Vasárnap igazi családi programot tartottunk. Andzsin Békéscsabán volt valami karate vizsgán segédkezni, így éppen elegen maradtunk itthon ahhoz, hogy beférjünk az autóba. Nagypapa olvasta az újságban és látta a híradóban is, hogy érdekes, hagyományőrző gyűlést tartanak Bugacon. Mikor elmesélte Viktornak, ő nem meglepő módon felvillanyozódott, így mivel mindenkit érdekeltek a jurták, lovak, népviseletek, kora délután felkerekedtünk.
Mint kiderült a Kurultaj népi gyűlést jelent és már 2007 óta tartják, mint felelevenített hagyományt. A honlapjuk (
http://kurultaj.hu/) alapján összesen 20 nemzet és törzs képviseltette magát: azeri, avar (dagesztáni), baskír, bolgár, burját, japán, karakalpak, kazak, kazakisztáni madjar, kirgiz, mongol, üzbég, üzbegisztáni madzsar tatár, török, türkmén, ujgur, yakut és magyar.
Kb. fél 3-ra értünk ki a helyszínre, ami egész pontosan Bugacpusztán volt. Több parkolót is kialakítottak, az első próbálkozásunk után egy közelebbit választottunk, mivel azt mondták, hogy innen még ~2km amit menni kell. Az nem olyan sok, de mivel babakocsival mentünk és féltünk az esetleges esőtől, jobb ötlet volt továbbmenni. Még jó, hogy ezt tettük, ugyanis megtapasztaltuk a Bugac "szépségét", azaz a hihetetlen mennyiségű homokot, amiben nem is olyan egyszerű a babakocsit tolni. Időnként rendesen nekifeszülve tudtuk csak tolni az egyébként aszfalthoz és járdához szokott járművét a lánynak, de még így is többször előfordult, hogy pár centire belesüppedt a porba. Igazi embert próbáló feladat volt először csak a homokban való közlekedés, majd a homokban, eddig sosem látott mennyiségű lószar kerülgetése :)
Sok-sok jurta volt felállítva, volt ami kiállítási helyszínül szolgált, volt, amiben az ott résztvevők sátoroztak az esemény három napja alatt. A lovasbirkózást már láttuk és az azt követő Kassai iskola íjász bemutatóját is. A bemutatók résztvevői különböző népviseletben voltak. Az Ősök Sátránál megnéztünk egy többek közt szkítákról szóló kiállítást, majd ebédeltünk- kenyérlángost és isteni finom érlelt kecske- és gyógynövényes sajtot (aki a sajtot szereti, úgy gondolta volna, ahogy én is: ezért érdemes volt élni :)), kürtöskalácsot. Amíg ettünk, hallottuk a színpadi előadásokat, ahol hol zenéltek- pl. törökök-, hol táncbemutatót tartottak. Egy rendezvény se létezik már vásározók nélkül, ahogy ez se. Végignéztük a kínált portékákat, amik közt igazán szépek és jó árúak is akadtak. Viktor itt látta az eddig látott tarsolyok legolcsóbbikát (már árultak 10-16.000-ért is, ami a szokásos ~fele). Népviseleteket horror áron láttunk csak, a fazekasok és fafaragók, késesek közt láttunk olyanokat, akiket már ismerünk a Mesterségek Ünnepéről (itt voltak, akiktől tavaly vettünk, bögrét, sok-sok bicskát és itt volt az a rézműves is, akitől tavaly turulos hajgumit vett nekem Viktor, most pedig egy szép, kerek csodaszarvasos csattot kaptam:)).
Kb. fél 3-ra értünk ki a helyszínre, ami egész pontosan Bugacpusztán volt. Több parkolót is kialakítottak, az első próbálkozásunk után egy közelebbit választottunk, mivel azt mondták, hogy innen még ~2km amit menni kell. Az nem olyan sok, de mivel babakocsival mentünk és féltünk az esetleges esőtől, jobb ötlet volt továbbmenni. Még jó, hogy ezt tettük, ugyanis megtapasztaltuk a Bugac "szépségét", azaz a hihetetlen mennyiségű homokot, amiben nem is olyan egyszerű a babakocsit tolni. Időnként rendesen nekifeszülve tudtuk csak tolni az egyébként aszfalthoz és járdához szokott járművét a lánynak, de még így is többször előfordult, hogy pár centire belesüppedt a porba. Igazi embert próbáló feladat volt először csak a homokban való közlekedés, majd a homokban, eddig sosem látott mennyiségű lószar kerülgetése :)
Sok-sok jurta volt felállítva, volt ami kiállítási helyszínül szolgált, volt, amiben az ott résztvevők sátoroztak az esemény három napja alatt. A lovasbirkózást már láttuk és az azt követő Kassai iskola íjász bemutatóját is. A bemutatók résztvevői különböző népviseletben voltak. Az Ősök Sátránál megnéztünk egy többek közt szkítákról szóló kiállítást, majd ebédeltünk- kenyérlángost és isteni finom érlelt kecske- és gyógynövényes sajtot (aki a sajtot szereti, úgy gondolta volna, ahogy én is: ezért érdemes volt élni :)), kürtöskalácsot. Amíg ettünk, hallottuk a színpadi előadásokat, ahol hol zenéltek- pl. törökök-, hol táncbemutatót tartottak. Egy rendezvény se létezik már vásározók nélkül, ahogy ez se. Végignéztük a kínált portékákat, amik közt igazán szépek és jó árúak is akadtak. Viktor itt látta az eddig látott tarsolyok legolcsóbbikát (már árultak 10-16.000-ért is, ami a szokásos ~fele). Népviseleteket horror áron láttunk csak, a fazekasok és fafaragók, késesek közt láttunk olyanokat, akiket már ismerünk a Mesterségek Ünnepéről (itt voltak, akiktől tavaly vettünk, bögrét, sok-sok bicskát és itt volt az a rézműves is, akitől tavaly turulos hajgumit vett nekem Viktor, most pedig egy szép, kerek csodaszarvasos csattot kaptam:)).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése