A napok óta tartó, finoman szólva "pusztulat" időben Zselyke meglepően jó kedvű. Igazi kis örökmozgó, akinek az étvágyára se panaszkodhatok, sőt, a felfedezőkedve sem hagyott alább. Mesi újdonságként Dörmi kismackót hozott neki, olyat, aminek a tésztája csokis, a benne lévő krém pedig tejes. Nos, Dörmi nagy tetszést aratott, a lány boldogan tátja ki a száját, hogy elpusztítsa uzsonnára. Első nap elkövettem azt a hibát, hogy a kezébe adtam... Aki ismeri ezt a piskótát, biztos jót nevet rajta. Finomnak ugyan finom, az ára természetesen "horror", mint minden gyerekeknek szánt dolog esetében, ugyanakkor ennél jobban szerintem semmi sem morzsálódik. Zselyke babó két kicsi mancsában szorongatta a darabjaira tépett mackót- Ha előbb élt volna a leányzó, Szent István biztos rá bízta volna a négyelést :). Amit tudtam, elvettem tőle és pici darabokban adogattam a szájába. Az egész gyerek- homlokától a térdéig (különös tekintettel a pocak és a pelenka találkozására)- morzsás volt, sőt Anya is, meg a fotel amiben ültünk. Gondoltam lesöpröm a gyereket, így kivittem a teraszra, így út közben a szőnyeget is "elintéztük"...
Két napja ezt eszi, most éppen a nagynéni eteti, akinek külön öröm, hogy ízlik Zselykének az ajándék. Még van pár darab a multipack-ból, de tanulva az első találkozásból, már nem kaparinthatja meg, legfeljebb egy-egy darabkát, mivel imádja a saját kezével betenni a szájába a falatkákat. Legutóbb az őszibarackot is így ette. Sikerélmény babának és anyának is :)
Ma, bár a nappaliban lévő hőmérséklet nem hajlandó 31,5°C alá kúszni, a lánynak mégis anyahiánya volt. Nyűglődött, nehezen aludt el, aztán hamar felkelt és sírt. Keservesen, olyan igazi szívszorongató, krokodilkönnyes sírással. Felvettem. Rögtön bújt, szinte beolvadt a mellkasomba és bár nem aktuális, de valami hirtelen vezérelt ötlettől adódóan, karácsonyi dalt dudorászva neki, pillanatok alatt meg is nyugodott. Oly annyira átszellemült a lány a közelségtől és a Csendes éj dallamától, hogy elaludt. Teljesen rám izzadt, de legalább aludt egy nagyot, olyan békésen, ahogy nem vártam volna tőle. Időnként jobbról balra fordította a buksiját, majd vissza, de szuszogó rongybabaként csakis az enyém volt, mindkettőnk örömére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése