Ma voltunk Magorral a koponya- és hasi ultrahangon, ahol a hűvös zselé által kiváltott sírást leszámítva minden a legnagyobb rendben volt . Míg én Magort vetkőztettem, Tata a betegfelvételen intézte a papírokat. Két nő ült bent. A fiatalabbik megkérdezte, hogy kisfiú vagy kislány, akit hoztunk miután mondta Tata a nevét. A válasszal majdnem egyszerre a munkatársnőjétől meg is kapta az észrevételt: "Te nem olvasol? Hunor, Magor??"!
Most jártunk így másodszor, először a csípő ultrahangon szintén a betegfelvételen... Nem gondoltam volna, hogy ennyire különleges és sajnálatos módon ismeretlen nevet adunk a fiúnknak, még ha szándékosan is választottunk a nem gyakori magyar nevek közül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése