mert Viktor itthon volt. Szeretem, mikor együtt a család és nem csak a munkaidőt követően, míg fel nem lövik a pizsamát. Szombaton hármasban mentünk le a Camponába, mert elemet kellett cseréltetnem a karórámban. Csütörtökön megállt és én nem tudok meglenni karóra nélkül. Abban alszom, abban fürdök, mindig rajtam van... így nem is mindegy, hogy mit tud. Emlékszem, mikor megállt a Mamától örökölt, mekkora gondot okozott, hogy egyrészt szigorúan ezüst színű legyen, nekem más nem jó, fém csattal, hogy bírja a vizet a kádban és esetleg nyílt vízben való fürdés miatt (anno a Balatonban az Éva mamától kapott bohócos óra rendre 5-10 méterre a parttól jutott eszembe, hogy rajtam maradt, mikor már bemerültem, az meg elázott, így száríthattam) és nekem is kedvemre való legyen. Szóval babakocsistul lementünk, be az óráshoz, majd ha már ott voltunk, akkor fel az emeletre a kézimunka boltba, hogy vegyek ferde pántot, mert Mesi talált nekem babacipő szabásmintát és ahhoz kéne, majd be a Tescoba. No nem azért, mert hiányzik a munka, hanem azért, mert akciós volt az óriási ananász, amit imádok (de csak ha nem konzerv). Vettünk is két ananászt, nagy Nesquik-et, Apának chipset, elsétáltunk az otp-ig, majd hazajöttünk. Viktor tolta a babakocsit, végre hozzáfért ő is, ő büszke volt a lányára, én meg rájuk, mert olyan édesek együtt :) Zselyke már az órásnál elaludt, majd a liftezésnél kicsit felébredt- ez volt az első alkalom-, de végül annyira mély álomba került, hogy csak itthon ébredt fel, mikor Mártiéknál még levezetésként beszélgettünk egy jó fél órát a kertben.
Vasárnap meglátogattak minket, eljött Zselyke-nézőbe Dóri és Máté. Hoztak egy nagyon cuki, általam eddig még soha, sehol se látott, "ha lehúzod, visszahúzza magát zörögve" nyuszit :) és kaptam egy csodaszép sárga hibiszkuszt- remélem nem nyírjuk ki túl gyorsan. Majd utána olvasok mi segítene az életben tartásában :) Este befejeztük a szombat este elkezdett Cincin lovagot.
Nagyon aranyos mese és még Zselyke is nézte. Az ölemben feküdt és nézte a monitort. Időnként, mint ha izgulna, a szája elé emelte a kezét, volt, hogy elkezdte nyalogatni, és egyszer egy hangos, félelmetes résznél, mikor egy emberi koponyát mutattak, a hang miatt megriadt! Baba módjára behajlított könyökkel, feltett kezekkel megrándult.
A mai sétánál, amire a büszke Nagypapa is elkísérte Zselykét, sok emberrel találkoztunk. A nem közvetlen szomszédtól elkezdve Apa Sparos vásárlásai során szerzett ismerőseiig. Mindenki odáig volt, hogy milyen szép kislány, hogy mekkora haja van és milyen aranyosan néz- már amikor felébredt. Volt egy néni, aki "Szabad megnézni a babát?...Jajj, milyen szép, ahogy alszik!" reakciót követően sétált tovább az utcán, egy szál otthonkában- pedig ennyire azért szerintem nem volt meleg. A sétát megelőzően kénytelen voltam Zselykét megfürdetni és átöltöztetni, mert az evés utáni szokásos büfiztetés alatt, a szokásos kakilásnál- ez valahogy összeköttetésben van nála, néha evés közben áll meg ezért egy kicsit, máskor közvetlen evés után intézi, hogy állandó szinten tartsa magát, vagy ki tudja- megint baleset történt. Valahogy talált egy aprócska helyet, ahol a kaki a bal csípője felé kifolyt, ezzel összekenve a body-t, a rugdalózót , sőt még az én felsőmet is.
Holnap korán kell kelni, etetni, elkészülni, mert 9 órára megyünk a fülészetre, ahol végre megvizsgálják a hallását. Kíváncsi leszek mennyien lesznek, mennyire tartják be az időpontokat, milyen gyerek neveket hallunk és Zselyke hogy viseli majd. Remélem minden rendben lesz a hallásával is, bár amennyire az itthoni körülmények közt egy anya megállapíthatja, minden rendben, ráadásul egyelőre egészséges is, mint a makk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése