 |
| Tojás hadművelet... |
Milyen az, mikor nehéz két gyerekkel egyedül. Magornak rossz napja van. Nehéz elaltatni, ha pedig ébren van, kb 80%-ban sír. Biztos az időjárás, ami ma nem valami verőfényes... Mindeközben Zselykével hol babázunk, autózunk, törpés dominókat számolunk, Bogyót olvasunk, hol főzni próbálunk. (egymás után harmadszorra már nem örülök a brokkoli krémlevesemnek, amit én szerettem volna) Igen, sajnos többes számban, mert egyedül nem engedi! Míg én hagymát aprítottam, ő a kis székét odahúzta a konyhapulthoz és felállt rá. Sebaj, így tanul, ha nézi... de nem nézi, maximum addig míg szemmel tart, hogy mikor csinálhat mást. Talált a pulton főtt tojást- meg se próbálom kitalálni, hogy ki volt olyan kedves, hogy többet főzött tegnap, de mára eggyel kevesebb maradt. Zselyke puszta kézzel roppantotta be a héját és kezdte egyedi módon enni. Amit leszedett, a szájába vette, majd a felesleges héjat, mint egy kis bagoly, kiköpte. Ezek után, mikor már a húst vágtam fel, ő hol evőkanállal, hol puszta kézzel igyekezett ellopni egy-egy darabot, hiába mondtam, hogy nyersen nem. Nem járt sikerrel! Majd a kancsóból akart magának teát szerezni- segítettem, kapott-, s mivel ez nem volt elég, igyekezett minden törhetőt lerántani úgy, hogy valójában papírtörlő kellett neki törölgetésre. A hűtő előtt aztán sírva fakadt, mikor teljesen eláztatta a megszerzett papírt a fejjel lefelé, természetesen a nadrágjára támasztott cumisüveggel. A sírásra Magor felébredt, majd két gyereket végre megnyugtatva a lány mosolyogva rám néz és azt mondja, "enni".
Na ilyenkor azt hiszem értem, hogy mások miért rendelnek inkább ennivalót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése