Az első kilenc hónap (a -9) a várakozásról és az izgulásról szólt, hogy minden rendben van-e, hogy nő a babó, egyáltalán fiú lesz, vagy lány és mikor is fog megszületni. Az azóta eltelt idő során ténylegesen Család lettünk, összecsiszolódtunk a lánnyal- megtanultam nem aggódni fürdetésnél, öltöztetésnél, körömvágásnál, hajtörlésnél, cserébe minden nap félteni azt, amim van és esténként úgy magamhoz ölelni, mintha az utolsó alkalom lenne :)
Szépen lassan hozzászoktam az érzéshez és elhittem- még mikor várandós voltam-, hogy úton van a baba és ez valóság, nem pedig álom (sokszor ébredéskor megfogtam az egyre növő hasam :p), aztán jó pár héttel a szülés után hozzászoktam a pocakomban való mozgása hiányához is... Én is tudok hozzátáplálásról, mozgásfejlődésről, pelenka-, popsitörlő-, hordozó- és játék tapasztalatokról beszélgetni- bízom benne, hogy nem csak erről. Nem utolsó sorban többször átértékeltem az életem: munkát, családot, jövőt, fontossági sorrendet. A kép még nem teljesen tiszta, csak annyi belőle, hogy szeretnék jó anya lenni, mindent a legjobb tudásom szerint megadni Zselykének ahhoz, hogy boldog, kiegyensúlyozott, ügyes, okos és talpraesett gyerek, aztán felnőtt lehessen.
Zselyke megtanult kúszni, fordulni, nevetni, pancsolni, gőgicsélni, örömöt és szeretetet - és időnként sajnálatos módon akaratot- kifejezni, már integet, tapsol és foga is van, ráadásul már csak "rendes" ételt eszik.
Az elmúlt 9 hónap számokban kifejezve:
2011.november 10-én, születésekor: 3.200g és 54cm volt,
ma (2012.08.10-én), 9 hónaposan: 7,83kg (múlt vasárnap pedig már 7,98kg volt) és az itthoni viszonyokhoz képest "pontosan" mérve a kis sajtkukacot, 70-72cm!
(Tetszik ez a képösszevágás- döbbenet, hogy mennyit változott és mégis ugyanaz :D )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése