Jogos, hogy időnként Cicázom

Zselykét időnként Cicának szólítom- hiszen kislány, azokat eleve szokás, ráadásul Mama is mondta nekem is, így lehet tudatalatti is... a lényeg, ma délután megalapozta ezt a becenevet. Kicsit nem figyeltem oda és elkúszott a padlón lévő ajándékzacskóig, amiben a jelenleg használaton kívüli fonalaim egy része van- ugyanis bőszen horgolok neki egy takarót, mert a névnapomra kapott kötött és horgolt babatakarós könyvnek köszönhetően már-már profi vagyok nagyi négyzetben. Beszélgettünk Apával és Viktorral, majd ismét a lányra pillantva az alábbi, "kismacskás" látvány fogadott minket:

Én, mint kiegyensúlyozott, boldog anya, mosolyogva megkérdeztem, hogy a babót, hogy mit csinált, elővettem a fényképezőgépet, megörökítettem, majd kiszabadítottam a lányt, végül feltekertem a gombolyagjaim :)