Jajj, ezek a szemek!

Magor már sírós kedvében volt azelőtt is, hogy Zselyke Tatával elment volna a boltba. Lejöttünk, betettem a pihenőszékbe, egész jól elvolt, így ott mertem hagyni, amíg meglátogattam a ház legkisebb helyiségét.

Hiba volt, mert vagy csak a rossz kedv, vagy ráeszmélt, hogy egyedül maradt és keservesen sírt. Mikor visszatértem kisírt vörös szemekkel, fejét fogva panaszkodott!

Szegénykém nem tudom mit gondolhatott, de aztán hamar megnyugodott és rajtam el is aludt, ahogy szokott :)