főleg mióta egyre többet beszél...
Az imént fogta a lőrinci rókát és egy "enyhén" Dalì képeire emlékeztető hosszú lábú oroszlánt és azzal együtt szándékozott feljönni. Mivel nem jó ötlet kapaszkodás nélkül lépcsőznie, így felajánlottam neki, hogy felhozom. A széken térdelt, egyik kezében az egyik állat, másikban a másik, erre én:
- emeld fel a kezed, hogy alá tudjak nyúlni és felemeljelek.
Zs: így? - és tökéletesen teszi, amit kértem :)
A lépcsőn felfelé aztán így folytattuk:
- szeretlek Cica!
- énizs!
- te is szereted Anyát?
- iggeeen! - és vigyorog,kb annyira, mint én szoktam az ilyen dolgok hallatán
Büszkeségtől dagadó mellel letettem az ágyra, ahol pár mondatot váltottunk az állatok bőrébe bújva mikor Magor nyekkent kettőt. Zselyke erre faképnél hagyott és átcsörtetett a gyerekszobába.
- piszi Mao sír... jajj! - majd jön vissza, miközben én hallom, hogy a csikó zenél a fiatal úrnak és a tényleges sírás elkezdése várat magára!
(kb annyi időt nyertem, míg Tündéri Zselyke elmúlt 5-10 percét itt megoszthattam, de az is valami!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése