Reggel felkeltünk hát- magunktól- kb. negyed 8-kor és nekiláttunk a reggelizésnek, öltözésnek és elsétáltunk mei tai-ban, pelenkázótáskával. Kb. fél óra alatt, kellemes tempóban teljesíthető volt a táv, majd regisztráltunk, kitöltöttük a totót, átvettük érte az ajándékcsomagot, amiben volt kis sudocrem minta, avonos babafürdető, lufik és egy kicsi, naracs- és citromsárga kosárlabda, ami tökéletesen beleillett Zselyke kezébe, ráadásul mint kiderült, még sípol is! Boldogság volt, mikor megkaparintotta :) Megnéztük a kiállítókat/támogatókat és a portékáikat. Okosabb lettem mosható pelenka (olyan fürdőruha már mégsem kell:)), gyerekeknek való, egészségpénztári számlára is kapható gyógycipő, kerületi magán óvodák és bölcsődék, használt babaruha boltok, homeopátiás bogyók ügyében is.
A hangszeres foglalkozásunknak lőttek, a megnyitó után jött a hideg zuhany, hogy hangszálgyulladás miatt elmarad a foglalkozás- ilyen a mi formánk, tipikus-, helyette táncház lesz, aminek a zenéjét már jól ismertük a lánnyal (főleg Gryllus Vilmos volt), így kicsit odébb húzódva ringatóztunk csak rá, mivel a körbejárás és guggolás még nem megy nekünk. Közben kaptunk fehér és piros lufit is, amit boldogan lóbált a lány és hol saját magát, hol engem csapdosott vele. Az előtérben befalt két sajtos masnit is az előzőleg kapott, otthonról hozott piskóta korongok után, majd a morzsátlanítást követően bementünk a baba-mama jógára...
No, ott a lány volt az egyedüli, aki végig mást csinált és máshol volt, nem az én ölemben, hogy őt masszírozhassam, őt ringassam. Az oktató felkészült volt, hozott játékokat, mondta, hogy hagyjuk a gyerekeket szabadon mászkálni, játszani, ha nincs nálunk, akkor hogy végezzük a feladatokat. A babómat ezerszer jobban lekötötték az idegen játékok és a SOK-SOK gyerek! Egyiktől a másikig kúszott, nyújtózott utánuk, ismerkedett, vigyorgott és néha-néha azért lopva hátranézett, hogy Anya merre van. Igazi kánaán volt neki, nem győzte kapkodni a fejét a sok gyerek láttán és zabálnivaló volt, ahogy pápázott nekik. A táncház végén még az "üres" térfél felé is rendületlenül pápázott. Természetesen mindenkit elbűvölt, az összes (idegen) védőnőt is, az árusokat, anyukákat és az Eperkének beöltözött lányt is, aki hivatástudatból minden gyereknek integetett, de a kisebbek csak riadtan néztek rá. Nem úgy Zselyke! Ő hatalmas szemeivel nézte, majd viszonozta az üdvözlést, ezzel meglepve Szilvit, hogy mennyire ügyes.
Hangsúlyos ormánya van :) |
Ekkora Zselykéhez képest |
Készültek fotók is, majd ha találok olyat a honlapon, amin rajta vagyunk, megmutatom:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése