Zselyke baba kiütései csak nem múltak el. Szegénykém folyton vakarta magát, este a fürdésnél minden fokozottabb volt. Két napja, mikor a mannás kakaóvajjal kentem be, konkrétan sírt és csak azt hajtogatta, hogy "aú-aú". Ma elvittem a doktornénihez, aki megnézte. Kaptunk fenistil cseppet, hogy ne viszkessen neki és külön testápolót a még jó részeire és külön krémet a piros kiütésekre. Az imádott szappan és habfürdő helyett csak a gyógyszertári fürdetőt szabad használni és azt javasolta, hogy váltsunk mosószert. Pedig születése óta kizárólag a Dreft babáknak való folyékony mosószerét használjuk, semmi mást. Az ítélet: ha ez se használ, megyünk bőrgyógyászhoz!
Na de amiért a mai cím megszületett: Zselyke tragikusan viselkedett, komolyan mondom, hogy egyenesen minősíthetetlenül. Autóval mentünk, mert déltől volt rendelés és ilyen tájt félő, hogy a babakocsiban elalszik, gyalogosan meg nincs az az időpont, amikor értelme lett volna, hogy a rendelőig elbattyogjon, aztán meg vissza. A babakocsi indok miatt egyértelmű, hogy a karomban, jobb esetben a nyakamban hozhattam volna haza. Öltözés, autózás, séta a rendelőig mind-mind jó volt, de a második ajtón, ami az előtérből (szélfogóból) a váróba vezet, már nem sikerült átimádkozni. Meguntam, átemeltem. Akkor aztán csak bújt, a lábamat, később a nyakamat karolta át, csak sutyorogva válaszolt, hogy a plakátokon milyen állatok vannak. Viszonylag hamar sorra kerültünk, tényleg ha egy 5-10 percet vártunk és ekkor történt, ami eddig soha. Zselyke nem volt hajlandó átlépni a doktornéni rendelőjének küszöbét és kapásból üvölteni kezdett. Időnként volt egy-két "ne-ne-ne", de többnyire csak hangos kiabálás. Becipeltem- szégyen szemre-, leültünk a székre, majd igyekeztünk hallani egymás kérdését, válaszát. A saját hangom alig hallottam olyan hangos volt a babó. A száját se volt hajlandó kinyitni, mindkét kezét elé tette, hogy elbarikádozza. Ketten azért legyőztük és ott legalább nem látott semmi rendelleneset a doktornéni. Szerencsére nem is köhög... Persze lehet, hogy úgy lenne egyszerűbb orvosolni a problémáját, ha produkálna ilyen tüneteket is. Mikor ennek vége volt, nyomtattak recepteket, elmondták, hogy mit és hogyan tegyek- eddigre már csönd volt. Zselyke persze kiszúrta a matricás tálat és már maga elé is vette. Mondogatta, hogy zebra, meg zsiráf... a kisasszonynak mázlija volt, mert "bár nem viselkedtél úgy, most az egyszer választhatsz egyet" hozzáállást tanúsított az orvosa. Aztán persze nem szégyellte ezt hazudni:
Doktornéni: hát bántottalak én téged? Csináltam valami rosszat?
Zs: igen!
Én: Zselyke, ne hazudj!
...
Doktornéni: sziasztok!
Én: viszlát. Zselyke, tessék hangosan köszönni!
Zs: szia!- és a markában tartott zsiráfos matricán kívül igyekezett még egyet megkaparintani. Mivel úgy viselkedett, ahogy, nem voltam partner a dupla matrica hadműveletben, pláne, hogy csak egy jár alkalmanként a JÓ gyerekeknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése