Ma 9-re volt időpontunk a fül-orr-gégészetre. Még tegnap szóltam Viktornak, hogy ahhoz, hogy 9-re odaérjünk, szóljon nekem, ha nem ébrednék fel időben, mert az etetéshez, öltözéshez kb. f7-7-kor kéne kelni. Zselyke babó lehet, hogy hallotta, mert végül már 6-kor fent voltunk mindhárman. Szegény Viktor mindig előbb felébred a gyerekre, mint én...úgy örülnék, ha néha-néha tudna mélyen aludni, hogy kipihenje magát, vagy én ébredjek fel még Viktor előtt, ha Zselyke nyüszög. Na egyszer hátha sikerül összehoznom! (Rosszabb esetben így bírjuk ki, amíg tényleg átaludja az éjszakákat.)
Kényelmesen megetettem, letusoltam, felöltöztem, Viktor játszott kicsit Zselykével, majd őt is felöltöztettem és elindultunk, mert ki tudja milyen a forgalom és hol kapunk parkolóhelyet. Szerencsére még tegnap eszembe jutott, hogy a parkolóhely távolsága és Zselyke- hál'isten- egyre gyarapodó súlya miatt jó lenne, ha elvinnénk a babkocsit is, mert akkor nem a hordozóban kell cipelni, ki tudja meddig. Eltoltuk a FOG-ra, út közben volt egy olyan úttest szakasz, ami végig macskaköves volt, hát ez igazán nagy öröm volt- Zselyke valóban zötyögött :)
Apa sorba állt, hogy bejelentkezzen a recepción, míg én levettem a sapkát és kabátot Zselykéről. Kiderült, hogy nekünk nem az ambulanciánál kell várakozni, hanem az audiológiánál. Megint tanultunk egy új szót- bár lehet a feledés homályába fog veszni :). Itt ringattam egy kicsit, tényleg csak kicsit, mert aztán egy doktornő szólt nekünk. Megkérdezte, hogy a babával hallásvizsgálatra jöttünk-e, így bemehettünk még a kapott időpont előtt. Nekilátott a megfelelő műanyag (?) füldugós rész kiválasztásához, másodjára sikerült Zselyke fülecskéjéhez illeszkedő méretet találni, majd mérni kezdett. Nagyon aranyos volt, végig nyugtatta Zselykét, beszélt hozzá, mutatta neki a műszert, hogy nézze, hogy világít...de Zselyke a büfizős pozícióban a nyugalmat elunva megmoccant...idő előtt! Kezdhettük újra. Megismétlődött, a szituáció, nyugalommal vár, mérünk, majd moccan és megint kezdhetjük újra. A doktor néni mondta, hogy fektessem le az ágyra, hátha úgy nyugodtabb lesz. Ez és a pocak simogatás, pofi cirógatás- aminek hála, ha kellett volna, a fejét is meg tudom tartani a kellő pózban- sikerrel járt. Mérés befejezve, az addig mozgó oszlopok és a noisy felirat helyén egy pipát láttam. Mondta, hogy minden rendben, jó a hallása, vihetem öltözni, amíg megírja a papírokat. Gyakorlatilag az elhúzódó méréssel és a kocsihoz való visszasétálással együtt is újra az autóban ültünk 9 órakor, amire az időpontunk szólt.
Konklúzió: piros pont az egészségügynek.
(Ugyan később vizsgálták meg, mint gondoltam, de nagyon rendesek voltak!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése