Az első BKV-s élmény

Zselykével nyakunkba vettük délután a várost. Mesinek jövő hét kedden szülinapja lesz és elmentünk megvenni az ajándékát, amit kitaláltunk. Viktorral egyeztetve a mei tai mellett tettük le a voksot a babakocsival szemben- utólag meg kell mondjam, tényleg ez volt a kényelmesebb és egyszerűbb. Éppen elég volt a pelenkázó táskát vinni, azzal és a gyerekkel együtt szlalomozni az emberek közt, akik "kedvességét" én is tapasztalhattam. Mesi előre mondta, hogy nem fogják átadni a helyet, biztos vagyok benne, hogy el szeretném vinni a lányt?! Igen, egyszer el kell kezdenem, nem lehetünk az autóhoz kötve- főleg ilyen szép időben-, sem pedig állandó kísérethez.

Nagy kalandozásunkat buszozással kezdtük, ahol az emberek csak nézték a lányt- ülve- de senki se szólt egy szót sem, leszámítva egy idősebb urat, aki miután felszállt, megkérdezte, hogy szóljon-e valakinek, hogy adja át a helyet. Megköszöntem, de mondtam, hogy nem megyek sokáig, mert terveim szerint átszálltunk villamosra, majd sétával folytattuk. A buszon Zselyke nagy szemekkel nézett, de a villamos ritmusos zötyögésére álomba szenderült. A vásárlás és sétálás során rendre hallottam, hogy "Milyen szép!", "Nézd, de cuki!", sőt, volt aki odajött hozzám azzal, hogy: "Elnézést, megkérdezhetem, hogy mennyi idős?", elárultam, hogy 4,5 hónapos, erre persze: "Jajj, és milyen hosszú haja van!". Mosolygások, az eladók dicsérete hizlalta a májam :)

Az egyik boltban azért volt még egy pozitívum, egy előttem belépő hölgy tartotta nekem az ajtót és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. A felajánlást annyiban használtam ki, hogy kértem tőle egy bevásárló kosarat, mert nem voltak annyira feltornyozva, hogy hajolás nélkül megúsztam volna. Küldetés teljesítve: ajándékok megvéve, már csak be kell őket csomagolni és várni velük keddig.

Délután 1 órakor indultunk és végül 5-re értünk haza. Csak egyszer kezdett kicsit nyűglődni, akkor kapott egy kis teát. A vizet nem szereti, egy-két kortynál többet csak a kórházban tudtam letuszkolni a torkán, mikor nem volt számára elég a tej, de azóta se nagyon fogy. Tegnap a tescoban vettem neki próba szerencse alapon gyerekteát- erdei gyümölcsöset. Megkóstoltuk mi is az apjával, hogy joggal mondhassuk, hogy "De hát ez finom!", és tényleg! Szerencsére a lánynak is tetszik, tegnap óta már több, mint 50ml-t ivott meg belőle, ami a vízfogyasztásának sokszorosa :)

A tavaszias idő tökéletes volt a hordozós sétához, Zselyke aludt, sőt, hazafelé tettem vele egy kis kitérőt a Feneketlen-tónál is, ahol végre látott és hallott élőben igazi kacsákat (ez jó, mert a Pampers pelenkákon van kacsa és minden állatnál elmondom neki mi van a képen és "hogy beszél", mikor megmutatom neki). Látott még galambokat, verebeket, fekete rigót, sőt egyet, Anya kedvencei közül is: egy varjút.