Ma többek között ezeket sütöttük Zselykével közösen. Hétvégén megszállt valami és szombaton dán vajas kekszet készítettem, valamint elhatároztam, hogy Zselykével közösen csinálunk fahéjas kekszet is. A következő napokban még kipróbáljuk a házi vajkaramellát, aztán tartunk egy kisebb szünetet, mert ami készül, az el is fogy (és rajtam- szerintem- meg is látszik, így jobb, ha nincs itthon semmi sem).
A Váncza féle fahéjas karika volt az alaprecept, de nem reszeltem bele csokit, a késhegynyi fahéj helyett nálam evidens volt a másfél evőkanál és szerintem lehagyom az olvasztott csokiba mártogatást is. Azért, mert így jobban érződik a fahéj és az szerintem jobb, másrészt szerintem így szívesebben meg is esszük. Viktor jobban szereti a fahéjat, mint a csokit, Zselyke pedig csak összekenné magát és félő, hogy a lenyalogatott kekszet visszatenné. Ha választhatna, ő a csokira szavazna, tisztán!
Zselyke aktívan közreműködött és nagyon ügyes volt! Gyúrta is a tésztát, majd egy kis kétségbe esést követően elhitte, hogy nem ennyi volt amiben segíthet, csak még vannak feladataink. Ki kellett választania a formákat, mert abszolút szaggathatónak tűnt a tészta. A vékony részeket ugyan nem mindig sikerült kiszednünk (ló és kutya lábak maradtak így le, a pillangó fejéről már nem is beszélve), ami rosszabb, hogy úgy megdagadtak a sütőportól, hogy kevésbé látható, hogy mi micsoda. (Kell még valami egyszerű, szaggatható finom keksz receptet találnom, ahol a végeredményt is felismerheti a babó.) A szaggatást nagyon élvezte a lány, a kész formák többségét is ő adta a kezembe miután kiszabadította őket. A vége felé aztán megkóstolta még nyersen a tésztát és azt mondta "nyam-nyam". Persze közben is beszélt sokat, mondogatta, hogy segít, kommentálta ahogy gyúrt, nyújtott, azt, hogy milyen formát vett el, ha valamelyik leesett, akkor meg "hoppá"-zott :)
Egy élmény vele együtt sütni, még ha a lisztet addig oszlatja is el a deszkán, hogy a szükséges mennyiség kétszerese fogy, mert a fele a földre hullik, de élvezi és ügyesedik is. Plusz szerintem fontos, hogy érezze, hogy segíthet és ilyeneket is "játszunk". Amikor Viktor hazaért, már sültek a kekszek. Mikor a beállított idő letelt és az óra csörgött, ez a beszélgetés hangzott el (igyekszem felidézni, hogy pontosan hogyan is hangzottak el a mondatok:)):
Viktor: kész van?
Én: nem tudom, mindjárt megnézem!
V: te nem vagy ott? - szegezte a kérdést Zselykének.- Te vagy a kukta?!
Zs: ???
V: akkor a főnök?
Zs: nem.
V: akkor ki a főnök?
Zs: anya!
V: és te ki vagy?
Zs: Zselyi!
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése