Hihetetlen, de sikerült befejeznem Viktor szülinapi ajándékát, ami igencsak régóta készül...
Először még márciusban említettem meg, de már akkor is vagy egy hónapja kész volt a fejemben az ötlet. Tudtam, hogy viszonylag nagyszabású a terv és önmagában is időigényes, nem beszélve arról, hogy itt van a lány is, akit nem lehet és nem is szeretnék hanyagolni. Csak akkor készülhetett, ha Viktor nem volt itthon, Zselyke jó kedvében volt, a rendelkezésre álló idő elég hosszú volt ahhoz, hogy értelme legyen nekiállni, nem mentünk senkihez, sehova és a többi, vele egyidős, illetve újabb ötletem se előzte meg megvalósításban...stb.
Tegnap, csak a véletlennek volt köszönhető, hogy nem buktam le idő előtt, ugyanis Viktor a szokásos munkavégzéshez képest egy órával előbb érkezett haza. Szerencsére váltottunk pár levelet, amit el is olvasott és az egyik utolsóban írtam neki, hogy nekiállok újra (!) az ajándékának, így telefonált a bejárattól. Annyi "kiszivárgott", hogy varrtam, de ez megengedhető pár nappal a nagy nap előtt. Így is furdalja az oldalát a kíváncsiság (remélem), hogy mi lehet az, amit ilyen rég kitaláltam, amiről itt a blogon is írtam, ami ilyen lassan készül és ami reményeim szerint nagy örömet okoz majd :)
Annyit elárulhatok- Viktornak is-, hogy sok-sok napba telt; kitalálni, részletesen megtervezni, megvenni a hozzávalókat, mérni, vasalni, vágni, tűzni, varrni, vasalni, tűzni, varrni, vasalni... véglegesíteni a tervet, tűzni, varrni, vasalni és megint csak tűzni, varrni :) Tehát rengeteg vasalással, tűzéssel, sok méternyi cérnával (többszöri alsó szál orsózással), titkolózással, izgulással együtt- mert párszor lestem az órát és gyorsan pakoltam elő és vissza-, de végeztem. Már csak be kell csomagolnom és kivárni a hétfőt, hogy lássam Viktor arcát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése