Maguga megkaparintotta a nyalókát

Ma fény derült a kesztyű hordás okára!

‎Zselyke feljött kesztűben az emeletre:

Zs: nézd Anyu, kesztyű!

Én: igen, nagyon jó nyáron kesztyűben lenni...

Zs: igen, csini legyek!

Ezek szerint tudatosan öltözködik így :D

Nyalókatündér

‎Zselyke mostanában igazi nyalóka mániás. Minden nap kér és a lánynak csak egy baja van, hogy Magor minden áron megpróbálja megszerezni :)

Ennyire jó volt ma

Hihetetlen jó időnk volt ma. A Normafánál olyan hangosan csiripeltek a madarak, hogy öröm volt hallgatni (még is írtam gyorsan Viktornak :))

A Széchényi-hegyen a játszótéren pedig csak mi voltunk, Zselyke egyedül mászott be- és ki az itt kötélből lévő "tányérhintára", amit mostanában nagyon szeret:

Dédinek, hogy lássa :)

Élményekben gazdagodunk

‎Miután rajtam a két gyerekkel elsétáltam a Virágvölgyig, ahol épp jött a Gyermekvasút, jobbnak láttam felülni rá, hogy kipihenjem magam :), s így a vasutazás eme formája se maradt ki. Zselyke nagyon élvezte, tetszett neki, hogy kislánytól vettem a jegyet, hogy síppal jeleznek. A Széchényi-hegyen aztán vettem magunknak üdítőt, s amíg Magort megetettem az elhozott gyümölccsel, addig Zselyke a pincér lánnyal összebarátkozott és kb 4 sültkrumplira is elegendő mennyiségű sót szórt szét az ikeás gyerek asztalon. Kb homok rajzolósat játszott a sóval... Most játszóterzünk és drukkolok, hogy nehogy ránk szakadjon az ég, mert akkor futás lesz a fogaskerekűhöz két gyerekkel...

Terepgyakorlat

‎Bár én nem tudom, hogy milyen az igazi, de egyelőre a Normafás ötletem nem volt túl nyerő. Lehet, hogy az alvásidő a ludas benne, de Zselyc fél óra önálló séta után felvetette magát, így most ~23kg plusszal sétálgatok csakazértis a madárcsicsergésben... (lehet, hogy este a lábam már bánni fogja, de ez van)

Képes beszámoló

Délutáni program

Mivel jó idő volt, elmentünk a gyerekekkel kicsit sétálni, kicsit levegőzni, kicsit camponázni. Lesétáltunk, Tropicariumoztunk egyet, amit Magor egészen élvezett (főleg a cápás alagutat, ott biztos jobban látott és a fényviszonyok is érdekesebbek), Zselyke babó motorozott és autózott és játszóterezett is. Bementünk a hobbi boltba, mert elfogyott a bohóc csörgőm, de "nem szezonális", így nem volt... most egy darabig senki ne akarjon csörgős morfot rendelni :) Hazafelé busszal jöttünk fel, majd sétáltunk. Ez az aktív, kicsit több, mint másfél óra elég volt ahhoz, hogy Zselyke jóízűen megegyen kettő fasírtot és egy egészen rendes adag rizst is!

Ilyen az országutak ördöge 2,5 évesen :)

Dávid 18 éves lett (lesz)

És mozdonyos kék csodatortát (is) kapott

Most hétvégén ünnepeltük Dávid 18-ik születésnapját, amire kék csodatortát kért tőlem, mikor a saját szülinapomon felajánlottam, hogy sütök neki is, ha szeretné. A kékkel nem volt baj, mert profi ételfestékeket (por) vettem- fogpiszkálóval adagoltam, de így is minden kék lett... mondjuk a kívánság is az volt :) A csodatortaság miatt keresgélni kezdtem neten, hogy milyen dekorációval készültek kék színű torták.

Netes mozdony torták

 Meg is találtam az igazit, egy mozdonyosat. Itt meg is született a gondolat, hogy az igazán Dávidos kék csodatorta bizony mi más is lehetne, ha nem egy V43-as mozdony. Azért ezzel még kellett barátkoznom, hogy mennyire is fog nekem sikerülni életem első forma tortája, de azért mindent megvettem hozzá (rendeltem fondant simítót és a formázáshoz használható műanyag "tollakat" is). Letöltöttem egy műszaki rajzot a pontos arányok miatt, amihez végül nem tartottam magam, csak igyekeztem, mert úgy vagy túl nagy lett volna, vagy sose sikerül. Volt elölről és oldalról is kép, biztos ami biztos.  Sütöttem kettő téglalap alakú kék színű piskótát, ami sütés után kicsit zöldes lett, de a belseje abszolút kék volt és elkészült az előírás szerint a tejcsokoládés krém is, szintén kékre színezve. Ezzel rendesen meggyűlt a bajom, mert bár a saját tortám is ilyen volt, csak étcsokival, ez most sehogy sem akart összeállni. Ugyanúgy készült, ugyanúgy egy nappal korábban, mégis öntet volt krém helyett... raktam hát bele mindent, ami konyhatechnikában ismert vízmegkötő és vártam a csodát. Csoda nem történt, csak plusz egy nappal később a másik hűtőben a maradék krémmel, de legalább már kenni lehetett a piskótára a tölteléket. Este 6-ra megdermedt a külső krém is, jöhetett a burkolás. Múltkor bevált, hogy a megmaradt fondant le lett reszelve és át lett gyúrva egy kis kókuszolajjal, de most nem. Totál feleslegesen fárasztottam magam, hogy az öklömnyi megkövült cukormasszából újra gyúrhatót varázsoljak. Vagy izzadva morzsálódott, vagy nedves homokként lehetett volna vele játszani. Csináltam hát újat. Ezzel minden szépen és jól is ment, egészen addig, míg Zselyc nem "segített". Míg én kevertem a sárga festéket, ő szinte az összes fondant formázó tollat beleszúrta a mozdony oldalára, így amolyan háborús veterán mozdonyra hasonlított. Amennyi helyem volt a tortán, amennyi fondant rendelkezésemre állt és amennyi időm volt (kb fél 10-kor fejeztem be), feldíszítettem. Még áramszedője is volt gemkapocs felhasználásával :) 

Másnap reggel persze Zselyke kinyitotta a hűtőajtót és lelegelte a feliratot a tábláról, így azt Lőricen javítani kellett, de így is jó lett és Dávid díjazta a "V43 1996"-ot, bár megtudtuk, hogy a neten általam talált képek már nem fedik a valóságot, már máshogy számoznak :) Az öröm tagadhatatlan volt, ez a videón is látszik:

Dávid és az elkészült V43 :)

Zselyke eszi a kék-cake-et...

Igazán nyelvfestős torta volt :D 

Zselyke, a mini divatdiktátor

‎Zselyke babóra úgy tűnik minden nyáron rájön az öltözős dili. Pár napja a baglyos sapiját húzta fel miközben a nadrágot is alig tűri meg magán, mondván, hogy "meleg, Anyuuu". Tegnap a kesztyűket húzta fel, ráadásul két különbözőt, mert ezt a "Tétényi divathét 2014-es nyári kollekciójában" így kell viselni :) az apja kalapjairól köztudott, hogy a lánynak istenien állnak, az arcán kifeszülő vigyorból pedig arra következtethetünk, hogy ezt ő is tudja! 

Megtaláltam a fesztiválozós képeinket!

‎Nem volt könnyű, de sikerült levadásznom a megfelelő Facebook és instagram oldalról a minket ábrázoló négyet :) Zselyke babó milyen csodaszép rajtuk... 

Fagyiztunk is

Buborékkard

Bubik közt a babó 

A bubi mániás Zselyke babó egy hatalmas buborékkardot kapott Mamáéktól. Ezzel egyszerre tud több buborékot gyártani. Nagyon élvezte azt is, amíg az apja gyártotta és ő csak eltaposta a füvön megmaradt buborékokat, de azt is, mikor ő forgott és hadonászott a karddal. Csak úgy repkednek a bubik Szentlőrincen :)

Cseresznye fülbevaló 2014

‎Az idei cseresznye fülbevalós Zselyke sorozatot is sikerült elkészíteni :)

Kakaós nápolyi :)

Lehetetlen alvó pozíció...

‎Zselyke harmadszor változtatott irányt jelentős mértékben, de ez mindent visz :)

(volt egy 180fokos fordulata, majd felült, végül ez)

Kicsi lány, nagy kifli

Kopaszi gát

Sikerült döntenem, hogy hova is menjünk :)

Ó, ennél jobbat ki sem találhattam volna, annyira élveztük mindhárman. Szerencsére autóval mentem és ez a kocsiban pillanatok alatt elalvó gyerekek és az én szempontomból is helyes döntésnek bizonyult. Mikor végre szabadon engedhettem Zselyke babót, hát olyan boldogan sétált, rohant, vigyorgott és pózolt, hogy azt is elfelejtette, hogy ő bubit akart fújni. Elsétáltunk a játszótérig, ami nem volt könnyű, mert a lány odafelé már kinézte magának az éttermeket, bisztrókat, amik mindegyike gyerekbarát módon, csúszdával és műanyag kisházzal várja a gyerek vendégeket. (Visszafelé dettó és bár megettek szinte egy teljes kürtőskalácsot, ő azért még ebédelni akart... na majd, ha egyszer Viktorral közösen eltöltünk ott egy napot, akkor :))

Bementünk és már vigyorgott is :)

Közösen homokoztak

Elvoltak a homokozóban

Magor olyan édes volt...

Magor most homokozott életében először és nagyon élvezte. Gyűrte, szórta a homokot mindkét kezével és az arcán látszott a teljes koncentráció :) Nem meglepő gondolom, hogy a mi, "asztallapot is megevő" fiúnk természetesen a homokot is megkóstolta és a benne mások által elrejtett nagyobb kavicsokat, faágakat is igyekezett elfogyasztani. Gonosz Anyunya bezzeg nem engedte... A homokozás közben, után Zselyke felfedezte a mászókát is, ami hivatalosan, ha jól emlékszem 6 éveseknek volt, így nem is tudott rá feljutni, csak segítséggel. Egyik oldalán széles kötélhágcsó, az a kb. négyzethálós, másik oldalán egy negyed körív fával leburkolva és egy rögzített kötél, amibe kapaszkodni lehetne, de a lány csak kiabált, hogy "jajj, segíts Anyunya!", így feltoltam. A harmadik oldallal meg is birkózott volna, ha a fa létra legalsó foka nem hiányzott volna (a hajókosarat szerencsére nem szúrta ki, ahhoz tudnia kéne kötélre mászni), így ott mindig feljebb raktam, ahonnan már tudott mászni. Jutalma egy kb 1,5 méter széles csúszda volt.

Zselyke hintáztatja az öcsit :)

 Mindeközben kicsi fiúnk vagy rajtam volt a csatos hordozóban (most ezt vittem a gyorsabb gyerek ki-bepakolás miatt), vagy a homokozóban játszott. A hintát is kipróbáltuk- ez amolyan igazi "első nap" volt Magornak- ez is nagyon tetszett neki, de szerintem látszik is. Ugyan még nem kapaszkodik, így a lökés inkább diszkrétebb volt, de nővére segítő kezeit is szívesen fogadta. Zselyke a rugós játékokon már vérprofi, fel is mászott rájuk egyedül, aztán tökéletes magabiztossággal hajtja. Egy dolog van, amiben a lány fejlődhetne és ebben az óvoda jó lesz (csak vegyék fel), meg kell tanulnia, hogy nem minden az övé. Most is azt hitte, hogy msáok homokozó készletét csak úgy elveheti, vagy bárki odaadja neki azt, amit a kisasszony éppen szeretne... Hát nem. Én mondtam neki, de látszott rajta a megdöbbenés, mikor egy Marci nevű kisfiú nem adta oda azonnal a markolóját, pedig az Zselyke szerint az "emém" :)

Élveziii!

Hal-lovagolás

Mikor már kellőképpen eluntuk a játszóteret, kivezényelve kis csapatomat elindultunk visszafelé. A játszótérhez legközelebb eső bódénál vettünk egy vaníliáskürtőskalácsot és magamnak egy hideg ásványvizet (mindig úgy járok, még kocsival is, hogy a gyerkek pelenkái, innivalói, most még a pléd, a hordozó(k) miatt magamnak sose teszek el innivalót). Az eladók odáig voltak, hogy milyen szép magyar neve van a gyerekeknek- nem véletlen :)) Majd egy kicsit nagyobb, fákkal határolt, ezáltal árnyékos helyen letelepedtünk a piros pokrócra, ami mindig az autóban van. Zselykétől sikerült ennivalót szerezni Maguga számára is, aminek nagyon örült. Mindkét gyerek hümmögve ette a frissen tényleg isteni kalácsot... Miután pár képet csináltam róluk, rendesek voltak és Zselyke invitálására én is odaültem hozzájuk és kaptam enni is :) Mikor Zselyke először úgy érezte, hogy jóllakott, elkérte a buborékfújót és végre alkothatott. Magor hol teli szájjal, hol tátott szájjal bámulta a színes szappanbuborékokat. Igazán idilli volt az a nyugis kb 20 perc az árnyékban a lágy szellővel- nekem csak Viktor hiányzott a tökéletes képhez!

Olyan aranyosak!

Zselyke csak eszi...

Nézd, mennyi cukor!

Csupacukor pofi :)

Végül a vizet is megnéztük közelebbről. Zselyke nagyon cuki volt, még odafelé mondtam neki, hogy nem megyünk a ferde partra a pokróccal, mert beleesnek a vízbe, így ő most jó papagáj módjára ismételgette is rendesen, hogy "bele ne ess vízbe". Alig lehetett kiparancsolni a víz mellől, ahol kacsákat nézett, majd egy elég hosszú faággal nekilátott pecázni. Csak tudnám, hogy honnan van a vérében. A szélére ment a víznek (ahol szerencsére, ha bele is esett volna, kb 20cm a víz), majd a nyírfák szálló vattára hasonlító vackait és faleveleket pecázott hatalmas lelkesedéssel. Magor mindeközben békésen aludt rajtam :)

"Nézd Anyunya, ott egy madár!"

Egyike az utolsó, kikönyörgött pózoknak

Kezdi a horgászást (még sapkában)

Aztán sapka nélkül is

Egy kacsa a sok közül...

... akiknek így lehet örülni :)

Annyira cuki a békás táskájában...

Mamuga az igazak álmát alussza :)