Sikerült kicsit lekötni

Magor sokkal bújósabb és jobban igényli a fizikai kontaktust, mint Zselyke. Ennek van jó és rossz oldala is. Ha épp nem tudom tartani, mert más dolgom van, ő pedig nem fáradt, akkor elkeseredik és rögtön sír. Kb a harmadik sírásnál tartott, mikor a csak rövid időre érdekes játszószőnyegre felraktam a kukacot, amit direkt neki vettem. El se akartam hinni! A kukacnak beszélt is, ahogy mostanában szokott és hosszú percekig elvolt a forgatásával, rázásával, azzal, hogy megpróbálta ezt is a szájába venni :) ugyan már nem beszélgetett, mikor nekiálltam videózni, de azért így is aranyos ez a fiú: