A tegnapi nagy rendrakásért megígért kamaraerdei kirándulás jól sikerült. Mivel kényelmesen reggeliztek a nem is olyan korai ébredés után, így végül 10:30-ra értünk ki az erdőbe (ahonnan végül 2,5 óra elteltével jöttünk el!). Most másik utat választottunk, mint legutóbb, de a célállomás továbbra is a nagy rét maradt az óriási kidőlt, megmászható fával. Eleinte biztos voltam a dolgomban, majd az út (légvonalban mérten) háromnegyedénél kicsit izgultam, hogy odaérünk-e vajon, ahova szerettünk volna, de mázlim volt és tökéletes időzítéssel fordultunk jobbra a rétre :) ez az út a nagy ritkán engedéllyes rendelkező autók által is használttal ellentétben sokkal árnyasabb volt, jó meredek oldalfalakkal, amin mindhárom gyerek kis túlzással cikk-cakkban haladt! Volt ahol leragadtak és csak másztak és fenéken csúsztak le, vagy a magaslaton makkokat és hozzájuk tartozó kalapokat gyűjtött Zselyke és Magor (baba készül majd belőlük). Tasi vagy a meredek falak meghódításával foglalkozott, vagy minden útjába kerülő kicsike faágat és fatörzset is igyekezett odébb tenni pár centivel. A legjobb az volt, mikor "lekke" (lepke) keresztezte az útját és valami torokmorgással kísért Süsü-féle vadászatra adta a fejét :) Találkoztunk iskolás és nyugdíjas korú kutyasétáltatókkal, akik akaratuk ellenére is megtudták a nagy dumás ovisaimtól, hogy ők bizony testvérek, kit hogy hívnak és hány éves. A nem túl hamar, de annál élvezetesebben elért célállomáson való fára mászás után ettek egy kicsit a táskáikban büszkén cipelt sajtos Bake rolls és kakaós gyerekkeksz elemózsiából. Mikor érezhetően lassultak, kiadtam a parancsot a visszaútra. Ez már az autóval is járható volt, ahol tipikus, ovis korra jellemző méterekre és hosszú percekre derültséget okozó lószar kupacokkal találkoztunk. Tasi ekkor már a hátamon kacagott és hörgött, Zselyke és Magor (végig!) a saját lábán sétálva fogta be az orrát és viccelődött ezen. Meglepően jók és végig szófogadóak voltak, nem tűntek el a szemem elől. Hol a nagyok várták meg a botok odébbhelyezése miatt lemaradt Tast, hol pici Tas a cipőjüket igazgató nagyokat. Azt is mondták, "jó móka volt ez!"! És tényleg :)
