Visegrádi kikapcsolódás

‎Ugyan kicsit másképp terveztük a mai kirándulást, mint ahogy végül alakult, de így sem volt rossz :) Odafelé a két gyerek aludt egy nagyot, aminek örültem, mert így nem voltak nyűgösek, csak éhesek. Konkrétan kirándulásnak minősülő program volt a terv, hogy elmegyünk Visegrádra, ott megnézzük a Fellegvárat, a pisztrángos tavakat és az ajánlott Ördögmalom étteremben eszünk. Ehhez képest már az odafelé út is hosszú volt, a 11-esen sokszor csak araszoltunk, a Fellegvárnál lévő parkoló tele volt, így a közelben nem tudtunk megállni, ezért irány az étterem. Az, hogy mi fogjuk ki az ebédre megsütendő pisztrángot, már nem volt terv, inkább holnapra hazahoztunk volna egyet, amit ebéd után kifogunk, mert Zselyke egy ideje a hal fogást emlegeti folyton folyvást... Az étteremben az asztalok felén foglalt jelzés volt, kisebb körbenézés után találtunk egy szabad asztalt, ahova leültünk. Itt a gyerekek keksszel csillapították az éhségüket, ittak az itthonról hozott teából, sőt Maguga megpróbált mérges arcot bevetve a szomszéd asztaltól ennivalót szerezni, mert nekik már hoztak, de hiába. Viktor se járt sikerrel, hogy valamelyik szemkontaktust kerülő pincérnő figyelmét annyira felkeltse, hogy legalább odajöjjön hozzánk, így egy bő fél órás várakozás után otthagytuk a helyet. A legközelebbi Patak étterembe mentünk, ahol hamar lett asztalunk, innivalónk és a rendelést is felvették, de mire megkaptuk a levest, az is 1-1,5 óra között mozgott. Közben Magor tovább eszegette a kekszet, Zselyke hol a mellettünk csordogáló patakot nézte, hol felváltva járt velünk wc-re :) Vadragu levest ettünk cipóban (mindannyian), Viktor harcsapaprikást túrós csuszával, én és végül a gyerekek, bár érdemben inkább Magor, mert Zselyc jól evett a lévesből, vaddisznó pörköltet sztrapacskával. Mivel több, mint 3 órába telt, míg végül enni kaptunk és elfogyasztottuk, így utána hazajöttünk. Itthon a mondjuk, hogy jól bevált helyen még megálltunk fagyizni :) Így is jó nap volt, együtt, jó időben! 

Magor is megevett egyet :)

Zselyke szerint finom :)

‎Majd Magor is teszteli pihenés után, mert ő a nővérével ellentétben pihen!

Túrós táskát sütöttünk Zselykével

Én 30 évesen, Zselyke még 3 éves kora előtt sütött itthon túrós táskát. Az előkészületekben most szerencsére nem segített, de a túrós tölteléket megkóstolta és nagyon ízlett neki! A nyújtásnál már ténylegesen tudott segíteni, ugyan igyekezett leenni a tölteléket a tésztáról, de szerencsére kicseleztem egy szabadon nyújtható, gyúrható tészta darabbal :) ez végig lekötötte, ugyan a végén az a darab a kukában kötött ki, de sebaj... így jár az, ami percekig egy fél citrommal lesz lapítva, mondván "ez így jó lesz, Anya... tudom!"... aha :)
A sütőbe távolról bekukucskálva Zselyke csak annyit kiabált: "hű, ez gyönyörű!", már csak azt remélem, hogy a kisebbek, amik direkt Zselyke és Magor mancsához lettek méretezve, majd el is fogynak, mert finomnak találják őket. 27db lett!

      

Pancsimanók

‎A két kópé elintézte, hogy fürödjenek... Zselyke csokit evett, utána kiküldtem kezet mosni, mert azt tud egyedül. Most nem igazán ment, ráadásul Magort is bevonta. Mire elmosogattam a reggelijük után, katasztrofális állapotok uralkodtak a földszinti fürdőben. Magor a zuhanykabinban ült, a ruhája csurom vizes és samponos, Zselyke pedig a padlón törölgette a vizet, WC papírral, pedig a felmosót is a padlóra fektették... 

Most cserébe fürdenek és ők legalább örülnek!

"Éjféli" vacsora

‎Zselyke babónak most kivételesen jó étvágya van (kop-kop). Ma fél 7-kor vacsiztak Magorral, újra halat és rizst kért és evett is, most pedig, háromnegyed 10-kor még eltűnteti azt a fél sonkás zsemlét, amit kért :) 

Fagyizunk

Ma igazi angyal volt

‎Zselyke jó kislány volt, amolyan igazi minta gyerek. A készülődésnél még a fésülködésnél sem volt semmi hiszti (lehet azért, mert épp az új, díszítő hajgumik közül választotta ki a majmosat), jó kedvűen ment az oviba, ott rögtön játszott. Nem sírt mikor eljöttem, sőt mikor érte mentem és éppen csúszdára mászott Kriszta nénivel, akkor is vigyorogva köszönt. Azt mondták ma nagyon jó és aranyos volt, egyáltalán nem sírt, még másokkal is játszott. Állítólag nem baj, ha nem játszik kifejezetten másokkal, ez kiscsoportban még nem elvárás, a korosztályának inkább az egyedüli játék és a néha ide-oda csapódás felel meg.

Egy óvodai homokozós lesifotót azért lőttem a lányról még reggel :)

Jajj, az külön aranyos volt, mikor elindultunk az udvarról befelé és mondtam Zselykének, hogy kész az ebéd, itthon ehetünk halat és rizst. Ő a csípőmre dőlt és azt mondta: "hurrá, köszi Anyunya!" :) Valóban örült is neki, mert Magor és ő is jól ettek, a tartár mártást imádták és utána jóllakottan 1 órakor aludtak is. Zselyke még most is alszik, Magor már a földszinten tesz-vesz!

Úgy hagytam ma ott, mint ha a világ legtermészetesebb dolga lenne az óvoda

‎Odafelé menet átvettük, hogy fogadjon szót, ha azt mondják, akkor fogja meg valaki kezét: "jó, Kriszta néniét!". Úgy látszik Kriszta néni nagyon tetszik Zselykének, mert a nevét is gyorsan megtanulta :)

Az udvaron volt minden gyerek, mikor ma reggel beértünk. Mivel Viktor tegnap észrevette, hogy a csoport névsorban két jel duplán van, köztük Zselyke babó esernyője is, így rákérdeztem Éva néninél, hogy ugye ez csak valami tévedés. Hál'isten csak adminisztrációs hiba volt, Zselyke az egyedüli esernyő a csoportban! Mire ezt megbeszéltük a babó már ki is ment az udvarra és a kisháznál játszott, majd Kriszta néninek mutatta a dzsekijén lévő Viktortól kapott Simpson családos kitűzőjét. Meg kellett adnom a lány TAJ számát, majd mondtam Zselykének, hogy én most megyek, csinálok ebédre halat rizzsel, utána majd jövök érte. A válasz, miközben túrta a homokot: "jó, szia Anya!", puszi-puszi egy gyors integetés és ennyi :)

Olyan büszke vagyok rá, csak novemberben is így menjen majd!

Mennyire jellemző...

‎Zselykét kérdeztem az oviból hazafelé jövet, hogy mit szeretne ebédre: természetesen megint tészta volt a válasz, kb 1 hete csak azt kér.

Itthon aztán a fagyasztóban lévő gombából sok fokhagymával és tejszínnel, szerecsendióval, parmezánnal készítettem mártást a penné‎hez és olyat csináltam, amit szerencsére ritkán szoktam: elsóztam... Legalábbis szerintem sós lett, de a két gyereknek jobban ízlett, mint a héten bármi. Magor hangosan hümmögött minden falatnál, Zselyke pedig csak úgy tolta befelé kanállal. Sőt, mikor már hozzám bújt, hogy alszik, akkor is olyat mondott, amit eddig szerintem így külön, kérdés nélkül még soha: "finom volt ebéd :)". Jellemző!

Zselyke, a kis cuki

‎Érte mentem 10 perccel korábban, de az udvaron már csak ketten voltak egy kisfiúval, Kriszta és Anita néni kíséretében. A lány a homokozóban egy domb tetején ült és játszott. Észrevett, "szia Anya, homokozok!" mondta fülig érő szájjal és meg sem moccant :)

Mivel Kriszta néni egy másik anyukával beszélgetett, így Anita nénit kérdeztem meg, hogy sokáig sírt-e. Azt mondta, hogy nem, mondta neki, hogy megnéznek az ablakból és utána meg is nyugodott :) Kriszta néni csak annyit mondott, hogy "akaratos gyerek" és érdeklődött, hogy rám hallgat-e. Mondtam neki, hogy többnyire az válik be, ha megmondom neki, hogy ha nem csinálja amit kérek, akkor nincs pl játszótér, vagy nem kapja meg amiről szó volt, mert úgy nem megy. Ez ha a gyerekekkel magam vagyok beválik... mondtam azt is, hogy ilyenkor elő szokott fordulni, hogy leszegett fejjel odébb baktak és közli, hogy "szomorú vagyok", illetve, hogy hajlamos azt hinni, hogy a "légyszi"‎ varázsszó :)

Hazafelé azt mondta magától a lány, hogy "jó volt oviban"! Úgy örülök!

Óvodai beszoktatás, jajj nekem!

Ma van a második nap. Reggel, a készülődés közben Zselyke megkérdezte, hogy "ma is kell oviba mennem?". Jajj, hát megbeszéltük, sőt, tegnap azt mondta, hogy jó volt és megígérte, hogy ma gyerekekkel is fog játszani, bár ma reggel ezt már határozottan tagadta. Odafelé szaladt a lépcsőn és boldogan mondta, hogy "imádom a lépcsőt"- legalább ezt. Fogta a kezem és túlestünk a tegnapi, idióta hülye fiú miatt az egyik legszívszorítóbb beszélgetésen (ez a fiú volt, aki háromszor a földre lökte Zselykét, mert ő megfogta a nála lévő játékot, ráadásul az anyja nem magyarul beszél hozzá, így nem tudom,hogy mennyit ért majd abból, ha rászólnak).
Zs: ma is el fognak lökni, sírni fogok...
Én: nem kell azzal a gyerekkel játszani. Ha mégis fellök, lökd el te is, de ne sírj! Anya nem lesz mérges, ha ezért leszel büntetésben.
Zs: jóó... (továbbra is leszegett fejjel)
Bementünk, immár kóddal, Anita néni, a dadus szembe jött és már "jó reggelt Zselyke" módra köszönt neki. Azonnal le akart ülni a padra, de mondtam neki, hogy inkább ott vegyük át a cipőjét, ahol a zsákja is lesz. Meglepetés: az esernyő már fel is került a szekrényre :) bementünk a tulipán terembe nagy nehezen, mert Zselyke természetesen az ajtót sose csukó napraforgó szobába akart bemenni, majd olvastunk egy picit Noddy-t és jött a jó hír: "gyerekek, pakoljunk el, kimegyünk az udvarra". De Zselyc most nem örült, mert ő most épp nem akart kimenni, ráadásul észrevett egy kapcsán játékot egy kislánynál. Elvett egy kacsát, Kriszta néni rászólt, hogy most pakolni kell de a babó rögtön nem pakolt így megfogta a kezét, amivel még egy kacsát elvett volna. "Engedj el, engedd kezem, megyek anyához!" Aztán jött a hidegzuhany: "gyerekek, mindenki adjon egy puszit anyának, apának, nagyinak, aztán ti álljatok a szőnyegre, amíg ők elmennek, majd később értetek jönnek!". Ott kellett hagyjam... mondtam neki, hogy a cipője, kabátja ott van az esernyő jel alatt, ahol hagytuk és csak bízom benne, hogy megtalálja, segít az óvónéniknek és élvezi most már, mert ott bizony sírt. Sírva toporgott, majd anya után kiabálva elindult a galéria lépcsőjén, ahonnan Anita néni vette le és próbálta nyugtatni. A többi gyerek is mind sírt, olyan hangerővel, hogy ez hallatszott az udvaron a terem bukón nyitva lévő ablakai alatt:

A szívem szakadt meg és majdnem vele sírtam. Remélem jó kedvűen játszik majd mikor fél12-re érte megyek és csak jót hallok majd tőle is és a rá felügyelőktől is...

Zselyke szépítkezik és szerinte nekem is jó lenne

‎Zselyke mindig ráérez, hogy melyik napokon jön az apja később haza. Természetesen ma is kitalálta, hogy menjünk be hozzá. Most. Egyrészt ilyenkor már itthon szokott lenni, másrészt az öccse alszik, de ez cseppet se számít. Viszont lehozott magával egy természetesen tescos tollat és azzal igyekezett szájkontúrt rajzolni magának, majd elégedett hangon így szólt: "nah kész vagyok, mehetünk Apához!". Újra elmondtam, hogy most nem, majd mikor úgy tűnt, hogy érti, felém szegezte a tollat:

Zs: most te jössz! 

Én: engem is össze akarsz firkálni?

Zs: igen, Apának! Biztos gyönyörű lesz!

:)))

Zselyke megmondta...

Én: Zselyc, van kedved fürödni? Magor bekakilt és irtózatosan büdös. 

Zs: nem érek rá Anya, mesét nézek!

Az első óvodai nap eredménye:

‎Röviden, tömören: Zselyke kissé antiszociális volt, mindig rosszkor időzített, anya-mániás, de még így is jobb volt, mint egy-két másik és új jelet kapott. 

Na akkor most kicsit részletesebben is. Új jel... megérkeztünk, cipőt átvette, bemegyünk a terembe, ahol Kriszta néni papír tulipánokra (mert ez a csoport jele) a gyerekek saját jelét rajzolta fel - végül ez Zselykének kimaradt-, ezért kérdezi, hogy mi Zselyke jele. Mondom, hogy szívecske. Furcsán néz, majd megnézi a névsort, vmi nem stimmel, az foglalt, neki itt hajó szerepel, de keresnek valami lányosabbat is. Esernyő a b) opció, melyik legyen? A lányra bízom a döntést, elhozom a kis autóktól‎ és az öltözőszekrényeknél mondom neki, hogy mégsem szív, válasszon, hogy mi szeretne lenni, hajó, vagy esernyő. Esernyő! Olyan gyorsan jött a válasz, amilyen gyorsan csak lehetett :) oké, esernyő, az óvónők elnézést kérnek, majd arra is fény derül, hogy mi nem voltunk tegnap, pedig már akkor is lehetett volna jönni. Még jó, hogy a kerületi egyesített óvodában ugyanaz van, ugyanakkor és két féle módon, dátummal és nappal is a kedd, szerda, csütörtök lett felírva a szülőin. Sebaj, majd belejövünk.

A terem, a jelenleg lezárt galériára vezető lépcső, a fonott kosarakban lévő sok-sok játék lekötötte a lányt, a gyerekek bezzeg nem. Az elején ki akart menni az udvarra, pedig az első órában benti foglalkozás volt, így párszor kiszökött, én utána mentem, ő hisztizett, földön fetrengett. Mikor a többi gyerek a szőnyegen ült és mind pufi kukit evett, Zselyke mellém ült és Noddy-s könyvet olvastatott. Erre még két kislány odaült hozzánk mesét hallgatni. A két óra alatt háromszor lett a csoport kiterelve a mosdóba, ami bíztató. Ugyan Zselyke velem pisilt egyszer, aztán nem tudom, hogy mit csinált, mert direkt magára hagytam, de mosolyogva úgy jött ki, hogy "ügyes voltam"‎. A szokás az, hogy tervezetten vonatozva, gyakorlatilag, ahogy összejön, kimennek a mosdóba és mindenki pisil, majd csak utána moshat kezet. Ennyi gyerekre a három szakképzett fő kevés volt, vagy csak volt aki engem szemelt ki (igen, a többi szülő lelépett, majd lehet én is így teszek vmelyik nap), de volt két kisfiú aki az én lábamat kocogtatta az ujjával, hogy segítsek pisilni. Pont engem, akinek csak pelenkás fia van... na mindegy. Ennél már csak az volt jobb, mikor az udvarra kimenetelnél is hozzám hozták a kinti cipőt, hogy segítsek nekik, Zselyke közben elszaladt, én amint tudtam, utána. A fürdőszobában volt, ahonnan kitereltem a "ha kész vagy, itt várakozol" padra, de egy hang utánam szól: "kakiltam!". Egy másik kisfiú az egyik függöny mögül néz rám várakozó tekintettel. Törölhettem ki egy vadidegen gyerek hátsóját. Remek, csak az én gyerekemét is kitöröljék majd!

Az udvarra párossával mehettek ki, de Zselyc, mint az első pár fele, sírva fakadt, mert hol van anya... jött inkább hátra hozzám. A homokozó mellett az óvónő megkérdezte, hogy szokott-e közösségbe járni. Mondtam, hogy ő szívesen játszik és barátkozik, de pont nem a kortársaival tudott eddig játszani, hanem pár évvel idősebb vagy fiatalabb gyerekekkel. Remélem oldódni fog és a következő két nap jobb lesz. A végén aztán nem akart hazajönni :) ezt Kriszta néni is hallotta, így nem ijesztően antiszociális, vagy reménytelen a babó :)

Két óra elég volt ahhoz, hogy itthon, miután ivott, közölje, hogy fáradt. Miután rábírtam, hogy feljöjjünk, már csak annyit kérdezett: "megint veled aludhatok?". Cuki!

Zselyke a jel halmozó

‎A beszoktatás első napján kiderült, hogy mégsem szív lesz Zselyke jele, mert az másé. Kisebb gikszer, de nézzük pozitívan, még nem festettem, varrtam semmibe. Választhatott, hogy hajó, vagy esernyő lesz: esernyő! 

Azért remélem, hogy negyedik jelet már nem kap...

Zselyke már most odáig van :)

‎Készül az ovis szett. Már az anyag vasalásánál azt mondta a lány, hogy "hű Anya, ez gyönyörű!"- kis cuki :) Most, hogy a paplan huzatot tűzöm össze, már birtokba is vette. Fogta az egyelőre maradék anyagot és párnának a feje alá tette.  A fehér csíkot ugyan le akarta szedni, de arra festem majd a nevét és a jelét, így nem engedtem, ahogy azt sem, hogy segítsen vágni...

Ovis beszerző körút Zselykével 1.

A nyertes anyag :) szerintem nagyon jó! 

Ez pedig a heroin áras rókás gombok egyike (8-an vannak "testvérek")...

‎Sok mindenre szükség van (majd kell benti cipő, tornaruha), de most az ovis zsákhoz, tornazsákhoz, paplan- és párnahuzathoz mentünk el anyagot venni. Úgy döntöttem, hogy a leginkább illetékes személlyel, azaz Zselyke babóval együtt megyünk. A kisasszonyt legjobban a gombok érdekelték, így én előválogattam a rengeteg gyerek mintás anyagot és csak azt mutogattam meg neki, ami nekem is tetszett. A katicásak hidegen hagyták a lányt, ahogy a kutyás, cicás és vízilovas minta is. Az autósokon kicsit elidőzött, majd a fehér alapon világos rózsaszín nagy szívecskék melletti Mickey egér és Minnie is kiesett nála, amint találtunk egy Micimackós anyagot, amin volt Tigris és Zsebi is. De csodák csodájára, az én legnagyobb örömömre, sokkal jobb mellett tette le a voksát. Igazán színes, az ABC is rajta van és nem utolsó sorban a minta is igazi Zselykének való- busszal, helikopterrel, állatokkal :) Az csak hab a tortán, hogy ez a szerintünk jobb 100% pamut anyag 1.190,-/fm volt, míg a Disney figurákkal díszített 1.990,-/fm.

Vettem ugyanilyen anyagot fehérben is, abból majd kerül mindenre egy-egy csík, amin a lány jele (szív) és keresztneve is rajta lesz, fehér cipzárral záródik majd a zsák és a huzatok is! 

Persze a nagy gomb-szerelem mellett nem mehettünk el csak úgy, így sikerült valóban heroin áras rókás gombokat (260,-Ft/db!) vennünk, amiből a jó szívű babó ad majd Magornak is, így lesz egy-egy piros-fehér ‎pulcsira megbízása Mamának, amiket természetesen Vukos gombok fognak díszíteni.

Óvodai varrós projekt kezdődhet, Anyunya varrhat Zselyke babónak :)

Na mi volt a reggeli?

‎Fahéjas kürtőskalács :)

Jól telik a nap :)

‎Viktor születésnapi ajándékát szerezzük be a lánnyal, már jó másfél órája. Hiába, tankolni és bérletet hosszabbítani, venni is kellett. Az egyik üzletbe menet Zselyke egyszer csak felkiáltott, hogy "nézd, vau-vau", ez volt a Falk Miksa utca elején a Colombo szobor :)

Mivel Viktor idén ehető ajándékot kap (ezt tudja), így az ebédünk is extra: mini bécsi perec Zselykének, nekem sajtos hosszú rúd és vmi hihetetlenül finom, hideg, savanykás áfonya smoothie :)

Logikus, ám érdekes kapcsolat

‎Zselyke azt szerette volna, hogy az esti mese nézés után olvassunk majd. Mondtam neki, hogy most inkább csak nézzünk mesét, mert nekem kicsit fáj a fejem. Erre ő: "nekem is... töröm fejem!" :)

Murphy

‎Ha reggeliztetés után úgy gondolom, hogy miután Magugát lefürdettem, nyugodtan ráadhatom a mára tervezett ruhát, mert nem lesz baj, biztos, hogy a gyerekek megtalálják a csokoládét, ami ilyen időben alapból olvadt!

Én meg mikor veszem észre? Mikor Zselyke szól, hogy "hmmm, finom, Anyunya!"...

Így ettek ők

‎Kicsi válogatás az elmúlt két-három napból :)

Magor se hagyja Zselykét...

‎A fiatal úr se hagyja aludni a nővérét. Hiába, kölcsön kenyér valamikor visszajár!

Magor ma egészen eddig szörnyű volt, gyakorlatilag két dolgot csinált, vagy aludt, vagy bármilyen elfoglaltság kiegészítéseként üvöltött. Ha evett, ha játszani próbált, ha felvettem, ha leraktam, akkor is... a sokadik alvás után úgy tűnik, hogy visszakaptam az én aranyos, bújós, kiegyensúlyozott fiamat (kop-kop). Remélem, hogy ez csak a front volt, vagy a soron következő kilencedik fog előjele!

A kis féltékeny

‎Magor bemászott az ölembe, majd vigyorogva hanyatt vetette magát. Fogtam a kezét és ő rendre hátra dőlt, majd vissza és csiklandozásra kínálta fel a pocakját. Hamar megjelent mellettünk Zselyke is, aki miután megprüntyölte Magor hasát, többször a feje fölé hajolt és úgy huncutkodott. A miheztartás végett többször elmondta, hogy "előbb ÉN tudtam ezt"! Nehogy már azt higgyük, hogy Magor feltalálta a spanyol viaszt :)

Már Magor is tudja a "mérges arcot" :)

Egy ideje Magor is tudja a Viktor által tanított és Zselyke által tökéletesen és határozottan cukin kivitelezett mérges arcot. Magor nem kevésbé aranyos közben, mint a nővére :) képet eddig még nem sikerült közben készíteni, de videó már van róla:

Igazi szórakoztató produkcióval rukkoltak elő

A mi két kópénk meglehetősen furcsa "zenés" produkcióval szórakoztatott minket vasárnap este, miután hazaértünk és nekik úgy tűnik, hogy "elgurult a gyógyszerük":

Vízimanók

Lőricen töltöttük a hétvégét és‎ mivel jó idő volt, strandra mentünk. Zselyke babó nagy örömére kétszer is. A "tengere pajtaján" töltött nyaralás óta igazán élvezi a vizet. Pénteken Kaposvárra mentünk a strandra, ahol Zselyke felavatta a Verdás úszógumiját. Siker volt! Míg az árnyékban az új piknik takarón sziesztázó Magorra vigyáztam, a lány hol Mamával, hol az apjával rótta vigyorogva a köröket a sodró folyosóban. Mire Magorral mi is a víz felé vettük az irányt, addigra a kisasszony már nagyon élvezte a strandot. Magor rendőr csónakos úszógumiján volt egy kis vita, ugyanis Zselyke megirigyelte a már régen kinőtt, általa csak "Maguga repülője"-ként emlegetett csónakot. Bár egy idő után nem tetszett rendeltetésszerű használat mellett Magornak a csónak, de igazi kiskirályként hanyatt dőlve, lábait keresztbe téve élvezte az életet és csak azért hőbörgött, ha szemébe sütött a nap!

Szombaton Orfűre mentünk, ami‎nek Zselyke Dáviddal egy emberként nagyon örült, szegény Magor már kevésbé. Ő most nem nagyon találta a helyét, sem a vízben, sem az árnyékban, mikor alhatott volna. A csónak sem nyert, de szerencsére most már Zselykének sem kellett, aki papuccsal a lábán, a Minnie-s baseball sapkával a fején, Peppás fürdőruhában, hóna alatt a verdás úszógumijával alig várta, hogy visszamenjünk a vízbe. Egész nap csak egy probléma volt, hogy anyunyán kívül senki sem volt jó neki. Így kis túlzással ugyan, de majdnem anya-lánya napot tartottunk :) imádta a csúszdázást, ha tehette volna szerintem csúszott volna még az ölemben vagy hússzor! A víz aztán kiszívta a két gyereket, annyira kidőltek, hogy az autóban elaludtak és Zselyke éjfél körüli ébredését leszámítva másnapig aludtak.