Alig vártuk Viktorral, hogy Zselykének már olvasni is lehessen. No nem szabad azt gondolni, hogy eddig soha semmit nem olvastunk, de igazán akkor sikerült egy-egy kemény fedeles, leporello könyv végére érni, mikor- emlékeim szerint- még nem volt egy éves (pl. a tavalyi húsvétra kapott PomPom könyvekkel). Aztán kezdetét vette a tényleges érdeklődés a képek iránt és teljes mértékben átvette az irányítást aprócska kezeivel a lapozás felett. Hol nem sikerült lapozni tovább, hol elolvasni se tudtam a szöveget a kezei takarásától. Sebaj, idővel beláttam, hogy nekem sokkal nagyobb gond, hogy csak az Iciri picirit tudom fejből, így nem tud megzavarni a kimaradó-, vagy oda-visszalapozás... a lánynak élmény volt így is minden könyv. Nézte a szeretett könyvek lapjait, mutatta sorra, hogy mit lát, én pedig rendületlenül ismételtem mi micsoda. Most már látszik az eredménye is :)
És a csoda, ami a lényeg, a héten bekövetkezett! Mikor lent voltunk a camponában vásárolni, a lány a bevásárlókocsiban egyszer csak elkezdte a szokásos "Bogyó! Bogyó!" felkiáltásokat. Jesszus! Már láttam lelki szemeim előtt, hogy bár még nem vettünk semmit, ő mégis mesét szeretne nézni és "hiszti" lesz. De nem ez történt. Visszafelé jövet a libri kirakatának sarkában megláttuk a legújabb Bogyó és Babóca könyvet. Hát ez volt az! Zselyc észrevette már odafelé, hiszen valószínűleg jobban rálátott a sarokra, mint mi és különben is rááll a szeme Bogyóékra. Viktorral ugyanarra jutottunk, elérkezett az ideje a mostanra "megérdemelt" Bogyó és Babóca könyvnek is. Viktor beszaladt a boltba, mi a gyerekekkel kint vártunk. Viszonylag hamar birtokba vehette a lány az első saját választású mesekönyvét, ami még nem rajzfilmesített mesét tartalmaz (Úgy éreztem új mesének több értelme van, mint annak, amit már szinte magunktól is tudunk). Hatalmas becsben van tartva azóta is. Minden nap, mikor kéri, hogy olvassam el, úgy érzem, hogy megérte. Tegnap este a fürdés utáni törölközés közben például a szokott módon emlegette Bogyót. Pár hete fixen mesenézéssel végződik a nap. Megkérdeztem tőle mit szeretne, mesét nézni, vagy olvassuk el a könyvet? Az olvasást választotta! Olvasóul pedig engem. Bekucorodott az ölembe, én pedig már nem is tudom hanyadszorra elolvastam a Hímestojások és a Társasjáték című meséket! Figyeli a különböző hangokat, nézi a képeket, hagy olvasni, lapozni és közben hálás és boldog mosollyal fel-felnéz rám. Olyan jó! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése