Reggel nem hittünk a szemünknek. Viktorral felébredtünk, fél hét volt és Zselyke nem kelt fel. Nem kelt fel az éjjel enni! Hagyott minket aludni és ő is jót szunyókált. (Csak én voltam kint az éjjel a szokásos pisilésre, ami a tegnapi több, mint 4,5 liter folyadék után nem csoda) A lány nem is mosolyogva, hanem inkább vigyorogva ébredt, aminek könnyű örülni. Reggelizett, amivel 7 órára meg is lettünk, majd tusoltam, hajat mostam, míg ők ketten Viktorral youtube videókat néztek a playbook-on. Szereti a színes képekkel illusztrált gyerekdalokat. Véletlenül találtam meg korábban és elragadtatva nézi, időnként mosolyog és az ujjait mozgatja, gyűrködi ami a keze ügyébe kerül. Mindhárman kipihentek voltunk, még a munkába indulás előtt együtt tudtunk tölteni egy kis időt, nagyon jó érzés volt. Bárcsak minden napunk ilyen lenne ezek után. Ennél jobb ajándékot el se tudtam volna képzelni. Azt néztem ma is, mikor kicsit visszaaludt, hogy hihetetlen hosszú szempillái vannak. Csodaszép lányunk van :)
Két nappal ezelőtt még havazott és azt hittem idén se lesz tavasz, amit végre ki lehetne használni, de tévedtem! Tegnap is nagyon szép, napsugaras délelőttünk és délutánunk volt és ma is. Kihasználva a közel 15°C-ot, tegnap "csak" Apával kiegészülve mentünk el sétálni, ma pedig teljes családi harci díszben, már ha létezik ilyen :) Eljött Apa és Mesi is, sőt a kutyákat is vittük. Kíváncsi voltam mit fognak csinálni, mert már rég sétáltak, így lehet újra fel kell eleveníteni a tanultakat- Gini megy póráz nélkül, Patent meg a több méteres pórázon, mindketten instruálva, de ha többen visszük, a figyelmük is megoszlik, a tempó is más két kutyával és babakocsival...
Mostanra több, mint egy órás sétát tudhatunk magunk mögött. Minden szép volt és jó, ugyan mindkét kutya elhasznált vagy 2-3 kakazacskót, de istenem, ha nem jön ki elsőre, majd kijön másodjára. Nem is voltak Zselyke miatt olyan nagyon besózva. Tegnap rosszabbul viselték, mikor a kerítésen túl elhaladtunk előttük, sőt, mikor visszajöttünk, de távolodni kezdtünk, azt is. Ma boldogság volt, Zselyke elszundított, Gini Mesivel versenyt futott, szegény Pató megpróbálta időnként tartani velük a tempót, de mindhiába, Apa pedig egy szál cigi és sör nélkül keveredett haza, mivel Mesi is velünk tartott.
Nagyon jó érzés végre napsütésben, egy szál bőrkabátban sétálni, kihasználni a babakocsit és kint lenni a friss levegőn. Korábban is örültem neki, mikor már ki tudtunk menni a kertbe, de így- mondanom se kell-, nagyságrendekkel jobb. Csiripelnek a madarak, lehet ők is hírül adják, hogy látták Zselykét, akinek a madarakat még nem tudom megmutatni, nem tud még olyan gyorsan odanézni, ahova kéne és annyira messzire se lát még, de ami késik, nem múlik. A kutyaugatás szerintem hamar menni fog neki, így viszonylag hamar megtanulhatja majd a kutya jelét (logikusan a kinyújtott, lihegő nyelv), hogy mit mond a kutya...
Láttunk útközben egy sárga hammert, ami lehet csak a tavasz miatt bekövetkező olvadásnak köszönhetően parkolt végre a Balatonon kívül :p Csak tudnám minek ide egy ekkora, ilyen autó. Jó, hogy meredek az utcánk, meg lehet az országban egy-két olyan hely, ahol talán jó, de szerintem csak feltűnő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése