Szentlőrinc és a vad állatok

Tegnap hazajöttünk a lőrinci hosszú hétvégénkről, ami most kalandosabb volt, mint eddig. Csütörtök este csak 8-kor tudtunk indulni, mert Viktor a BME-n értekezett egy projekt kapcsán és így háromnegyed nyolcra hozták csak haza. (Mondanom se kell, hogy előtte felvetődtek bennem az ilyenkor- gondolom- szokásos kérdések: Miért pont csütörtökön? Miért munka után? Miért Viktor? Ilyenkor nem örülök annyira az előléptetésének, de hozzá kell szoknom a valamit valamiért elvek alapján sok mindenhez...) Az autópályáról Viktor javaslatára letértünk a 6-osra, hogy kihagyjuk az M6-os kerülőjét. Ezzel vesztettünk a sebességből, mert egyrészt a megengedett sebesség itt alacsonyabb, másrészt sötétben a kanyargós útnál, gyerekkel a hátsóülésen, én (!) tényleg betartom a 60-as táblákat. A végeredmény időben majdnem ugyanaz lett, de: láttunk az út szélén rókát! Először, csak a szempár alapján macskára tippeltem, de róka koma volt. Viktorral egyeztettük, hogy a Vuknak köszönhetően korábban mindketten vörösebbnek és nagyobbnak gondoltuk szegény állatot. A sötétben repkedő vmik közül egy a motorháztetőn koppant- Viktor szerint denevér volt :( Ez csak arra volt jó, hogy leszállt a "szurikáta agyvelőről". Egy autópályán elütött állaton, mivel éppen előztem egy kamiont, így balra a szalagkorlát, jobbra a kamion miatt kénytelen voltam átmenni... szörnyű érzés volt, ahogy az autó átment rajta, tudtam, hogy ez nem egyszerű úthiba, ráadásul Viktor viccelődött, hogy most szurikáta agyvelős az alváz... Lökött!

Pénteken reggel elkísértük Dávidot az iskolába, majd Editet vásárolni. Zselyke nagy szemekkel lesett a becsöngetés előtti ricsaj miatt. Az idő nem nekünk kedvezett, csöpörgött, így a fedél nélküli részeknél abszolút eltakartuk a lányt, egyébként megmutattuk neki Lőrincet, őt pedig az ismerősöknek. Az ebéd utáni csendes pihenőt hosszú idő után újra kettesben töltöttük Viktorral, Zselykére Mama vigyázott.

 Délután Józsival és Dáviddal kiegészülve négyesben elmentünk medvehagymát szedni. Viktoréknál ismertem meg a medvehagymát, leves formájában és azt kell mondjam, hogy nagyon finom! Edit a terhességem alatt is csinált nekem, hogy olyat egyek, amit kívánok és szeretek :)

Most megtudtam, hogy mekkora növény, milyen az íze frissen, mikor leszedi az ember és, hogy mennyire szép is az erdő széle kicsivel 6 óra után, mikor csend van. Láttunk a fák közt fácánt elrepülni, sőt, hazafelé a kb 10-20 km/h sebességgel használható köves út szélén is sétált egy. Mikor Viktor rákérdezett, hogy kiszálljon-e megfogni, a madár helyesen és gyorsan döntött és inkább beljebb lépkedett a susnyásba :)

Az erdő szélén halastó van, valójában kettő is, egy hal nevelde és egy rendes, amiből pecázni is lehet. A hagymaszedés után nem tudtam megállni, hogy ne nézzem meg közelebbről, hisz olyan szép volt. Hattyúk lakta tó ez- igazi állat paradicsom.

Szerintem az apja forgóját örökölte és ezen a képen látszik is :) 

Szombaton egész napos rokonlátogatáson voltunk. Zselyke megismerkedett Dédi testvéreivel, Margit nénjével és Erzsi nénivel. Nénjénél van baromfiudvar, így a lány egészen kicsi korában láthatott tyúkokat és kakast. Apa megmutatta neki én pedig megörökítettem az első találkozást :)

Nénjével együtt mentünk át Závodra, hogy ott találkozzunk Erzsi nénivel és Ágiékkal. Ott a hatalmas fenyőt nézte ámultan, mikor Józsi kivitte levegőzni és hallgatta a madár csicsergést. Nagyságrendekkel csendesebb, mint itthon, pedig Budapesthez képest Budatétény is csendes, nyugodtabb és ahogy egyesek állítják (csak, hogy engem cukkoljanak), "az már majdnem Érd".

Jól éreztük magunkat a hétvégén, rengeteg állatot láttunk, amiknek én örültem (róka, fácán, hattyú, béka, tyúk, kakas, ló) és remélem, hogy Zselyke is állatszerető lesz, s nem is olyan soká, majd együtt kiáltunk fel az autóban, hogy "paci" :)