Szülinap, séta, mei tai varrás

Vasárnap megint egy évvel öregebb lettem és bölcsebb is talán...de, hogy boldogabb, az biztos. Sok minden történt velem az elmúlt egy évben és csupa jó: férjhez mentem, egy Zselykével gazdagabbak lettünk és bár momentán parkolópályán van, de még a munkahelyen is jól alakultak a dolgok- lehet a két előbbi miatt :) Jó dolog ám, ha minden "klappol"! Már reggel is jó volt, mikor Viktorral és Zselykével felébredtünk, mindkettő akkora szeretettel nézett rám. Zselyke még nem tudhatta- maximum sejthette, hogy nem egy átlagos nap részese. Előző nap eldöntöttem, hogy felpróbáljuk az Edittől kapott szürke, fekete pöttyös ruhát, ami igazi ünneplős. Azért, hogy igazán csajos legyen, lila felsővel és rózsaszín harisnyával egészítettem ki.

A délelőtt folyamán Apa elment Mesivel a szülinapi tortámért, amit nagy titok övezett, majd mikor visszaértek, felköszöntöttek. Viktortól kaptam két nadrágot, ami a mostani, szülés utáni külsőmre érvényes, mint ha rám öntötték volna tulajdonsággal rendelkezik- ez jó, mert kínos lenne a visszaváltozásig terhes nadrágban járni :)-, és nagyon szép vörös rózsát két sárga tulipánnal, Mesiék összefogtak és az elmaradhatatlan fülbevalón túl (horribilis mennyiségnek tudok örülni) a közelgő harminc és a gyerek miatt is hasznos aloe verát kaptam, valamint azt a könyvet, amire Zselyke miatt vágytam, a Babajeleket!

Végignéztük az alap jeleket, némelyik teljes mértékben logikus, nem okoz gondot az elsajátítása, másik kicsit meglepő, de majd elválik a leányzó milyen formában fogja használni, mi majd alkalmazkodunk. Pistáék telefonon köszöntöttek fel, utána a délelőtti verőfényes napsütésen felbuzdulva, a gyereket felöltöztettük, mi is belebújtunk a bőrkabátjainkba, babakocsi elő és elindultunk...hiába :( Mire a sarkon befordultunk elkezdett csöpörögni, az esővel együtt a kedvmutatóm is rohamosan esett. Az utca végéig, amíg volt aszfalt, elmentünk, időközben a babakocsi takaróját felhúztuk, hogy Zselyke ne ázzon, majd megfordultunk és hazajöttünk. Katasztrófa! Direkt Viktorral szerettem volna az első(!) kinti sétát megejteni, de ennyi időre akármelyik nap, munka után is sort keríthettünk volna. Ezért kár volt várni, a következő meg már nem lesz ilyen, vagy ha az időjárás ilyen is, már nem érdekel annyira.
Az első, kinti sétás képünk:

Hazajöttünk, nem sokkal később a nap újra kisütött, de Zselyke éhes lett, etetés, büfiztetés, lefektetés, ebéd készítés és el is rohant a délelőtt. Harcsapaprikást csináltunk túrós csuszával, amit részben Apa (csusza), részben mi Viktorral (harcsa paprikás) készítettünk. Mindenkinek ízlett, ez jó volt. A Camponás zumba után Mesi hazajött, tusolt, evett, majd tortáztunk. Nagyon fincsi aszalt szilvás év tortáját kaptam, sok-sok marcipán levéllel és aszalt szilvával. Szép befejezése volt a napnak.

Hétfőn reggel- ez volt a terv a vasárnapi mei tai mérés után- Zselykével is kipróbáltuk a hordozót, hogy tudjam, tetszik-e neki, ha igen, tényleg varrok egyet. Siker koronázta a próbát, így Mesivel felkerekedtünk és elmentünk Budaörsre az ikeába anyagot venni.
Eszter hordozójában a próba során:

Mázlista vagyok, mert a pánthoz kiválasztott sötét szürke alapon házikó mintás anyag pont akciós volt, ehhez kellett már csak az elejét és a hátát kiválasztani. Nem tudtam dönteni az egyszínű alapon mintás és az anyagában mintás közt, így úgy döntöttem, hogy mindkettőt megvalósítom és kifordítható lesz :) A blokk ellenőrzésénél persze kiderült, hogy a pénztáros, aki ránézésre is tanuló volt, nem volt a helyzet magaslatán és mivel az egyik anyag méter feletti volt, ellenben a másik méter alatti, de a vásárolt mennyiséget méterben kéne beütni, a 80cm-t sikeresen 8méternek ütötte be... Irány a vevőszolgálat, ahol mivel bankkártyával fizettem, visszaküldtek a pénztárhoz, hogy a főpénztárossal blokkoltassam újra és visszautalják majd a pénzt. Mesi látta rajtam, hogy elszáll az agyam, már lelki szemeim előtt láttam, hogy mennyi időbe fog telni a visszautalás, és majd idegeskedhetek miatta, de tévedtem. Ugyan a vevőszolgálatos várakozást és a pénztáras extra körünket tekintve plusz háromnegyed órát tölthettünk az ikeában, de azonnal visszautalták a különbözetet. Anyagokkal és egyebekkel irány az Auchan, ahol vettünk kutyakonzervet, pogácsát és két napozót Zselykének, 300,-Ft/db áron. Ennyiért elhoztam :)
A vett anyagok:

Hazaérkezéskor nekiláttam a hordozónak, hosszas (össze)mérések, vasalások, tűzések, vágások, varrások és a pántokkal még tegnap meglettem. A többivel pedig ma- gyakorlatilag 2 nem teljes nap alatt, 2.500,-Ft-ból elkészültem a saját mei tai hordozómmal. Elégedett vagyok vele, nekem tetszik mindkét oldala, Zselyke jól elvolt benne, jó lesz. Szerencsére Viktornak is tetszik, így- bár szándékomban állt olyan anyagot választani, ami neki is jó lesz- ő is tudja majd benne vinni a lányt :)
A hordozó két oldala:

És benne Zselyke:

Sűrű szombat

Nagyon jó napokat tudhatunk magunk mögött. Zselyke babó jó kislány volt, az idő egyre melegebb, így tervbe volt véve a sétálás, de ebből már csak vasárnap lesz vmi- de most tényleg, hosszabban, babakocsival, eredeti terveim szerint ténylegesen a kerítésen kívül. A legutóbbi levegőzésnél annyira meglepődött rajta, hogy süt a nap, hogy nem is tetszett neki, úgy kellett fordítanom a babakocsit, hogy árnyékban legyen az arca, különben nyűgösködött. Ám legyen, egy anya mindent megtesz... az arca így is csodaszép volt, le is fotóztam.

Pénteken délután nagy bevásárlást tartottam, így kimozdultam itthonról, ami a korábbi időszakhoz képest jelenleg igazi örömforrás. Összeírtam a bevásárlólistát, nehogy kimaradjon valami, megetettem Zselykét és elmentem Budaörsre, hogy dolgom végeztével Viktort hazahozhassam. Statikából megbuknék, vagy a Tescos nagy zöld szatyor, ugyanis 2*6 csomag Márka meggyel, illetve kólával úgy túlterheltem, hogy mikor Viktor kiemelte a csomagtartóból, azon nyomban leszakadt mindkét füle. (A pántokat talán majd használom vmi másra, beteszem a lassan mindent rejtő varródobozba, aztán majd kiderül jó döntés volt-e.)

Ma végre megtörtént az, amit múlt hét szombatra már terveztünk, csak akkor füstbe ment. Délelőtt meglátogattuk Esztert, Tomit és Gergőt. Zselykét szépen felöltöztettem és mivel 13°C volt induláskor, így végre a téli kezeslábas kabát helyett a német rózsaszínbe bújtattuk és apai ráhatással életében először cipőt is húzott. Ezt még akkor vettük, mikor a pocakomban volt és nem tudtuk, hogy fiú vagy lány lesz, de már szemeztem vele egy ideje, le is értékelték és minden babán jól mutatna. Indulás előtt gyorsan lekaptam, hogy milyen az összkép- szép színes, már nagylányos!

Gergőnek vittünk egy távirányítós Audi TT-t, aminek nagyon örült. Eszterék kicsit játszottak vele, azaz inkább velük. Ők irányították Tomival az autót, Gergő megpróbálta elkapni, mert az "autó elszökött" :) Nem gondoltam volna, hogy ilyen ügyes leszek és egyes egyedül választok neki egy ilyen jó meglepetést. Lehet boldogultam volna akkor is, ha fiam születik, de Zselykével könnyebb dolgom van. Szülinapomra kaptam tőlük egy nagyon klassz, különböző színű smiley-kkal tarkított lógós fülbevalót, olyan igazi Lillásat :) Mivel a héten arra a döntésre jutottam, hogy venni ugyan nem veszek, de varrni varrok Zselykének egy mei tai-t, így kölcsönkaptuk Esztertől az övét. Ugyan én készültem szabócentivel meg skiccpausszal, hogy ott lemásoljam, lemérjem, amit kell, de így könnyebb lesz. Még vacilálok a mintán és az anyagon, de még a hétvégén eldöntöm, hogy jövő héten nekiláthassak.
Hazafelé jövet felvettük Mesit, aki az Astorián tartott Zumbát, majd itthon nekiláttam az ebédnek, amíg a sütőben sült a tárkonyos, tejfölös csirke, addig megetettem Zselykét. Az ebéddel pont végeztünk addigra, míg jött Frenkie. Nagyon örültem, hogy végül nem várta meg a lányokat és egyedül felkerekedett most, hogy már jobban van. A múlt hetet a náthája miatt lemondta, de most ideért. Szegénynek nem mondtam, hogy mennyire meredek az utcán és hogy ne hagyja magát a számozás miatt megtéveszteni, ugyanis a rózsa kutató miatt velünk szemben már több, mint tízzel nagyobb a házszám. Beszélgettünk, teáztunk, sütiztünk, Zselykéztünk, ráadásul most élőben is látta Patentot. Mielőtt elindult volna haza, még világosban megnéztük a tegnap az interneten Viktor által kiszúrt Hold-Vénusz-Jupiter együttállást az égen (http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20120224-venusz-jupiter-es-hold-bolygo-egyuttallas-latvanyos-csillagaszati-jelenseg.html). Most, hogy már sötét van, le is fényképeztem, szerintem egész jó lett, bár nem annyira hegyes a csücske a Holdnak, de hát mobillal így is klassz :)

Új és kevésbé új szokások

Eddig nem sikerült közhírré tennem, hogy milyen új dologgal szolgálja a lány a napi jó kedvünket. Múlt hét péntek óta rendre hanggal kíséri, vagy inkább előzi meg a pukizásait. Ha igazán nehéz dolga van, akkor eddig is  nyöszörgött, grimaszolt, ahogy minden baba, de ez a nyálbuborékokkal tarkított "bzú...pzúúú" szerű hangok és utána a tényleges pukizás nagyon cuki :)
A pelenka cserénél eddig is segített, hamar hozzászokott, hogy végzünk előbb. A lábait rendre kinyújtja, most már akkor is, ha nem kérem, így könnyebb leragasztani a pelust, de egy jó pár hete a lábát is mindig felhúzza, ha a ruhából kibújtunk. Aranyos, mert még pelenkával együtt is szokta, nem csak akkor, mikor a piszkosat le és a tisztát teszem alá. Biztos hozzászokott, hogy popsit törlünk, bekrémezzük és ő segít Anyának, mert igazi jó kislány :)

Tegnap különösen vidáman ébredt és magához képest is későn. Enni éjjel csak egyszer kelt fel, aztán 6 óra tájban csak egy egészen rövid időre- akkor szerintem csak szomjas volt és nem éhes. Mikor Viktor elment dolgozni, ő is éberebb volt, de 3-4 cumi visszaadást követően csak elaludt és végül fél 10-kor kelt. A pelenkázásnál végig vigyorgott, nagyon jó kedve volt. Még engem is meglepett, hogy mekkora a haja már- ennyi idősen, hogy így omoljon az ember vállára, hátára...

Szerencsére a vidám hangulata ma is megvolt, bár szerintem érezte előre, hogy nem aludhat addig, mint eddig, így nem sokkal 7 után kipattant a szeme és ébren is maradt. Így Apázhatott, majd vártunk majdnem 9-ig, míg ő megkapta a reggelijét, hogy ne a kórházban legyen éhes.

Vizsgálat letudva

Még Zselyke születését követően kaptunk beutalót a gyerekorvostól hasi- és koponya ultrahangra. Várni kellett vele, mert először azt mondták, hogy megszűnt az ingyenes vizsgálati lehetőség és ez nem kötelező, hanem csak ajánlott vizsgálat, aztán mégis felhívott a védőnő, hogy a Budai Gyermekkórházban van mód az ingyenes vizsgálatra. Próbáltam őket hívni, többször is, kitartóan, de csak nem vették fel, aztán megkértem Apát, hogy próbálja meg ő is... a Nagypapának úgy tűnik szerencséje van, rögtön felvették, megkaptuk a február 22-ei időpontot. (Hiába a legkésőbbi így is, úgy is a hallásvizsgálat lesz, amire március 6-án megyünk, mikor a lány már majdnem 4 hónapos lesz. A jó ebben, hogy a zárójelentésén volt, hogy vigyük el, én hívtam őket hazaérkezésünk másnapján, de csak ez volt a legkorábbi időpont... magyar egészségügy) Visszakanyarodva a mai naphoz, 11 órára mentünk a vizsgálatra. Előbb értünk oda kb. fél órával, így kényelmesen le tudtam róla venni a kabátot, megnéztem a falat díszítő hatalmas mese figurás festményeket, amiket Zselyke még nem igazán tudott feldolgozni, majd leültünk. Nagyol jól viselte a várakozást, szépen elüldögélt az ölemben, hol a cumijával, hol a kezével a szájában és lesett a hatalmas szemeivel. Megdicsérték, hogy milyen szép kislány- még jó :) már megszoktuk, de minden alkalommal szívesen meghallgatom, öröm ez a szülőnek. Várakozás alatt szembesültem vele, hogy milyen szép magyar nevekkel lehet nem csak nem teljesen fehér bőrű ismerőseink gyerekeit is elnevezni... volt ott egy Kevin és egy Santál... szörnyű ez így leírva, magyar vezetéknévvel- szerintem, de hát mindenki másképp gondolja. Hívtak minket, bementünk a doktor bácsihoz és a két asszisztenséhez. Az első sokk: tegyem le a gyereket egy pelenkára, majd álljak hátrébb...az asszisztens tartotta Zselykém fejét, hogy ne tudja egyáltalán mozgatni, amíg a kutacsánál megvizsgálták UH-gal. Erre kíváncsi voltam, mert nekünk igencsak hajas babánk van, de nem gond, kicsivel több zselét nyomtak a kobakjára és kezdődhetett is minden. Egyrészt a mozdulatlanságot, másrészt (talán/remélem), hogy kikerültem a látóteréből annyira rosszul viselte, hogy bár kedvesen beszéltek hozzá, rázendített. A koponya vizsgálat után már odamehettem én is, azért, hogy tartsam fel a kezét és egyben fogjam is, hogy ne tudjon mozogni és azért is, hogy megnyugtassam. Ez utóbbi a vizsgálat végéig nem sikerült, mert a kezét, lábát tartottuk és közben a valószínűleg hideg zselével bejárták a mellkasát, pocakját és a lágyékát is, sőt a hátát is. Talpig UH zselés lett a gyerek, így nagy fürdést rendezünk este, hajmosással... még emlékszem, hogy ragad, tapad a zselé után a bőr.
Apával megbeszéltem, hogy az ortopédiára lehetőleg jövő héten, vagy azt követő héten menjünk, mert akkor a március 13-ai szurinál minden orvosi leletet tudnánk vinni. A mai UH-ot, a fül-orr-gégészetét és a csípő szűrés kontrollját is.

Farsang

Zselykével jókat lehet játszani- akkor is, amikor beöltözésről, frizura készítésről van szó. Ugyan nem bírja túl sokáig a készülődéssel járó megpróbáltatásokat, de a fotózást már élvezi. Hiába, igazi modell típus :) - róla már születése előtt is készült festmény :p

Ma nem bírtam tovább és a tegnapi ötletet megvalósítottam- nem is értem, hogy bírtam ki eddig. A két copf nem volt elég, reggeli után, mikor Mesi nézte andzsin unokaöccsének, Zozkának a farsangi képeit, megvilágosodtam. Hiszen nekem van denevérszárnyam... anno a Tescoban vettem a szép magyar ünnep halloween után leértékelve, kemény 80,-Ft-ért, mondván ez még jó lesz vmire. A lányból pillanatok alatt farsangi "jelmezbe" bújt kisasszony lett és jól állt neki!

Frizura

Mivel akkora haja van, tegnap kipróbáltam és bizony copfot lehet kotni a feje búbjára :) Zabálnivaló a pálmafájával, így ma reggel is kapott! Azon töröm a fejem, hogy lehet majd két, szarv-szerűvel is megpróbálkozom, biztos az is cuki lesz... Egyelőre még csak sima fehér hajgumit használok, de majd eljön a mindenféle műanyag csecsebecsével díszített hajgumik ideje is. Tegnap, a nagy dm-es pelenka vásárlásunk során Mesivel megnéztük a gyerek hajcsatokat és gumikat is, de egyrészt drága, másrészt nem voltak elég szépek. Az itthon lévő rózsaszínű tündérest is beletettem a hajába, de az még kicsúszott, így megvárom vele, amíg hosszabb lesz a haja, akkor talán bent marad majd... (eszembe jut, hogy anno nekem is egy bevásárlószatyornyi hajbizgentyűm volt, amiből mindig Mamával közösen választottuk ki, hogy melyik kerüljön a hajamba... a kis kalapos hajgumimat pl. nagyon szerettem:))

A tegnapi frizura:

És a mai:

Hiszti, játék, csevegés

Ma igazán sűrű napunk volt. Éjjel/hajnalban- nézőpont kérdése, háromszor keltett minket. Egyszer f2-kor, aztán f4 körül, végül 7-kor, attól tartok Viktornak igaza van és a kereslet-kínálat viszonyunk megint átalakulóban, a kisasszony nagyobb adagokra vágyik. Ezen túl is tettem volna magam, de délelőtt végig nyűgös volt, ami vasárnap óta szokása... nem tudom mitől- először arra gondoltam, hogy hirtelen kevesen lettünk neki itthon, mert Lőrincen voltunk rá jó páran és élvezte a dolgot. Bíztam benne, hogy majd visszaszokik az itthoni kerékvágásba, de nem. Hétfőn folytatódott, de akkor akár a szurira is foghattuk. Majd ma megint. Remélem, hogy nem csinál belőle rendszert, mert a korábbi abszolút ideális, nyugodt, jó babánkat szeretném visszakapni. Ahogy Viktorral mondani szoktuk: "Elromlott..."! Az étkezésére még Lőrincen jellemző lett, hogy "egyoldalú". Nem egysíkú, ami a kizárólagos tejfogyasztás miatt igaz. Ha ráhagynánk, akkor tényleg csak egy oldalon és egy oldalról enne. De nem hagyom, így üvöltések közepette hangosan étkezünk mostanában az este kivételével.

Ebéd után aztán jobb kedve lett, egész délutánig karattyolós kedvében volt- a gőgicsélés most már jelentős idejét kiteszi egy nap. Édes, ahogy a különféle hangokat nekünk, illetve a különféle játékainak magyarázva gyakorol. Nem lesz itt baj a beszéddel, bár ilyen szülőkkel a "szófosás" borítékolható :)
Mesinek megmutattuk Apával, hogy milyen az Edináéktól kapott lila babkocsiban. Szerintem ő is szeretni fogja ezt a színt, mint én, mert neki (is) jól áll. Nagyon ari volt, ahogy büszkén csücsült benne és a fejét tartotta, amíg bírta. Rendesen bekötöttük, mikor megunta, Mesi a szabadító képében tűnt fel, de a jobb karjánál volt egy kis problémája. Jobb oldalra dőlt és a kiegyenesítés, illetve balra döntés nélkül ez nehéz lett volna, de nem akarta zargatni.

 

Délután, a 6 órás evés után mire lettünk figyelmesek? Új játékot talált magának, a saját keze személyében, amit mától nem csak nézegetett, hogy miként ér el vele ezt-azt, hanem elkezdte nyalogatni is. A nyalogatás vége aztán az egész ökle bekapásának kísérlete lett. Nagyon büszke volt magára. Az etetés után gügyögött, próbáltuk felvenni és a folyamatos nyáladzás miatt rendszeresen törölgettük a száját a büfizős pelenkával. Viktor a félelmetes pelenka képében új játékot talált, amit Zselykével folytatni lehet :) Tágra nyílt szemekkel követi a felé közelítő pelenkát, majd mikor az arcához érünk odadörgöljük. Készült jóra jó sok új kép, Mesi kihasználta a dolgot, ezek a legjobbak közül valók:

Már jó rá a német kabát is

A tegnap mért adatokat mára feldolgoztam és mivel az 59cm igen szép, így úgy döntöttem, hogy a komód legalsó fiókját átnézem, amibe a "még nagy rá" ruhákat tartom. Megdöbbentem, mikor az Annamariéktól karácsonyra kapott és akkor még hatalmasnak tűnő 62-es kabátkának már csak egy kicsit hosszú az ujja, egyébként nagyon csini :) (megmutatom milyen volt, milyen lett)
2012 január 5-én:

2012. február 14-én:

 


Ma ennek örömére az Edittől karácsony után kapott pillangós ruhát adtam Zselykére, a múlt héten, a turiban vásárolt 300Ft-os , fenekén fodros harisnyával (a ruha 3 hónapos babának való, a mi babónk pedig máris annyi). Gyönyörűség ma is ;)