Eötvös cirkusz (Tatával ötösben a Camponanál)

Zselyke kedvenc állata

Tasi kedvence a bohóc volt és a tigrisek

Tas ámul, Magor duzzog, mert a légtornászok ügyesebbek nála

Leült "székre" az elefánt

Vásárfia

A 2.felvonást javarészt alattunk egyedül töltötte, tapsolva, kurjongatva (Zselykétől eltanulta)

Ilyen volt az első hét

Tasi a kezdeti (hétfői) étkezési nehézségek és gördülékeny reggeli bemenetelhez képest keddtől kezdve bár az épületbe szívesen megy, a terembe már sírva kell Ilonka néninek bevinni. A szerencsére rövid (tényleg pár pillanatos) integetés során hol üvöltve potyognak a krokodil könnyei, hol csak sír és nem integet. Ha hosszabb lenne ez a folyamat, akkor neki is rosszabb lenne és én se érnék be a munkába. Mire Tata megy érte, már jó a kedve és nagyon örül neki (hiába, a nyáron nagyon-nagyon összecsiszolódtak, Tasóka is szót fogad neki- sokszor jobban, mint nekem). Keddtől szerencsére minden nap azzal fogadták Tatát, ő pedig engem, hogy Tas az ebéd mely részéből repetázott! Kedden a paradicsomos káposztából (mint kiderült, ezért az általam nem kedvelt édes káposztás ételért, a gyerekeim mind rajonganak), szerdán a rántott húsból és krumpliból, csütörtök-pénteken pedig a levesből evett kétszer. A reggelikből a túróstáska és gabonagolyó csúszott csak, a kenyereket (így az uzsonnákat sem) nem ette.
A hét első két napját a csoportban töltötték, mert esett, de szerdától az udvaron játszottak délelőtt, ahova először Tasi nyugalma és hely tartása miatt áthívták Magort játszani. Ilonka néni csütörtökön külön kijött, hogy nekem is elmondja, amit Tatának már szerdán ebéd után, hogy Magor mennyire kedves, okos és aranyos volt és hogy figyelt a kicsi lányokra is, akik állítólag elsőre kissé megrettentek a számukra ismeretlen NAGYFIÚTÓL. Magcsi megnyugtatta őket, hogy "nyugi, nem bántalak" és figyelmesen csúszdázott, jatszott velük. A saját barátait egy idő után hiányolta, de csütörtökön és pénteken szétosztották Magcsi csoportját, mert a születésnapja és a lánya esküvője miatt szabadságon volt Hajni néni. Mondanom sem kell, Magorra Ilonka néniék rögtön lecsaptak :)
Zselyke első iskolai hete jól telt. Egyszer hagytuk csak itthon a Micimackós nyakbavalóját (azóta a tolltartóban a helye). Az itthonról csomagolt extra tízórai és a lány által nagyon szeretett, Mesiéktől Japánból kapott gyümölcs (szőlő, szilva, alma, dinnye) és keksz, paradicsom tárolására való, szuperül zárható doboz tartalma is szinte minden nap elfogyott. Már tanulták a kis nyomtatott i és a betűt, de javarészt függőleges vonalakat húznak és háztetőt rajzolnak, amire már kapott is piros pontot! Kedden 2 piros ponttal tért haza és tegnap is kapott kettőt. Így már van matekból, magyarból és környezetből is!

 Lesz néptánca is az iskolában, amire kell neki szoknya, a Tata pedig pont a legjobbkor találta meg azt, amit még az én alsós tanító nénim, Éva néni varrt nekünk az előadásunkra. Egyen pöttyös szoknyában voltak a lányok anno és nekem volt valahonnan egy általam imádott pruszlikom is. Most Zsezsié, aki örült neki, bár azóvá tette, hogy "nem jó a szaga"- milyen is lenne makd'30 év szekrényben töltött idő után :)

Csütörtök-pénteken Viktor csapatépítésen volt, így a fix Apa viszi-hozza most úgy módosult, hogy csütörtökön én mentem érte a fiúkkal, aminek ők nagyon örültek Magicsek kérdezte is, hogy "Anya, ugye én is ide fogok járni?" és pénteken reggel mi vittük. Előző nap kicsit fejebb sétáltunk és megmutattam a lánynak, hogy ha vállalja, honnan kéne egyedül sétálnia kicsit a járdán be a suliba, mert az iskola mellett reggelente a szabályos parkolás szinte lehetetlen. Vállalta a feladatot, "persze, PERSZE Anya, megyek egyedül, tudom, nem állok szóba idegenekkel, nem köszönök senkinek!". Pénteken persze én izgultam így is, pedig kb 60métert kellett csak az iskola majdnem sarkától lefelé sétálnia a kapuig, de olyan büszkén baktatott és pont akkor értünk oda a lejtőn a kapuhoz, Zselyke mellé, hogy mikor kicsit hátrafordult, tudtunk egymásnak integetni :)

Első napi összefoglaló

Zselykének feltettem a kérdést, mikor sétáltunk az autóhoz ma ebédidőben.

Én: Na milyen volt az első nap Zselyi?

Zs: Tökéletes!... Ja és képzeld már van egy barátom. A lány, aki mellettem ül, de nem tudom a nevét! (Nem is ő lenne, ha tudná :)...Gréta.)

A Tatánál vártak a fiúk.

M: Anya, ma nagyon jó fiú voltam!

Én: tudtam, hogy ügyes leszel! Olyan okos nagy fiú vagy már :)

Tasinak kevésbé volt jó napja. Tatának mondta Ilonka néni, hogy semmit nem evett (ennek örömére épp egy virslit evett, hogy vmi legyen a gyomrában... Pedig sajtos-tejfölös tészta volt), a gyerekek nem értik, Tasi durcáskodott, hisztizett, mikor nem tetszett, amit csinálni kell. A "NEM"-et hallották tőle. Próbáltam Tasókát győzködni, hogy ügyes, próbáljon holnap enni és csak beszéljen, a gyerekek úgy is tudnak játszani, ha külföldi gyerekekkel sodorja össze őket az élet, nem feltétlenül baj, hogy nem értik... 

Csak találjon egy barátot, aki húzza magával és aki miatt szívesen bemegy majd.

Tanévkezdés, avagy Zselyke iskolás lett, Magcsi nagycsoportos, Tasó pedig kiscsoportos

Izgalmas nap ez a mai. Minden gyermekünk elérte azt a kort, hogy pedagógusok által is formálódjon, ügyesedjen, okosodjon.
Zselyke és Tasi őszinte izgalommal várták a mai napot, csak Magor az, aki kicsit morgolódik és az ilyenkor rá jellemző módon puffog, mint a szilvalekvár főzéskor... Ő is iskolás szeretne lenni. RemeRem hamar megtanulja majd, hogy magával foglalkozzon és örüljön annak ami van, mert jó pár évig Zselyke nyomdokaiban lépdel és így örök elégedetlen marad.
Örültek annak, hog együtt mentünk hála az extra tescos tanévkezdő szabimnak. Zselykével együtt bevittük a fiúkat. Az M1/M7 lépésben haladt, de az M0 jó volt, így kb 7:55-re odaértünk az ovihoz és ahogy megbeszéltük, Magcsi maradt a saját részén vetkőzni. Kingivel pont összefutottunk, így ő segített neki és átkísérte Tasi öltözőjéhez is, ahol addig ő vette át a gumi csizmát a benti cipőre (egyedül!). Tasóka boldogan ment be, az öltözőben már el is felejtette a tisztasági csomagot, amit egészen addig vinni akart, a lényeg az volt, hogy bejusson. Nyomtam egy puszit a búbjára, Ilonka néni megmutatta, hogy az udvar felől a középső ablaknál tudok integetni. Eddigre már a játékok felé vette az irányt Tas, de az óvónéni elkaptae s mire fordultam, már az ablaknál várt, integetett, puszit dobott. Nem tudom, hogy eszik-e, de bízom benne, hogy jó napja lesz :)

Magicsek a szekrényénél várt, Kingi megvart minket. Gyors fotóra összeálltak a nagyok, majd Magor ment is be a napraforgóhoz. Mekkorát nőtt minden csoporttársa!!! Hiába, már nagycsoportosok.

Zselyke kicsit izgult, hogy beérünk-e, de megnyugtattam, hogy a nehezén túlvagyunk, vissza gyorsabb lesz. 8:29-kor le is parkoltunk, besétáltunk az iskolába a hátsó kis kapun keresztül. Jó, hogy reggel nyitva van! A táskáját (a kisebb úszósat, amit ma vitt), nemes egyszerűséggel a kezembe nyomta, "hozod Anya? Úgyis mindjárt le kell venni!". Az előtérben az elsős tanító nénik várták a gyerekeket, s Zselyc, mint 1.a-s, egyelőre kapott egy nyakba akasztható névtáblát, Micimackóval. Judit néninek is ilyen volt. Mondta, hogy az egyszerűség kedvéért kb két hétig ők lesznek a Micimackó csoport és a terem ajtón is egy hatalmas, ugyanolyan Micimackó volt.
Zselyke az első padsorba ült. Evett egy kis szőlőt, sőt, a mellette ülő Gréta nevű kislánynak büszkén megmutatta a tegnap anya által neki varrt uzsonnához készült dinnyés szalvétát is. Ha valamit kérdezni szeretett volna, akkor jelentkezett (3* is, fogalmam sincs, hogy miket kérdezett, míg vártuk a tanévnyitót). A másik tanító néni Anita néni, a pedagógiai asszisztens pedig Szandra néni.
Mivel esett, az évnyitó a teremben volt, hangosbemondón keresztül. A kezdeti Himnusz hallgatás alatti egy helyben állás jó feladat volt az osztálynak :) Megtudták, hogy ajándék varázsceruzákat kapnak, amit ha ügyesen forgatnak, megtanulnak év végére szép betűket és számokat írni. AA végé pedig a De nehéz az iakolatáska című dalt játszották le, amire Zselyke ülve dölöngélt, nekem meg két dolog jutott eszembe (1.: Nálunk Szózat volt a végén, 2.: Úristen, de régi dal ez, de öreg vagyok).

Kicsit még megszeppent

Búcsúkép - itt jöttem el :)

Büszke vagyok a gyerekekre és magamra is, mert bár ez csak az első nap első reggele volt, de ők se és én se sírtam, pedig láttam, hallottam rá példát ma az oviban és az iskolában is!