Ma volt a kelkáposzta főzelék harmadik napja. Ha már London, olimpia, legyen ez egy kicsit "sportos" beszámoló :)
Az első selejtezőt két napja tartottuk, mikor is Zselyke babó életében először kóstolt kelkáposzta főzeléket (némi krumplival és csirkemájjal kiegészítve, köménnyel és majorannával fűszerezve, hogy íze is legyen). Nos, az első menetben Zselyke abszolút nyertes volt, 5-6 falat erejéig a "Kelkáposzta-mumus" pontszerzése kizártnak tűnt. De: Anya elkövette azt a hibát, hogy megdicsérte a lányt, hogy ebben nem az apjára hasonlít, hanem a család minden más tagjára és vagy ennek hatására, vagy valami késleltetett taktika váltás miatt, a második menetben a kelkáposzta pillanatok alatt KO-val győzött. Zselyke többet nem evett, zárt szájjal hisztizett. Még szerencse, hogy eredménytől függetlenül mindkét versenyző továbbjutott a másnapi mérkőzésre. (Erről szóló korábbi beszámolóm itt található)
A tegnapi elődöntőre Zselyke a(z általam) vártnál jobban felkészült, így három menetes fordulót izgulhattam végig (értsd ezalatt, hogy megevett egy egész tálkányi- normál Zselyke adagnyi főzeléket, de háromszorra szedtem ki neki a kisebb adagokat). Az első menetben nyoma sem volt az előző napról hozott félelemnek, Zselyke már mint ismerős ellenfélre tekintett a kanálban zöldellő kelkáposztára és egyértelmű erőfölénnyel pontozással nyert. Anya a meglepettségből felocsúdva gyorsan megszervezte a második menetet, aminek az előzőhöz hasonlóan gyorsan és eredményesen vége lett, majd következett a harmadik. Itt kissé bizonytalankodva néztem, hogy hely hiányában be tudja-e fejezni versenyzőnk a küzdelmet, ezzel mintegy megsemmisítve mai ellenfelét, de a lány bizonyított, van miért hinni és szurkolni neki- nyert! Mindhárom menetben, pontozással :) (Bár készültem biztos, ami biztos alapon tökfőzelékkel is, hogy legyen mivel teletenni a pocakját, ha az Apa-féle ősellenség ismét kiütné a hazai versenyzőt, de elő se kellett vennem. Kelkáposztával lett tele Zselyke babám éhes pocakja, ráadásul könyörögnöm se kellett.)
Mai döntőnk igazán izgalmasra sikeredett, nem csak a korábbi mérkőzések tekintetében 1:1-es állás miatt, hanem mert hamar kiderült, hogy a kelkáposztán túl a fáradtsággal is meg kell küzdenie a lánynak- az éhséggel 1 órakor nem lehet probléma, ha a reggelit ~8 órakor fogyasztotta el és nem volt közben semmi nasi. Az első menet viszonylag rövidre sikeredett, különösebb megerőltetés nélkül pontozással nyert a lány, bár látszottak már rajta a fáradtság jelei. (Időnként dörzsölte a szemét az öklével és két falat közt legújabb kedvtelésének, a "Brrrümm" hanggal való tea kérésnek engedett szabad teret, de azért jó ízűen nyelte a főzeléket.) A második menetben nehéz volt eldönteni, hogy a kelkáposzta kapott ismét erőre és az első találkozóhoz hasonlóan KO-val leteríti-e Zselykémet, vagy csupán a fáradtság vet véget mindennek. A szem dörzsölések szaporodtak, egyre több hiba csúszott be- nem egész kanalakkal evett, csupán féllel és már láttam, ahogy kihasznál minden kínálkozó lehetőséget az evéstől való elfordulásra (hol Mesit nézte, ahogy iszik, hol ő ivott, vagy fáradtságát jelezve az etetőszék asztallapjára borult, amit előtte persze összekent). Anya félelme akkor ért a tetőfokára, mikor Zselyke tökéletesen kihasználta a lehetőséget és fizikálisan megragadva ellenfelét (rámarkolt a tálkájára, ujjait beletúrva a főzelékbe), csaknem technikai KO-val nyert. (ezért is lett főzelékes az asztal, hisz amit megszerzett, részben ide kente, részben magára...)
Egyszemélyes bíróként, két kanálnyi főzelék meghagyását engedélyezve, egyértelmű, pontozásos győzelmet ítéltem oda Zselykének, ezzel a lány nyert 2:1-re a kelkáposztával szemben. A brokkoli egyedül maradt, mint mumus, a kelkáposzta továbbjutott az elkészíthető és fogyasztható ételek listáján :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése