Segítettünk neki a lánnyal. Némileg nagyobb tapasztalatom van muffin téren is, mint neki, így a tészta összeállítást, ízesítést mi csináltunk Zselykével, míg Mesi porciózott, sütött, tűpróbát végzett, pakolt.
Zselyke nagyon élvezi a sütést, ez az első idei szülinapi torta készítés óta nyilvánvaló. Most is hozta előbb a műanyag sámlit, majd a kisszéket és azon állva kuktáskodott. A meggyes-mákos muffinnál a mákszemeket keverte el a tésztában, majd a fahéjas almásnál a reszelt almát is ő tette át a tányérról a tálba és ő is kavarta össze :)
Annyira édes, ahogy ügyködik. Eszembe jut, mikor én játszhattam főzőcskéset Nagymamánál. Ki tudja, talán ha ő nem engedi (mert otthon nem volt szabad krumplit karalábévájóval faragnom a "levesemhez"), ma se főznék szívesen...
Az almás tésztába végül egy alma került, így maradt egy, amit a lány észrevett a konyhapulton és lecsapott rá. Jó az alma, nyersen, héjastól is, csak így lassan halad vele a lány és többnyire előbb unja meg, mint hogy elfogy... Most egész kitartó volt és végül egy fél almát rágcsált el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése