Zselykének van két igazán aranyos, babás mozdulata, amit rendszeresen csinál és örömét leli benne.
Az egyik, amit ébren művel és sajnos, ha közvetlenül evés után jut eszébe, akkor büfizés ide vagy oda, böllentés gyanús a mutatvány: "repülőzés vagy libikókázás". Jobb szót nem találok rá. A hasán fekszik, a lábait felemeli, sokszor térdnél kicsit be is hajlítja, a karjait kb. megadom magam pozícióban emeli fel, mindeközben a fejét is szépen felemeli és így elvan. Sokszor látom, hogy ebben a pozícióban nézelődik és mosolyog, ha a közelében vagyunk.
(Ma délelőtt is ezzel örvendeztetett meg, így bár tegnap este hajat mostunk, délelőtt ismételhettük meg, mert a feje bal oldala teljes egészében túrós lett. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy Zselyke pancsolás függő, sőt, a hajmosást is szereti és lehet direkt csinálja :)
A másik, amit inkább alvós, pihenős pozíciónak használ: "döglött béka, vagy vakond". Hason fekve a lábait maga alá húzza, mint egy kis béka, ettől a popsija lesz a legmagasabb pontja a lánynak, az arcát pedig előszeretettel fúrja bele a pelenkába. Ha nem figyelünk, sokszor tényleg úgy túrja a textil pelenkákat, hogy orral lefelé alszik el, ezért inkább megelőzve egy esetleges bajt, a fejét oldalra szoktuk fordítani. Esténként is ebbe a pozícióba teszem le a hajnali etetések után- most már direkt figyelek rá, hogy ki ne húzzam a lábát a "felnőttes" nyújtott pozícióba, mert úgy nem alszik olyan mélyen. Lehet álmában még szüksége van a régi, biztos, kissé összegömbölyödő pozitúrákra. (Vicces egyébként, hogy ha hanyatt alszik el, akkor bezzeg kis terpeszben, megadom magam kéztartásban terpeszkedik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése