Kipróbáltuk az ügyeletes gyermeksebészetet...

Anya kötésében odafelé

Szakszerűen ellátva hazafelé indulunk :)

Az eredeti terv az volt, hogy szombaton délelőtt közösen elmegyünk kiválasztani a nyeremény kanapéhoz a szövetet, majd délután elmegyünk az Allee melletti sörfesztiválra. A délelőtti készülődés során Magor olyan szerencsétlenül esett neki fejjel az ágyunknak, hogy a jobb szemöldöke felett ~3-4cm hosszan, mélyen felhasadt a homloka. Viktor vérző fejjel hozta be a fürdőbe, ahol hamar szembesültünk vele, hogy durván nagy a seb, ügyelet lesz belőle. Gyorsan egy pelenkát tettünk a fejére, Viktor fogta, nyugtatta, míg én hoztam steril gézlapot, leokloplasztot. Lemostuk a fejét, elláttam a sebét (talán most volt némi értelme a jogsihoz kötelező eü tanfolyamnak), lemosdattuk, mert nagyon zavarta, hogy véres a teste, majd gyorsan felöltöztettük és édes kettesben célba vettük az ügyeletes kórházat. Persze jó sokan voltak, miért ne csak mi várjunk, járjunk így... de Magor olyan hangosan üvöltött, hogy először az osztály felé vezető ajtót csukták be, majd miután végeztek az első, általunk látott soron következővel, előre vettek minket (így kb 4 pácienst ugrottunk, amiért ezúton is hála!). Röntgen, ahol persze alig bírtam lefogni és tartani a folyamatosan krokodil könnyekkel kísérve anyázó fiamat, majd kötés le és szakszerű ellátás. Ehhez végül hárman fogtuk le a gyereket (egy valaki a lábát, egy a nyakát-fejét, én a törzsét és a kezeit) és bár egy doki próbálta ellátni, végül kettő kellett. Magor úgy küzdött, üvöltött és izzadt a 35 fokban, hogy simán nem tudták összehúzni és leragasztani a sebét, mert a ragasztó lejött az izzadt homlokáról! Végül az egyik doki összenyomta a sebet, a másik valami speciális "pillanatragasztóval"‎ összeragasztotta, erre került keresztbe az önmagában nem működő ragasztó, kapott egy adag gézt és kötést is. Hétfőn délre viszem kontrollra. Remélem hamar gyógyul és nem kell ilyen melegben túl sokáig megvonni a pancsolást (mert ott mindig vizes lesz a feje is). 

Egyébként nagyon cuki volt, mert bár végig két dolgot emlegetett sírva: "neee" "Anaaa", a horgolt manóját egy percre sem eresztette el :)

Magor halad, avagy

‎Alakul a szobatisztaság, még ha vannak is érdekes momentumok...

Viszonylag hamar értésemre adta nyár elején, hogy "nyáron könnyebb a szobatisztaságra nevelni" elv nála még nem időszerű. Hiába mutattam a bilit, a WC szűkítőt, ő menekült, én meg hagytam, hiszen minek siettessem, ha még nem tetszik neki a dolog, ha nem "trónol", akkor nem lesz pucérkodás/alsógatya. Úgy még senki sem járt (tudtommal), hogy ne szokjon le a pelenkáról, ha meg eljön az ideje, menni fog neki is. Zselyke is kb 2 hét alatt lett az, bár ő addigra 2,5 éves múlt.

Na de azért haladunk. Volt 2 egymás utáni eset, mikor a bilit használta, aztán egy kisebb szünet. Máig. A szobánkban nézték a mesét, Zselyc az ágyon, Magor az ágy mellett állva, de arra hasalva, ahogy szokott, mígnem kiegyenesedett, letépte magáról a pelust és már jelölte is meg az ágyunk, szerencsére kb 5cm széles fa ‎keretét... Én rákiáltottam, hogy "mit csinálsz?", pisi abbamarad, mint ha csak egy csapot zárna el az ember, Magor pedig meztelenül, kezében a letépett, egyébként csont száraz pelenkával kirohant a fürdőbe, lecsücsült a bilire és fülig érő vigyor mellett befejezte, amit elkezdett. Szóval haldunk, még ha rögös is az út :)

Zselyke gasztro-fantáziája határtalan

A fürdőkádban sütit sütött, majd így szólt:

Zs: tessék, csiga lekváros ‎sütemény.

Én: hát az meg milyen?

Zs: kicsit undorító, de nagyon ízletes :)

Én: és miből készül? 

Zs: hát csiga nyálkából!

....

Zs: kiborult a habos só, de megkavartam és lett benne béka,... meg tettem bele pici lámpát is! (vérbeli boszorkány)

...

Zs: Kicsikém, mindjárt jön a barátod, Sigidédi!

Én: igen? Az meg ki?

Zs: hát az én apukám... Sigidédi. Mindjárt kopog az ajtón és én beengedem :)

Zselyke rajzok :)

Zs: Hölgy uraim, hadd mutassam be legesleg cicámat és kisegeret!

:)))

Nyaralunk

A térerő hiányának hála, tényleg PIHENÜNK, képes beszámoló is csak később lesz, most gyorsan csak a "lényeget" írom le:

A gyerekek imádják a vizet! Magor le se tagadhatná, hogy rák, olyan, mint aki vízbe született. Azonnal ráérzett, hogy kell úszógumival úszni, megy neki a vízben forgás és a lábtempó is. Eljut az apjától hozzám és vissza, szeret beugrani a matracról is. Zselyke a karúszóért nem volt oda (ez Magornál se vált még most be), az úszógumival viszont második napra hajlandó volt "fröcskölve rúgni", mert a vízben járást is úszásnak minősítette a lány :) neki nem tetszik az ugrálás, a hínárok, ő inkább "csak" pancsol, de azt egyhuzamban ~2 órát mindhárom gyerek. Tasinak ma volt a vízválasztó napja, kivételesen ébren is volt, mert egyébként amit magamra kötöttem a fürdős kendőnkbe és bementünk a vîzbe, el is aludt :)

Láttak hattyúkat, amik Zselyke szerint libák, ma kioktatott minket: "mondtam már, hogy ezek libák!". A sirályokat jól megnézték a stégeken, de mégsem eléggé. Az egyik elrepült felettünk, mire a lány közölte: "jujj, fekete madarak, ezek veszélyesek!" ‎, továbbá "nem strandra megyünk, a Balaton nem straaand!" :) Magor ha Tasihoz megy a vízben, mindig egy dolgot mond: "óó, Tasi, oh!"...

Magor végre AD PUSZIT!

Most már harmadik napja kapok én is jó éjt puszit Magortól :) 

Nap közben még nem sikerült rávennem, de már ennek is úgy örülök! Végre megtisztelt minket is az apjával és nem csak Tasi a kitüntetett, akinek már eddig is adott. (Nagyon türelmetlen voltam, hogy eljöjjön végre ez a nap, hiszen már két éves elmúlt! Zselyke anno másfél évesen adott nekem először puszit, emlékszem, ez volt a 2013-as anyák napi meglepetésem, amire Viktor megtanította <3 - persze tudom, nem szabad a gyerekeket összehasonlítani és "bezzeg"-ezni, de akkor is, na...) A lényeg, hogy már az én bogárszemű szívtiprómtól is kapok puszit, nem csak a csodaszép nővérkéjétől! S hogy Tasiról is essen pár szó, ő 2-3 méterről már sármossan mosolyog, ha meglát a járókából :)