A mai házassági évfordulóra igyekeztem meglepni Viktort. Szerettem volna valami olyat főzni, ami nem mindennapi. A bárány mellett döntöttem, mert olyat még az albérletben ettünk és ízlett nekünk. Akkor tejszínesen készítettem, most máshogy. Először ki kellett találnom, hogy hol szerezzem be a húst, ami lássuk be, mégsem egy minden hentesnél kapható sertés lapocka... Az internetnek hála, rábukkantam egy török hentesre, akinél állandóan a választék része a bárány, mindig friss, ráadásul csak a körútra kellett bemennem a húsért. A honlapján találtam egy leves receptet is, ami felkeltette a figyelmem, így végül török lencseleves is készült (ami jó sűrű, inkább főzelék állagú, pikáns; mert a citromtól savanyú, a mentától frissítő, de mégis fűszeres), amiből még a lány is evett ebédre valamennyit. A főfogás pedig bárány borda lett gombás-szalonnás rétessel, krokettel és áfonya mártással. Itt a csontoknak örült Zselyke, aki bőszen szopogatta a rajtuk hagyott húst és a rátapadt fűszereket. Péntek délelőtt vettem meg a húst, ami azóta pácolódott a hűtőben :)
A valamit sejtető, ám mégsem szakácskönyvbe, vagy gasztroblogba való képek a bárányról és a lányról:
 |
| Bárány felül nézetből... |
 |
| És egy közeli kép is... |
 |
| Bordacsont jobb kézben... |
 |
| Bal kézben... |
 |
| Ellenőrzés: van még rajta husi? |
 |
| Két kézzel fogja, nem ereszti :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése