himbálózó fafigurákat, amiket több helyen is látni és amit még tavaly vettünk neki a Mesterségek ünnepén is, így a saját szobájából is ismerős. Nagyon sokféle volt, de neki egy tetszett csak igazán, azt mozgatta, arra mutogatott, a többire, amit az eladó mutatott neki, csak rápillantott, majd vissza a kiszemelthez: Popey-hez! Hiába volt a sok színes, lányos állatfigura, mindenféle csajos kiegészítővel, a kisasszonynak a csíkos felsős, pipázó, tetovált, borvirágos orral rendelkező matróz kellett akinek ráadásul evezője is van! Remélem azért kinövi majd ezt a típust és nem ilyet hoz nekünk haza :)))

Borvirágos orr...

Tetovált alkar...

Szentendre: művész város. Múzeumok, kézművesek, a mai ismertebb tervezők kisszériás munkáit áruló boltok "hazája". Mindenki tudja, hogy igazából turistákank való kínálattal és hozzájuk kapcsolódó árakkal rendelkezik... valahogy így lehet ez azzal a két kabáttal is, amit én találtam, mondjuk, hogy magamnak. Valójában tavaszi, vagy majdnem ilyen, a maihoz hasonló meleg őszi napokra való átmeneti kabátok, bélés nélkül. Konkrétan ezek árát nem sikerült meglátnom, vagy inkább megtalálnom, de egy kisebb, hagyományosabb fazon árát Pista látta, az 35.000,- volt. Igen kérem, nem gyerekkel itthon ülő, anyának való kabátok ezek, hanem inkább a jól kereső, nincs feltétlen értelme, csak mégis "szép és divatos", de nem létfontosságú dolgokra költő nőknek való darabok. Amolyan "trendi-szingli" célközönségnek való :)

Természetesen az imádott türkiz színben pompázó  a No1

Klasszikus fekete, színes gombokkal bolondítva...